Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-29 / 125. szám

1958. május 29., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A fekete-ériek nem alkusznak — Ide egy száz férőhelyes te­li én istállót, amoda elletőt — mu­tat a szénatároló supa mögé —, növendék szarvasmarha-istállót és egy ötven vagonos magtárt épL tünk. Lebontjuk a volt cselédlaká­sokat és helyettük kétszobás, mo­dem szolgálati lakásokat építünk az állatgondozóknak. Az épületek köré fákat ültetünk. így beszélt a sarkad! Lenin Ter­melőszövetkezet holnapjáról, a tervekről az elnök, Forgács Ist­ván. Arca napbarnított, a fiatal élet­erőtől duzzadó. Kezein az erek úgy kidudorodnak, mint egy idő­sebb embernek, akit a sarkadi Ma­gyar Föld Részvénytársaság haj­csárjai és ispánjai látásíól-vaku- lásig göroyesz tettek. De nem, ő nem görnyedt, hiszen alig haladta túl a huszadik életévét, csak hír­ből ismeri a Fekete-éri cselédem­berek múl. beli életét. Tudja, hogy milyen sorsa volt akkoriban azok­nak, akik a 150—200 éves ala­csony, a szabadkéménytől huzatos, a szinte ablaknélküli kommen- ciós lakásban éltek. Együtt érez azokkal az emberekkel, akiknek 14 év óta szabad az életük, • ik 13 évvel ezelőtt, a földreform ;jén az egységben, a szövetke­zésben látták boldogulásukat, jö­vőjüket. Ki tudná megmondani, mennyi viszonragságon mentek át 13 év a- latt az ország első szövetkezetének tagjai? Mert bizony a tsz-ben oda- adóbban, több felelősséggel kell dolgozni, mint a négy-ötholdas gazdi Ságokban. Ebben bizony volt egy kis dif­ferencia 1956-ban és az azt meg­előző években, mert akkoriban nem úgy dolgoztak a szövetkezet födjem, mint manapság. S hogy mi volt annak a kelletlen munká­nak az oka, azt jól tudják ma már mind a 144-en, akik az ezerholdas Fekete-éri Lenin Termelőszövet- Kezet gazdái. A termelés növelé­sében akkoriban hiányzott az ér­dekeltség, mely ma egészségesen megvan, és igen jótékonyan hoz­zájárul a szövetkezetbe tömörült parasztok erejének sokszorozásá- hoz. Ez a megsokszorozott erő mint egy óriási gép mozgatja az embe­rek gondolkodásmódját, a megtisztult lejekben új gondolatokat ébreszt: mit csi­náljanak? Hogyan lenne kevesebb idő elteltével a középparasztoké­nál is jobb á volt cselédemberek élete? És közösen megtalálták a módját mindannak, amit tervez­tek. Első tennivalójuknak tekintet­ték a szövetkezet belső rendjének, a közös gazdaság fegyelmének megszilárdí.ását Ide tartozik a pénzügyi dolgok tisztázása is. * A Nemzeti Bank sarkadi fiókjánál 1957-ben 1 200 000 forint tartozá­suk volt, amihez nem volt meg a megfelelő fedezet, mert a korábbi évek elvtelen hitelpolitikája kö­vetkeztében ezt a pénzt a tagság felélte. — Ezt kell sürgősen rendezni, ha az állam bizalmát meg akar­juk tartani — hangzott a megala­kulás utáni közgyűlések egyikén. A szövetkezet 144 tagja a tartozás kiegyenlítéséért minden erejét lat­ba vetette és egyrészét a múlt év­ben, másik részét pedig az idén tavasszal visszafizette még. Jelen­leg harminc-harmin® ötezer forint az üzemi tartalék­tőkéjük És most, amikor már megszűnt a hiteltörlesztési sorba állásuk, jut erejük ahhoz is, hogy hároméves tsz-fejlesztési tervet készítsenek.' Ebben több, mint négymillió fo­rintot szavaztak meg az új szövet­kezeti központ építésére. Az anyagi természetű dolgok tisztázása után visszaállt a biza­lom a tagság között és az állam részéről is. A szövetkezet tagjai most már megnyugodtak, mert a közös gazdaság fennállása óta 1957-ben látták meg először, mire képes a közös erő. Igen, ők 144-en meg akarják mutatni, hogyan s mint kell jól gazdálkodni, hogy a szövetkezet megerősödjön. Nem alkusznak. Ezért is szakítanak már most azokkal a hibákkal, a- melyek eddig gátolták a szövetke­zeti gazdálkodás fejlesztését. Ezért hadakoznak a munkában még itt- ott tapasztalható lazaságok elkö­vetőivel, mert azt akarják, hogy a tsz valamennyit tagjának sokkal jobb legyen az élete, mint az el­múlt években volt. Ezért építkez­nek, ezért akarnak egy új szövet­kezeti központot létrehozni, hogy a szántóföldi termelésben és a munkafegyelemben megváltozott Fekete-éri megtört parasztok ar­cán örökké ott ragyogjon a közös gazdálkodásból fakadó, letörőíhe- tetlen mosoly, Dupsi Károly Híradástechnikai érdekességek a Budapesti Ipari Vásáron A Híradástechnikai Vállalat, a- mely eddig viszonylag kis szám­ban gyártotta a lakosságot közvet­lenül érdeklő fogyasztási cikke­ket, most számos, általános érdek­lődésre számottartó gyármárroyal lépett a nyilvánosság elé. Az idei Budapesti Ipari Vásá­ron ez a vállalat gazdag választé­kú cikkekkel szerepel, mégpedig olyképpen, hogy a különböző igé­nyű fogyasztók egyaránt megtalál­ják a nekik tetsző típusokat. Autórádióból például háromfé­le változatot muíat be a vállalat. Az igényesebbek számára készült a több sávos, „Kolibri” elnevezé- zű autórádió, amely hosszú közép- és rövidhullámú vételt tesz lehe­tővé. A könnyebb beállítás végett a rövidhullám két sávra van fel­bontva és külön nyomógombbal Jubileumra készülnek az orosházi járás négy termelőszövetkezetében A nagyszénási Lenin és a Dó­zsa, a gádorosi Petőfi és a puszta- földvári Dózsa termelőszövetke­zetekben fennállásuk 10. évfordu­lójának megünneplésére készül­nek. A tervek szerint augusztus 20- tól 27-ig szövetkezeti hetet ren­deznek. A szövetkezeti héten az évfordulót ünneplő kollektív gaz­daságokban látogatásokat szervez­nek. Kiadványt is készítenek, me­lyek a négy termelőszövetkezet megalakulásának és fejlődésének A meleg nyugaton mérséklődik Vérhűtő időjárás csütörtök estig: Felhős idő, éjjel és holnap, elsősorban nyugaton,' több helyen eső, zivatar. Időnlónt élénk déli—délnyugati, hol­nap a Dunántúlon nyugatira forduló szél. A meleg nyugaton mérséklődik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: a nyugati megyékben 14—18, máshol 18—21 fok között. Legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön: a nyugati megyékben 23—26, a Dunántúl többi részén 27—30, keleten 30—33 fok között; Távolabbi kilátások: esők, zivata­rok. Gombos. Másnap reggel, ahogy Szabó Erzsi sietve nyitott be a fonodá­ba, majdnem elütötte Gaált. — Már járni sem tudnak ren­desen — villogott szemüvegével. — Magának meg az is baja, ha valaki ásít — dugta kd fejét az öltözőből Kovácsné. — Mi­nek settenkedik körülöttünk már korán reggel? Most már úgy sem látja meg a pendelycse- rét. Erzsi beszaladt az öltözőfülké- be és úgy kacagott, hogy Gaál nem tudta, hirtelen merre for­duljon. — Elvtársak, szaktársaik. Az udvarra mindenki! — kiáltott be valaki az ajtón és már ment is tovább. Az asszonyok, lányok össze­néztek, nem tudták mi lehet. De ilyen korán? Alig vám hét óra. Kovácsné tért leghama­rabb magához. Megigazította" hátrakötött kendőjét, Szabó Er­zsi is eldugott egy hajfürtöt ken­dője mögé és már szaladt- is. Minden üzemrészből ott gyüle­keztek. Valaki súgta a kürtölé­sek közül, hogy a minisztérium­ból jött valaki. Nyújtogatták is a nyakukat. Ott állt valami is­meretlen férfi, mellette Lónyai, aki minduntalan mondani akart valamit neki, de az oda sem fi­gyelt. Egyszer csak Gomboshoz hajolva mondott valamit, aki bólintott s erre ő az udvar egyik dombocskájára lépett és beszél­ni kezdett. Szavai belecsengtek a márciusi reggel friss levegőjé­be. Mintha valami nehéz köve­ket görgetett volna el a hétszáz ember elől. Kovácsaiénak az aj­ka is nyitva maradt. Szabó Erzsi izgatottan tördelte vékony uj­jait. Gaálnak hirtelen melege lett, munkaköpenyét szétgom­bolta, vékony nyakán az inget is meglazította. Lónyainak már­ványfehérré vált az arca, szo­borként állt az ismeretlen mel­lett, csak az ádámcsutkája moz­dult meg néha. Gombos, szeme sarkából lopva törült ki egy könnycseppet. — Elvtársak — emelte fel hang­ját a végén az ismeretlen. — — Mától kezdve tiétek az üzem. A kormány államosította a gyá­rakat. Tiétek elvtánsak, úgy is vigyázzatok rá. — Kicsoda az elvtárs, honnan van? — tépte ki magát Kovács­né a többiek közül, odaszaladt és megcsókolta. A többiek is közelebb húzód­tak. — Én, elvtársak, Gombos Sándornak az öccse vagyok és a kommunista párt küldött ide hozzátok. Lónyayt majdnem elseperte a hétszáz ember árja. Megreme­gett és szó nélkül felszaladt az irodájába. Gyorsan kinyitotta a páncélszekrényt és aktatáskáját tömte meg belőle. Azután kiné­zett az ablakon, látta, hogy az udvar már kiürült. A telefon u- tán nyúlt és a portást tárcsáz­ta, hogy azonnal álljon elő a gépkocsija. — Csak volt az öné — szólt egy hang a drót másik végéről. Néhány pillanatig hosszú uj­jaival a telefonkagylót marko- lászta, majd hirtelen fordulat­ból a falhoz vágta Széthulló da­rabjait széttiporta és kirohant. A kijáratnál Szabó Erzsi állt: — Tessék mutatni az aktatás­kát — nézett viruló arccal Ló- nyayra. — Mi vagyok én? Tolvaj? — horkant fel Lónyay. És már lökte is félre Erzsit. — Nyugodtan kérem — lépett ki Gombos a portásfülke ajta­ján. — Csak az üzem szabályait tartjuk be. — Erre kezét Ló­nyai vállára tette. Utána kinyi­totta az aktatáskát, melyben ott lapult ötmilliónyi értékpa­pír. Kivette belőle, megemelte Lónyay előtt és odaadta Szabó Erzsinek. — Most már mehet — szólt újra. Azzal elfordult és Er­zsivel az iroda felé indult... (Vége) történetéről, a tagság életéről szól­nak. A szövetkezetek fiataljai kultúr- és sportrendezvényekkel készül­nek. A szövetkezeti napon az említett községekben nagygyűlést tartanak, melyre a környező községekből és csoportokból, a gépállomásról és az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok közül vendégeket is meghívnak. A nagygyűlési előadóknak or­szágos, illetve megyei vezetőket kémek fel. A nagygyűlés után vidám-vásá­ron, este pedig kultúrelőadáson szórakozhatnak majd a vendégek és a község lakói. A tízéves termelőszövetkezetek tagjait' úgy tervezik, hogy az'év-' forduló alkalmával vacsorával egybekötött bensőséges ünnepsé­gen kitüntetik a szövetkezethez hű alapító tagokat, kiváló munkáso­kat. Háromnegyed millió forint szarvasmarha­vásárlásra Megyénk termelőszövetkezetei májusban több, mint három­negyed millió forintot fordítottak a szarvasmarhatenyésztés fejlesz­tésére. A Tenyészállat Forgalmi Iroda az említett hónapban 97 to- vábbtenyésztésre alkalmas szarvas- marhát vásárolt a megye piacain a tsz-ek részére. egy-egy állandó állomás külön ia kiválasztható. A kitűnő/érzékeny* zégű készülék „kimenő teljes;.mé- nye” két watt. A kisebb igényűek részére egysávos, csak középhul­lámú vételt biztosító, de ungyan- csak nagy érzékenységű autórádió áll rendelkezésre, társasgépkocsik számára pedig hatszoros teljesít­ményű, ultrarövidhullámú sávval is ellátott készülőt, amelyhez mik­rofon, gramofon és magnetofon is csatlakoztatható. So>k látogatót érdekel a televí­zió és ultrarövidhullámú antenna, sorozat, ami oly bő választékú,, hogy a fővárosi és vidéki előfize­tők bármelyike megtalálja a helyi adottságoknak és a pénztárcájá­nak megfelelő típust. A legolcsób­bak az úgynevezett ablak-anten­nák, amelyek kívül az ablafcsze- gélyre szerelhetők és jó helyi vé­telt nyújtanak. Szépek a modern stílusú, dísztárgynak kiképzett szoba-antennák. Az adóktól távolabb lakó, vagy rosszabb vételi lehetőségű helye­ken lakók számára könnyű, két­es négyelemes tetőantennák ké­szülnek, nagyon távoli vidékeik számára pedig 8 elemes antennák. Külföldi adók vételére 10 elemes televízió-antenna áll rendelkezés- . re. A zenerajongók kedvéért a Hír. adástechnikai Vállalat kétféle tí­pusú ultrarövidhuUámú antennát is gyárt. Bemutat ezenkívül a vál­lalat olyan központi antennát és antenna-erősítőt is, amelynek se­gítségével — egyetlen antennával .— 20—30 előfizető juthat kifogás­talan minőségű televízió és ultra­rövidhullámú vételhez. A rádiózás hatalmas mértékű terjedése'égyre sürgetőbbé teszi'5 járművek, «áramforrások stb. z,a- ■ varszűréseit. Ezt a nálunk eddig elhanyagolt kérdést kívánja meg­oldani az autórádiók és antennák mellett kiállított szűrőberendezé­sek egész sor változata. A szem­léltető bemutatóból látható, hogy milyen szűrőegységek szükségesek például egy személy-, vagy teher­gépkocsi. autóbusz, illetve benzin-, vagy Diesel-üzemű, áramforrás megbízható zavarszűréséhez. Főleg kórházak, szanatóriumok, üdülők, szállodák számára érde­kesek a működés közben is be­mutatott fényjelző-berendezések: Ezek a korszerű, nagyrészt mű­anyagból készült kis jelzőkészülé­kek ma már szinte nélkülözhetet­lenek és gyorsabbá, kényelmeseb­bé teszik - kórházi betegek, szál­lodai lakók ellátását. Ipari híradónk Sikerrel kecsegtető kísérletek A II. számú Mezőberényi Téglagyárban, ahol válaszfal anyagól és kőszivacsot gyártanak, már eddig is sok gondot okozott, hogy a kemence kapacitása jóval alatta marad a nyersgyártásnak. Ilyen formán az egy napi termelésnek megfelelő mennyiségnek csak mint­egy 40 százalékát tudják a körkemencében kiégetni. A fennmara­dó, színekben száradó építőanyagnak tekintélyes részét kazlaani kell, mert a helyszűke is szorítja őket. Ez viszont különkiadást is jelent. Néhány hete a gyárban azzal kísérleteznek, hogy a maguk épí­tette szabad kemencékben is égethessenek. A kísérleteket többször megismételték, hogy kitapasztalják a helyes berakást, a tüzelőtér jő eloszlását. Ezek a próbálkozások sikerrel kecsegtetnek, s minden remény megvan ahhoz, hogy így megközelítőleg annyit égethetnek^ mint a körkemencében. Békéscsabai vasutas küldöttség tapasztalatcseréié Szegeden A békéscsabai MÄV állomásról a napokban egy vasutas-küU döttség utazott a szegedi állomásra tapasztalatcsere céljából. A kül­döttségei Katona Gábor főintéző, állomásfőnök-helyettes vezette. A békéscsabai vasutasok a helyszínen tájékozódtak afelől, kw gyan dolgoznak, élnek szegedi kollegáik, majd baráti beszélgetést szakmai vita során cserélték ki tapasztalataikat — írja Tótka Kií­róig szegedi levelezőnk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom