Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-18 / 116. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. május 18.; xasutay Életbelépett a kivételes állapot Franciaországban Franciaországban élűibe lépett * kivételes állapot. A nemzet­gyűlés a hajnali órákban rövid, tizperees ülésen második olva­sásban is megszavazta a három- hónapos időtartamra kivételes állapotot elrendelő törvényja­vaslatot, miután azt a köztársa­sági tanáé* 211 szavazattal 94 ellenében módosítás nélkül el­fogadta. A törvény a belügymi­niszternek rendkívüli hatalmat ad és ez a hatalom a PfllmRn- kormány új szocialista belügy­miniszterének, Jules Mochnak a kezében összpontosul. Pénte­ken este tíz órától Jules Modi az új francia belügyminiszter. Nevének rossz csengése volt 1948. évi beliig yminisztersége idején, amikor is rendőri hatal­mát a munkásság ellen fordítot­ta. Ma azt várják tőle Párizs­ban, hogy a kemény kéz politi­káját a szélsőjobboldal, a fasisz­ta v aszály ellen alkalmazza. Albert Gazier, aki Guy Mol- let kormányának tagja volt, az utóbbi esztendőben a Szocialista Párton belül kialakult ellenzék egyik vezéralakja. Tájékoztatás­ügyi miniszteri megbízatása szintén a Pflimlin-kormány „ke­mény kéz politikájának”' ígérete. A kivételes állapotról szóló törvény cenzúrát Uptet életbe a sajtó, a rádió és a film területén Max Lejeune személyében ál- lanuniniszter lett a szocialista pártnak a jobboldallal szövetke­ző szárnya is képviselethez jut a Pflimiin-kormányban. A kor­mányban való belépését Párizs­ban azzal magyarázzák, hogy a miniszterelnök így próbál kap­csolatot teremteni az algériai hadsereg lázadó parancsnokai­val. A hadsereg várható magatar­tása áll az érdeklődés közép­pontjában. Egyes hírek szerint Juin marsall, aki pénteken lá­togatást tett a köztársaság elnö­kénél, kijelentette, hogy a Fran­ciaországban állomásozó erők lojálisak lesznek. Ezzel szemben változatlanul tartja magát az a hír, hogy Ely tábornok, a fran­cia vezérkar főnöke lemondott, de lemondását a köztársaság el­nöke nem fogadta el, és a ve­zérkar főnöke gondbMtozási- időt- kapott döntésének megváltozta­tására, A vezérkari főnök le­mondását állítólag azzal indo­kolta, hogy közvetlen munka­társai közül őrizetbe vettek há­rom tábornokot. Párizsban feltűnést kelteit az a hír, hogy az Európában állo­másozó amerikai haderők vezér­kari főnöke megtiltotta a sza- badságos amerikai katonáknak, hogy Párizst útba ejtsék Bizonyos nyugtalanságra a- dott okot Párizsban az, hogy Jacques Souetelle volt agériai főkormányzó, a de Gaulleisták parlamenti vezére, akinek meg­érkezését a kedd esti algériai puccs idején a tüntető tömeg az algíri repülőtéren várta, pénte­ken eltűnt a szemmeltartásával megbízott nyomozók elöl. Az a gyanú, hogy SousteHe Spanyol- országon , keresztül Algériába szökött. De Gaulle tábornokot szerda este óta senki sem látta, általá­ban aaonban azt hiszik, hogy a Haute-Marne megyei Colombey- les deux-Englieses faluban lévő kastélyában tartózkodik. Pénte­ken egy képviselő barátja: de Lipkowskl fel akarta keresni, de a tábornok kastélyának kapui zárva maradtak, hiába csenge­tett. A pártéletről sorokban — A gyulai járási pártbizottság csütörtökön rendkívüli ülést tar­tott, melyen az időszerű bel- és külpolitikai kérdéseket vitatták meg. Az ülésen resztvettek a köz­ségi pártbizottságok titkárai is. • — A szarvasi járás valamennyi községében e hó végéig összehív­ják a párttitkárokat, tagjelölteket és azok ajánlóit, ahol a tagjelöltek pártmunkájáról, neveléséről be­szélgetnek. * — A lőkösházi Május 1 Tsz pártszervezete a napokban kibőví­tett aktívaülésen vitatta meg a tsz- mozgalomban rájuk váró felada­tokat, Az aktívaülés határozata értelmében, a közeljövőben ta­nácskozásra hívják meg az ellen- forradalom hatására kilépett, e- gyébként becsületes dolgozó tár­saikat. • — A szarvasi községi pártbizottság zászlót ajándékoz a helyi munkás­őrségnek; 18-án névadó-ünnepsé­get is tartanak. A helyi munkás­őrség Szarvas község szülöttjének, a mártírhalált halt Klúcsia Mi­hálynak nevét veszik fel. ♦ — Szarvason az MSZMP járási végrehajtó bizottságának kezde­ményezésére összehívták a propa­gandistákat és tájékoztatták őket az időszerű bel- és külpolitikai e- seményekről. A propagandisták az értekezleten kérték, hogy a jövő­ben rendszeresen tartsanak ha­sonló beszámolókat. Szovjet vendégek érkeznek Békéscsabára A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság megyei elnöksége meghí­vására szovjet vendégek látogat­nak el megyénkbe, május 19-én, hétfőn. Á baráti látogatásra eljön Petrovicsev elvtárs, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság moszk­vai főtitkára, Mihajlov elvtárs, a szocialista munka hőse és Maka­rov elvtárs, a mezőgazdasági tudományok doktora, akadé­mikus, a Lomonoszov egye­tem főosztályvezetője. A szov­jet elvtársak ellátogatnak terme- lőszövetkeztekbe és üzemekbe. Az MSZBT Békés megyei elnök­sége értelmiségi találkozót szer­vez és baráti beszélgetések kere­tében az oktatás kérdéseiről tár­gyalnak. A szovjet elvtársak ta­lálkoznak a megye vezető embe­reivel és kicserélik tapasztalatai­kat. Nemzetközi szemle-----------------------------------------------------rf^m— Egy jókedvű cikkíró az Angol Munkáspárt lapjában a következőképpen figurázta ki egynéhány héttel ezelőtt a sorozatos franciaországi kormányválságokat: — Amikor egy válság kezdődik, a köztársaság elnöke először is o nemzetgyűlés két házának el­nökeit hívja be tanácskozásra. Ez dönt* fontosságú. A jelenlegi válság során például le Troquer a nemzetgyűlés elnöke nagy bölcsen kijelentette: „Ennek a válságnak kétféle kimenetele lehet mgy hosszú lesz, vagy rövid." Ezután a politikai csoportok vezetői egymás után kifejtik véleményüket. Miután eltelik három hét kormány nélkül, a pártok most már úgy gondolják, hogy bölcsebb. ha támogatnak valakit. A köztársaság elnöke végülis megnevezi a szerencsés jelöltet, aki körvonalazna programját, amely általában ugyanaz, mint a legutóbbi kormányé volt. A szellemes cikkíró jóslata ezúttal nem vált be. A Pflimlln kormány megalakulásának körül­ményei és működésének első napjai Franciaország hallatlanul mély fekélyét tárták fel. Próbáljuk meg elemezni a válságos francia helyzet néhány jellemzi vonását Franciaország most olyan idő­szakát éli, mint a római birodalom a késői császárfkoban, vagy mint a XVII. századbeli Spanyolország: már nem világhatalom többé, de ezt még nem akarja tudomásul venni. Persze, azok az elemek — különösen a nagyburzsoázia és a hadsereg számos magasrangú tisztje — melyeknek elsőrangú ér­deke fűződik Franciaország nagy­hatalmi pozícióihoz, minden erő­vel meg akarják állítani, sőt visz- szafelé akarják forgatni az idő ke­rékét. Nem véletlen az sem, hogy a mostani jobboldali, fasiszta színe­zetű, s nyíltan kormányellenes ak­ció éppen Algériában robban ki, s hogy a felszínire vetődött veze­tője: Massau tábornokba hírhedt ejtőernyősök parancsnoka. Az ejtőernyősök immár több, mint egy évtizede, a második világháború befejezése óta szüntelenül háborúskodnak e- lőbb Vietnámban, most Algé­riában — s szüntelenül verik is őket. Gondoljuk meg, hogy Indokína után most Algéria végleges elvesz­tése is küszöbön áll. Az ejtőernyő­sök élete napról-inapra veszede­lemben forog, a harcnak viszont semmi eredményét nem látják, így azután kifejlődött egy minden iránt cinikus, csupán az aljas em­beri ösztönök kielégítésének élő fasiszta rohanacsapat, amelyet pa­rancsnokai kényük kedvük szerint felhasználhatnak. A Gaillard kormány bukása után a kormányválság elindult a Kiaga szokásos útján, el is telt az a bi­zonyos néhány hét, s Franciaor­szágnak még mindig nem volt kormánya. Hogy nyomást gyako­roljon Párizsra, a fasiszta katonai klikk előbb Algír városában, majd egész Algéria minden nagyobb vá­rosában megragadta a hatalmat, úgynevezett közüdv bizottságokat alakított s nyíltan szembefordult a törvényes francia hatalommal. De Gaulle tábornok az ejtőernyő­sök miniszterelnökjelöltje pedig éppen aznap — május 13-án este vidéki bártokáról Párizsba utazott. Massau tábornok felhívást inté­zett Coty köztársasági elnökhöz s a gaulleista képviselők és szená­torok is ki akarták csikarni Coty- tól, hogy adjon de Gaulle-mak mi­niszterelnöki megbízatást. Eddig a puccsisták szempontjá­ból minden úgy mént, mint a ka­rikacsapás. Csakhogy... Csakhogy a puccsisták nem is­merik saját országukat, saját né­püket. A francia jobboldal ugyan­is már próbálkozott egynéhány­szor, hogy kezébe ragadja a hatal­mat, de a demokratikus francia közvéleményben, az öntudatos francia munkásosztály ellenakció­ján megtört minden fasiszta pró­bálkozás. így volt ez 1943 február 6-án is. Amikor a népi tömegek megmozdultak a fenyegető fasiszta veszéllyel szemben s nemhogy fasiszta kormány jött volna létre, hanem meg­alakult és kormányt alakított a népfront. Persze két történelmi dátumot nagyon nehéz egymással összeha­sonlítani, a két helyzet tüzetes és részletes elemzése nélkül. Annyi adottban bizonyos, hogy 1958, má­jus 13-án sem sikerült a fasiszták terve: 13-áről 14~re virradó éj­szakán nem de Gaulle lett a mi­niszterelnök. A közvetlenül fenye­gető fasiszta veszély láttáin a szo­cialisták úgy határoztak, hogy „bármilyen eszköz révén” út­ját kell állni a fasizmusnak s hogy „a parlament nem ha jt­hat fejet a lázadás előtt.” Az angol Reuter távirati irodának erről szóló jelentése már aznap éjjel rögtön hozzátette: „A bármi­lyen eszköz révén" szavakat úgy értelmezik, hogy felhívás a kommunistákhoz, segítsenek sza­vazataikkal valamilyen fajta nép­frontot alakítani az alkotmány megvédésére. A radikálisok u- gyancsak az MBP-périi Pflimlin kijelölt miniszterelnök azonnali beiktatásét sürgették, mint az egyetlen lehetséges választ az Al­gírban történtekre. így azután a sorsdöntő éjszaka francia parla­mentben a szélsőjobboldal gyen­ge kisebbségben maradt, a mint­egy hatszáz szavazatból 126-an szavaztak csupán a Pf! Imi in-kor­mány ellen. A kommunisták tar­tózkodtak a szavazástól, mert sem­mi esetre sem akarták megakadá­lyozni, hogy az új kormány azon­nal megalakuljon. Sőt miután csü­törtökön de Gaulle tábornok úgy nyilatkozott, hogy „felajánlja szol­gálatait” és hajlandó elfogadni a kormányzást — a pénteki képvi­selőházi vitában a kommunisták! megszavazták azt a törvényjavas­latot is, amely rendkívüli hatalmat ad a Pflimlin-kormánynak. A kommunisták természetesen nem elégedettek a fasizmus elle­ni olyan kényszeredett és felemás intézkedésekkel, amelyeket a Pflimlin-kormány eleddig hozott ('bár néhány jobboldali csoporíosu.^^ lás feloszlatása kétségtelenül fej-^P lődés a helyes irányban) A Politikai Bizottság azonnyom- ban május 13-án éjjel felhívta a pártszervezeteket, hogy a szocia­listákkal és a köztársaság minden hívével együtt a leghatározottab­ban lépjenek fel ott, helyben, ahol dolgoznak, a fasiszta veszéllyel szemben. A köztársasági érzelmű dolgozó tömegek : harcos összefo­gása és akciója, profil, is ry.ább fontos ezekben, a veszedelmes napokban, mart például a Szocia­lista Párt vezetői — az első órák ijedelmétől eltekintve — még most sem akarják észrevenni, hogy a fasizmus úrrá jutásának legerő­sebb akadálya a munkásegység lenne, elzárkóznak attól, hogy kommunistákkal közös akcjóza^^P hajtsanak végre. A baloldali pártok összefogása nemcsak, hogy a fasiszta vesze­delmet hárítaná el Franciaország feje felől, hanem végre-valahóra szilárd kormányt is teremtene Franciaországban, A harc még tart. A fasizmus visszaszorításában a hős kommunista párté, a rop­pant súlyos körülínények között is sziklaszilárdan helytálló francia kommunistáké a vezető szerep. A SZOVJET IFJÚSÁG ESZMEISÉGÉRŐL ÉS ELVHÜSÉGÉRÖL Mily sokat jelent, ha az em­ber valami nagy és nemes felé törekszik. Úgy érzi, hogy élete igaz tartalommal telik meg. S ha a világos cél sok-sok ember előtt lebeg, ha a nagy eszmék milliókat, népeket lelkesítenek, akkor minden világot átalakító anyagi erővé válik. De ugyanezt mondhatjuk az ellenkezőjéről is; ott, ahol nincsenek lelkesítő eszmék, ahol mindenki csak a saját sorséra gondol, az élet ü- res. mondhatnánk hasztalan. Sokszor a bátor cselekedete­ket, a nehézségek legyőzését, az állhatatosság és az akaraterő példáit sem nevezzük igazi hős­tettnek. Mert mi sajátos fogal­makat alkotunk a hősökről. Ki ne olvasott volna a világ min­den részéből Kaliforniába ván­dorló aranyásók bátorságáról és kitartásáról? Ezek az emberek az arany kedvéért vállaltak minden nélkülözést, szembe­szálltak a zord természettel. A meggazdagodás, a mások feletti uralom vágya űzte, hajtotta ő- ket. Még társaikat is megvetet­ték, s kegyetlnek voltak a helyi lakossággal szemben. Egyszóval a kapitalista társadalom törvé­nyei, eszméi és törekvései sze­rint éltek, amelyek az egyik em­bert farkasként uszítják a má­sikra. Mi más hősi eszményképet keresünk! 1954 tavasz... A fiatalok a Szovjetunió Kommunista Pártja felhívására a &zűzföldekre utaz­tak. Különböző korú és jellemű fiúk és leányok acélos akaratát és karját nem bénította meg a szibériai hideg, a sztyeppéi for­róság, a természet megannyi vi­szontagsága. A nehézségek meg­edzették a fiatalokat. Több mint 350 000 fiatal munkás közönyö­mén megjelentek az első baráz­dák, virágba szökkentek az első növények az eddig műveletlen területeken. Hamarosan 36 mil­lió hektárnyi területet tettek termővé. Igazi hősök nőttek ki közülük, munkájuk közben nagy­szerű hőstettek születtek. Á haza az új földek meghódítói közül 262 fiatalt a Szocialista Munka Hőse címmel, több mint 30 000-et pedig különféle érdem­érmekkel tüntetett ki. Kik ezek a fiúk és leányok? A kommunizmus építőinek ifjú nemzedéke. Miért vállalták a nehézségeket és a nélkülözést? Honnan merítettek erőt e nagy munkához? A válaszok gyökere az első szocialista állam 40 éves történelmében rejlik. A szovjet ifjúságot talán a meggazdagodás vágya hajtott® az ismeretlen területek felé, ar melyet még sohasem hasított ekevas?

Next

/
Oldalképek
Tartalom