Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-24 / 147. szám
19W. jénius 24., kedd BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG KICSINYEK KÖZÖSSÉGE Sarkadi verselőkről Már megkezdődött a kamun Előre Úttörő Termelőszövetkezet közgyűlése, amikor beléptünk a terembe. Seres Gergely VII. osztályos tanuló — a tsz elnöke — tartotta beszámolóját az Úttörő Termelőszövetkezet eddigi munkájáról. Éppen a vetésterv módosításairól beszélt, majd a hibákat elemezte. — Mindenféle munkáról — folytatta — eddig öten-hatan hiányoztak. Például Molnár Eszter csak néhányszor jelent meg, u- gyanakkor Pagonyi István — bármit is kellett csinálni — mindig ott volt. Hídvégi Zsuzsa is csak valamikor jött dolgozni. Ez így nem mehet tovább — jelentette ki határozottan. — Mindnyájan önként léptünk be a szövetkezetbe, közös érdekünk, hogy a soron- következő munkákat idejében csináljuk. Hangjából érezni lehetett, hogy mélyen átérzi a felelősséget. És sorolja tovább azokat, akik „la- zsálkodtak” és példaképül állítja azokat, akik a munkában élenjártak. Rövid vita után határozatot hoztak. Kimondták: aki a munkákból indok nélkül háromnál töbször hiányzik, azt kizárják f^ermelőszövetkezetből. Mert: ön- vállaltuk, önként is álljunk helyt! — mondja a határozatot. A tsz elnöke a továbbiakban arról beszélt, hogy a napraforgó hanyagul lett megkapálva és újra kell kapálni, s az arra előzőleg beírt munkaegységeket meg kell semmisíteni. Cxirok Vera a tsz könyvelője és Kelemen Sándor brigádvezető javaslatára megszűntették a két brigád korábbi egyesülését és a földterületet újra felosztják a két brigád között a munka minőségének könnyebb ellenőrzése végett. S ezzel egyidőben a két brigád kihívta egymást versenyre. Az úttörő csapatvezetővel távoztunk. Láttuk és éreztük, hogy <wmag”, amit elvetettünk, jó ta- a került.. Amíg ezt az úttörő szövetkezetei nem alakítottuk meg, sokat gondolkoztam azon, hogy a mi kis falusi iskolánkban hogyan lehetne a munkára való nevelést helyesen megvalósítani. Igaz, minden tanísáti órán nevelünk is. A- zonban éreztem, ez nem elég. Hiányzott a gyakorlókért, ahol megtanulják a szerszámok helyes kezelését, a növényápolást és kísérletezhetnek is. Végül is arra a meggyőződésre jutottam, hogy i- gazi közösséget kialakítani, helytállásra nevelni csak közös munka alapján lehet. Erre pedig csak az úttörő-szervezet adhat lehető- céget. Ezen meggondolások után arra az elhatározásra jutottam, hogy Makarenko útmutatása nyomán az úttörőszervezeten belül egy clyen ;magot”, egy olyan kollektívát kell kialakítani, amely minden külső kényszer nélkül teljesen önként alakul ki, amely képes arra, hogy az úttörők többi részét is magával ragadja. És később egymást tanítják majd arra, hogy a közösségben, a közösségért becsületesen dolgozni mindenkinek saját érdeke is. Ezt én az Úttörő Termelő- szövetkezetében láttam megoldottnak. Ez ugyanaz, mint a felnőttek termelőszövetkezete — csak kicsiben. Kelemen Mária csapatvezető, Benkő András községi párttitkár, Nagy Lajos, a Rákóczi Tsz elnökke és Szlaukó János, a tsz könyvelője azonnal megértették ennek nevelési jelentőségét és minden támogatást megadtak. Megértették, hogy a közös munkára már az iskolában elő kell készíteni az új nemzedéket. Úgy vélem, elérkezett az ideje, hogy ezt ne csak szavakban, hanem tettekben is megvalósítsuk. Sajnos még vannak olyan szülök és vezetők, a- kik nem hisznek a nevelésnek i- lyen módszerében, akik még mindig csak szavakkal, frázisokkal a- karják a szocialista embertípust kialakítani. Még felelős beosztású pedagógusok is sokan kétkedve csóválják fejüket. A kezdeti eredmények már az alakuló közgyűlésen is megmutatkoztak. A gyerekek a megbeszélés első felében még alig mertek szólni, véleményt nyílvánítani, de a vége felé már olyan közvetlen és meghitt volt a hangulat, mint a felnőttek tsz-közgyűlésén. Mindenkinek volt véleménye, javaslata. A megalakult úttörő szövetkezet elnöke alig győzte a felszólalásokat rendszerezni és szavazásra bocsátani. Már kezdik megtanulni a közös vagyon védelmét, és kezdik megérteni, hogy a hasonló korú, vagy éppen fiatalabb brigádvezetőknek engedelmeskedni kell, hogy a gyengébb minőségi munka a közösség rovására megy. Hisxünk abban, hogy a nevelési kísérletünk sikerrel jár és javasoljuk a falusi s a tanyasi csapatok vezetőinek, ott, ahol erre mód és lehetőség van, próbáljanak hasonló kezdeményezést, mert meggyőződésünk: ilyen módon a gyakorlatban is előbbre jutunk a munkaszeretetre való nevelésben. Forró Pál Kamut Zenes árubemutató a Békéscsabai Állami Áruházban Vasárnap délután a pihenőnap ellenére is nyitva volt a Békéscsabai Állami Áruház ajtaja. A- zon belül pedig valóságos hétköznapi kép fogadta a belépőket. Vagy mégsem? Mi is volt tulajdonképpen? — Zenés árubemutató, délután 4-től este 7 óráig. Méghozzá eladással. Olyan áruféleségek voltak láthatók, amelyek a nyári szezonban használatosak. Az esemény jelentőségét növelte, hogy a bemutatott férfi- és női konfekció, valamint háztartási áruk nagyobbrészt csak az Állami Áruházban szerezhetők be: mint például a Budapesti Szikla Ruházati Ktez készítménye, a tetszetős kivitelű, röviduj- ju alpesi kockás ingeik. A látogatók nagy érdeklődéssiel szemlélték a Békéscsabai Textil- feldolgozó Ktsz által bemutatott különleges finomságú (exlusiv) bötöttáruféleségeket. Kizárólag ennek az áruháznak készített ku- ligánokat, pulóvereket, kardigánokat, kötött szoknyákat és kétrészeseket. Akadtak is nyomban, a- fcik vásárolni szerettek volna belőle, de ezeket — a még gyártás alatt levő — cikkeket csak később hozzák forgalomba. ÉVZÁRÓ Mi is részt vettünk egy ilyen kedves és meghitt évzáró ünnepségen Békésen, az I. sz. Kossuth utcai iskolában. Első, második, harmadik, negyedik osztályos mosolygós kisleányok, kisfiúk léptek az udvaron rögtönzött emelvényre szavalatok kai, táncokkal és egyéb műsorszámokkal. íme az évzáró ünnepségről két kép. Bagó Magda tanító a tombola tárgyakat osztja ki a boldog nyerteseknek. Egy felnőtt kultúrcsoportnak l' dicséretére vált volna a képen látható Fábián Irénke, Domokos lrénke, Csapó Jutka, Marti Esztike és Kelemen Margitka üveges tánca. Nagy tapssal jutalmazták a szülők és a vendégek őket — meg is érdemelték. A táncot a szülők közül Nagy Jánosáé tanította be. A minap beállított a szerkesztőségbe Képíró Sándor sarkadi | könyvtáros néhány verssel a hóna í alatt. Versírással — több-kevesebb rátermettséggel — sokan foglalkoznak a megyében s így első pillanatra nem látszott különösebben érdekesnek a dolog. Képíró elvtárs azonban elmondta, hogy nem irodalmi csellengőkről van szó, hanem olyant versfaragókról, akik nem elégednek meg azzal, hogy költeménynek látszó sorokat írnak egymás alá, hanem — hogy úgy mondjam — érdekli őket a „szakma’* és meg akarják „tanulni“. Ezért feláldozzák szabadidejük egy részét. Minden hónap második vasárnapján elmennek a járási könyvtárba, ahol Püski Sándor irodalomszakos tanár segíti, tanácsokkal látja el őket, ismerteti a költészet elemi tudnivalóit Vitáznak verseik felett. Kik és mifélék a sarkadi ver- selők? Váczi Mihály példáid péksegéd. Huszonöt éves. Mári Lajos negyvenkilenc éves, szabó. Szín Irma 22 éves, gépíró. Vígh Gábor 33 éves, egyénileg gazdálkodó paraszt. Jakó Imre lakatos a cukorgyárban. Már közel jár az ötven- hez. Puskás Imre éjjeliőr az ÁFORT-nál. ö a legidősebb, 63 éves Ennek a lelkes kis sarkadi költőgárdának a verseiből adunk némi Ízelítőt Igaz, hogy néhány sor idézet senki költészetéről sem nyújthat igazi képet, de helyszűke miatt, sajnos, bővebben nem foglalkozhatunk velük, ez kimondottan irodalmi lapok feladata. Az idézett sorokban is megcsillan a- zonban a készség, a képesség. Jakó Imre Gyári szobor című versének tárgya felemelő: Lenin szobrának leleplezése a cukorgyár ud- Vátán. 'A1' Véísfr'ő '33 "títíWtó&tüéft-' kel kovácsolta össze a sorokat. A szövegezésben azonban nem ért fel arra a magaslatra, melyet maga elé képzelt. Nagyon is igaz, amit például verse utolsó négy sorába ír: Hirdesse e szobor: Él a munkásosztály! Népünkért dolgozik, Azért termel a gyári Így azonban csupán jelszó költészet. Mindezt elmondani e szónoki szavak helyett költői szavakkal, magasabb hőfokon úgy, hogy mégis ezt értse ki belőle az olvasó, akkor igazi a vers! Bizonyára akad Jakó Imre tarsolyában ezt a követelményt kielégítő költemény is. Mári Lajos verselési módja viszont éppen ellentéte az előbbinek. Például Vágyak útja című versében költői igényességgel szövődnek a sorok, de azokból az egye- düliség, a teljes kilátástalanság torz arca bámul az olvasóra: Az út menetén mély árok ágya vár. Szellők öle hűs, mint a halál... ...Én szomjas szívem miért is viszem, Hisz’ utam végén nem vár senkisem. A többi beküldött versében is hasonló hangot üt meg, holott az életi genlésnek kell felülkerekedni azok költészetében is, akik ma még kiúttalanságot látnak ott is, ahol pedig új életük széles ország- útja húzódik. Szín Irma egyszerű szavakkal fejezi ki azt, hogy szerelmétől elvált: Te is mással jársz, Én is mással járok. Téged Is más ölel, engem is más ölel. Szép nyári napokon Nem várlak vissza már..i Hasonlóképpen egyszerű tétobi versében is a szófűzés olyannyira, hogy szinte már felsorolásszerű. Érdekes témákat választ: például az írótollról, mint erős fegyverről versel, meg az asszonysorsról, de nála is az a hiba, hogy gondolatait nem hevíti arra a magas hőfokra, melyen a prózai szavak költői sorokká izzanak. Próbálja beküldött verseinek sorait egymásután prózai sorrendben leírni, látni és érezni fogja, hogy akár levélként is megírhatta volna. Ennek ellenére ne legyen hűtlen a versekhez, de próbálkozzék élményeinek prózai rögzítésével Váczi Mihály Legszebb hivatás című verséből: Bárhol járok, falu, vagy város, mindenütt forrong és pezseg, erdőn, mezön, gyárban és réten jókedvű, boldog emberek... ...Megváltozott a sors, az élet, A munka nem szégyen ma már. Aki örömmel végzi dolgát, Arra dicsőség fénye vár... ...Országunk, népünk kincse, fénye ti vagytok, kedves gyermekek. Vidáman játszhattok, hisz* százak s ezrek dolgoznak értetek. ...körülöttem robog az élet, csattog a gép és zeng a dali Lám mennyivel más ez a hang, mint például Mári Lajosé? Fersze Váczi Lajos költészete sem hibátlan még. A versekeHékekkel jól bánik ugyan, nem is itt a hiba, hanem kissé lakkozza az életünket Vígh Gábor Én című versének egyik-szakaszában ezt mondja: Étt iáttaih nyomorban élni sok proletár milliót, És mértéül akkoron remélni Égy szebb jövőt, egy jót... ...Én dacoltam büszke urakka), Kik szívták tőlem a velőt, De nem alkudtam soha a nyomorral, És bízva daloltam a jövőt. Állj című versében azonban ötsz- szemossa a határokat a tőkés é* a szocialista világrend között, azt írván, hogy az emberiség léte „őrültek rohamává lett!!!” s nem veszi tudomásul, hogy az atomőrületekkel szemben léteznek a béke józan erői is. Mindenkinek jogában áll tetszése szerint fogalmazni a világról alkotott véleményét, de ha nyilvánosság elé szánja, számoljon a bírálattal Puskás Imre két versében, az Édesanyám és a Bocsáss meg címűben igazi költői átéléssel és mondhatni kifogástalan költői eszközökkel közli élményeit. Előbbi versét lapunk közölte is. A Bocsáss meg címűből pedig — melyben egy leányka látására felhullámzó érzések öltenek alakot —« idézünk néhány sort: Te, mint egy üde Kis rózsabimbő, Melynek szirmait bajlítja a Nap, Én, mint hervatag vén napraforgó Az őszi, enyhe verőfény alatt Jöttünk egymással szembe az úton.* És így tovább áradnak a sorok, Puskás Imre verselő tehetsége kétségbevonhatatlan. A „lenged!* lejti”, azaz a versláfoak terén még lenne javítani valói Jól van sarkadi barátaink! Csak így tovább közös erőfeszítéssel előre! Tanuljatok a tanártól, aki önzetlenül foglalkozik veletek, tanuljatok egymástól és nem utolsó sorban versíró nagyjainktóh Ne utánzóik legyetek, hanem művük továbbfejlesztőt Ez nehéz dologi tehetség, mély életismeret kell hozzá. Huszár Rezső
