Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

1938. Június 8., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPtiJSAG 3 í j ^/infoit a békéscsabai Állami Áruházban Nem maradunk le Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Békéscsaba legkedveltebb, leglátogatottabb üzlete az Állami Áruház. Persze, ez nem valami csoda folytán van így. Az áruház dolgozást sokat fáradoznak, hogy eleget tegyenek a szocialista ke­reskedelem követelményeinek, szoros kapcsolatot teremtsenek a vásárlókkal. Gondoskodnak a kel­lő áruválasztékról és arra is ü- gyelnek, hogy a vevőket minél szebb, ízlésesebb környezetben fo­gadják. Ez a magyarázata annak, hogy az Állami Áruházban az utóbbi hetekben „felbomlott'1 a rend. A vásárlóik útját, egyes korábban megszokott helyek felé, ponyva­függönyök, pulttarlaszok zárták el. De e „rendetlenségből" nemré­giben az áruháznak egy tetszetős új része fogadta a belépőket: a műszaki, háztartási, üveg- és já­tékára vegyesosztály. A volt férfikonfeltelő helyét még tegnap, szombaton is ponyva takarta el. Holnap, hétfőn azon­ban, már minden érdeklődő lát­hatja, hogy mit „rejtegettek" ed­dig. tt készült mjy gondossággal a cipőosztálY S ahogy az kinéz — szinte mesé­be illő. Csillog, ragyog minden. A mennyezetről két neoncsillár csüng le, nappali fényt árasztva. A falakon lent tükrök özöne, fen­tebb színes műbőrtapéták. A kö­vezeten gumiszőnyeg. Gondos Ernő, az osztály vezetője valóság­gal kitüntetésnek veszi, hogy a szakmában eltöltött 30 éves jubile­uma alkalmából ilyen csodás el­helyezést kaptak. De szépsége mellett korszerű, ötletes is az új cipőosztály. A ve­vők a jobbra elhelyezett tükrös, üveges vitrinekben az áruházban kapható valamennyi cipőt megte­kinthetne. Ott mindjárt maguk Választhatják ki a nekik megfele­lőt. A közvetlen eladásra szánt ezrek, sőt milliók sorakoznak a köztársaság védelmére. Lapjelentések számolnak be ar­ról, hogy komoly összecsapások •történtek a rendőrök és a tünte­tők között. Többen súlyosan meg­sebesültek. Egy diákot, aki a fa­sizmus ellen, a köztársaságért tün- letett Párizs utcáin, félholtra ver­tek a Francia Köztársaság hiva­talos közegei 1958-ban — ime, a de Gaulle-kcm.iány politikai arcu­latának valódi bizonyítéka... Véresen rogyott le a kövezetre egy diák. De a tömeg csak egy pil­lanatra torpant meg, s a másik percben a diák helyébe tizek és százak léptek, tovább lobogtak a szabadság jelszavai a Saint-Marcell bulváron, a Place de la Repub- lique-en. ...Nem! A fasizmus nem győzhet a Szajna partján. Hiszen a köztársaság védelmére százezrek állnak csatasorba. Jogo­san állapította meg az Humanité vezércikkében Etienne Fajon elv­társ: „A franciák, akik felvlrágoz- ták a köztársaság szobrát, a- Ikik százezrével tüntettek el­szántan Párizsban és eeész Franciaországban, Jól tud iák, hogy a fasizmus elleni küzde­lem nem feleződött be a nem­zetgyűlés ülésével. A harc folytatódik. Igen, bármilyen akadályok bukkanjanak is fel útján, nagy nénünk fennen lo­bogtatja a szabadság zászlaját. A fasizmus nem diadalmas­kodhat — a köztársaság győzni fog." Kovács Jenő cipők — eltérően az eddigi gya­korlattól — szemben és a balolda­lon rövid boxokban vannak elhe­lyezve. Ez nagyban meggyorsítja a kiszolgálást. A vevőknek a leg­nagyobb forgalom idején sem kell majd várakozniok. A raktározást ugyanis helyben oldották meg. A boxok felett, a tapéták mögött. A raktár befogadóképessége kétsze­rese' a réginek, s előnye, hogy helyben van. Az áruházban a cipőosztály megnyitásával még nem „áll helyre” a rend. Készül az új, mo­dem harisnya- és lakberendezési osztály és még sok egyéb. Nem Is olyan sokára összességében is olyanná válik a Békéscsabai Álla­mi Áruház, hogy minden bizony­nyal még inkább ráillik a legked­veltebb, leglátogatottabb jelző. A Gyulai Bútoripari Válla­latnál 1957 október 15-én Né­meth József, aki marógépen dolgozott, balesetet szenvedett. A Gyulai SZTK 4236 Ft költ­ségmegtérítést követelt a válla­lattól. Ezt azzal indokolta, hogy a baleset az óvórendszabály előírásainak be nem tartása miatt keletkezett. A vállalat a Gyulai Járásbí­rósághoz fordult és mint fel­peres kérte a bíróságot, hogy utasítsa el az SZTK követelé­sét. A tárgyalás során a tanúk egybehangzó vallomása igazol­ta a vállalat mulasztását. Ezért a járásbíróság elutasította a vállalat kérelmét és helyt adott az SZTK követelésének. A baleset abból adódott, hogy Német Józsefet, amikor a ma­•Jííniu* lő-e — Építők Napja Az idén június 15-én ünnepük meg országszerte az Építők Nap­ját. Megyénk építő- és építőanyag- ipari munkásai is javában készül­nek az ünnepre. Az Építők Szakszervezetének te­rületi bizottsága az idén is a sza- badkígyósi parkban rendezi meg az építők találkozóját, amikor az árnyas fák lombjai alatt egészna­pos szórakozás várja az ünnepei­teket. Június 15-én, vasárnap dél­előtt Török János, az Építők Szak- szervezetének alelnöke szól me­gyénk építőmunkásaihoz, feleleve­níti a régi, dicső harcokat, amelye­ket a felszabadulás előtt vívtak. Beszédében emlékeztet majd a- zokra az eredményekre is, amelye­ket az építők hazánk szocialista építésében elértek . rógéphez helyezték, előzőleg nem oktatták ki a gép kezelé­sére. Fáskerti üzemvezető és helyettese is mulasztást köve­tett el, mert elnézte, hogy a munkások védőberendezés nél­küli gépen dolgozzanak. Pedig a vállalatnál megvan az az utasítás, amely szerint védőbe­rendezés nélkül a gépeket tilos üzemeltetni. A vállalatnak tehát meg kell fizetnie a költségmegtérítést. Ha gondosabban ügyeltek vol­na az óvórendszabály betartá­sára, ha nem mulasztották vol­na el az oktatást és az ellenőr­zést, akkor elkerülhették volna ezt a kiadást és nem utolsó sorban nem történt volna bal­eset. Megtörténik néha, hogy egy kis ország kitűnő, új találmány­nyal rukkol ki a világ elé. Ma­gyarország már sok újat alkotott, de most a felfedezéseket, talál­mányokat rendszeresíteni kezdi. Meglepően új dolgokat mutat be a kiállításokon és olyan áru­cikkeket kínál megvételre, me­lyeket eddig csak egy-egy ipari nagyhatalomtól lehetett vásárol­ni. A számtalan új találmány, a sok korszerű iparcikk, általában a magyar ipar fejlettsége meglep­te a világot. A Híradástechnikai Kiállításon a külföldi szakembe­rek egyszerűen nem akarták el­hinni, hogy a kiállított tárgyak Magyarországon készültek. A magyar vízibuszok, a délameri­kaiak pampáin száguldó villany- vonataink mind azt bizonyítják, komoly üzletfelei lettünk bár­mely fejlett országnak. Hazánk nagy sikerrel szerepel a kiállításokon. Egyik legszebb si­kerünket Brüszelben értük el, ahol mindenből a lehető legjob­bat, legszebbet mutatjuk be. A Taskentben megnyílt MOM (Ma­gyar Optikai Művek) kiállításán a szovjet szakemberek, a szovjet nép örömmel vette tudomásul nagy eredményeinket. A sikert bizonyítja, hogy Leningrádban is Ez év februárjában hallottam először az állami gazdaságok ve­zetőinek megyei tanácskozásán azt, hogy szégyen, ha a jó állami gaz­daság szomszédságában gyenge termelőszövetkezet van. Ez a kije­lentés nyomtékosabbá akarta ten­ni azt a felhívást, hogy az állami gazdaságok segítsék a tsz-eket Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy nem mind­egyik állami gazdaság vezetője szégyenkezik a gyenge tsz-ek lát­tán, vagy amelyik szégyenkezeit, az sem olyan segítséget adott, mint amilyet kellene és tudna. Részben megrendezik ezt a kiállítást. A hatalmas és fejlett Iparral ren­delkező Szovjetunió is szívesem vásárol tőlünk. Sikereinkről örömmel és elis­meréssel ír a népi demokratikus államok sajtója. A nyugati lapok i ugyan nem írnak lelkesedéssel, ! de elismerik a magyar ipar fej­lettségét. Pedig nekünk sokkal nehezebb, mint a nyugati országoknak. Ne­künk nincsenek Venezuelában olajérdekeltségeink. Afrikában gyarmatunk és Hátsó-India k.n- cseit sem hozzánk szállítja az an­gol kereskedelmi flotta. De nem sajnáljuk tőlük ezeket a köny- nyebbségeket, mert amit vesztet­tünk a vámon, vagyis a nyers­anyagok „olcsó” és kevésbé be­csületes beszerzésén, azt behoz­zuk a réven. Más szavakkal kife­jezve: nekünk nem kell Algériá­ba katonaságot küldeni, nincs öt­millió munkanélkühnk, akik ü- res zsebükbe dugott kézzel ácso- rognak a gyárak előtt. Sikereinknek nincs, különö­sebb titka. Olyan országban é- lünk és dolgozunk, ahol az embe­ri boldogulás, a kultúra és a ha­ladás a cél, ennek útjába nem áll a tőzsdepalota. H. Gy. ezért szentelt nagy teret beszámo­lójában ennek a témána k Pa pp István elvtárs, az állami gazdasá­gok területi igazgatója a legutób­bi értekezleten. A lényege az volt ennek, hogy a gazdaságok' ne fo­gattal, trágyahordással segítsék a tsz-eket, mint ahogy ezt a mező- hegyesi gazdaság csinálta, hanéni termeljenek nekik minőségi vető­magot, neveljenek kiváló tenyész­állatokat, adjanak segítséget, szak­tanácsot a tsz vezetőinek az üze­mi terv elkészítéséhez, a munka szervezéséhez és a gazdálkodás­hoz. Ugyanis ezekkel van a leg­több baj egyes termelőszövetkeze­tekben. S ez a baj állandóan kis­sed bed ik, ha a gazdaság agronó- musai, állattenyésztői, könyvelői gyakran meglátogatják a tsz-t és elmondják, hogy ők mit, hogyan csinálnak; Az ilyen irányú segítségnek egyik igen jó módját javasolta Bo- zsilk Tibor elvtárs, a rizstermelő gazdaságok termelési igazgatója.- Azt, hogy a gazdaságok hívjanak meg egy-egy tsz-elnököt egy egész heti ott-tartózkodásra is. Valaki nyomban halkan megje­gyezte mellettem, hogy ez felérne egy-egy tsz-elnöknek egyhónapi iskolai tanulással. Ez talán túlzás, de az tagadhatatlan, hogy más va­lamit hallani is, látni is a gyakor­latban, mint csak hallani róla. Lehetséges, hogy még ezután az értekezlet után sem szégyeli majd minden állami gazdaság igazgató­ja a gyenge tsz-szomszédot, de annyi bizonyos, hogy amelyik ál­lami gazdaság segit, az most már tartalmas, gyümölcsöző segítséget ad.------------◄ O ►------------­Me gkezdte tanácskozásait a kisipari szövetkezetek III. országos küldöttgyűlése Szombaton reggel az Építők Ró­zsa Ferenc Művelődési Házában megkezdte kétnapos tanácskozását a kisipari szövetkezetek III. or­szágos küldöttgyűlése. Százhetven- ötezer szövetkezeti dolgozó képvi­seletében 342 küldött vitatja meg a legutóbbi küldöttgyűlés óta szerzett tapasztalatokat és kijelöli a szövetkezetek új feladatait. Hűségjutalmat és Kiváló Dolgozó jelvényt kaptak Ki ne emlékezne a nagy fluktuációk kor­szakára? Arra az időre, amikor sokan elcsodál­koztak azon, hogy egy- egy dolgozó — pláne igazgató — két-három évig egy helyben ma­radt. A véletlen, vagy a szerencse folytán me­gyénk traktorosai és gépállomási igazgatói közül több, mint hetve­nen megérték a 10 éves jubileumot. Igaz, hogy nem egy helyen, de mégis gépállomási „vo­nalon”. A 10 éves jubileum és a traktoros nap együttes megünneplése alkalmá­val, pénteken este Bé­késcsabán egy évtizedes kitartó munkájukért, o- daadásukért, és szorgal­mukért 64-en kaptak hűségjutalmat és 11-en a „Gépállomás Kiváló Dolgozója" jelvényt. E- zenkívül 7 -én, tegnap, szombaton kilencen u- taztak fel megyénkből Budapestre kormányki­tüntetés átvételére. Az újságíró, akit „el­kapott” a kettős ünnep­ség nagyszerű hangula­tának hévé, nem elége­dett meg annyival, hogy feljegyezte: hűségjutal­mat kaptak: Andrejkó Péter, Tóth István, Szűcs Sándorné és má­sok, hanem — poharaz- gatás közben — faggat­ni kezdte a jutalmazot- takat. A faggatáskor ki­derült, hogy hatalmas változás történt 10 év a- latt a gépállomás dolgo­zóinak és vezetőinek é- letében. Az egyetlen nő, Szűcs Sándorné, aki 1948-ban szegődött a nagyüzemi gazdálkodás útjának e- gyengetői, a. gépállomá­siak közé, a következő­ket mondotta: Az el­múlt tíz év alatt gépál­lomási Írnok-, később könyvelőképző tanfolya­mot' végeztem. Azóta a második gépállomásnak vagyok a főkönyvelője, jelenleg Tótkomlóson. Más különösebb válto­zás nem történt. Ha u- gyan ide nem számítom, hogy azóta férjhez men­tem, három gyermekein született és 40 kilót Mz­tam. Szűcs Sándornénak ez a 40 kiló tehát a máso­dik rekordja. Az első ugyanis az, hogy 10 év óta a második helyen dolgoziki Galcsik György elvtárs, a Szarvasi Gépállomás „Kiváló dolgozó” igaz­gatója „csak” 30 kilót hízott. Ellenben 1948 október 1 óta igazgató. Két évig a gépállomást igazgatókat képező isko­la, 1958 március 1 óta pedig a Szarvasi Gépál­lomás igazgatója. (Hogy köztünk ne maradjon, ez sem megvetendő re­kord.) A megjutalmazottak és kitüntetettek között még számos rekorder van. Például Bunda Já­nos 55-ik életévét tapo­só battonyai traktoros, állandóan segédvezető nélkül dolgozik. Tavaly 1170 normálhold talaj- munkát végzett, többet, mint a megye bármelyik traktorosa. Rábai Bá­lint, a Vésztői Gépállo­más újdonsült brigádve­zetője 1949-ben még cseléd volt Mezőberény- ben, Weigert Imre 200 holdas bérlőnél. Azóta traktoros, most brigád­vezető és a „Kiváló Dol- gozó‘’-)elvény tulajdo­nosa lett. Hányán és hányán „futottak be” hasonló >,karriert”, — ahogy mondani szokás. Ége­tési István 6 elemit végzett, aztán hosszú éveken át cseléd és is­kolaszolga volt, a felsza­badulás előtt. 1948-ban •— az elsők között — őt is a gépállomásra von­zotta a traktor. Rá egy évre könyvelői iskolára, majd 1951-ben mezőgaz­dasági akadémiára küldték, S 1952 óta a Dévaványai Gépállomás igazgatója. A jubileumi ünnepségről Budapestre utazott, hogy Andrejkó János és még hét Békés megyei társával együtt átvegye a kománykitün- tetést. Egresi Istvánra és a többi kiváló gépállomá­si igazgatóra, dolgozóra büszkén tekint ma dol­gozó népünk, a trakto­ros nap és a 10 éves év­forduló alkalmával. Kukk Imre Mulasztás, gondatlanság miatt baleset: 4 236 forint költségmegtérítés Mezőgazdasági jegyzetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom