Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-02 / 154. szám

W58. Július 2., szerda

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

5

Nem vagyunk angyalok

Fehér Klára vígjátékát játssza a Jókai Színház

Milyen egyszerű téma, egészen mindennapi! Ha nem is egészében, . de részleteiben feltétlenül. Mai -életünk számtalan kis és nagy problémája sűrűsödik a vígjátékban, és a konfliktusaiban sokszor •nagyon is ráismerünk saját magunkra, körülményeinkre, — egyszóval: életünkre;

Fehér Klára, a vígjáték írója Jól kezeli a tollat, és színpadi műve majdnem teljesen mentes mindenféle sallangtól, alakjai élnek és ami a legdícsérendőbb, nem papírízű figurák, hanem hús-vér emberek. . A darab szerkezeti egysége is igen jó, talán egyedül dr. Joó Ferenc geológus alakja e- sik egy kissé kívül a probléma-körön, — mindezért azonban száz- . szorosan kárpótolja a nézőt az, hogy végre egy új magyar darabot lát, • amelyben magára ismerhet, ha ez a darab nem is mond sokat, nem.is ad különösebb célt és megoldást a családokon belüli kialakuló problémákhoz, — mégis új, és ez feltétlenül javára

í -írandó.

Színházunk évadvégi táj-műsorának kiegészítésére, felfrissítésére választotta ezt a darabot, és Jól választott. Vígjáték, és ez na- 'von jó nyáron, mai darab, — ez „edig hiányzott már régóta ebben a műfajban. Mondhatnánk ■úgyis, hogy azt jelenti vígjátékban, a könnyű, szórakoztató műfajban Fehér Klára darabja, mint más vonalon a súlyos drámaiság-ú „Szélvihar“. Ez a vígjáték még mindig, estéről estére telt házakat vonz Budapesten is és vidéken isi ahol, játsszák, bizonnyára így lesz ez megyénk városaiban és községeiben is, de a sikert nemcsak1 az igen jó vígjáték vívja ki, hanem az a néhány kitűnő színészi alakítás is, melyeket ebben a darabban meg ismerhetünk.

Radnóthy Éva, özv. Szili Már- jimé szerepében nagyon szép, átélt alakítással formálja meg á

gyermekeiért, családjáért még a

hivatását is feláldozó asszonyt. A fia*al házaspárt (dr. András György és felesége, Vera) Pagonyi Nándor és Simon Erika játsszák. Igen, ez a jó megállapítás: játsz- szák, egyszerűen élettel telítik meg a színpadot, és ez a két szerep elsősorban ezt kívánja meg. Petényiné (Ruttkay Mária) és dr. Joó Ferenc szerepében Kürtös István járulnak még hozzá köny- nyed játékukkal a vígjáték sikeréhez. Meglepetés Sándor Miklós Gyurika szerepében. Igazi, hamisítatlan mai gyerek, jó tulajdonságaival és hibáival egyaránt. Ügyes és tehetséges gyermekszínész Sándor Miklós és nem kizárt, hogy találkozunk még nevével e- zen a pályán.

Horváth Árpád rendezése igyekszik kihasználni minden lehetőséget, amit a darab a szórakoztatás és a rossz szokásaink görbe tükör elé állításában biztosít, és úgy érezzük, ez sikerül is neki. A díszletek Szabó Lajos munkái, megfelelnek a követelményeknek.

A „Nem vagyunk angyalok” először ma Battonyán kerül bemutatásra, és hogy nagy sikert a- rat, ezt mindaz bizonyitja, amit fentebb megírtunk róla.

Sass Ervin

Befont törzsi! gyümölcsfa Békéscsabán

Vincze Károly, trféscsabai nyugdíjas érdekes kedvtelésnek hódol családi házának kertjében, fonott-törzsű gyümölcsfák nevelésével kísérletezik. Bebizonyította, hogy nemcsak a kalácsot, a lányok haját, vagy a vesszőkosarat, hanem még a gyümölcsfákat is lehet fonni.

Egy fiatal eperfájának törzsét, amikor az a földhöz közeli részén már életképes, 150 centiméteres hajtásokat növesztett, lefűrészelte. Ezután az anyatörzsből kiágazó három hajtást kalácsszerűen befonta, majd összekötözte. A befont ágaik idővel egyenes, erős fatörzs- zsé nőttek össze és gyümölcsöt is termettek. Hasonló módon „befonta” egyik birsalmafáját is, a- melynek fonott sudár törzse terebélyesedő koronát növesztett az idén.

A furcsa termesztési mód nem csupán különcködésből született, az idős műkedvelő kertész arra is gondol: hátha így meghosszabbíthatja gyümölcsfáinak életét, amelyek egy része rendes körülmények között alig néhány évig marad meg kertjének agyagos földjében.

Nyelvünk tisztaságáért

Iskolákban és sajtóban országos harc folyik nyelvünk tis^éi gáért. Nemcsak a jassZ-kiíéjéáéról holnapra közkeletűek lesznek

VíWid’ löd báóaáik’b-fc »•»">-* WÄÄÄL&

vei is helyettesíthető idegen szavak menetileg is, polgárjogot nyerhe- használata ellen is rendszeresen tett a „kooprodukció”, a „magno” kell küzdenünk. Éppen ezért ö- s a „televízió” szó. Ma például a römmel olvastuk a Békés megyei j

Műsorkalauz legutóbbi számában legtermészetesebb, hogy „gramo- a következőket: „A szerkesztőbi- fon lemez” helyett „hanglemezt”

Emléklappal köszöntötték a csabai nőgyógyászokat

Emléklapokat nyújtott át a Vöröskereszt békéscsabai szervezete és a nőtanács csabai elnöksége Semmelweiss születésének 140. évfordulóján a város nőgyógyászainak, az I., II. kerületi egészségházak szülészetén dolgozóknak. A kórház szülészetének női dolgozóit virággal köszöntötték.

zottság javasolja a Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottságának, hogy a nehezen kiejthető és sokak által érthetetlen „koo- produkciös film” kifejezés' helyett a fogalmat pontosan fedő és közérthető „társas-film” kifejezést általánosítsa. Helyeselvén a Nép- szabadságban már régebben megpendített gondolatot, ugyanezt javasolja a bizottság a következő esetekben is: „televizió” helyett „távolbalátó”, „magnetofon” helyett „hangrögzítő”, „magnetofon szalag” helyett „hangszalag” A- mennyiben az Akadémia Nyelvművelő Bizottsága a felsorolt idegen kifejezések magyar megfelelőjét Jóváhagyja és ezáltal a sajtó és a rádió is így közli, akkor máírunk és mondunk. Hasonlóképpen kell eljárni jelen esetben is.”

Mi is reméljük, hogy az Akadémia a javaslatot magáévá teszi, magyar nyelvünk hasznára.

AZ IDŐZÁR

(cmgol film)

Manapság, amikor naponként újabb vérengzés, fegyverropogás hírét halljuk és mindenfelől veszedelmesen piroslik a láthatár a háború nagyon is reális veszélyétől, sokszor fásultan kérdezzük: mit ér egy ember, egy kicsiny, még alig-ember élete? Megér-e annyit, hogy felnőtt, nagy, erős és okos emberek kockáztassanak érte mindent? S „Az időzár” igen nagy, mondhatni legnagyobb pozitívuma, hogy a feltett kérdésre hiteles igennel tud felelni. .4 kis Steve Walker életéért 10 órán át vívja idegtépő csatáját az egész ország, s a győzelem milliók szemében az emberi összefogás nagyszerű diadalává nő. A film igen nagy erénye, hogy az ütközet során a néző egy pillanatig sem kételkedik a végső sikerben, tudja, hogy a csata győzelmes lesz, de ugyanakkor mégis drá- maian feszült tud maradni a légkör, izzfi és lenyűgöző tud lenni egyszerre. Annyira plasztikus a cselekmény, hogy a nézők lélegzetvisszafojtva, szinte együtt érzik magukat a némán és izgatottan szurkoló tömeggel, és a szerencsés megoldás kézzelfogható sóhajt és elégedett morajt vált ki filmen és nézőtéren egyaránt.

A történet egyszerű, természetes, s éppen ezért gyökereiben még hiteles is: egy kisfiú véletlenül páncélkamrába kerül, amelynek ajtaját a tőke képviselői olyan biztonságosan csukják rá, hogy kinyitása lehetetlen. Isteneknek szoktak ilyen szentélyt építeni s a nagy isten, a Pénz a babiloni Molochhoz, neves elődjéhez híven emberáldozatot követel. S a birkózás a modern ember és a modern Moloch között így kap szimbolikus értelmet: nemcsak Stei)é Walker életéért folyik a küzdelem, hanem az ember emberségéért. Azért, hogy az ember meg tudja fékezni az önmaga által működésbe hozott gyilkos erőket. S itt, ezen a ponton már nem hiteles film, csupán a kiváló művészgárda segítségével tudja ■ elhitetni, hogy valószínű az, amit a vásznon látunk. Nem csupán a véletlenek, a csodálatos, meseszerűen sima egybehangolódásáról van szó. A technika századában hihető, hogy egy országban néhány óra alatt 150—160 km távolságból visszahívható egy ember, akitől minden függ. Még a vezérigazgató helyettese is hihetően jószándékú ember, aki anyagiakat sem kímélve segíteni akar és tud is. Itt az alapkérdés ellágyításáról van szó, s ezt a film írói'is érzik. Valószínűleg ezért nem lép színre a legfőbb Molo'ch-pdp, a vezérigazgató, mert ő kérlelhetetlenül eldörögné a tőke hatalmasainak ítéletét Walker és főnöke felett: a páncélszoba értékes, sokkal többet ér az ő számára, mint egy apró ember élete, az okozott kárért Walker és főnöke valószínűleg az utcára kerül. Itt vannalc a film legnagyobb korlátái. Az írók érzik is a korlátot, a fiókvezető és a vezérigazgató helyettese drámai beszélgetésében majdnem ki is mondják ezt, azonban éppen a korlátok miatt csak súrolni tudják az igazságot.

Mindent egybevetve szép, művészien megformált, lebilincselő

ző végezte, rendkívül nehéz feladatát — o cselekmény 90 százaléka ugyanabban á szobában játszót!ik — pompásan oldotta meg. Mind a drámai feszültséget, mind pedig a lebonyolítás csodálatos pillanatait maradéktalanul sikerült vászonra vinnie. Legnagyobb erénye, hogy mindent alá tudott rendelni a nagy egész koncepciójának. Ennek megfelelően a szereplők közül nem emelkedhetett ki senki, talán csak Vincent Winter vált ki Pete Dawson alajának helyenként igen markáns megformálásával. Betty Mc Dowall bájos fiatal mamája, Robert Beatty kissé halványabb Walker főkönyvelője és Lee Patterson fiókvezetője egyaránt jó alakítás.

A film, korlátái ellenére is, az utóbbi idők egyik legjobb angol alkotása.

Mátay Gábor

a TTIT megyei irodalmi szakosztályának tagja.

Szovjet tudós módszere a rák korai felismerésére

A Szovjet Tudományos Akadémia kiadja Alekszandr Csizsev- ezkij „Vizsgálatok a mozgó vér szerkezeti elemzésére” című munkáját. A tudós e munkájában kijelenti, hogy lehetséges a rákmegbetegedés korai felismerése.

Csizsevszkij megállapította, hogy a vértestecskék a vérben nem össze-vissza helyezkednek el, hanem szigorúan meghatározott rendszerben. Sikerült megtalálnia azokat a matematikai egyenleteket, amelyek leírják a vörös vértestecskék mozgását az erekben. Az egészséges ember vérében a legészszerűbben elrendezett, meghatározott számú vörös vérsejt van. A szervezet megbetegedése megbontja ezt a rendszert, csökken a térfogat-egységben lévő vörös vértestecskék száma. A vér szerkezetére vonatkozó egyik képlet, amelyet a karagandai rák-kutató intézetben kísérletileg is megerősítettek, lehetővé teszi a rák felismerését a legkorábbi stádiumban. (MTI)

Károly erősen őszül, persze nem ok nélkül. Arcát már negyvenöt esztendő óta tartja az é- let örömbe meg gondba mártott tolla alá, eleven levélpapírnak. Ez a toll nehézkes. Nem tud egyebet, csak szögletes vonalakat karcolni, vésni, vágni az arcbőrbe, főként a homlokon, a szemek sarkába, a száj szögletébe. Munkája mégis hatásos. Döbbenten nézem ezt a negyvenöt éves embert, meg a feje felett függő negyven év előtti képmását, mely gyermeki csodálkozással bámul a szoba szűk világába. Hogy ősz- szeszabdalták az évek azt a bársonysima gyermekarcot!

Károly, az öregei szemében természetesen még mindig „a Karcsi- kánk”. Egyébként tegnap ruccant haza Pestről s most indul vissza. Reggel ismét várja az esztergagépe. Már a kiskapuban folyik a búAz örök csomag

csúzkodás, mikor édesanyja csomagot dug a hóna alá. Károly ősi, be- idegzett mozdulattal enged helyet s a könyökével szorítja, hogy le ne essen. Olyan természetesen és szinte észrevétlen történik a dolog, hogyha az ember nem hallaná a köszönömöt, azt hihetné, hogy az ö- regfiú nem is tud az a- nyai figyelmességről. De igy volt ez mindig, gyermekkorában is. Kint, a libák mellett vagy iskolában, a szünetben meg a kirándulások pihentést nyújtó perceiben első volt a csomag! Milyen jól esett annak a fiatal farkasétvágynak a zsíroskenyér, a sütemény, a gyümölcs, s ami éppen előkerült;

Károly felnőtt, megháélt, haladti Néha nagyon messze sodródott a szülői háztól, nemcsak földek és tengerek távolságával mérve, hanem. azzal a gondolattal is, hogy ő már felnőtt ember, aki nem szorul senkire, semmire. A szülei csupán csak kedves öregek, már nincs beleszólásuk az életébe. De néha úgy Is fordult a dolog, hogy idegenektől vert gyermekként húzódott ismét a szülői tűzhely melegéhez, a mama szoknyája mellé. Akár így fordult, akár másként, ha az anyai kéz közelébe került, távozásakor mindig ott lapult a hóna alatt az újságpapírba rejtett, egyszerű spárgával átkötött útra- való, az örök „hamuban sült pogácsa”. Es hányzasodotti Jól-rosszul, de szór, de hányszor volt olyan kutyanehéz helyzetben, teljesen magáraha- gyottan, elanyátlanodva, hogy legszebb látomásként édesanyja két kezét látta, amint könyöke alá nyomogatja a csomagot;

Károly, Károlybácsi, Vincze elvtárs, — kinek hogyan —, elindul a gyermekkori képe alól, a szülői házból fel, Pestre, vissza a kötelességhez. Az ajtóból két öreg figyeli távolodó alakját. Édesanyja hangja még utána lebben s a fülébe duruzsolja:

i— Aztán vigyázz magadra Karcsikánk!... —ä S Karcsika, mint negy- venegynéhány év óta mindig, most is megfogadja magában, hogy vigyázni fog a cipőjére, ruhájára, testi épségére és persze emberségére is. A csomagot érzéssel magához szorítja, de ijedten lazít a szorításon, mert jaj, hátha tojást is tett bele a mama!

JJj Rezső