Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-04 / 130. szám
1 w BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1358. június 4., szerda .......... .. ..... „ s___ /I legjobb aktivistákat bízzuk meg a pártcsoportok vezetésével \I egy én k pártszervezetei az országos értekezlet óta figyelemre méltó eredményeket értek el az üzemi és területi pártcsoportok munkájának megjavításában. A legtöbb pártcsoport ma már a kis termelési egységekre és területi egységekre épül. így jobban és többet tudnak foglalkozni a párt előtt álló feladatok megoldásával. A pártbizalmiak zöme a termelésben, magánéletükben példamutatók, munkatársaik által elismert, megbecsült, jó munkások és a pártalapszervi vezetőségi tagok kezdik felismerni, bogy a gazdasági és politikai feladatok megoldását is csak akkor érhetik el, ha növelik a párttagok aktivitását és javítják a pártcsoportok tevékenységét. pártcsoportok munkája — noha ezzel az utóbbi időben a pártszervezetek és a pártbizottságok is többet foglalkoztak —, még messze elmarad a követelmények mögött. Pártcsoport- bizalmiak fő tevékenysége általában még mindig csak annyi, hogy beszedik a tagdíjakat, és az u- tóbbi időben az is, hogy igyekeznek elmondani a tagdíjfizetés progresszivitását és mozgósítják a taggyűlésekre a párttagokat. Ez sem lebecsülendő, de ennyivel már nem érhetjük be. A pártcso- portbizalmiak és így a pártcsoportok még nem töltik be azt a szerepüket, hogy kommunista szellemben neveljék a párttagokat, a termelésre mozgósítsák ő- ket, kialakítsák egységes állás- foglalásukat és baráti eszmecserék során meggyőzzék a becsületes pártonkívülieket. A hibák oka elsősorban az, hogy az alapszervi vezetőségek nem irányítják jól a pártcsoport- bizalmiakat és a községi pártbizottságok sem tanítják helyes vezetési módszerekre az alapszervezeteket. Ezekért a hibákért azonban a felsőbb pártbizottságok is felelősek. ^ pártcsoportbizalmiak és a pártcsoportok helyes munkájának kiinduló pontja az, ha az alapszervi vezetőségek minden feladat végrehajtásába bevonják a pártcsoportokat és igénylik segítségüket. Ahol így tesznek, ott az eredmény nem marad el. Némely alapszervezetben sajnos ennek épp az ellenkezőjét tapasztalni. Több vezetőségi tag azt a helytelen nézetet vallja, hogy hiába is prólbálják a pártbizalmiak segítségét igénybe venni, mert a zok nem képesek megoldani feladataikat. Ezek az elvtársak nem számítanak a pártcsoportok tevékenységére, és ezzel sok-sok párttag munkájáról és kommunista neveléséről mondanak le. Az alapszervezetek vezetőségei elsősorban arra törekedjenek, hogy a bizalmiak alkalmas elvtársak legyenek és jó politikai képzésben, nevelésben, állandó segítésben és megbecsülésben részesüljenek. A pártbizalmiak összetételét akkor tekinthetjük jónak, ha a bizalmiak az alapszervezeti vezetőség tagjai után a legtekintélyesebb, politikailag legképzettebb kommunistákból, lehetőleg tapasztalt párttagokból, az illető üzem-, terület legkiválóbb munkásaiból, szakembereiből, újítóiból, gazdáiból, a rend- szerető, pontos, fegyelmezett dolgozók közül kerülnek ki. Az .ilyen összetételű pártbizalmi- gárda — ha jól vezetik — az a- lapsgervezeti vezetőség . szilárd támasza. Az alapszervi vezetőségek tehát jobban törődjenek azzal, hogy a pártcsoportok tagjai az erre legérdemesebb elvtársakat válasszák meg bizalminak. Ezért neveljék a párttagságot kommunista igényességre, beszéljék meg a pártcsoport tagjaival a választást, vegyék figyelembe a pártcsoport tagjainak javaslatait, s gondosan mérlegeljék a javasolt elvtársak jó és rossz tulajdonságait. A helves kiválasztás azonban még nem minden. Az alapszenvi vezetőségek kísérjék figyelemmel, hogyan vesznek részt az oktatásban a pártbizakndak. Az 1957/53- as oktatási évben megyénkben a pártbizalmiaknak csak fele vett tészt a pártaktatásban. A politikailag.; képzetlen pártbizalmi nem tudja helyesen magyarázni a párt politikáját, s így pártcsoportja sem tud válaszolni a dolgozók körében felmerülő politikai kérdésekre. A vezetőség azonban ne csak azt vizsgálja, hogy a bizalmiak szám szerint részt vesznek-e az oktatásban, hanem ügyeljen arra is, hogy képzettségüknek megfelelő oktatási formában tanuljanak. Ne sajnáljuk az időt és beszélges- kj sünk a bizalmiakkal tanulásuk- g ról. Nézzük meg, hogy van-e le- g hetőségük a nyugodt tanulásra, vi- j tassuk meg velük tanulási mód- g szereiket, magyarázzuk meg nekik 1 az anyag egyes nehezebb kérdéseit 1 és aktuális vonatkozásait. gok pártszervezetünkben még §§ elég gyakori a pártbizalmi- g ak cserélgetése. Ennek egyik oka, 1 hogy üzemeinkben meglehetősen M sok az átszervezés. A másik oka, = hogy ha valahol gyengén megy a 1 munka, akkor a legkönnyebb g megoldást választva, leváltják a §1 A KATÓ tititkárának televíziós nyilatkozata Paul Henri Spaak, a NATO főtitkára hétfői televíziós nyilatkozatában annak a véleményének adott hangot, hogy „a Szovjetunión kívül más kommunista országok is részt vehetnének a csúcs- értekezleten”; Arra a kérdésre, mi a véleménye arról, hogy Moszkva ragaszkodik a paritás elvén alapuló értekezlethez, Spaak azt válaszolta, hogy „lehetségesnek“ tartja olyan országok részvételét, mint Lengyelország és Csehszlovákia „a- nélkül, hogy szóba jönne a paritás .elvének elfogadása"; pártblzalmit. Sok helyütt indokolatlanul türelmetlenek velük, s nem méltányolják eléggé munkájukat. Éppen ezért nem leváltás a helyes megoldás, hanem az, hogy a párthizalnüt megtanítjuk, hogyan dolgozzék úgy, hogy a pártcsoport mihamarabb az alapszervezeti vezetőség szilárd támasza legyen. Helyes az a munkamódszer, ha az alapszervek negyedévenként rendszeresen napirendre tűzik és értékelik vezetőségi üléseken, taggyűléseken egyes pártbizalmiak, pártcsoportok tevékenységét, de különösen fontos az, hogy rendszeresen tájékoztassuk őket a párt és kormány fontosabb határozatairól. Mondjuk el nekik érthetően, hogy a határozatokat hogyan kell magyarázni a párttagságnak, a pártomkívülleknek és hogyan kell azokat a gyakorlati életben végrehajtani. Ezért helyes az alapszervezetekben kéthetenként pártbizalmi értekezletet tartani, ahol a vezetőség titkára tájékoztatja a pártbizalmdakat a napi feladatokról, ugyanakkor a pártbi- zalmáiak is beszámolnák munkájukról a pártcsoport tagjai és a pártomWvüliek aktivitásáról, hangulatáról. A pártbizalmi értekezleteket nagyon gondosan kell előkészíteni és megtartani, mert itt már a hozott határozatok konkrét gyakorlati végrehajtásáról van szó és ez mindig nehezebb. Nagyon fontos, hogy a párt felfelsőbb szerveinek tagjai is részt vegyenek a pártbizalimd értekezleteken és segítsék az alapszervezet munkáját. Ahol így, mindent figyelembe véve és rendszeresen foglalkoznak a pártbizalmiak munkájával, ott a pártbizaimiak és a pártcsoportok az alapszervezeti vezetőségek valóban legjobb segítői. LIpták Pál MPVB instruktor. ff A „leomló bástya' A francia New Statesman írja vezércikkében a fenti címmel: A francia demokrácia harc nélkül hal meg. Ha a legtöbb francia munkás látszólag félreállva is nézi, hogyan veszik el szabadságjogát, ez még nem jelenti, hogy érzéketlen szemlélője az eseményeknek. Mint párizsi tudósítónk jelentette, a szerdal párizsi tüntetés sikere megmutatta, hogy a szocialista vezetőség mekkora mulasztást követett el, amikor nem szólított harcra. Valóhan, Mollet és társai bekapták azt a csalétket, hogy de Gaulle beveszi majd őket kormányába. Pártjuk tagságának zöme azonban tudja, hogy elszalasztottak minden alkalmat a francia demokrácia megmentésére, mert a vezetők nem voltaik hajlandók az egész munkásosztály — a kommunistákat is beleértve — erejéhez folyamodni, még korlátolt célok érdekében sem. Nem sok kétséget kell táplálni aziránt, hogy ez az új rendszer milyen formát ölt majd, bár valószínű, hogy csak fokozatosan veszik le az álarcot. Hinden- burghoz hasonlóan de Gaulle is „falábú óriás” ereklye a múltból, amely csupán arra szolgál; hogy elrejtse a „sors embereit", akik az árnyékában rejtőzködnek. Az ő hitleri védence még nem lépett ki a színre, de máris tudjuk, miféle ember lehet. A szélsőséges telepesek, akik már gyakran ráerőszakolták politikájukat határozott párizsi miniszterekre is, nem sok ellenállást várnak ettől az öregedő primadonnától, aki hatalmi nyárutóját csak az ő erőfeszítéseiknek köszönheti. De Gaulle jelszavai homályosak, s a demokraták Franciaországban és a külföldön is éppen ebben a kétértelműségben igyekeznek vigaszt találni, de elfelejtik, hogy Souetelle és Massu fogják e Jelszavakat értelmezni. A francia nemzeti újjászületés „a papíron ragyogó szólam" a gyakorlatban azonban jelenthet- e mást, Audin meggyilkolását, a szakiét! asszonyok és gyermekek bombázását, a sajtó és a szólásszabadság megszüntetését? Sok brit kommentátor megköny- nyebbülését fejezte ki, hogy elkerülték a polgárháborút, és a tábornok tiszteletben tartotta az alkotmányjogi előírásokat. Az igazi hangot azonban a korzikai felkelés vezére ütötte meg: „Vége annak, hogy zsidók és értelmiségiek kormányozzanak” — ujjongott. Magában véve is katasztrófa az, hogy ledől a szabadság francia bástyája A francia demokrácia döntő fontosságát nem lehet azzal mérni, hogy a francia nemzet gazdasági és katonai ereje viszonylag hanyatlott, s immár kisebb szerepet játszik a világ ügyeiben. Franciaország mindig Jelkép volt, nemcsak egy országot jelentett, hanem egy civilizációt. Ha Párizsban kioltják a szabadság lángját, a szabadság védelmezői mindenütt elcsüggednek — ellenségei pedig felbátorodnak. A háború óta túlságosan is félvállról vettük a fasizmus újjászületésének esélyeit. A fasizmus csupán azért szunnyado- zott, mert nem volt olyan támaszpontja, amelyről friss hó-^^ dításokra indulhatott volnajQP mert Hitler egyedül életben maradt társai, Salazar és Franco, elszigeteltek és tehetetlenek voltak. Most azonban Európa szívében rendezi be fellegvárát. így tehát, bár de Gaulle visz- szatérésénék sokféle kiszámíthatatlan nemzetközi következménye lehet (a háború kiterjedése Tunéziára, a válság a NA- TO-ban) — döntő tény az marad, hogy a fasizmus learatta első jelentős győzelmét a háború után, hogy nagy és hatalmas országot foglalt el, amely hamarosan atomfegyverekkel is rendelkezni fog, így tehát megvannak az eszközei, hogy segítse és^ felfegyverezze külföldi híveit. demokratáknak már most fe^^ kell készülniük mindenütt a védekezésre. A FRANCIA VÁLSÁG Az antifasiszta ellenállási bizottság felhívást bocsátott ki Párizs. (MTI) Az antifasiszta ellenállási bizottság köszönetét mondott a köztársaság híveinek, akik június 1-én méltóságteljes tüntetésben fejezték ki akaratukat, hogy megvédik a köztársaságot és a demokratikus szabadságjogokat Az antifasiszták ellenállási bizottsága a vasárnapi összetűzésekben megsebesültek felé fordul, kifejezi együttérzését velük és mielőbbi felépülésüket kívánja. Felhívja a köztársasági bizottságokat legyenek a sebesültek segítségére, nyújtsanak támogatást családtagjaiknak. A francia reakciós katonai megmozdulás által urait területek 1958, május 29-én. Jelmagyarázat: 1. Eszak-Algéria, melynek 10 millió lakosából közel egymillió a francia telepes, a többi arab és berber. A helyi lakosság 120 ezer főnyi szabadságharcos csapatai el. len a francia kormányzat a francia hadsereg nagyobb részét, 600 ezer katonát vetett be. Ez a hadsereg reakciós puccsisták támasza. 2. Dél-Algéria (Szaharai-Terüle- tek) és Korzika szigete.. 3. A fekete gyémánt 3. A fekete négyzetek a francia anyaország és Algéria lakosainak arányát érzékeltetik. Míg a 2 224 000 négyzetkilométer nagyságú Algériának mint fentebb említettük — 10 millió lakosa van — az 551 ezer négyzetkilométer — tehát Algériánál négyszer kisebb területű anyaország — lakosainak száma 45 millió fő, azaz négy és félszer több, mint Algériáé. A francia hadseregből megmaradó 400 ezer katona közül 45 ezer fő Nyugat-Németországban, 40 ezer fő Marokkóban, 15 ezer fő Tuniszban, a többi az anyagország területén állomásozik. 4. A Varsói Szerződés tagállamai. 5. A francia Földközi-tengeri flotta mozdulata.
