Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-13 / 138. szám

1958. június 13.. péntek BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSAG 3 Sajtótájékoztató mezőgazdasági Szerdán a délelőtti órákban Fü- löp Imre, a Tiszántúli Tenyészál­lat Kiállítás és Vásár rendező bi­zottságának titkára Debrecenben, a kiállítás színhelyén sajtótájékoz­tatót tartott. Ismertette a lapok ki­küldötteivel a kiállítás célját, mé­reteit, a rendező négy megye (Bé- kés, Szolnok, Hajdú-Bihar és Sza­bolcs eddigi munkáját. — A kiállítás célja — mint mondotta — a rendező négy me­gye mezőgazdasági eredményeinek bemutatása, viszonyítva a felsza­badulás előtti állapotokhoz. De nemcsak az eredményeket mutat­juk be, hanem az üzemágak szer­vezésében tapasztalt hiányosságok termelési kialakításait. Ezután a kiállítás méreteit ismertette — Hatszáznál több állatot mu­tatunk be. A kiállított állatok mi­nősége egyenlő lesz a szeptember­ben nyíló Országos Mezőgazdasá­gi Kiállításéval. Bemutatnak mintegy 180—190 szarvasmarhát, 150—160 sertést szaporulatával, ugyanennyi juhot, 300 baromfit, 80 lovat, ezenkívül egy sor kisállatot; kutyát, galam­bot, méhet. Az állagokat a kiállí­tás színhelyén a méntelep istállói­ban helyezik el. A méntelep ud­varán és a sportpálya körül 35—U) pavilont építenek. A rendező négy megye egy-sgy pavilont kap ahol a megye mezőgazdaságának szerkezetét, öszetéte'ét, jelenlegi színvonalát a hivatalos statisztikai számok tükrében, fénykép-doku­mentumokkal mutatják be. A többi pavilonokat a termeltető vállalatok rendezik be. Bemutat­ják á szerződéses ipán termelés volt a tiszántúli táj kiállításról útját a szerződéskötéstől a kész­áruig és a különböző árufélesége­ket. Az állami áruházak, a kiske­reskedelmi vállalatok, a vendég­látó ipar szintén részt vesznek a kiállításon. Iparcikkeket árusíta­nak és biztosítják a látogatók el­látását. A kiállításra meghívnák a Tokaj-Hegyaljai Borforgalmi Vál­lalatot Is. Az 5—6—7 puttonyos tokaji aszút 2, 3 és 5 decis palackokban árusítják. A vá­sár utolsó napján — június 29-én — tárgynyereménysorsolás lesz. Ami pedig a négy megye eddigi munkáját illeti, most már teljes erővel dolgoznak, hogy június 21- re a kiállítás nyitásának napjára teljesítsék vállalásukat. Száztiannincdten 247 hóiddal téptek be megyénkben a termelőszövetkezetekbe májusban Megyénkben májusban tovább fejlődött a termelőszövetkezeti mozgalom és ezalatt az egy hónap alatt a megye különböző járásai ban 135 új tag, 274 hold földdel kérte felvételét a szövetkezetekbe. Különösen jó eredményeket értek el a termelőszövetkezeti mozga­lom szervezésében a mezőkovács­házi járásban, ahol egy hónap a- latt 26 új taggal és 74 hold föld­del növekedtek a termelőszövet­kezetek. Jó eredményeket értek el továbbá az orosházi járásban, ahol 20, a szeghalmi .járásban, ahol 17 és Orosháza városban, a- hol 16 új tag jelentkezett a szö­vetkezetekbe. Készülődés a nyári munkákra A gépállomások az aratás— cséplésre való felkészülésének el­lenőrzését. a tavaszi szemlét még ezen a héten befejezik. Június 1 óta két ellenőrző bizottság járja a megye 21 gépákxmását. Ellenőrzik, hogy a felkészülés kelégítő-e, meg­szervezték-e a cséplőcsapatokat. Az eddigi ellenőrzések tapasztala­tai azt mutatják, hogy a gépállo­mások jól felkészültek a nyári munkákra. Különösen az Orosházi Gépállomás, ahol 15 aratógép, 20 kombájn és 56 cséplőgép várja a munkák kezdését. A gépállomás elkészítette a csopléshez a rajniro- zási tervet is. Harminckét cséplő­géphez 75 százalékban megvannak a műnkacsapatolt Az arat' Rászolgált a megbecsülésre Lengyel Imrét úgy ismerik a Békés megyei Erdőgazdaságban, mint kiváló gépspecialistát és újítót. Ezért az. elismerésért az alig 30 éves, pirospozsgás, gömbö­lyű arcú, nevető szemű fiatalem­ber alaposan megdolgozott. így történt azután, hogy az idei trak­toros napon kiváló dolgozó jel­vényt és oklevelet, ezenkívül pe­dig a jól bevált két újításáért megjutalmazták. Éppen harmadszor említette meg nevét Hegedűs Mátyás, az Erdő- gazdaság igazgatója, amikor Len­gyelt munkatársai tapssal köszön­tötték. Nem személyi kultusz volt ez a megnyilvánulás azon a csa­ládias ünnepélyen, hanem a mély meggyőződés, a lelkesedés, az elv­társi tisztelet és a megbecsülés jel­képe. Valamennyi erdőgazdasági dolgozó örült annak, hogy ebben az évben Lengyel Imre újításával, az erdősítések ápolásában 63 ezer forintot takarítanak meg. De örül- aek a nyárfadugvány készítői is, mert ugyancsak Lengyel Imre dúgványvágó-asztala — szintén újítás — segítségével, kevesebb fáradsággal, háromszor—négyszer annyit kersenek, mint a korábbi években. Ezért ünnepelték őt, e- zért sugárzott munkatársaitól a bizalom. Lengyel Imre újításai rendkí­vül hasznosak és nyugodtan mond­hatjuk a megyei, de még az ország erdőgazdaságaiban is úttörő he­lyet foglalnak el. Eddig ugyanis a fiatal erdők ápolása nem volt biz­tosítva és a csemeték, vagy a su- hángok a sorközökben elszaporo­dott gaztengerben megfulladtak. Űjításával az erdősítések három­négy éves korig —, míg nem erő­södnek meg— ápolhatók, egy spe­ciálisan, erre a célra készített négy vasú kultivátorral. EzéTt az igen jól bevált újításáért és a munkában tanúsított lankadatlan szorgalmáért méltán kiérdemelte az erdőgazdaság vezetőinek, dol­gozóinak nagy elismerését. — sík — csépléssel egyidejűleg megkezdik a tarlóhántást és a mélyszántást is. Várható időjárás péntek estig Tovább tart a hűvös idő. Sok helyen még eső. A felhőzet hol­nap a Dunántúlon már felszaka­dozik. Élénk, helyenként erős é- szaki, északkeleti szél. Várható legalacsonyabb hőmér­séklet éjjel: nyugaton 8—11, ke­leten Í3—16 fok között. Távolabbi kilátások;. a hőmér­séklet kissé emelkedik. Építők között a szakszervezeti központban Az Építők Napja hagyomá- nyos ünnepére időszerű­nek tartottuk felkeresni az Épí­tők Szakszerveztének Központját, Budapesten. A magyar munkás- osztály szakszervezeti mozgalmá­nak egyik hatalmas fellegvára ez a székház, mely — a régi építő­munkások jól tudják — a MÉ- MOSZ központja volt. Sok-sok tízezer építő, — építőanyagipari és faipari dolgozó szakszervezeti ügyeit intézik itt. Az itteni látogatásunk alkalmá­val arról számolunk be, mit lát­tunk, mit tudtunk meg azokról a veterán építőmunkásokróí, az el­múlt évtizedek derék harcosairól, akik a központ hatalmas, első­emeleti klubjában csendes szóra­kozással töltik most idejüket. Né­hány órára letelepedtünk közé­jük, akik már sok évtizede vál­jék magukat büszkén az Építők Szakszervezete tagjainak. Beszél­jünk azokról az öreg harcosokról, akik történelmi jelentőségű sztrájkokat vívtak meg 1945 előtt, és akik arany betűkkel írták be nevüket a magyar munkásosztály hősi harcainak történetébe. Ezek a veteránok mostanság már csak csendes szemlélői a központ lük­tető életének. De bárhogy eljárt felettük az idő, a felszabadulás é- vei után napszítta, kicserzett, ráncos arccal, görbült háttal, de egyenes gerinccel, mint az állam nyugdíjasai, szelíden elkártyáz- gatnak, csattogtatják a csont do­minókat, vagy éppen elmerülnek egy-egy Izgalmas sakk-partj bo­nyolult elemzésében... S mindezt nem rongyosan, kopottan, szeny- nyes ingben és megtörtén, mint e modern palota hivatlan vendé­gei, hanem az öregség méltó tisz­taságában, mint az Építők Szak­szervezete Központjának kedves, szívesen fogadott, sőt hívott ven­Eddig hat gépállomás teljesítette tavaszi tervét A gépállomások tavaszi verse­nyében a tervet elsőnek teljesítő Kondorc6i Gépállomást a legutób­bi értékelés szerint a Mezőgyáni és a Körösladányi Gépállomás is megelőzte. A mezőgyáni 113,9 szá­zalékra, a körösladányi 112,1 szá­zalékra, mig a kondorosa 109,7 szá­zalékra teljesítette tervét. Me­gyénk gépállomásai közül egyéb­ként hat teljesítette a tervet: A már felsoroltakon kívül a sarkad! 103,9 százalékra, a dévaványai 102,4 százalékra és a szarvasi 100,4 százalékra. A többi gépállomás ál­talában 70 százalékon felül jár, csak egyedül a Békési Gépállomás maradt le 55,8 százalékos tervtel- j esetésével. dégei teszik. Rászolgáltak bősége­sen arra, hogy ha hajlott is a de­rekuk, de magasra tartott fejjel járjanak e falak között, a nyu­godt öregség biztos tudatában él­jék le hátralévő éveiket, mint be­csült, tisztéit tagjai a dolgozók társadalmának. Itt jönnek össze nap mint nap a klubban, ahol a Vá­rosliget felől bőséggel ömlik be a tavaszi napfény a tágas .ablako­kon és nem úgy süt bájuk, mint 20—30 évvel ezelőtt, amikor az állványon falaztak, amely egyút­tal az ebédlőjük is volt. Mikor az Építők Szakszervezeti Központja megvalósította a kitű­nő gondolatot, hogy szélesre tárja ajtaját az öreg építők előtt (ter­mészetesen vannak itt olyanok is, akik még ma is dolgoznak), ezzel mintegy példát mutatott a megyei szakszervezeteknek: te­gyék a dolgozók második (Ottho­nává szakszervezetüket, ahova ne csak a hivatalos ügyek, de az odatartozandó érzése Is sűrűn vi­gye be a dolgozókat; A nagyszerű lehetőséggel él­nek is, főleg a Pesten élő idősebb építőmunkások. Jönnek már -ko­ra délelőtt és szórakoznakkedvük szerint. — Piros ulti, negyven-száz! — csattan fel Marci bácsi hangja, aki mindennap Zuglóból jár be, és már évek óta, télen-nyáron, félnapot itt tölt a régi -barátok, harcostársak körében. J) e felhangzik gyakran a „sakk és matt”! — és ilyen­kor a szomszédos asztalok sakk­táblái mellől többen is áthajol­nak, hogy megnézzék, „hogy túdtá fnegint megverni Varga Pis­ta bácsi Kovács Janit, akiről pe- idí^'ái'm^ek között az a hír jár­ta, hogy a sakkban verhetetlen”: Aki a betűt szereti, az a sok ezer kötetes könyvtárból kihoz egy- egy jó könyvet és napokig csend­ben olvasgat, vagy éppen az az- I napi újságokat tanulmányozza. Ha meg valami kiállítás van á központban és ilyet évente na­gyon sokat rendeznek, persze, hogy ők a veteránok az elsők, a- kik felkerekednek és megnézik. Nagyon gyakran leülnek a ve­teránok közé a szakszervezet ve­zetői, munkatársai és elbeszélget­nek velük. Mindenről, de legfő­képpen azokról az időkről, ame­lyeknek ők, az öregek élő tanúi. És fgy lassan-lassan lehullanak életük naptárjairól a lapok, de nekik nem kell rettegve g niok a holnapra. A postás minden hónap végén, mint az óraütés, olyan pontosan hozza a nyugdí­jat, amelyet a dolgozók állama biztosit részükre Az állatállomány védelmében a Gyulai Járási Tanács (Tudósítónktól). A Gyulai Járási Tanács legutóbbi ülésén több fontos határo­zatot hozott az állattenyésztéssel kapcsalatosan. A járási tanácsülés utasította a mezőgazdasági osztályt, hogy a községekben az állatorvosok hetenként tartsanak meddőség elleni vizsgálatot, hogy minél kevesebb tenyésztésre alkalmas szarvas­marha kerüljön a vágóhídra és ezzel is jobb legyen az állattenyész­tés. Fontos feladatnak tartja a járási tanács, hogy minden község­ben az összes szarvasmarhát egészségileg december 31-ig vizsgálja­nak meg és erről nyilvántartást vezessenek. A mezőgazdasági osztály szervezzen havonként valamennyi ter­melőszövetkezetben állattegészségügyi előadásokat, amelyen a köz­ségi állatorvosok különböző állatbetekségekről és az ellene való védekezésről tájékoztatnak. A községi állatorvosok, a tsz-agmnó- musok, a gazdasági felügyelők állandóan vizsgálják a tsz-ek ta­karmányellátottságát, s adjanak meg minden segítséget, hogy a tsz állatállománya napról-napra gyarapodjék. Áldott torok... ötszázezer hektoli­ter sör. Ennyi fo­gyott el 1938-ban, az utolsó úgynevezett „béke”-esztendőben Magyarországon. En­nek tekintélyes ré­sze — és ez csak ter­mészetes — nem a munkás, a dolgozó paraszt, de még az akkor nem sokra be­csült értelmiség tor­kán csúszott le. Nem! A tehetősek torka, no meg a zse­be nem ismert tré­fát. A szegény ember örült, ha munkához juthatott és megke­reshette a betevő fa­latját. Ezek az embe­rek vajmi kevés sört ihattak meg, hiszen ha éppen volt is pén­zük, sajnálták sörre költeni. Három millió há­romszázezer hektoli­ter sör, hozzávetőleg ennyi az ország, hogy a hivatalos kifejezés­nél maradjunk — idei sörkerete. (De még ennél is több fogyna el, csak lenne elegendő.) Nagy a különbség a két számadat között. De abban is, hogy ma­napság már a nép issza a sört, azok az emberek, akik régen fogukhoz verték a garast, mert mindig a munkanélküliség, mi lesz holnap, ré­misztgette őket. Most nem rettegnek a hol­naptól, mert a népi hatalom biztos, nyu­godt megélhetést és holnapot nyújt vala­mennyiüknek. 1938-hoz képest te­hát majdnem hétsze­resére emelkedett az ország sörfogyasztá­sa. Iszunk, és bizony sokunknak roszul e- sik, amikor éppen sörre szomjazunk, s azt mondják, hogy nincsen. Igen, mert megszoktuk, termé­szetesnek vesszük, minden van. Persze, a napról-napra nö­vekvő igényekkel ne­hezen tud lépést tar­tani az ipar, sőt, hogy a fogyasztók igényeit kielégíthessük, im­portra szorulunk. Az idén 3 300 000 hektolitert sört i- szunk meg. Ilyen ,,rosszul élünk”. S ha így haladunk, ahogy eddig, akkor hamaro­san a világranglista első helyét is elhódít­juk a sörfogyasztás­ban. Áldott, jó ma­gyar torok, hogy mi­re nem vagy képes!

Next

/
Oldalképek
Tartalom