Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-04 / 104. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. május 4., vasamat Tegyétek helyettem Májusban virágzik aa orgona. Akkor van az édesanyák napja, Minden gyermek virággal kezében, Áll az édesanya elé szépen. Hogyha nékem édesanyám élne, Beleülnék én is az ölébe, Mint a harmat a virág kelyhébe, S úgy néznék fel két könnyes szemébe. Ahogy napsugár a tavaszt kelti. Oly9 hálával köszönném meg néki$--------------—----------- --------------------------------s őí hiaiuják kliszúiiihe A naptárban nincs külön p rosbctűvel meg,jegyezve — mégis városban és falun szép szokás­sá vált, hogy május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. A legkisebbek, az apró óvodások egy-egy szál virággal, de az édesanyáknak mégis nagyon ked­ves mondásokkal — amikre az óvónéni tanította őket — köszöntik anyut. A nagyobbaknak ez már komolyabb gondot okoz. De nem is a módja fontos a köszöntésnek, hanem az, hogy milyen szeretette', milyen őszinte rajongással készülnek rá kicsinyek és nagyok. Köszöntünk benneteket, mint szülőanyáinkat, akik később is nagy szeretettel kísértétek első sza­vunkat és első lépéseinket, aggódva virrasztoMatok betegágyunk felett — örültetek első sikereink­nek. Sokat és szépen írtak az anyai szerétéiről, ami a legcsodálatosabb dolgok egyike a világon — ml most nem Is erről akarunk sz InL Mint sokszor, most is kérni szeretnénk az édesanyákat; kérni, hogy továbbra is jó szívvel, szeretettel neveljék gyermekeiket — az idősebbek, az édesanyák tisztele­tére, becsületességre, őszinteségre, a munka szeretetére. Ügy neveljék, hogy gyerekeik dolgos, jó polgárai hegyenek hazánknak, szeressék népünket, szeressék a más népeket — így lesznek majd teljes emberek, így boldogulnak az életben. Munkál­kodjanak azon, bogy nyugodtan, békében építhessünk, valósíthassuk meg terveinket, vágyainkat. Végezetül engedjék meg, ho?y a megyei KISZ-bizottság, a megyei úttörő szövetség és megyénk egész ifjúsága nevében szeretettel köszöntsük az édesanyákat ezen a napon és kívánjunk hosszú, bol­dog életet, további jó munkát, jó egészséget. KISZ MB Üttörő Szövetség Hogy felnevelt, s gondomat viselte, Boldog legyen, az isten éltesse. Be mivel én ezt nem tehetem meg, Tegyétek meg helyettem gyerekek, köszönteitek fel édesanyátok, Éljen még sok évet, boldogságot. / ÁRVÁI ANNA Békéscsaba, II. sz. ált. isk. VB. a .oszt. R szeretet jelei Szombaton a legkisebbek­től a felnőttekig, minden­ki igyekszik vagy így, vagy úgy kifejezni őszinte szeretetét és meg­becsülését a legdrágábbnak, az édesanyának. Békéscsabán, a virágüzlet előtt sorban álltak a virágot vásárlók. A papírüzletekből é* dohánybol­tokból százával vitték a szebbnél- szebb levelezőlapokat. A postán is élénkebb volt a forga­tom, mint máskor. Különösen a táviratosztályon nagy a sürgés- forgás. Nem csoda, hiszen szomba­ton délig már 350 dísztáviratot ad­tak fel egyedül a egyes jpostán. Drága jó Édesanyám! Bocsásd meg nekem, hogy az iáéi anyák napján az újság ha­sábjain küldöm Hozzád köszönté­sem. Ismerem nagy szerénységed, hisz sohasem szeretted a fettűnést. Ha végére érsz levelemnek, édes­anyai szíved megbocsát nekem! Ebben a lenéiben először Téged köszöntelek, de veled együtt, műi­den édesanyát, akik oly sokan ■ ■ ■ if ■ « vagytok, s mindannyian egyfor­mák! Hajatokat ezüstszállal fonta már be a gyorsan tovaszállá idő... Életetek nagy része csupa küzdés volt. Mindenben hűséges társai vagytok az édesapáknak. Ott dol­goztál vele mindig vállvetve, míg törékeny termeted szívós erejét lassan felőrölte a munka. A hajnal ott Máit a szántóföldön, ott kö­szöntött a pacsirták éneke, és a lenyugvó nap is ott vett búcsút tő­letek. Tálán egy ilyen nehéz, fáradsá­gos napon érlelődött meg bennetek a gondolat, hogy minden erőtöket megfeszítve dolgoztok, hogy mi tanulhassunk, jobb, könnyebb le­gyen életünk. Ahogy végigpiMan- tok édes jó anyám életeden, látom benned Móra Ferenc édesanyjá­nak vonásait, amint küzdött gyer­meke tanulásáért. Épp úgy fogtad talán Te is a kezem, s régi jó tanítómmal pártfogót kerestetek. S milyen szomorúan néztél rám, mikor reménytelenül, megalázva tértünk vissza. Hogy fájt a- szí­vünk, mikor segítés helyett azt kaptuk: „A paraszt gyereke ma­radjon paraszt! Hol van ez meg­írva, hogy ennek a gyereknek to­vább kell tanulnia?!” — mondot­ták akkor. A Te szívedben volt megírva jó anyám! Nem csügged­tél! Még többet dolgoztál értünk. S jött a háború borzalma. Szegény jó apát a negy venhárom évével vitték el. Milyen gyűlölet szikrá­zott szemedben, míg apáért sírtál, s a gyilkos robbanásolcat hallva szorítottad magadhoz húgom! Fé­lelmetes volt szemedben az az iz­zó láng, s én mégis úgy csodáltam akaraterődet! Anyám drága! Csak most értelek meg igazán. Két ki­csi lányom van nekem is. Ha há­borúról, h ídrogén bőm bárói beszél­nek, a gyűlölet lángja épp úgy iz­zik szememben, s határtalan hara­got érzek a bűnösök iránt! Ezen a szép napon kell, hogy mi édes­anyák mindannyian összefogjunkj j kiáltsuk: BÉKÉT AKARUNK! BÉKÉT AZ EGÉSZ VILÁGNAK! S végétért a háború, a hadifogság, s hazaiért drága jó apánk is. Em­lékszel, mennyit aggódtunk érte? S megváltozott a világ!... Tovább tanulhattam! Államosították az iskolát. Könnyebb volt. Ösztöndí­jat kaptunk! S hogy csillogott sze­medben a könny, mikor kitűnően érettségiztünk, s én később tanári diplomám nyújtottam át Neked! Megérett álmaid fáján a gyü­mölcs. Ahogy megálmodtad lel­kem édesanyám! S még egy szép régi emlék me­rült fel bennem a sok szép közül. Régen volt. Nagyon kicsiny vol­tam, kis óvodás. Anyák napja volt. Kora reggel halkan topáztunk a- pával a kertbe. Féltett virágaid közül a legszebbeket szedtük cso­korba, úgy köszöntöttünk. Nem. haragudtál a letépett virágokért. Forró könnycsepp rezgeti hosszú, fekete szempüládon. Oly sok sze­retet, hála sugárzott ránk. S tu­dod kedves Mama, ezt cserébe ne­kem Is visszaadta már az élet! O- lyan megható volt! Épp úgy sír­tam, mint akkor régen Te. Nagy a mi szívünk, szereteti édesanyák­nak! Ezt Tőled örököltem kedves! Most is előttem vagy, míg e soro­kat írom! Fekete ünneplő ruhád­ban latiak. Fejeden az ünnepi kendő. Tipegsz-topogsz már ked­ves! S fülemben cseng kedves hangod: „Csak becsülettel megáll­ni a helyed kislányom...” Te vagy még mindig az összekötő kapocs a kibővült családban! A Te féltő szereteted aranyozza be életünket! Mit is kívánhatnék Neked ezen a Rövidnadrágos, hét év körüli, aranyszőke hajú kisfiúcska áll a békés­csabai büfében a cuk­rász pult előtt. Az óra mutatója méltóságtelje­sen közeledik a fél nyolc felé. Iskolába igyekezne, ezért bátortalanul meg­próbál tolakodni. Izga­lomtól remegő hangún kér három csokis mig­nont. A rózsaszín selyem­papírba csomagolt édes­séget olyan óvatosan tartja parányi tenyerén, mintha kimondhatatla­nul nagy értéket, töré­keny kincset bíztak vol­na rá. Amint kilép a-V^**-*^*!*''**■<**-! A N V U N A K... járdára, tetőtől talpig be­ragyogja a verőfényes májusi reggeli napsugár. Csakhamar két iskola­társa csatlakozik hozzá s kíváncsian érdeklőd­ne: — Mit vettél? — Mignont Anyunak! — hangzik a rövid, büsz­ke válasz. — Csak mignont vet­tél? — kívácsískodik az egyik kispajtás s be sem. várva a választ, Így folytatja: — Én már rég gyűj­töttem a kiflire kapott pénzt s most likőrős készletet vettem anyu­kának, A kis szőkeség ügyet sem vet pajtására, to­vább mesél. Mignont tartó kezével óvatosan válla felé emeli, a má­sikat pedig lenyújtja a térde alá s úgy mutatja, hogy apuval együtt mek­kora nyíló, cserepes vi­rágot vesznek még a- nyunak. A harmadik gyerek titokzatosan mo­solyog. ö is összegyűj­tötte a garasokat, amint mondja, de egyelőre még „titok?’ az ajándék. Nagy meglepetésre ké­szül, ezért nem mondja el senkinek. A felnőtt járó-kelők meg-meg állnak, utánuk fordulnak s mosolyogva hallgatják a gyerekek beszélgetését. Egy szót nem ejtenek anyák nap­járól, de jóleső érzés látni átszellemült mo­solygós arcukat, aho­gyan az édesanyjukról beszélnek. Töpörödött, öreg anyóka könnyeit törülgetve áll a járda szélére, utat enged a gyermekeknek, botjára támaszkodva, sokáig áll, utánuk figyel, ameddig el nem tűnnek a szeme elől. Ki tudja, milyen érzéseket idézett fel ben­ne e néhány perces je­lenet. ARY RÓZA szép napon? Neked, és minden Veled egykori édesanyának szá­mos évet, jó egészséget, és boldog, ibékés öregséget! Köszönünk min­dent nektek, kedves jó édesanyák! A gyermeki hálás szív kitárul ma felétek, s ahogy mi megsímogai- iuk munkában elfáradt kezeteket, úgy simogassátok meg ti is gyer­mekeitek szerető szívét! S ezen a szép napon bocsássatok meg azok \nak a gyermekeiteknek, akik eset­leg megbántottak benneteket! S mgedd meg kedves jó Anyám, hogy Petőfi Sándor szép soraival fejezzem be levelem: „...Mi ő nekünk, azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom...” Gyermeki hálával csókol 1958. évi Anyák napján: Szerető kislányod. JÓZSEF ATTILA: MAMA Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, még-megállva. Nyikorgó kosárral ölében ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Nagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő, szürke haja lebben az égen, f kékítőt old az ég vizében. A legszebb virágot.., — Ezt kérem, ez a legszebb —• hangzik gyermekek és apák ajká­ról Békéscsabán, a Sztálin úti vi­rágüzletiben. Sokan vannak, félő, nem lesz annyi virág, hogy min­denkinek jusson. Mindenki a leg­szebbet igyekszik kiválasztani, hogy meleg szavak kíséretében ad­ja át annak, aki a legdrágább számára, aki az életet adta, aki soha bele nem fárad a dajkáiéi­ba, ápolgatásba, főzésbe, mosás­ba... A nyolc éves Fk-nder Judit is — ő talán már az ezredik virágvá­sárló — sokáig válogat. A legszebb cserép virágot akarja megvenni az édesapjától titokban kapott pénz- Vrt. Kettőjük meglepetése lesz és így kétszeresen örül majd Flen- demé, az édesanya. Bizonyára Such Györgyné sem tudta tegnap délben, hogy a virágüzletben idő­zik a férje, s talán a meghatott­ság könnye is kicsordult szeméből', amikor meglátta férjét a cserép­virággal. Az én édesanyám A legszebb szó: édesanya. Édes­anyámat szeretem legjobban a világon. ő őrködött kiságyamnál, mikor beteg voltam, hozzásietek, ha ö- röm vagy bánat ér. Sokat doh gozik, hogy becsületes, szorgal­mas ember váljék belőlem. Egész életét családjának szenteli. Leg­nagyobb boldogsága; örülni gyer­mekeinek. Milyen büszke jó bi­zonyítványomra, hogy el tudja szomorítani, ha rosszul felelek. Szereti elmesélni, hogyan kértem meg a kezét kisfiú koromban, mert csak őt akartam feleségül venni. Végtelenül szeretem. Azt a szót, hogy hála, ő iránt érzem a legigazabban. Irányít, meg­ért és mindenben segít. Boldog az a gyerek, akinek van édesanyja. Igyekszem én is jó tanulással meghálálni nagy szeretetét. Ha édesanyáról beszélek, csak a legszebbeket szeretném elmonda­ni. Mégis úgy érzem, kevés,. amit mondtam ahhoz, ami a lelkemben él iránta. Farkasvölgyi Ákos VI. a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom