Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. május 4, vasárnap — AKIKNEK VASARMPJUK 1 KISZ fiatalok rendeztek anyáknapi ünnepségeket a Viharsarokban Vasárnap esti körséta Tudod-e, hogy míg szórakozol, táncolsz, vagy meghitt baráti tár­saságoddal halk melódiát dúdolsz, és szerelmes szavakat suttogsz, addig sem áll meg az élet, a munka, mert az „ügyeletesek” talpon vannak, s érted is, másokért is dolgoznak. Ha tudsz is róluk, gon­dolsz-e rájuk? Mikor vasárnap délután felveszed legszebb ruhádat, ők akkor öltik magukra a munkaköpenyt, s mennek, hogy te nyu­godtan szórakozz, a hét fáradalmait egy kis felejtéssel, örömmel, szerelemmel, és nem ritkán eg y-két pohár vörös borral kárpó- , told. Ök nem •kérnek sokat,—óh, sokat? Nagyon is keveset: min­den vasárnap este, csak egyszer gondolj rájuk! Tudd, hogy rajtuk a- zért van munkaruha, mert neked dolgoznak, vagy éppen örömödre vigyáznak. És ha velük találkozol vasárnap este, egy ici-picit segíts nekik türelmeddel, megértéseddel, de tiszteleteddel is... Hidd el, nagy-nagy öröm'r~'"l r-'-zik, és soha nem felejtik el. Hogy megismered-e őket? íme itt vannak előtted. A mentők Telt ház Igen, itt vidám­ság uralkodik, s a vidámságot a szín­játszók teremtik. Ez is munka, va­sárnap esti mun­ka, hisz a 41. sz. ‘AÚfoIcaffitft'aési azért léptek a színpadra, hogy szórakoztassák a nézőket. A képen e- gyik főszereplő lát­ható. Biztosan hallottad már a mentőautó der­mesztő szirénahaeg- ját. Ilyenkor félre áll­tái az útból, s ha nem is mutattad, bensőd­ben meghajoltál, kő-, szöntél a mentőorvos- nak és a betegnek, Igen, így szokott ez lenni. S legyein is így. A beteg, embertár­sunk, fllkit baleset ért s az élete felett ott áll a halál ellensége, a mentő. Kívánjunk gyógyulást a be­tegnek, s hajoljunk meg a gyógyí­tó előtt. Ebben áz mentőkocsiban Simon János ápoló és Petrovszky János gépkocsivezető éppen egy közlekedési baleset szerencsétlen áldozatait szállították a kórházba, amikor találkoztunk velük. ...És az utca vidám, a járókelők mit sem tudnak az eseményről... gyermekkórházban ! Elzárkózott kis világ. A lakók, — gyerekek, orvosok, ápolóik — A mozigépész Öt ritkán látod. Csak néha az utcán, „civilben”. Ö a sötét gép­házban dolgozik, s te, kedves kö­zönség a vászonra vetí.ett Giná- ban vagy Geraldban gyönyör­ködsz, — neki köszönheted. A vá­szonra vetített fények az ő kezét dicsérik. A Szabadság mozi gépé­nem is tudják, mi történik ilyen­kor, vasárnap este a városiban. De különösebben nem is érdekli őket. El vannak foglalva, a gyerekek önmagukkal, a személyzet — u- gyiaincsiák a gyerekekkel. Amikor bekopogtunk, a fehérköpeny menthetetlenül ránk került. — így ni, most már mehetnek a kórtermekbe — utasított Vetési szét látod e képen: Loeskai An­talt. De nemcsak róla van szó, hanem Székely Istvánról is, a Sza­badság mozi másik gépészéről. És a Brigád mozi, Terv mozi, meg a többi filmszínházak gépészeiről is. Jegykezelő, gépész, üzemvezető, pénztáros minden vasárnap ott van. Pereg a film, s ők nem né­zők, mert velünk vannaik elfog­lalva... A presszós — Kérek egy szimplát! — míg megkapjuk, kész a felvétel is Egri An tahiéról, a Népbüíé igen ked­ves kiszolgálójáról. — Vasárnapja? — kérdezi kér­désünkre az üzletvezető. — Ha ép­pen vasárnapra esik a sza.badnap­Az utcák már csendesek. Éjfél után három óra. Már csak a rendőr-járőr mono­ton, egyhangú kopogását veri vissza a sötét áblakú házak fa­lai. Elvétve hallani egy-egy hangosabb kacajt, mely kiszű­rődik a még nyitvalévő szóra­kozóhelyekről, vagy a zártkörű rendezvényekről. Láttuk a vasárnap hőseit, beszéltünk velük, s ők zokszó nélkül mondták: mégis szeret­jük munkánkat... Igen, és első­sorban talán embertársaikat, mert azért áldozzák fel hétröl- hétre vasárnapjukat, hogy ne­künk, valmennyiönknek, vasár­napunk legyen. Jó emberek... Varga Tibor Békés megyében már szombat délután megkezdődtek az anyák­napi ünnepségek. Legtöbb helyem a KISZ-fiatalok gondoskodtak ar­ról, hogy eseményekben gazdag, felejthetetlen élmény maradjon az édesanyák számára ez a nap. Békéscsabán, szombat délután a Sókai Színházban rendezett ün­nepségen Surányi László, a KISZ KV tagja méltatta az édesanyák élethivatását, szerepét. Az anyák százainak csalt könnyet a szemé­be a pöttöm úttörők üdvözlése, a munkás- és tanulófiatalok, a kar- halalmisták és a társadalmi szer­vek képviselőinek a köszöntése. Szombaton és vasárnap Békés megye minden jelentős helyisé­gében színpadra léptek a fiatalok, hogy vidám műsorral szórakoz­tassák a minden hálát megérdemlő édesanyákat. Úttörő testvércsapatok találkozója ja, akkor is bejön egy-két ne­gyedórára és segít... Négy éve dolgozik itt s vajon hányszor nem volt vasárnapja? Az éjjeliőr Elnézést kérek kedves éjjeliőr bá­csi. Lefényképe­zéskor nem volt erre lehetőség. , mert hát... hogy is fejezzem ki ma­gamat, nehogy e- íDggdprgélják vezetői... — egy j.;csjt éppen elbó­lintott... Elnézést, nem akartunk rosszat, csak azt bemutatni, hogy az éjjeliőr hideg vasárnapi esté­ken is őrködik. Szeressük hát és becsüljük, a vagyonúnkra vi­gyáz! A rendőrök Figyeltük az arcokat a szórako­zóhelyeken. Érdekesen reagálnak íz emberek, ha a kitárult ajtóban rendőr jelenik meg. Különösen ér­dekes ai'cváltozásakat figyelhetsz meg, ha valami nincs rendben. Legtöbben megkönnyebbülve fel­sóhajtanak: végre! Aki pedig túl­lépte az erkölcsi normákat, el­kapja fejét, nyakán behúzza a Ilona, a kórház egyik dolgozója. — Áh, hát ez remek, itt a gye­re,kék kacagva fogadják az orvost: Kovács József gyakorló orvos ép­pen Gyentyinán Pistikét vizsgál­ta. És a kis páciens oda sem fü­tyült a doktor bácsinak. A mi vil­lanómasinánk jobban tetszett neki — s mintegy filmsztár, még ka­cagott is. No, azért nem mindig így van. Ha élőkéiül az a „rossz" tű, akkor... akikor bizony kicsúsz­nak a könnyek... De, nyugodjanak meg a szülök: legyen vasárnap, vagy hétköznap, gyermekük gyó­gyul. kabátgallérjába, s vár..; Nem, nem, most nem nyúlnak a hőbörgő gallérja után... Csík fi­gyelmeztetik: jó kedvvel, vidáman, de tisztességesen szórakozzon! Mert, ha nem... ...S becsukják maguk mögött az ajtót, róják tovább a sötét utcákat, vigyáznak az alvó emberek nyu­galmára, valameninyiőnk békés vasárnapjára. A csapat fúvószenekara még egy utolsót próbált, néhány perc­cel később a békéscsabai I. sz. iskola Petőfi Sándor úttörőcsapa­ta zeneszó mellett lépkedett az állomásra a muronyi pajtások fo­gadására. Amint a prüszkölő masina meg­állt, az állomás hangos híradója köszöntötte a vendégeket. A csa­bai pajtások a bejáratná1 kétol­dalt sorakoztak fel és a sorfal kö­zött a kis zenekar indulójától kí­sérve — vonultak be a muronyi pajtások. Mint jó ismerősök te­kintettek egymásra, ölelték egy­mást,pedig alig egy hónapja is­merkedett meg velük Murony- ban. De nem sok idő volt az érzé­kenykedésre, pattogó vezénysza­vak s a két csapat elindult a dob és a kürt hangjára. Első útjuk a felszabadulási em­lékműhöz vezetett. Ott fehérin- ges, vörös nyakkendős úttörők álltak díszőrséget. A csapatok itt megálltak s rövid megemlékezés után letették hála csokrukat az emlékmű talpazatára, majd elé­nekelték a Himnuszt. Innen útjuk az I. sz. iskola úttörő otthonába vezetett. Itt már megszűnt a fe­szes fegyelem és felváltotta azt a felszabadult baráti ölelkezés, is­merkedés. Ez a jelenet volt talán a nap legszebb része. A falu és a város találkozása egy közös úton, az úttörők útján. A vendégek megtekintették az iskolát és a csapatotthont. Végignézték az ör­si falakat, csapat-falat, mindent megfigyeltek, hogy ami jó azt otthon ők is megvalósíthassák. Azután tízóraival kedveskedtek a vendégeknek, de ezt is baráti testvén úttörő-módon. Minden pajtás elhozta magával az aznapi reggelijének cukoradagját, egy­két szelet kenyeret s rajta a csa­bai kolbásztól kezdve az" uborká­ig minden volt. A fél tízkor felharsanó kürt­szóra mindkét csapat közös ösz- szejövetelre gyülekezett. Erre a tanácskozásra eljöttek a békés­csabai úttörőcsapatok vezetői és szervező testületi elnökök is. Fogadás középről, zászlóval tisz­telegj — hangzott a vezényszó s a meghajtott csapatzászló előtt közösen énekelték el a Szózatot. Ezután néhány szóval üdvözölték kedves vendégeiket és a találkozó jelentőségét ismertették. Majd testvér csapattá fogadták a mu­ronyi Dózsa György úttörőcsapa­tot. Puskás László muronyi csa­patvezető a testvéri baráti kezet elfogadta és ezt a két csapatveze­tő kézszorítása pecsételte meg, majd a békéscsabaiak egy kürtöt ajándékoztak a muronyiaknak, s azok szintén ajándékkal lepték meg a békéscsabaiakat. Ezután egy-két csabai pajtás egy-két muronyi pajtással elin­dult városnézésre. Megtekintet­ték az úttörőházat, a Munkácsy emléktáblát, a megyei tanácsot, a Körös-partot, az állatkertet, stb, A csabai pajtások saját otthonuk­ban ebéden látták verdégül a mu- ronyiakat. Ebéd után sportott­honban tánc, dalolás, játék volt az új barátokkal. Öröm volt néz­ni a felszabadult kedvet, a baráti egybe: óvódás s az igaz gya^^i szeretetet az arcokon. Sajnos, hamarosan ütött a bú­csúzás órája, s csapatunk teljes létszámmal zárt rendben kísérts ki vendégeit az állomásra. Az in­dulásig nótaszóval, zenével, cí­mek írásával töltötték az időit De a vonat elindult s előkerültek a zsebkendők és úgy az ittmara- dottak, mont a távozók harsány kiáltással és zsebkendők lengelé­sével búcsúztak el egymástól. PONICSÁN ÁDÁM kiváló úttörőcsapat vezető Békéscsaba Magyarok és románok békegyűlése Kétegyházán t Mintegy 300 dolgozó rósxv^^- val béke-nagygyűlést rendezett a Hazaf^is Népfront és a Magyaror­szági Románok Demokratikus Szövetsége Kétegyházán. A nagy- gyűlésen résztvett a Román Nép- köztársaság Budapesti Nagykövet­sége képviseletében Podrumaru sajtó-attasé és Negru Szárú, gazdasági tanácsos is. A gyűlésein — melyet Perjési László népfront bizottsági titkár nyitott meg — Turku Máriusz tanulmányi felü­gyelő, ,a Hazafias Népfront megyei bizottságának tagja magyar és ro­mán nyelvein mondott beszédet, majd megválasztották a megyei békeértekezlet küldöttét is. lováisistenvésztésre 500 kocasőidOi Lapnak megyénk lsz-ei az áiiami gazda­ságokból A megyei tanács mezőgazda' sági osztályán már hónapol óta azon fáradoznak a szakem­berek, hogy a 3004-es kormány­határozatban biztosított felté­telek mellett jól fejlett és e- egészséges, továbbtenyésztésn alkalmas kocasüldőket szerez­zenek be a termelőszövetkeze tek részére. Megyénk tsz-ei ad dig 500 kocisiildőt igényeltek melyből 325-öt már a szövetke zetbe is szállítottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom