Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-21 / 145. szám
2 békés megyei népcjsag 1958. június 21., szombat: Hz orszá ggyűlés megszavazta a hároméves terv irányelveiről szóló törvényjavaslatot A következő felszólaló Kelen Béla képviselő volt. Méltatta a hároméves tervjavaslat művelődési célkitűzéseit, különösen az általános iskolai hálózat igein jelen- I tős fejlesztését. A nők feladata a hároméves terv végrehajtásában Kiss Károly elvíárs beszéde a MÄVAG dolgozóinak nacp)yűlésén (Folytatás az 1. oldalról.) , Beszámolt arról, hogy a szőlő- lés gyümölcsterületek felújítására ijó tervek készültek, a végrehaj- | fással azonban nincs minden rendiben. Végül hangsúlyozta: a forradalmi munkás—paraszt kormány emberséges paraszt- politikájának eredményeként a parasztok körében egyre növekszik a bizalom a párt és a kormány iránt. A tanácsok imádatairól FODOR IMRE képviselő arról szólt, hogy milyen feladatok várnak a hároméves terv végrehajtásában a tanácsokra. A munka méreteit jellemzi, hogy 3038 millió a tanácsi beruházás összege, ehhez járul még a községfejlesztési alapokból összegyűlő összeg, a- mely három év alatt eléri a másfél—kétmilliárdot. A tanácsi beruházások egyik legfontosabb területe a lakás és iskola építés. Ugyancsak nagy összegek jutnak művelődési célokra. így például felépül a budapesti Vígszínház, a miskolci Nemzeti Színház, új színházat építenek Nyíregyházán, szabadtéri színpadot Szegeden. Az egészségügyi célokra rendelkezésre álló háromszáz millióból fejlesztik a komlói és a veszprémi kórházat, felépítik ez ózdi rendelőintézetet, megkezdik a sztálinvárosi, a fehérgyarmati, a salgótarjáni — egyenként több száz ágyas — kórházak építését, JNCZE JENŐ külkerégReaéTfm miniszter beszélt ezután a hároméves terv külkereskedelmi vonatkozásairól. Külkereskedelmi tervünk a tavalyi 12 ezer 648 millió deviza-forint összforgalomhoz képest 1960-ban 14 ezer 127 millió deviza-forint összforgalmat, tehát a tavalyihoz képest mintegy 11 százalékos forgalom- emelkedést irányoz elő. Az előirányzat a behozatal kisebb, míg a kivitel nagyobb mértékű emelkedésével számol. Feladataink megvalósításában nagyobbrészt a szocialista országokra támaszkodunk A korábbi éveknél hamarabb kötöttük meg mindenekelőtt az 1958. évre vonatkozó részletes államközi árucsereforgalmi és fizetési megállapodásokat. Mindezek a hosszúlejáratú megállapodások magyar szempontból azt jelentik, hogy a most tárgyalt hároméves tervünk realitása a szocialista tábor országainak részéről messzemenően alá van támasztva, hiszen ezek a megálapodások a legalapvetőbb export- és importtételeket specifiáltan, mennyiségileg tartalmazzák. Rámutatott a miniszter, hogy e- zek a hosszúlejáratú megállapodások a létrejött részletezésben és terjedelemben csak azért voltak lehetségesek, mert a Kölcsönös Gazdasági Segitség Tanácsa keretében alapos műszaki tárgyalások előzték meg, amelyek során a profilírozásra és a koordinációra vonatkozólag egy sor kérdés tisztázódott és ilymódon a tárgyalások időpontjában már kidolgozott anyagok álltak rendelkezésre. A Szovjetunióval kötött hosszúlejáratú megállapodásunk a hároméves terv során külkereskedelmi forgalmunknak mintegy 35 százalékát öleli fel és egyik legdöntőbb alapját képezik hároméves tervünknek. TENCZER BÉLÁNÉ képviselő a hároméves terv azon részeihez szólt hozzá, amelyek a nők helyzetének megkönnyítésével, a csalódról való gondoskodással kapcsolatosak. Tenczer Béláné a továbbiakban elmondotta, hogy míg 1953-ban 22 000 bölcsődei férőhely volt az országban, ma már 35 000 van, a napközi otthonokban pedig az 1953-as százhúszezerrel szemben 140 000 gyermek számára van hely. A hároméves terv végére a bölcsődékben további ezerrel, a napközikben hat és félezerrel nő a férőhelyek száma. A képviselő végül hangoztatta, hogy a hároméves terv végrehajtásában szorgalmas munkájukkal, takarékossággal, a társadalmi tuBevezetőben kifejezte az a meggyőződését, hogy hároméves tervünk túlteljesítésére számíthatunk. Szólt arról, hogy a terv gondoskodik a magyar iparnak a fővárosban való koncentráltságának fokozatos módosításáról: a tervidőszak ipari beruházásának csak 24 százaléka jut Budapestnek, a lajdon védelmével a nőknek i6 ki kell venni részüket. Az ebédszünet után elsőnek GÁCSI MIKLÓS képviselő szólalt fel, az Országgyűlés ipari bizottságának képviseletében. Az ipari tervek részleteiről szólva a képviselő elmondotta, hogy bányászatunk 1960-ban mintegy harminc százalékkal haladja meg az 1957-es évi termelést. A kokszolható szén termelésének növelésével a kohászat 1960-ban csaknem százmillió forint értékű import kokszról tud lemondani. Gácsi Miklós a továbbiakban hangoztatta, hogy a nyereségrészesedés jól bevált rendszerét továbbra is fenntartják, a részesedést az elért eredményektől függően minden gazdasági év után kifizetik. többi a vidéki kerületek között oszlik meg. Ezután az Országgyűlés egyhangú szavazással általánosságban és részleteiben elfogadta az 1958— 1960. évi hároméves népgazdaságfejlesztési terv irányelveiről szóló törvényjavaslatot, az előadó által beterjesztett módosításokkal. Az Országgyűlés ülésszakát Rónai Sándor zárta be. (MTI) Pénteken délután a MÁVAG dolgozói nagygyűlésen emlékeztek a negyven évvel ezelőtti napra, amikor a MÁV Gépgyár dolgozói csendes sztrájkot szerveztek jogos követeléseik kivívásáért, s ezzel példát mutattak az egész ország proletáriátusának. A döntő napon: 1918 június 20-án a gyár katonai parancsnoka, Zse- jonka József csendőrszázados — kit ezért a tettéért neveztek ki őrnaggyá — belelövetett a mozdonygyár előtt nagv tömegben összegyűlt munkásokra. A nagygyűlésen Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának titkára mondott beszédet. Bevezetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében meleg szeretettel köszöntötte a MÁVAG munkásait, műszaki és adminisztratív dolgozóit, majd részletesebben emlékezett a 40 évvel ezelőtti időkre. Kiss Károly elvtárs beszélt többek között a gyár munkásainak akkori helyzetéről, a csendőrök terrorjáról, majd emlékeztetett arra, hogy a Horthy-rendszer tűz- zel-vassal, börtönnel, kínzással és bitófával igyekezett letörni minden forradalmi megmozdulást. De mindez ma már a múlté, hiszen a felszabadító szovjet hadsereg meghozta az új élet lehetőségét és ma negyven év történelmi távlatában emlékezünk meg a MÁVAG-munkások akkori hősi harcáról. — 1956 őszén — folytatta az előadó, miután beszélt a felszabadulás utáni eredményeinkről — a nyugati imperialisták, a belföldi segitőik: az ellenforradalmárok és pártunk árulói, az ellenség táborához csatlakozott Nagy Imre, a Losonczi-féle revizionista csoport képviselői — sok becsületes embert megtévesztettek, amikor „forradalomnak” hazudták az ellenforradalmat, „szabadságharcnak” a népgazdaságot szétziláló sztrájkokat, „igazi demokráciának” a polgári és fasiszta pártok újjáélesztését, „szabadságnak” a kommunisták meggyilkolását, a fehérterrort. — Húsz hónap telt el azóta — folytatta — és e viszonylag rövid idő alatt Igen nagy fejlődés ment végbe Magyarországon. Mindany- nyian saját tapasztalatunk alapján is meggyőződhettünk erről. Örömmel állapi thatjuk meg, hogy elosztóban van az eszmei zűrzavar. Ma már mindenki tisztán látja, hogy az október—novemberi ellenforradalom célja a népi hatalom megdöntése, a tőkés fasiszta uralom visszaállítása volt. — Ami a népi hatalom ellenségeit illeti, velük szemben szigorúan és keményen kell eljárni. Igazságügyi szerveink helyesen, törvényeinknek és a nép érdekeinek megfelelően jártak el, amikor gondos és alapos vizsgálat után megtárgyalták annak a csoportnak az ügyét, amelyik értelmi szerzője, szervezője és vezetője volt az 1956-os ellenforradalmi felkelésnek. Az áruló Nagy Imre és társai ügyében hozott legfelsőbb bírósági ítéletet hazánkban a munkásság nagy tömegei nemcsak helyesléssel és megnyugvással fogadták, hanem régóta várták is. Ez az ítélet szigorú, de igazságos és egyben figyelmeztet is: nem lehet büntetlenül elárulni a munkáshatalmat! — Az áruló Nagy Imre és társai ügyében hozott bírósági döntéssel végigvisszük és befejezzük az ellenforradalom ellen folytatott harcot. A Népbíróság igazságos ítéletéről iöbbféle vélemény hangzik el. A dolgozók széles tömegei egyetértenek vele, de azért többen hangoztatják: Miért nem ítéltél» halálra Kopácsit is, miért nem kapott súlyosabb büntetést Tildy Zoltán stb? — Mit lehet ilyen véleményekre mondani? Ügyészségünk és bíróságunk hosszú időn át folytatott gondos vizsgálat alapján tárgyalta meg az ügyet és sokoldalú bizonyítékok alapján hozta meg ítéletét. — Bizonyos nyugati imperialista körökben úgy tartják, hogy Nagy Imre és csoportja felelősségre vonása után ismét elérkezett az alkalmas pillanat arra, hogy a Magyar Népköztársaságot rágalmazzák és gyalázzák. Ezek a nyugati imperialista körök újból véleményüket nyilvánítják olyan ügyekben, amelyek teljesen a magyar nép belső ügyei. A dolgozó magyar nép és vezetői felelősséggel tartoznak az ország sorsáért, és ez a felelősség azt diktálja, hogy kíméletlenül sújtsunk le azokra, akik a magyar népi demekorácia ügyét, a nép jólétét, jövőjét elárulták! — A nyugati imperialistáknak ezzel a lármájával szemben emlékeztetni akarunk arra, hogy a reakciós imperialista erők hogyan gyilkolták az első magyar prole- tárforradalom után az emberek ezreit Magyarországon. — Emlékeztetni akarunk arra is. hogy az imperialisták Algírban, Tuniszban, Jemeniben, Ománban védtelen arab falvak lakóinak ezreit ölik le, gyarmati uralmuk fenntartása érdekében. Az amerikai imperialisták nyilatkozataikban tragikusnak mondják az ítéletet és sajnálják a magyar munkásmozgalom árulóit, Nagy Imrét és társait, ök tudják, miért sajnálják! De ezek az urak az 1956-os ellenforradalom idején egészen másképpen nyilatkoztak! — Emlékszem egyik nyugati sajtóban megjelent nyilatkozatra ezidőből: A Budapest utcáin elkövetett gálád gyilkosságokkal, a- kasztásokkal kapcsolatban azt áriáik: „Emberek halnak meg Budapest utcáin, ez szomorú, de mi mégis örülünk, mert ezek az emberek kommunisták!” — A jugoszláv sajtóban is bizonyos vélemény hangzik el ezzel az ítélettel kapcsolatban. Nem má tehetünk róla, ha ebben a kérdésben most a nyilvánosság előtt polemizálunk egymással. Amint a vizsgálat kétségtelenül megállapította, Nagy Imre és társainak kapcsolatuk volt a jugoszláv követséggel és a követség épületéből is folytatták ellenséges tevékenységüket a forradalmi munkás-pa- paraszt kormánnyal szemben. Mindezek ellenére, mi, országaink jó és baráti kapcsolatára törekedtünk a múltban, s hogy kapcsolataink a továbbiakban is jók legyenek, az rajtunk nem fog múlni. Kiss Károly ezután beszélt arról, hogy az imperialisták továbbra is támogatják az emigrációban levő osztályidegen, fasiszta és e- gyéb ellenséges kalandorokat azzal a reménnyel, hogy valamikor hazánkat kiszakítsák a szocialista országok táborából. Majd beszélt az imperialisták új módszereiről, céljairól. Az előadó ezután részletesen ismertette eredményeinket és a feladatokat, majd így fejezte be beszédét: Pártunk Központi Bizottsága nevében kívánok a MÁVAG minden dolgozójának sok sikert a további munkához, a hároméves tervünkben kitűzött célok mielőbbi megvalósításához. A nagygyűlés az Intemacionálé hangjaival ért véget. (MTI) A jövő a termelőszövetkezeteké LOSONCZI PÁL képviselő, a törvényjavslat mezőgazdasági részével foglalkozott, különösen a termelőszövetkezetek problémáival. Hangsúlyozta, hogy bár a a tsz-ek területe országosan ma még csak a szántóterület 1/8-a, mégis fontosságuknak megfelelően kell velük foglalkozni, hiszen a jövő a termelőszövetkezeteké a magyar mezőgazdaságban is. fflliéAtogjfiM mezőgazdasági, tsz működött az országban, kereken 1 278 000 kát. hold területen. Ebtfefi áz évben 16 000-rel növekedett a taglétszám, földterületük több, mint 75 000 holddal bővült. Ezenkívül még csaknem 300 000 holdon működnek tszcs-k és szakcsoportok. Az Idei fejlődés, ha számszerűen nem is nagy, de annál eredményesebbnek mondható, mivel azt a teljes önkéntesség jellemezte. Tavaly — folytatta — a szövetkezetekben bennmaradt, zömükben szegényparaszti tagok és a kilépettek között kihívás nélkül is verseny folyt: mindkét fél be akarta bizonyítani, hogy jó úton halad. Ebből a versenyből a szövetkezetek kerültek ki győztesen, mert országos viszonylatban kivétel nélkül minden növényből többet termeltek egy-egy holdon, mint az egyéni parasztok. Az idén még a vak is láthatja, hogy a táblákon lévő vetések különbek, nagyobb termést Ígérnek és fognak is adná, mint a kisparcellák. A képviselő elmondotta, hogy a terv több, mint egymilliárd forint hosszúlejáratú hitelt irányoz elő a termelőszövetkezetek támogatására, beruházásaik megvalósítására. Ha a termelőszövetkezeti mozgalomban a fejlődés a tervidőszakban nagyobb lesz — és ez valószínű — akkor gondoskodni kell arról, hogy a szövetkezetek is nagyobb összeggel járuljanak hozzá saját gazdaságuk fejlesztéséhez. Olyan intézkedéseket kell hozni, hogy a szövetkezetek anyagilag is érdekelve legyenek a saját e- rőből végzendő beruházásoknál. Ixxsonczi Pál ezután a termelőszövetkezetek pénzügyi kérdéseivel foglalkozott. SZIJJÁRTÓ LAJOS, a tervjavaslat építőipari részéhez szólt hozzá. Mint elmondotta, építőiparunk a tervidőszakiban 35 milliárd forint értékű munkát végez. Termeidét három év alatt 2(f százalékkal kell növelni, a költségszín- tet pedig hafc százalékkal kell csökkenteni. Végül a lakáskérdéssel foglalkozott és felemelte a szavát azok ellen, akik felelőtlenül rongálják, pusztítják a társadalom tulaj* donát képező épületeket, lakásokat. Szólt arról is, hogy véget kell vetni az albérlők k i u zsorázásának, mert tűrhetetlen állapot, hogy e- •gyesek az államtól kapott alacsonybérű lakásaikat bérletbe adva, a bérleti díjból élnek. VÁMOS FERENCNÉ az egészségügy hároméves tervével foglalkozott. A hároméves tervjavaslat vitájának utolsó beszámolója URBAN ERNŐ képviselő volt. Hangoztatta: a szövetkezeti gondolat győzelemre juttatásához elsősorban nem írásos propagandára van szükség, hanem arra, hogy a működő szövetkezetekben o- lyan életet teremtsenek, amely vonzó a még kívülállók számára. Nagy szerep jut ebben a munkában maguknak a szövetkezeti tagoknak, akik saját példájukon mutathatják be a legjobban a közös gazdálkodás előnyeit. Ezután Kiss Árpád elvtárs válaszolt a vita felszólalóinak
