Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-10 / 109. szám

ót58. mil jus !#., szombat BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Csorvási borúlátók Nemrégiben benyiEöttam- a csorvási tanácsházára. Mint a’^ y fiz szokás, mégRéMtefeWf a ta­nács vezetőitől: mi újság? Azt mondták, nincs semmi különös,, legfeljebb az, hogy hosszú idő u- tán ismét látnak egy újságírót és végre talán Olvashatnak- valamit községükről is. Tudomás«! vettem a finom bí­rálatot, aztán kértem, hogy mond­janak valami megírnivalót. Mond­tak aztán mindenféle időszerű éí idejét múlta dolgot, fiiig végül elmondták, hogy hárőméves köz- ségfejlesztési tervet dolgoztak ki. A tervet elfogadta a tanácsülés, a járás is és már hozzá is kezdtek megvalósításához. Ebben az évben két tantermet és egy tornatermet építenek több, mint kétszázezer forint költséggel. Elkészül a fürdő kétszázezer forint, költséggel. Há­rom év alatt 200 ezret fordítanak a villanyhálózat bővítésére, hat­százezret artézi kútra és strand­fürdőre. És így tovább, részesen egy és háromnegyed milliót különböző szükséges dolgokra. — Nem mondom, jól belemar­koltak. Honnan szednek össze ennyi pénzt?-— Jó részét a lakosság fizeti be községfejlesztési hozzájárulás- ,ként. •— Nem sokallják? — A töboség nem, pedig az adó­alap tizenhat százalékát szavazta meg a tanácsülés erre a célra. So­kan még társadalmi mu nkát is vál­laltak. Ami épül, készül, az övóké lesz mind. Mint mindenütt, itt is vannak akadékos, krajcároskodó emberek, aki'k nem azt nézik, hogy minél kényelmesebb legyen a la­kosság élete, egyre szebb a falu, hanem a saját zsebüket. — Ha magától megkérdeznék, hogy mi lesz a községfejlesztés] tervvel. ha mindenki belép a tsz-be, mit válaszolna? — fordult felém egyi­kőjük. Nagyon váratlanul jött a kér­dés, már csak azért is, mert leg­inkább én kérdezősködöm mindig * mások válaszolnak Nó, de mind­egy, erre felelni kell. Igen ám, de mit? Ahogy én ismerem a tanács vezetőit, biztosan vizsgáztatni a- karnak. Egy ideig vakartam a fü­lem tövét s gondolkoztam minden idegszélámmaL Végül ki'böktem: Hát csak lépjen be mindenki nyu­godtan a tsz-be. — Mi is ezit válaszoltuk — je­lentették ki. Ügy okoskodtunk, hogy nagyon kell a községfejlesz­tés, de a mezőgazdaság átszerve­zése még jobban. S ha mindenki belépne a nagyüzembe, nagyobb lenne a termés, jobb az állatte­nyésztés, több a nemzeti jövede­lem s akkor, ha pénzt kérnénk valamire, nem mondanák a fel­sőbb szérvek, hogy nincs keret. Bárcsak ott tartanánk már, hogy mindenki nagyüzemben len­ne, mert akkor három év alatt legalább 2—3 mázsával növeked­ne a termésátlag, több lenne a tej, a hús, s legalább 20—30 szá­zalékkal tudnánk növelni a mező­gazdasági termékek exportját, a- mi jelenleg bizony nagyon ala­csony. Az egyénileg dolgozó pa­rasztok az előállított termékek 80—90 százalékát felélik. A ter­melőszövetkezetek viszont már az i elmúlt évben is eladták termeivé-! öveiknek egyharmadát, idővel elL 1 adják 40—50 százalékát. j Mondani sem kell, hogy a ki­vidéi mennyire növelj a népgazda­ság anyagi erejét, S ami a község- fejlesztési hozzájárulást Illeti fizetik ef tsz-tagok is házuk vagy háztáji földjük után. S nézzék csak meg a csorvásiak például az orosházi Vörös Csillag Tsz-tí Olyan iuilíurofthont és mo­zit építettek maguknak, hogy sók községben sincs különb. S ha Csodás határa 4—5 tsz tulajdo­nában lenne, akkor nemcsak egy és hárdbinegyedmülió forintot tudnának három év alatt község- fejlesztére adni, hanem jóval töb­bet is, és akkor nem külön-külön építkeznének a tsz-ek, hanem e- gyütt, és úgy, hogy a tagok meg sem éreznék. A kaszaperi Lenin Tsz május elsejére egy három- százezer forint értékű kultúrházat épített, pedig kétszázan sincse­nek. S Csorváson egyesek sokall­ják az összlakosságtól az évi öt­száz egynéhányezer forint fejlesz­tési hozzájárulást. Száz szónak is egy a vége: bár minden egyénileg dolgozó paraszt most is és ezután is annyit tudna adni a köznek, amennyit egy-egy tsz-tag ad, mert akkor nem len­ne a községi tanácsnak községfej­lesztési, az államnak export-, be­ruházási és egyéb gondja. — ki — Tűzoltó versenyek a iiiegj Olvasd A NÉPÚJSÁGOT Újra megkezdődnek megyénk­ben az immár hagyományos tűz­oltó versenyek, amelyeken önkén­tes tűzoltóink mérik össze elmé­leti és gyakorlati tudásukat, hogy eldöntsék, melyik testület képvi- j se tje megyénk önkéntes tűzoltása- i gát az országrészt és országos ver­senyeken. Nagyjelentőségűek ezek a ver­senyek, mert önkéntes tűzoltóink itt bizonyítják be, mennyire ké­szültek fel a mezőgazdasági ter­mények, általában a dolgozó nép bagyonának tűzvédelmére. Május hé 11-én, vasárnap két helyen, a gyulai járásban, Eleken és a békési járásban, Köröstar- esán lesznek járási tűzoltóverse­nyek. A versenyekre minden ér­deklődőt szívesen látnak az ön­kéntes tűzoltók. Több hűm csak megalapozott állattenyésztéssel biztosítható Szovjet gépekkel fejtik a cserkérget a körösmenti erdőkben A Békés megyei Állami Erdő- gazdaság erdeiben újfajta gépek­kel döntik és darabolják a fát. Há­rom új csehszlovák fatermelő gép­pel egyenként hatszáz köbméter fát termeltek ki az elmúlt idő­szakban, felénél többet annak a mennyiségnek, amelyet egész évi tervük előír. Egy héttel ezelőtt két szovjet gyártmányú „Drúzs- ba’‘ kis favágó gépet is kaptak, a- mely harminc ember munkáját végzi el naponként A kis szovjet gépekkel fejtik le a Körös menti erdőik tölgyfáinak cserkérgét is. Májusban, amikor a fákban a nedvkeringés megkez­dődik, június derekáig mintegy ötszáz mázsa tannin tartalmú cser. kérget gyűjtenek, amelyet aprító­géppel feldarabolnak, nyáron meg­szólítják, ősszel pedig elszállítják a bőrfeldolgozó üzemekbe. A cser- kéregből tannint állítanak elő a bőrcserzéshez. A megyei teftermeiési verseny eredményei április 30-ig Állami gazdaságon verseny éhem Kis gazdaságok: Nagy gazdaságon: Mg. Technikum, tehén 1 tehén tej­Orosháza 1267 1Ö7 14 384 látsz* term; zsir Rózsamajori Mezőhegyes Bánkút 2600 18? 10 924 O-mezőhegyesi fie. 230 zoes 3«! Csorvási AG.f Katnráspuszta lie. 179 2015 3.* Csorvás 2082 230 10 638 KomlósfecshéSl fle. 3 50 1909 3.9 Az egységnyi területen legtöbb A legjobb eredményt elért tsz-ek tehenészetei: Nagy gazdaságok: Vörös Csillag Orosháza Petőfi, Gádoros Dózsa, Orosháza Kis gazdaságok: Dózsa Kétsoproöy Lenin, Sarkad Dózsa, Sarkad «-«•A «1 n «4 ti ?<i 27 íme 1835 3548 mi 1821 KW 3.» 3,8 1,9 3:1 3.9 Az egységnyi területen legtöbb tejet termelő állami gazdaságok: Nagy gazüáságőh! össz. tehén 100 Jth- szántó látsz, ra jutó term. Mezőhegyes Ö1W 111» 10 918 Felsőnyomás 9 W® Í2S 10 938 tejet termelő termelő­szövet Nagy gazdaságok: Vörös csillag, Orosháza Petőfi Gádoros Kossuth Békéscsaba Kis gazdaságok: Törekvő Mezőhegyes Lenin, Nagyszénás Dózsa Sarkad A legjobb eredményt elért termelőszövetkezeti fejők: Gondozott 1 tehén tej­tehenek term; zsír száma Leszkö János Rétsoprohy, Dózsa 10 3119 3.7 Bajczel Pál Scsaba, Kossuth 10 2118 3.9 Csukás Mihály v Sarkad! Dózsa 10 2002 3.9 kezetek; 1005 41 9046 1001 42 7891 1328 76 7500 410 28 9744 800 47 6538 135 27 6358 B ké&csöfoán alig van. eJyan hentesüzlet, «mely előtt a fogyasztók: hosszú sort ne álltak volna az utóbbi hetekben. Nagy mélltaftlankodások közepette vár­ták, amíg sor kerül rájuk. S ami­kor a pulthoz érteik, fitymálva nézték a kettéhajtott, szép kövér marhahúst. — Sertés, vagy borjúhús nincs? — kérdezték bosszúsan. — Kevés volt s már elfogyott — válaszolja a hentes és kínálja a finom levesnek, pörköltnek, rosté­lyosnak: való marhahúst. — A férjem rámparanesolt, hogy vagy sertéskarajt, vagy rán- tanivaüó borjúhúst vigyek — mondják az asszonyok. Töprengé­sükön látszok, hegy szívesen vin­nék a marhahúst, mert olcsóbb, és ízletes is, ha jól el van készít­ve. De hát a férjek és általában mindenki hozzászokott az utóbbi időben a legjobb falatokhoz. Van miből, hiszen általában 14 száza­lékkal magasabb a bér, s dolgoz­hat, kereshet a család minden munkabíró tagja. Hol van már az az idő, amikor a munkanélküliek elküldték gyermekeiket húsz fil­lérrel a henteshez: — Tessék adná húsz fillérért májat a macskának — szólt a gyermek —, sie ne olyan bü­döset, mint a múltkor, mert me­gint nem -lesz ebédünk. Ezzel a példával nem akarunk senkiit sem lemondásra, nadrág- szíj-szorításra felszólítani. Nagyon messze magunk mögött hagytuk már a „roájnágó” és a „nadrág- Mdjsaorftó“ világot. A maihoz ha­sonló bőségben és jól nem élt so­ha dolgozó népűnk egésze. A pil­lanatnyi ellátási zavar csupán ab­ból adódik, hogy a termelés nem mindig tud lépést tartani az igé­nyekkel. Bármennyire hihetetle­nül hangzik is egyes húsért sor- banállók fülének: ez év első ne­gyedében 54 százalékkal több hús fogyott ed hazánkban, mint 1955 hasonló időszakában. Azért, mert veit hús, és volt rávalő. Hogy mégis sorba kellett érte állni? E- setenként nem jutott mindenki­nek? Egy kis gondolkodás után bárki megtalálja erre is a kellő magyarázatot. húsellátási zavarok egyik legfőbb okozója az időjárás volt. Ettek volna-e annyi húst az emberek, ha nem ilyen mostoha a tavasz, ha előbb van saláta, bor­só, karalábé, spárgatök, újburgo- nya és sok minden más, ami egy hónapot késett a kedvezőtlen idő­járás miatt? S az időjárás nem­csak a zöldségféléket késleltette, hanem az állatiéi vásárlást is. A felvásárlók negyed részét sem tudták megvásárolni az első ne­gyedévre tervezett sertésamannyi- ségnek. A termelők, a dolgozó parasztok egy része soha nem azt nézi, hogy milyen a lakosság el­látottsága, hanem azt, hogy mi­kor kap többet a sertésért. Akik jártak a tavaszi állatvásárakan, láthatták, hogy főleg csak kis ma­lacokat és néhány nyári hízónak való süldőt hajtottak fel a terme­lők. A többivel vártak azon elv alapjára, hogy a rossz időjárás mi­att vagy » takarmánynak, vagy a jószágnak tesz magasabb az ára. D* van még máa is, amit fi­gyelembe keli venni, külö­nösen a borjúhús, elláiásnál. Aat„ hogy országszerte megnőtt az ál­lattenyésztés, még pontosabban a szarvasanarbatenyésztés és hizla­lás becsülete. Ezelőtt pár évvel a termelők még ellenszolgáltatás nélkül, ingyen is igyekeztek meg­szabadulni a borjaktól. Most már inkább vásárolják — hizlalná. Ho­vatovább pillanatnyilag az a ve­szély fenyeget, hogy a jó elődök­től származó, továbbtenyészt esne kiválóan alkalmas üszőket és te­heneket is házéba állítják több helyütt. Jóméhániy szakember me­gyénkben egyebet sem csinál je­lenleg, csak azt vizsgálja, hogy mólyen egyedeket állítottak hízó­ba a termetek, s amelyek tóvább- tenyésztésre alkalmasak, aszókat magas felárral — hogy a termelő ne károsodjon — átveszik, a tsz- efebe továbbítják. Lehetséges, hogy ez nem tet­szik a „haspártiaknak”, s azt mondják erre, jobb volna meg- híztólm és levágni ezeket a nö­vendékeket is, hogy ne kelljen sorba állni húsért. Csak hogyha az idén felfalnánk minden sertést .és borjút, akkor jövőre nem tenne se kenyér, se- zöldségféle. Nem a- zért szaporítjuk, még nagy áldo­zatok árán is a tenyészálfat-á)- ksmányt, mert dicsekedni akarunk vele a világinak, hogy nálunk, minden száz holdra ennyi és eny- nyi számosállat jut,, hanem töb- bék között azért, mert nincs* ele­gendő szervestrágya és ezért na­gyon alacsony földjeink termés­hozama. £sák egy kicsit kell gondol­kozni ezen, egy-kettőre vilá­gossá váiák, hogy pártunk és kor­mányzatunk nemcsak egyes élel­miszerekből, hanem mindenből bőséget akar teremteni. Azok, a- kifcnek látását nem homályosítja el az önzés és a szűklátókörűség, akik összefüggéseiben vizsgálják pártunk és kormányunk gazda­ságpolitikáját, világosan látják, hogy a lehető legjobb útón hala­dunk az általános bőség megte­remtése felé. S közben nem kell lemondani a húsról, mert eddig is volt sertéshús is, s rövidesen pi­acra kerül az a temérdek barom­fi, amelyhez hasonló számút még sohasem neveltek állami gazdasá­gaink, termeiőszövetkezteink és az egyénileg dolgozó parasztok. J^em a húsellátás csökkentésé­ről, korlátozásáról van szó, mint ahogy azt eitenségeink elő­szeretettel harsogják, hanem ép­pen ellenkezőleg: a húsellátás nö­veléséről. A gondolkodni tudó em­berek megértik, hogy a tartós jó­lét nem terülj asztalkám varázs­szóra történik, hanem sok körül­tekintés, előrelátás és szorgalmas munka árán. Kit lek Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom