Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-30 / 126. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. május 30., péntek A revizionizmus korunk nemzetközi munkásmozgalmának főveszélye A 2 elmúlt idők során a Szov­jetunió és valamennyi népi Öemokrartkus ország komoly si­kereiket ért el a szocialista építés- kein. Ezzel együtt erősödött a nem- eetiközi kommunista mozgalom is. Ugyaniakkor azonban fokozódtak ti revizionisták marxizmus-ellenes támadásai, amelyek leginkább a filozófia és a politikai gazdaságtan területén mutatkoztak. A nemzetközi revizionizmus nem egységes, habár a jobboldali Szocialisták revizionista eszméi csak nagyon kevéssé térnek el a kapitalista országok kommunista pártjaiban, valamint a népi de­mokratikus országok kommunista és munkáspártjaiban meglévő re­vizionista nézetektől. Hiszen vala­mennyien a burzsoá ideológia szó­szólói a munkásosztály soraiban. A revizionistáik kezdettől fog­va a marxizmus kijavításét és kiegészítését, egyes tételeinek módosítását (revízióját) követelik. Jelenleg azonban sokan közülük már azt hirdetik, hogy a marxiz­mus túlélte önmagát és nem felel meg a jelenkor követelményeinek. Nézeteik hangoztatása közben a- znnban az „alkotó" marxizmus és a szocializmus védelmezőinek ál­arcát öltik fel. Ugyanakkor a „túl­élt marxista dogmák" közé olyan alapvető marxi—lenini megállapí­tásokat sorolnák, mint az osztály- harcról, a munkásosztály történel­mi szerepéiről, a proletárdiktatúrá­tól, a marxista párt vezető szere­péről, a proletár internacionaliz­musról, a szocializmus felépítésé­nek közös törvényszerűségéiről szóló tanítások. A revizionisták é- Ken az alapon tagadják az SZKP- rták a szocializm us építése közben szerzett tapasztalatai nemzetközi jelentőségét, s az úgynevezett ,jnemzeti kommunizmus” jelsza­vait puffogtatják. A marxizmus—lenánízmus ter­mészetesen nem tagadja, hogy az egyes országok sajátos formák ki­alakításával valósítják meg a ka­pitalizmusból a szocializmusba való átmenetet. Ezt a Kínai Nép- köztársaság és néhány más ország tapasztalatai is igazolják. Hangsú­lyoznunk kell azonban, hogy a fenti átmenet közös törvényszerű­ségei minden esetben valamennyi szocializmust építő ország életében megmutatkoznak. kommunista és munkáspár­tok revizionizmus elleni harcának egyik alapvető kérdését a jelenlegi kapitalizmus természe­téről és fejlődésének jellegéről al­kotott elképzelések képezik. A marxizmus—leninizmus azt ta­nítja, hogy az imperializmus a kapitalizmus legfelsőbb monopo- üsztikus szakasza, amikor is to­vább élesednek a kapitalizmus ellentmondásai, erősödik a dolgo­zók kizsákmányolása, rendkívüli mértékben fokozódik az osztály- harc, amely a szocialista forrada­lommal és a proletárdiktatúra megteremtésével végződik. A revizionisták elferdítik a marxizmust, amikor azt hirdetik, hogy a kapitalista termelés moz­gató rugója lassanként nem a har szón, hanem a dolgozók jólétéről való gondoskodás lesz. Ebből kö­vetkezik a „népi“, „szabályozha­tó”, „irányítható” kapitalizmus el­mélete., amelyben eltűnnek az osztályhatárok, a burzsoé állam osztályfelettivé válik és kisebb re­formok útján fokozatosan „kiala­kul" a szocializmus. fenti következtetések azt mutatják, hogy a revizionis­ták teljesen szakítanak a marxiz­mussal és nyíltan a burzsoázia érdekeit védelmezik. Mi a revlzionizmua szociális­gazdasági bázisa? A revizionizmus első támasza a munkásarisztokrácia, amely a mo­nopóliumok extra-profitjából tart­ja fenn magát. Másodsorban a re­vizionisták saját érdekeik szerint magyarázzák a kapitalista terme­lés háború utáni növekedésének egyes tényeit. Ezzel kapcsolatban újból felélesztik a „a kapitaliz­mus örök felvirágzásának" elmé­letét, habár az Egyesült Államok­ban lezajló gazdasági válság vi­lágosán bebizonyítja, hogy a fenti megállapítás minden reális alapot nélkülöz. Harmadszor: világgá kürtölik, hogy egy egész sor kapi­talista országban a munkásosztály megfeszített harcának eredménye­ként emelkedtek a munkabérek, amelyek a háború idején nagyon mélyre süllyedtek és sok helyen még mindig nem érik ef ’a háború* előtti színvonalat. Negyedszer: a munkásosztály az utóbbi évek so­rán kistourzsoá elemekkel (elsze­gényedett parasztgazdák, kiske­reskedők, sib.) bővült. Ötödször: a revizáonizmusit segíti a kapitalista országok hatalmas ideológiai gé­pezete és a nemzetközi imperializ­mus mindem befolyása. TV emségiben a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége VII. kongresszusán megtárgyalták a JKSZ programtervezetét. A prog­ram egész sor marxista—leninista megállapítást, s néhány helyes ál­talánosító kitételt tartalmaz. A- zokban a fejezetekben azonban, amelyek a világ kommunista és munkásmozgalmának vizsgálatá­val, valamint néhány elvi kérdés­sel foglalkoznak, megfigyelhető az az irányzat, hogy szembe helyez­kednek a kommunista- és mun­káspártok moszkvai tanácskozá­sán közösen kialakított egységes marxista—leninsta állásponttal. A programban például egyáltalán nem használják a „szocialista vi­lágrendszer" fogalmat és a két táborról szóló megállapítást a mesterkélt „két katonai politikai blokk” kifejezéssel helyettesítik, H elytelenül összegezik a nem­zetközi feszültség okait, megpróbálják kisebbíteni a Szov­jetunió és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja tapasztalatainak je. lentőségét a szocializmus építésé­ben és kidomborítják a jugoszláv tapasztalatokat. A program össze­állítóinak véleménye szerint a proletárintarnacionalizmus lénye­ge mindössze a szocialista építés útjára lépő népek egyenjogúságá­ban és a kölcsönös be nem avat­kozásban rejlik és meg sem emlí­tik a szocialista népek barátsá­gának, együttműködésének és köl­csönös segélynyújtásának jelentő­ségét. A Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége programjában számos o- lyan meghatározást találhatunk, amelyek ellentmondanak a moszk­vai nyilatkozatnak és békekiált­ványnak, a kommunista és mun­káspártok egységének gyengítését szolgálják és éket akarnak verni a szocialista országok közé. Csak ezzel magyarázhatjuk, hogy a bur- zsoá sajtó mór a megjelenés pilla­natában égig magasztalta ezt a programot. A szocialista országok, vala- a? egész nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom összeforrottságánalc legfontosabb előfeltétele a proletár imtemacio. nalizmus marxi—lenini elveinek következetes betartása. Ezért ha­tározott harcot kell indítani a re­vizionisták és a renegát marxisták ellen, akik a munkásérdekeket elárulva, arra a szégyenteljes fel­adatra vállalkoztak, hogy mente­getni próbálják a kapitalizmus egyre inkább összeomló épületét. A marxizmus—leninizmus alko­tó eszméi eltávolítják útjukból a revizionistákat, a dogmatikusokat és a szekrtásokat, s embermilliók vezércsillagává válnak az imperia­lista uralom elleni harcban. Nincs messze az az idő, amikor a marx­izmus zászlaja alatt az egész em­beriség „egyszívű" tömegként ba lad a jövő, a kommunizmus felé A Reuter értesülései a párizsi helyzetről Harold King, a Reuter tudósítója jelentette csütörtökön 13.30 órakor Coty köztársasági elnök csü­törtökön nagyjelentőségű és ritka lépést tesz: személyes üzenetet in­téz a nemzetgyűléshez. Tájékozott források szerint az elnök figyelmeztetni szándékszik a képviselőket arra, hogy milyen veszéllyel járna, ha a nemzetgyű­lés nem fogadná el de Gaulle tá­bornokát kormányfőnek. Az üze­net e források szerint megfelelően tapintatos formában azt fogja ta­nácsolni a nemzetgyűlésnek, hogy a polgárháború elkerülése érdeké­ben hívja meg de Gaulle-t. Coty végül valószínűleg közli azt is, hogy lemond, he a nemzetgyűlés nem fogadja meg tanácsát. Coty lemondása le Troquert, a nemzetgyűlés elnökét tenné a köztársaság fejévé, addig, amíg nem választanak új elnököt. Le Torquer de Gaulle ügyében el­lentétben áll Cotyval. A tudósító értesülése szerint a nemzetgyűlés elnöke a szokásos semlegességet megtagadva, részre- hajlóan fog a vitába beleszólni Coty üzenetének felolvasása után. Azokból a megjegyzésekből ítél­ve, amelyeket csütörtökön reggel a szocialista képviselők gyűlésén, tett (már maga az, hogy megjelent ezen az ülésen, ellenkezik az el­1í Egyesült Államok támogatja de Gaullet John M. Hightower, tat AP hírma­gyarázója irjat Az Egyesült Aljamob mindent elkö­vet annak érdekében, hogy közeli és baráti együttműködést folytasson de Gaulle tábornokkal, ha az Francia- ország miniszterelnöke lesz. Hivatalos körökben csütörtökön ki­jelentették, hogy ez az egyetlen poli­tika, amelyet az Egyesült Államok egy szövetséges állam vezetője Iránt folytathat. Nem tudni azonban, hogy de Gaulle milyen magatartást tanú­sít majd Franciaországnak a NATO szövetségesekhez való viszonyát Illető­en. Mint ismeretes, Elsenhower elnök szerdai sajtóértekezletén kijelentette, hogy régóta baráti kapcsolatban áll de Gaulle tábornokkal. „Egyike var gyök azoknak, akik kedvelik őt” — mondotta. A Fehér Ház és az Amerikai Kül­ügyminisztérium hivatalos köreinek jelenleg az a véleménye, ha de Gaulle miniszterelnök lesz, esetleg szá­míthatnak arra, hogy az északatlanti szövetséget Illetően ragaszkodni fog a francia külpolitika főbb vonalaihoz. (MTI) nöki semlegességgel), le Torquer olyan politika mellett fog síkra- szállni, amely szöges ellentéte Coty javasiaiának. A tudósító vé­leménye szerint lehet, hogy ez a lépés a parlamentet ketté fogja osztani, az egyik fél de Gaulte-t, a másik pedig a kommunistákkal együtt megalakítandó népfront- kormányt követelné. Le Troquer megbízható források szerint elmondta, hogy a de Gaulle-lal folytatott éjszakai tár­gyalás .nagyon rossz“ Volt, és nem sikerült megegyeznie a de Gaulle beiktatásával kapcsolatos eljárás­ban. A tábornok éjszaka le Troquer- val és Monnerville-jel a köztár­sasági tanács elnökével tárgyalt Tájékozott források szerint de Gaulle azt akarta, hogy a páriá­mén tét egy évre függesszék fel és ennek az évnek végén népszava­zás döntsön az új alkotmányról. Le Truquer három havi, Monner- ville hat havi felfüggesztést java­solt De Gaulle azonban elvágta a vitát. így szólt: „Ez az utolsó sza. vám. Ha isimét beszélni akarnak vetem, — tudják colomibey-i tele-^ f óraszámom at”. Azzal fogta magát® és haza gépk öcs izoft falujába. Párizsban kormánytanács ült össze Csütörtökön délben Pílimlín el­nökletével kormány tanács ült össze a párizsi Matignom-palotá- ban, hogy megvizsgálja az általá­nos helyzetet. (MTI) A legújabb párizsi fejlemények algíri visszhangja Az algériai mozgalom vezetői szerdán a késő esti órákban érte­sültek áriról, hogy Coty elnök a törvényhozás két házának elnöké^ küldte el de Gaulle tábornokhoz^ tárgyalásokra. Az algíri közüdv bizottság szó­vivője ki jelentette: „Várjuk a fejeményeket. Minden nagyon jól halad." Külsőleg semmi hatást sem gya­koroltak a párizsi események Al­gírra. A városban, ahol éjféltől reggel öt óráig kimenési tilalom van érvényben, nyugalom ural­kodik. Köszönjük a segítséget Békéscsaba Városi Nőtanácsa ez­úton mond köszönetét a város a- zon üzemeinek és vállalatainak, melyek anyagi támogatásukkal, valamint a szervezési munka folytán hozzájárultak gyermekna­punk sikeréhez. Köszönetét mondunk külön az Állami Aruház, Békési Nyomda és Autóközlekedési Vállalat vezető­ségének és dolgozóinak lelkes tá­mogatásukért. Városi Nőtanács, Békéscsaba Ott lessek Öcsém Domokos Sándor reggel álmot, ean, kelletlenül járt-kelt a ta­nya körül. Nem találta helyét sehol. Egyre csak a tsz elnöké­vel lezajlott beszélgetés járt a fejében. Megállt az is.állóaj tó­ban, zsebéből előhúzta ócska dózniját, sodort egy cigarettát. Elgondoigozva nézte a cigaretta kékes füstjét, melyet pillanat a- latt elkapott az udvarban ka­vargó szél. Az ellenforradalom előtt is jól gazdálkodott a tsz, amikor még 6 is tagja volt. A sógora már hat esztendeje benne var s múltkor, mikor elmentek hoz­zá egy kicsit tanyázni, azt mondta, hogy nem cserélne Do­mokossal semennyiért. Most meg az elnök kavarta meg a gondolatát. Jól tud beszélni, Majdnem három óra hosszát vi­tatkoztak, érveltek, bizonyítgat­tak. Végül mégsem tudtak meg­egyezni. Gondolatait a félesége hangja zavarta meg. — Gyere hé fröstökölni. Az asztalnál szótlanul fogyasz­totta el reggelijét, A felesége meg is kérdezte: — Mi van veled, hogy olyan szótlam. vagy? — Semmi — legyintett s nagy, csontos öklét az álla alá támasz­totta. Sokáig ült így elmereng­ve, majd kiment az istállóba s befogta a lovát Tegnap meg­nézte a napraforgót, s úgy gon­dolta, hogy ma már lehet ekéz. ni. — Gyönge már ez a kocsi is — mondogatta magában. A há­mot is varratni kéne. Sokáig piszmogott a befogással: Semmi kedve nem volt dolgozni. Most érezte csak, hogy mennyire hi­ányzik neki a tsz. Mikor 56- ban kilépett, azt hitte, ©gyedül jobb lesz. Csak mosolygott, amikor mondták neki a komái: Visz- 6zajössz te még közénk! — Soha többé! — iogadkozott. Dühösen ült fel a kocsira. Az a piszkos ellenforradalom az oka mindennek. Becsapták. ígértek fűt-fát, hogy így lesz, meg úgy lesz. Csak ne hallgattam volna rájuk. Bár igaz, hogy nem csi­náltam semmit. Hívtak ugyan a gyűlésekre, de nem mentem el soha. Bár a tsz-toő! se léptem volna ki. Az úton a tsz fogatosaival ta­lálkozott. Ezek is ekézni men­tek. S mivel a földjük egymás mellett volt, csendesen ’porosz- kólt ő is a közös fogatai után; Fájó szívvel nézte a gömbölyű lovakat s a rajtuk nyikorgó új hámokat. — Hej, ha még egyszer hajt­hatnám a két pejt, amit valami­kor fogatoltam. Micsoda lovak azok! Táncolva mentek végig a falun. Délfelé pihenőt tartott Elgon­dolkozva támaszkodott az eke­kapa szarvára, mikor látta, hogy a Jósika gyerek, aki ép­pen az 6 volt lovait hajtotta, erősen ránehezedett az ekekapá­ra. A ló teljes erővel beledőlt a hámba. A kapa meg valóság­gal szántotta a 'földet. — Hű, a fene essen belé! —* Nekiiramodott, át az árkon és odakiáltott: — Megállj! Miért kánzod az a lovat? Nem látod, hogy már csupa víz? Jóska megtörölte izzadt hom­lokát és sunyin pislogott ki a smici-sapka alól. — Annyira megy ez a ló, hogy nem győzök utána menni. — Akkor meg kell szakítani? Majd adok én neked. Mutasd csak. — Na, Tündér — szólt rá csendesen a pejkóra. Az elnye­rítette magát és csendesen meg­indult. Az öreg tekintete szeretettel pihent meg a lovon. — Lém, megismert — örvendezett. Ko­mótosan ballagott a kapa után,

Next

/
Oldalképek
Tartalom