Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-22 / 119. szám

1958. május ZZ., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Lássuk meg magunk körül a fejlődési Napjainkban az újságok, a rá­dió, különböző folyóiratok igen sokat foglalkoznak a vendéglátó- Jprai vállalatok tevékenységével, különösen az e területen tapasz­talható fogyatékosságokkal. A vendéglátó vállalatok dolgo­zóinak munkájában még igen sok a javítani való. Az is igaz, hogy hazánkban a fejlettebb szocialis­ta és nyugati országokhoz viszo­nyítva e területen még sok a be­hozni való. Mégis súlyos hiba lenne, ha olyan általános követ­keztetést vonnánk le, hogy ha­zánkban a vendéglátóiparban nincs fejlődés. Ügy gondolom, elég, ha csak egy kis visszapil­lantást teszünk a múltba és ösze- hasonlítjuk a Horthy-rendszer vendéglátóipari tevékenységét a maival — annál is inkább, mert sokan azt hangoztatják, mennyi­vel más volt akkor, milyen előzé­keny volt akkor a kiszolgálás. Mi volt a helyzet a múltban a vendéglátóiparban? Mint minden magánkereskedel­mi szervre, úgy a kocsmárosokra, étkezdésekre, szállodatulajdono­sokra is a kíméletlen konkurren- cia volt a legjellemzőbb. Azon- ennek az ádáz konkurrenciá- is voltak határai. Hol volt a határ? Ott, ahol a vállalkozók megtalálták a számításukat. Rá­fizetésből akkor sem élt senki. Miben mutatkozott meg a konkur- rencia? Talán abban, hogy a kocsmárosok ä dolgozók javára li­citáltak, hogy ki adja olcsóbban áruját? Nem, erről szó sem volt! A konkurrencia a fejesek talp­nyaló versenyében jutott elsősor­ban kifejezésre. Aki a főjegyző úrnak, főszolgabíró úrnak, a vá­ros és' falu "Úgynevezett elit rété­gének bizalmába tudott férkőzni, az érvényesült jobban. Sokan azt is — mint jó dolgot emlegetik, hogy akkor volt egy kis hitel. En­nek a hitelnek „áldásos” voltára azonban azt hiszem az a sok 35— éves korában öregasszonnyá [H^pörödött öt—hatcsaládos édes­anya tudna beszélni, aki éjszaká­ról éjszakára kék-zöldre verve menekült gyermekével karján a részeg férj elől a családi fészek­ből. Azt mondják sokan, hogy most mennyi a csalás, visszaélés. Va­jon akkor ismeretlen fogalom volt az italok vizesítése, a súlycsonkí­tás, a fröccs helyetti hosszúlépés mérés? Nem. Az ilyen csalások, ott, abban a rothadt társadalom­ban születtek és ha ma még ta­lálkozunk ilyenekkel, az a múlt káros örökségének esetenkénti visszatérése. Ha tiszta kézzel dol­goztak volna a kocsmáros urak, vajon miből gazdagodtak meg? Ügyességük, jó szakmai hozzáér­tésük révén? Nem! Ne áltassuk magunkat, ezek az emberkék úgy emelkedtek akkor a jó szakem­ber szintjére, hogy kclnönfont, ügyes módszereikkel, jó bor. és szeszkeverésükkel, okos hazárdjá­ték-helyiségekkel, titkos vagy nyílt lányszobák berendezésével megfogták mindazt, ami fogható. Hát nagyvonalakban ez volt a múlt, amit oly sokan, mint jót emlegetnek. Mi a helyzet ma a vendéglátóiparban? A felszabadulás óta élteit 13 év alatt csak a vak nem látta, hogy. államunk mennyi áldozattal építette, formálta az új típusú, szocialista kereskedelmet, benne a vendéglátóipart is. Mi maradt ránk a múltból, mint örökség? Városon és falun a lebujok, pisz­kosabbnál piszkosabb, ocsmány felszerelésű ,szállodák”, nyilvá­nos házaknak használt vállalko­zások tömkelegé. Innen indultunk el. És hol tartunk ma? A főváros­tól kezdve a faluig hatalmas ál­dozatok órán jórészt sikerült el­tüntetni a múltból ránk maradt szennyet és piszkot. Ha csaik a megyében körülnézünk egy kicsit, lehetetlen meg nem látni, hogy eredményeket értünk el ezen a té­ren is. Békéscsabán a Vendéglátó Vállalat minden egységét felújí­totta. A lebujszerű kocsmák egy részét átalakította ízléses kisven­déglőkké. Súlyos tízezreket áldo­zott a szálloda felújítására, új berendezésére. Két legmodernebb felszereléssel és berendezéssel mű­ködő eszpresszót létesített. Létre hozott egy modern, teljesen gé­pesített cukrászü zemet. Gyulán újjáépült a Komló Szálló és étte­rem, sörkert létesült. A megye szinte minden nagyobb községé­ben ízlésesen berendezett étter­mek állnak a dolgozók rendelke­zésére. Nehéz lenne mindazt fel­sorolni, amit tett államunk né­hány év alatt a dolgozók jobb el­látása, szórakozásának javítása érdekében. így csak néhányat a legjellemzőbbet említjük. Vajon azt jelenti ez, hogy már nincs javítanivaló? Nem, ezt egyáltalán nem jelenti. A jól felszerelt kisvendéglők, az ízlésesen berendezett éttermek, modem, kényelmes szállodák egy- magukban csak külsőleg változ­tatták meg a vendéglátóipart. A tartalmat a vendéglátó egységek dolgozói adják. Hiába kedves, hívogató egy-egy bolt kívülről, ha benne a dolgozók, a felszolgá­lók hanyagok, durvák, becsapják a dolgozókat. És vendéglátóipa­runk vezetőinek éppen itt Van' a legtöbb tennivalójuk. Nevelni a dolgozókat, hogy ne forduljanak- elő visszaélések, súlycsonkítások. Élénk, előzékeny, udvarias kiszol­gálás jellemezze egész ven­déglátó iparunkat. Ne feledjék a vezetők, hogy a múlt káros szo­kásai — a pénzszerzési vágy, a csalások —- ismételten visszatér­nek, ha nem foglalkozunk eléggé a szakma dolgozóival. Ez a fela­dat egyben nagy felelősséget is ró a vendéglátóipar vezetőire, mert a dolgozók verejtékéből lé­tesített új és felújított egységeket, a vásárlók, a szórakozni vágyók csak akkor értékelik igazán, ha a szakma dolgozóinak munkája is mindinkább megfelel a szocia­lista kereskedelem követelmé­nyeinek. A Békéscsabai Ruhagyár egyik géptermében jártam éppen, ami­kor az egyik munkásnő edkapva a karomat kedvesen, de ellenáll­hatatlanul megállított. Jöjjön ve­lem — mondta határozottan — s máris elindult a szomszédos gép­hez. Én utána. Ment közben még megjegyezte, hogy munkatársának panasza van, amolyan szurkaim való ügy. — No, Zsuzsa — szólí­totta meg a gép gazdáját — most mondd el a sérelmedet. Zsuzsa ö- römmel nyújtotta a kezét, a kézfo­gás után közelebb hajoltam, hogy a gépzajtól és az órdítozó mikro­fontól hangos teremheti még egy egy szót se veszítsek a várható szúmivalóból. Űj ismerősöm elm( ndfca, hogy náluk, a Sallad utca 19. szám alatti lakás udvarán annyira felhalmo­Gyermeknapi ünnepségekre készül a szeghalmi szülői munkaközösség (Tudósítónktól.) Május 19-én megalakult a gyer­meknapot előkészítő bizottság, mely elkészítette az ünnepség programját. Reggel 6 órakor az If­júság zenés ébresztővel köszönti a gyermekeket, majd féltíz órakor Cs. Tóth Mihály, a községi taná*:s VB elnöke az utcai hangoshíradón üdvözli a tanulásban, szorgalom­ban, az úttörőmunkában kitűnt gyermekeket, továbbá azokat az iskolásokat:, akik egy napot sem mulasztottak az elmúlt két évben az islcolából. Délelőtt 10 órakor Ifjúsági mozi­előadáson vesznek részt. Délután 3 órakor a szeghalmi sportpályán vidám majális lesz, ahol a nap legnagyobb eseménye: Vésztői 1.— Szeghalmi II. számú iskola úttörő csapatainak labdarúgó mérkőzése lesz. Majd utána zsákbafutás, ver­senyevés buciból és kávéból, liszt fúvás, kötélhúzás és más vidám versenyek. Este a szeghalmi 1. számú iskola kultúrcsoportja Tavasz a télben és Csipkerózsika című mesejátékot mutatja be. Faiskolát ültetnek és gondoznak a dobozi úttörők^. Nyolcezer vadgesztenye Cseme­tét ültettek el faiskolába a dobozi úttörők. Az ültetésért, az öntözés­ért és sorközök kétszeri kapálásá­ért 1000 forintot fizet a községi ta­nács az úttörő szervezetnek, amit a szertár fejlesztésére és kirándu­lásra fordítanak. A községi tanács elnöke megdicsérte az úttörők mozgalmát és szakszerű munkáját. A felsőbb osztályosok ugyanis a nyári szünetet leginkább az álla­mi csemetekertben töltik, munká­val s ott ismerkedtek meg a fa­ültetés és az ápolás szabályaival. zódott a szemét, hogy a házban la­kók alig tudnak közlekedni. A szemetet a Köztisztasági Hivatal a múlt év ősze óta nem hordta el. Arról viszont nem feledkeztek meg, hogy a tisztviselőjüket rend­szeresen kdküldjék a pénzt beszed­ni. A lakók fizettek, a tisztviselő ígért. A szemét viszont ott ma­radt és egyre szaporodik, sőt bűz­lik, rontja az udvar levegőjét. Eddig az ügy, mondta Zsuzsa és láthatóan nagyon, nagyon haragu­dott a Köztisztasági Hivatalra. Megvallom, a hallottak után én is mérges lettem. Indulattal szúrtam pontot a mondat végére, remélve, hogy mihamarabb ki­mondják a bűvös szót: azonnal in­tézkedünk! — s utána cseleked­nek is! Sz. K. Náfrádi Sándor jjT1 JuT' J/TuirT'jt-iTi JUT t«T inT É<T Iff UT>j»T tlT i«T É<T ét“T ÉiT éíT ÉiT1 ÉiT~ ÉiT* Ez a szemét ügy PÉTHö TIBOR: Fáraók, hadvezérek, világszép asszonyok... SZUEZ Pethfl Tibor: Szu«* című munkája a napokban látott napvllá<)ot Az olvasó csalódni fog, ha útle­írást vár e könyvtől, mert ez sok tekintetben kevesebb, de néhány tényezőt tekintve, talán több an­nál. Már maga a cím jócskán kor­látoz. Elsősorban Szuezről, ponto­sabban a Földközi-tengerrel össze­kötő csatornáról, az ahhoz fűződő történeti és kultúrtörténeti esemé­nyekről beszél és Egyiptomról csak mint az események hátteréről. Ter­mészetesen a Szuezi-csatoma épp oly elválaszthatatlan Egyiptomtól, mint a Szfinx a Piramistól s ezért a mái Egyiptomról szóló megjegy­zések és benyomások nem párhu­zamosan haladnak a csatorna tör­ténetével* • - -henem- - • (Aane-lomód va, egymást kiegészítve és magyaráz­va. Ennek a módszernek hátránya még, hogy az útleírások általáno­san ismert és elfogadott stílusával ellentétben a szerző kénytelen bi­zonyos fokig állandóan háttérben maradni és így az esetek és ese­mények történetek és történések kavargó forgatagában inkább szemlélője, semmint cselekvő résztvevője. A cselekvő itt elsősor­ban Ramszesz és Nagy Sándor, Caesan és Szaddin, Nefertite és Cleopatra, Napoleon és Lesseps, Eugénia és Disraeli, fáraók, had­vezérek, világszép asszonyok, vi­lághírű kalandorok, asszírok, ba- bilónok, perzsák, görögök, római­ak, arabok, pogányok, mohamedá­nok és keresztények, de nemcsak a műit, hanem a ma és a holnap Egyiptomának építői is. A könyv tehát inkább egyéni hangulatokat rögzít és ismerete­ket közöl, mint kalandokat mond el. Ha jól meggondoljuk azonban, semmiféle útleírás nem olyan ka­landos, mint a történelem, főleg, ha az ember egyik legrégibb és legkalandosabb vállalkozásának története. Méghozzá az Ezeregy­éjszaka pedzselő és csillogó váro­sában, Kairóban. * REJTŐ JENŐ: Piszkos Fred, a kapitány JKSJ V/ Most Jelent meg Rejtő Jenő: • Piszkos Fred, a kapitány című könyve. A könyv ponyva-paródia: pel­lengérre állítja a silány irodalmat. A szokványos személycserék, el­tűnt és visszatérő halottak, feje- tetejére állított rendkívül szelle­mes ötletek adják meg savát-bor- sát a történetnek. Ez a mű a jeles író halálának 15. évfordulója al­kalmából jelenik meg. Majdnem elfelejtettük közölni az izomláz miatt Vezette: Farkas Sándor. Part­jelzők: Stefanik Irén és Honthy Sándor. „Majdnem” ezer néző. A Békéscsabai Ruhagyár pályá­ján, „nézőcsúcs” előtt került sor az „évszak két csapatának" visz- szavágójára. Az újságírók: Maj- nár — Pallag, Szarvas, Náfrádi — Dupsi, Boda—Deák, Sass, Jantyik Varga, Podina összetételű csapa­tukkal, míg a színészek: Sándor —■ Horváh, Kovács, Haraszin — Vass, Rákóczi — Gyuricza, Szo- boszlai, Somogyi, Székely, Kana­las összeállításban álltak ki. Erő- sen látható volt, hogy mindkét csa­pat tagjai „elszoktak” már a bőr­labdától, ezért aztán volt min de­rülni a nézőseregnek, egy-egy pompásan sikerült „lyukrúgás” láttán. Az újságírók valamivel erő­teljesebben mozogtak, s így sike­rült az első félidőben Jantyik gól­jával l:0-ás vezetésre szert ten­niük. Fordulás után tervszerűtlen, széteső játék volt, • a sok pepe­oselgetés után a színészek előretö­rése következett és védelmi hi­bákból sikerült Kanalas góljával egyenlíteniük, sőt Vass által ve­zetésre szert tenniök. örömük ke­vés ideig tartott, mert az Újság­írók jobbszámya lendületes előre­töréséből Varga egyenlített, majd 16 méteres szabadrúgásból Jantyik rúgott gólt. „A nagy mérkőzés” ez­után kezdett igazán érdekessé válni, a színészek valóságos pergő­tüzet indítottak, rohamuk azonban elerőtjenedett, mire a kapuig ju­tott. Az újságírók közül Deákj Szarvas, Majnár és Jantyik játé­ka dicsérhető, bár Jantyik öncé­lúan sokat cselezett. A színészek közül Kovács, Kanalas, Gyu­ricza Ottó játéka s főleg a véde­lem tűnt ki, kapusuk Sándor Int, re a mezőny legjobbja, noha ». harmadik gólt .jobb helyezkedéssel ! védhette volna. Terjeszd a Népújságot!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom