Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-04 / 104. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. május 4., vasamat Tegyétek helyettem Májusban virágzik aa orgona. Akkor van az édesanyák napja, Minden gyermek virággal kezében, Áll az édesanya elé szépen. Hogyha nékem édesanyám élne, Beleülnék én is az ölébe, Mint a harmat a virág kelyhébe, S úgy néznék fel két könnyes szemébe. Ahogy napsugár a tavaszt kelti. Oly9 hálával köszönném meg néki$--------------—----------- --------------------------------s őí hiaiuják kliszúiiihe A naptárban nincs külön p rosbctűvel meg,jegyezve — mégis városban és falun szép szokássá vált, hogy május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. A legkisebbek, az apró óvodások egy-egy szál virággal, de az édesanyáknak mégis nagyon kedves mondásokkal — amikre az óvónéni tanította őket — köszöntik anyut. A nagyobbaknak ez már komolyabb gondot okoz. De nem is a módja fontos a köszöntésnek, hanem az, hogy milyen szeretette', milyen őszinte rajongással készülnek rá kicsinyek és nagyok. Köszöntünk benneteket, mint szülőanyáinkat, akik később is nagy szeretettel kísértétek első szavunkat és első lépéseinket, aggódva virrasztoMatok betegágyunk felett — örültetek első sikereinknek. Sokat és szépen írtak az anyai szerétéiről, ami a legcsodálatosabb dolgok egyike a világon — ml most nem Is erről akarunk sz InL Mint sokszor, most is kérni szeretnénk az édesanyákat; kérni, hogy továbbra is jó szívvel, szeretettel neveljék gyermekeiket — az idősebbek, az édesanyák tiszteletére, becsületességre, őszinteségre, a munka szeretetére. Ügy neveljék, hogy gyerekeik dolgos, jó polgárai hegyenek hazánknak, szeressék népünket, szeressék a más népeket — így lesznek majd teljes emberek, így boldogulnak az életben. Munkálkodjanak azon, bogy nyugodtan, békében építhessünk, valósíthassuk meg terveinket, vágyainkat. Végezetül engedjék meg, ho?y a megyei KISZ-bizottság, a megyei úttörő szövetség és megyénk egész ifjúsága nevében szeretettel köszöntsük az édesanyákat ezen a napon és kívánjunk hosszú, boldog életet, további jó munkát, jó egészséget. KISZ MB Üttörő Szövetség Hogy felnevelt, s gondomat viselte, Boldog legyen, az isten éltesse. Be mivel én ezt nem tehetem meg, Tegyétek meg helyettem gyerekek, köszönteitek fel édesanyátok, Éljen még sok évet, boldogságot. / ÁRVÁI ANNA Békéscsaba, II. sz. ált. isk. VB. a .oszt. R szeretet jelei Szombaton a legkisebbektől a felnőttekig, mindenki igyekszik vagy így, vagy úgy kifejezni őszinte szeretetét és megbecsülését a legdrágábbnak, az édesanyának. Békéscsabán, a virágüzlet előtt sorban álltak a virágot vásárlók. A papírüzletekből é* dohányboltokból százával vitték a szebbnél- szebb levelezőlapokat. A postán is élénkebb volt a forgatom, mint máskor. Különösen a táviratosztályon nagy a sürgés- forgás. Nem csoda, hiszen szombaton délig már 350 dísztáviratot adtak fel egyedül a egyes jpostán. Drága jó Édesanyám! Bocsásd meg nekem, hogy az iáéi anyák napján az újság hasábjain küldöm Hozzád köszöntésem. Ismerem nagy szerénységed, hisz sohasem szeretted a fettűnést. Ha végére érsz levelemnek, édesanyai szíved megbocsát nekem! Ebben a lenéiben először Téged köszöntelek, de veled együtt, műiden édesanyát, akik oly sokan ■ ■ ■ if ■ « vagytok, s mindannyian egyformák! Hajatokat ezüstszállal fonta már be a gyorsan tovaszállá idő... Életetek nagy része csupa küzdés volt. Mindenben hűséges társai vagytok az édesapáknak. Ott dolgoztál vele mindig vállvetve, míg törékeny termeted szívós erejét lassan felőrölte a munka. A hajnal ott Máit a szántóföldön, ott köszöntött a pacsirták éneke, és a lenyugvó nap is ott vett búcsút tőletek. Tálán egy ilyen nehéz, fáradságos napon érlelődött meg bennetek a gondolat, hogy minden erőtöket megfeszítve dolgoztok, hogy mi tanulhassunk, jobb, könnyebb legyen életünk. Ahogy végigpiMan- tok édes jó anyám életeden, látom benned Móra Ferenc édesanyjának vonásait, amint küzdött gyermeke tanulásáért. Épp úgy fogtad talán Te is a kezem, s régi jó tanítómmal pártfogót kerestetek. S milyen szomorúan néztél rám, mikor reménytelenül, megalázva tértünk vissza. Hogy fájt a- szívünk, mikor segítés helyett azt kaptuk: „A paraszt gyereke maradjon paraszt! Hol van ez megírva, hogy ennek a gyereknek tovább kell tanulnia?!” — mondották akkor. A Te szívedben volt megírva jó anyám! Nem csüggedtél! Még többet dolgoztál értünk. S jött a háború borzalma. Szegény jó apát a negy venhárom évével vitték el. Milyen gyűlölet szikrázott szemedben, míg apáért sírtál, s a gyilkos robbanásolcat hallva szorítottad magadhoz húgom! Félelmetes volt szemedben az az izzó láng, s én mégis úgy csodáltam akaraterődet! Anyám drága! Csak most értelek meg igazán. Két kicsi lányom van nekem is. Ha háborúról, h ídrogén bőm bárói beszélnek, a gyűlölet lángja épp úgy izzik szememben, s határtalan haragot érzek a bűnösök iránt! Ezen a szép napon kell, hogy mi édesanyák mindannyian összefogjunkj j kiáltsuk: BÉKÉT AKARUNK! BÉKÉT AZ EGÉSZ VILÁGNAK! S végétért a háború, a hadifogság, s hazaiért drága jó apánk is. Emlékszel, mennyit aggódtunk érte? S megváltozott a világ!... Tovább tanulhattam! Államosították az iskolát. Könnyebb volt. Ösztöndíjat kaptunk! S hogy csillogott szemedben a könny, mikor kitűnően érettségiztünk, s én később tanári diplomám nyújtottam át Neked! Megérett álmaid fáján a gyümölcs. Ahogy megálmodtad lelkem édesanyám! S még egy szép régi emlék merült fel bennem a sok szép közül. Régen volt. Nagyon kicsiny voltam, kis óvodás. Anyák napja volt. Kora reggel halkan topáztunk a- pával a kertbe. Féltett virágaid közül a legszebbeket szedtük csokorba, úgy köszöntöttünk. Nem. haragudtál a letépett virágokért. Forró könnycsepp rezgeti hosszú, fekete szempüládon. Oly sok szeretet, hála sugárzott ránk. S tudod kedves Mama, ezt cserébe nekem Is visszaadta már az élet! O- lyan megható volt! Épp úgy sírtam, mint akkor régen Te. Nagy a mi szívünk, szereteti édesanyáknak! Ezt Tőled örököltem kedves! Most is előttem vagy, míg e sorokat írom! Fekete ünneplő ruhádban latiak. Fejeden az ünnepi kendő. Tipegsz-topogsz már kedves! S fülemben cseng kedves hangod: „Csak becsülettel megállni a helyed kislányom...” Te vagy még mindig az összekötő kapocs a kibővült családban! A Te féltő szereteted aranyozza be életünket! Mit is kívánhatnék Neked ezen a Rövidnadrágos, hét év körüli, aranyszőke hajú kisfiúcska áll a békéscsabai büfében a cukrász pult előtt. Az óra mutatója méltóságteljesen közeledik a fél nyolc felé. Iskolába igyekezne, ezért bátortalanul megpróbál tolakodni. Izgalomtól remegő hangún kér három csokis mignont. A rózsaszín selyempapírba csomagolt édességet olyan óvatosan tartja parányi tenyerén, mintha kimondhatatlanul nagy értéket, törékeny kincset bíztak volna rá. Amint kilép a-V^**-*^*!*''**■<**-! A N V U N A K... járdára, tetőtől talpig beragyogja a verőfényes májusi reggeli napsugár. Csakhamar két iskolatársa csatlakozik hozzá s kíváncsian érdeklődne: — Mit vettél? — Mignont Anyunak! — hangzik a rövid, büszke válasz. — Csak mignont vettél? — kívácsískodik az egyik kispajtás s be sem. várva a választ, Így folytatja: — Én már rég gyűjtöttem a kiflire kapott pénzt s most likőrős készletet vettem anyukának, A kis szőkeség ügyet sem vet pajtására, tovább mesél. Mignont tartó kezével óvatosan válla felé emeli, a másikat pedig lenyújtja a térde alá s úgy mutatja, hogy apuval együtt mekkora nyíló, cserepes virágot vesznek még a- nyunak. A harmadik gyerek titokzatosan mosolyog. ö is összegyűjtötte a garasokat, amint mondja, de egyelőre még „titok?’ az ajándék. Nagy meglepetésre készül, ezért nem mondja el senkinek. A felnőtt járó-kelők meg-meg állnak, utánuk fordulnak s mosolyogva hallgatják a gyerekek beszélgetését. Egy szót nem ejtenek anyák napjáról, de jóleső érzés látni átszellemült mosolygós arcukat, ahogyan az édesanyjukról beszélnek. Töpörödött, öreg anyóka könnyeit törülgetve áll a járda szélére, utat enged a gyermekeknek, botjára támaszkodva, sokáig áll, utánuk figyel, ameddig el nem tűnnek a szeme elől. Ki tudja, milyen érzéseket idézett fel benne e néhány perces jelenet. ARY RÓZA szép napon? Neked, és minden Veled egykori édesanyának számos évet, jó egészséget, és boldog, ibékés öregséget! Köszönünk mindent nektek, kedves jó édesanyák! A gyermeki hálás szív kitárul ma felétek, s ahogy mi megsímogai- iuk munkában elfáradt kezeteket, úgy simogassátok meg ti is gyermekeitek szerető szívét! S ezen a szép napon bocsássatok meg azok \nak a gyermekeiteknek, akik esetleg megbántottak benneteket! S mgedd meg kedves jó Anyám, hogy Petőfi Sándor szép soraival fejezzem be levelem: „...Mi ő nekünk, azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom...” Gyermeki hálával csókol 1958. évi Anyák napján: Szerető kislányod. JÓZSEF ATTILA: MAMA Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, még-megállva. Nyikorgó kosárral ölében ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Nagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő, szürke haja lebben az égen, f kékítőt old az ég vizében. A legszebb virágot.., — Ezt kérem, ez a legszebb —• hangzik gyermekek és apák ajkáról Békéscsabán, a Sztálin úti virágüzletiben. Sokan vannak, félő, nem lesz annyi virág, hogy mindenkinek jusson. Mindenki a legszebbet igyekszik kiválasztani, hogy meleg szavak kíséretében adja át annak, aki a legdrágább számára, aki az életet adta, aki soha bele nem fárad a dajkáiéiba, ápolgatásba, főzésbe, mosásba... A nyolc éves Fk-nder Judit is — ő talán már az ezredik virágvásárló — sokáig válogat. A legszebb cserép virágot akarja megvenni az édesapjától titokban kapott pénz- Vrt. Kettőjük meglepetése lesz és így kétszeresen örül majd Flen- demé, az édesanya. Bizonyára Such Györgyné sem tudta tegnap délben, hogy a virágüzletben időzik a férje, s talán a meghatottság könnye is kicsordult szeméből', amikor meglátta férjét a cserépvirággal. Az én édesanyám A legszebb szó: édesanya. Édesanyámat szeretem legjobban a világon. ő őrködött kiságyamnál, mikor beteg voltam, hozzásietek, ha ö- röm vagy bánat ér. Sokat doh gozik, hogy becsületes, szorgalmas ember váljék belőlem. Egész életét családjának szenteli. Legnagyobb boldogsága; örülni gyermekeinek. Milyen büszke jó bizonyítványomra, hogy el tudja szomorítani, ha rosszul felelek. Szereti elmesélni, hogyan kértem meg a kezét kisfiú koromban, mert csak őt akartam feleségül venni. Végtelenül szeretem. Azt a szót, hogy hála, ő iránt érzem a legigazabban. Irányít, megért és mindenben segít. Boldog az a gyerek, akinek van édesanyja. Igyekszem én is jó tanulással meghálálni nagy szeretetét. Ha édesanyáról beszélek, csak a legszebbeket szeretném elmondani. Mégis úgy érzem, kevés,. amit mondtam ahhoz, ami a lelkemben él iránta. Farkasvölgyi Ákos VI. a.
