Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-28 / 124. szám
2 BÉKÉS MEGYEI SÉPÜJSAG 1958. május 28., szerda Sokat tanultak ezen az estén Első részeredmény az olasz választásokról Á nap már rég nyugovóra tért 'A medgyesegyházi vendéglő vígkedvű vendégeinek is takaródat húzott a zenekar. A főtéren an- dalgó szerelmespárok is búcsút vettek egymástól. Szunnyad a község. Pihenőre tér a szántóvető ember, hogy másnap friss erővel kezdje ott, a- hoi tegnap abbahagyta. Csak egy ablakból szűrődik ki fény. A szobában vastagon terjeng a cigarettafüst és a fal melletti lócákon hol egyenként, hol egymás szavába vágva vitatkozik néhány ember. A községi pártbizottság helyisége ez, s a virrasztó emberek — a pártvégrehajtó bizottság tagjai és néhány vendég — feszült fi* gyélemmel hallgatják a pártbizottság titkárának beszámolóját. A Bánk úti Kísérleti Gazdaság pártszervezetének munkájáról folyik az eszmecsere A községi párttitkár, Mokrán elvtárs szavai keményen koppan- nak. Szól elismerésről, de hangsúllyal a hibákra mutat. A gazdaságban rendkívül drágán termelnek. Gyenge a munkafegyelem és sokat pazarolnak. A kommunisták, a gazdaság pártszervezetének vezetői pedig békésen szenderegnek. Párt vezetőségi ülést valamikor márciusban tartottak, a gazdaság veztőivel sem volt közös megbeszélés a legfontosabb gazdasági kérdésekről és a párttagok szinte a maguk ösztönére bízva botorkálnak az élet tengernyi gondjában. A vezetők — az elsőszámú agitátorok — tétlenül állnak annak a bikkfa közmondásnak hódolva: hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Sok volt ez egy szuszra, de minden szó kerek volt, érthető. Számok tükrében mutatta be, hol szorít a cipő és példák sorával e- rősítette meg az észrevételeket. A jelenlévők figyelemmel hallgattak, jegyezgettek. Az öreg Mellis elvtárs, a vendégként résztvevő régi veterán pedig furkósbotjára tekingetett hol az egyik, hol a másik elvtársra. Bütykös mutatóujjával csendet intett az egy-egy keményebb korholásra „mosakodni” kész elvtársnak. S amikor a községi párttitkár pontot tett a beszámoló végére, megeredáek a nyelvek. Borbély elvtárs — a gazdaság párttitkára, aki egész idő alatt a bírálat hatásaként feszengve ült a széken — az első szavaiban csaknem visszájára fordítva az elhangzottakat. Valahogy úgy sült el a hozzászólás, hogy amit eddig tettek, annál többre nem is képesek. Az emberek egy része rakoncátlan, fegyelmezetlen és nem tudnak mit kezdeni velük, ö néha keményen odamondogatja e- zeknek az embereknek..; Beszédét még hosszan folytatta volna, ha közbe nem vág egy hang: — Megtárgyalta-e a pártvezetőség valamikor az egy-egy területen jelentkező problémákat és hozott-e róla határozatot? — Hívtak-e a vezetőségi ülésre olyan párttagokat, vagy beszélgettek-e velük, akik hanyagok, nemtörődömök a munkában? — toldja meg egy másik. — És hogyan érzi a felelősséget Tarr István elvtárs a pártbizottság tagja, aki ott él a gazdaságban és közvetlen betekintése van, vagy lehet a párt és gazdasági vezetés munkájába — szól a harmadik. A kérdések rövidek, de úgy látszik elevenre tapintottak, mert Borbély elvtárs, a korábbi nyugtalanságból egyensúlyba billenve ismeri el, hogy ezekhez a módszerekhez bizony nem igen nyúltak. A jövőben megpróbálják ezt, mert szerinte is helye®, hisz a hátalmi szó mit sem ér, de egy jól időzített és tartalmas beszélgetés biztos jó hangot pendít meg az emberekben. Ha a párttagok rendszeres tájékoztatást kapnak, mélyebben látják majd ők is a gazdaságban megoldásra váró gondokat.;. És beszél egyre nyugodtabban, magbizto- sabban, mert a Tarr elvtárshox intézett kérdés azt sejti, hogy nem ő ellene folyik a „harc", közös a felelősség és egymást segítve kell iit megtalálni a hibákból kivezető utat önbizalmát csak fokozza, amikor Tarr elvtárs «beszédéből arra kap választ, hogy sajnos eddig ő is csak külső szemlélője volt az állami gazdaság politikai és gazdasági e- seményeinek és nem segítette őket úgy, mint egy pártbizotsági tagnak illő lenne. És itt ennél a kérdésnél jóhelyt, nagyon jóhelyt tapogattak, mert a hozzászólásokból, ha halványan is, de az derül ki, hogy a Tarr elvtárs hibája valamennyiük mulasztása. Nem fogták meg még elég szorosan az alapszervezetek gandofckad küzdő vezetőinek kezét és nem segítették őket úgy, ahogy azt az élet megköveteli. Milyen jó lett volna például, ha Mokrán elvtárs együtt indul el Tarr és Borbély elvtársikkal, a szakszervezeti bizottság elnökével, Hra- bovszki Pállal a gazdasági problémák kivizsgálásában s megmutatta volna, hogy a jövőben hogyan, mint tekintsenek bele a gazdaság ügymenetébe, hogyan, mint tárgyaljanak meg egy-egy fomitos, időszerű kérdésit a kommunistákkal, a gazdaság vezetőivel és a pártonkívüli 'dolgozókkal. Igaz, elmulasztották ezt. De ami késik, nem múlik, mert ez a tanácskozás utait mutatott, tapasztalatot adott nekik a jövőt illetően, aminek nyoma ott van a határozatban s az elvtársak emlékezetében. Nehezen kerekedett kii a kép. A fői úitfoS int* 'Ui,kWjUtoi (Tudósítónktól) Az újkígyóst úttörő mozgalom életéről tartott beszámolót Kardos Mária tanár, úttörő vezető, a pártvezetőségi ülésen. Beszámolójában elmondotta, hogy az ellenforradalom után nehezen, de sikerült újjászervezni az úttörő szervezetet. Jelenleg 108 tagja van, akik általában mind jó tanulók, — de nem csak kitűnő tanuló úttörők — fegyelmezettek, szorgalmasak. Az úttörő felvételnél elsősorban a tanulmányi eredményt, a viselkedést veszik figyelembe. Ebben az esztendőben nem mennek kirándulni az úttörők, hanem vesznek saját pénzükből egy tízszemélyes sátort. Jól kerestek a tavasszal a fák ültetésénél és ezt a pénzt takarékba tették. I tanácskozás elején majdnem úgy 1 festett, hogy leperegnek a bírálatok az emberekről, mint a falról a borsószemek. De az együttes felelősségérzet visszaadta nyugalmukat. Az idős elvtársiak szava, ha néha keményen koppant is, célba talált. Tanultak ezen az estén újra és valamennyien. Igaz éjfélbe nyúlt a tanácskozás. A torony órája 12- re kúszott és mély álmát ahidta már a falu. Nekik most telt ki a nap, de mindezt azért tették, hogy még boldogabb, még békésebb leRórna. (Reuter) Az Olasz Belügyminisztérium hétfőn este kö* zolle, hogy a képviselőházi választásokon a választásra jogosultak 93,1 százaléka vett részt, szemben az 1933-as 93,8 százalékkal. A szenátusra leadott szavazatok közül egymillió szavazat a következőképpen oszlik meg a nagyobb pártok között: Republikánusok és radikálisok Keresztény Demokrata Párt 454 109 44,83 Olasz Kommunista Páxt 221 020 21,82 Olasz Szocialista Párt 214 153 21,2« Népi Monachista Párt 34 586 3,41 Nemzeti Monachista Párt 19 316 Olasz Szociális Mozgalom (neofasiszták) 11 613 1,01 Olasz Szocialista Demokrata Párt 83 651 8,25 Liberális Párt 91 161 9,00 Republikánusok H radikálisok 22 401 2,21 százalék százalék százalék százalék százalék százalék százalék százalék százalék gyen a medgyesegyházi emberek álma. Deák Gyula Az Olasz Kommunista Párt megszilárdítja pozícióit és kétségkívül az olasz demokratikus erők De Gaulle tá bornok kedden hír- 6zolgálati jelentések szerint közleményt adott ki, amelyből kijelenti : „Tegnap megkezdtem a szükséges és szabályos eljárást olyan köztársasági kormány megalakítására, amely képes biztosítani az ország egységét és függetlenségét. Arra számítok, hogy ez az eljárás folytatódik és hogy az ország nyugalmával és méltóságával mutatja meg: „Óhajtja ennek sikerét”. A tábornok közleményében figyelmeztet arra, hogy minden akció, — bármelyik oldalról jön is — s amely veszélyezteti a közrendet, súlyos következmények kockázatéval jár. "Bár tekintetbe veszem a körülményeket, nem helyeselhetem” az ilyen akciókat. A tábornok közleménye hozzáteszi: „Elvárom az Algériában állomásozó szárazföldi, haditengerészeti és légierőktől, hogy továbbra is példás magatartást tanúsítsanak parancsnokaik: Sálán tábornok, Auboyneau ten gernagy és Jouihaud tábornok vezetésével. Bízom ezekben a parancsnokokban és az a szándékom, hogy haladéktalanul érintkezésibe lépek velük". De Gaulle üzenetének nyilvánosságra hozatala után Pöimlin miniszterelnök azonnal felkereste Coty köztársasági elnököt. Délutánra (magyar idő szerint 15 óra 30) összehívták a Minisztertanács ülését. A tábornok közleményének kiadását éjjel és reggel titkos tárgyalások előzték meg Pflimlim kormá- mánya és de Gaulle között. A tábornok tájékozott körök szerint Pflimlin kérésére tette közzé nyilatkozatát, hogy „annak a feltételnek eleget téve megnyíljon számára az alkotmányos út a hatalomhoz”. nn w 00 í 0 Tuzszuneti megállapodás Hétfőn este tűzszfineti megállapodás jött létre az izraeli és a jor- dániai fél között. Hétfőn délután izraeli és jordá- niai fegyveres erők között heves tűzharc folyt a Jeruzsálem melletti Scopus hegyen. Az összetűzés során megsebesültek kórházba s> állítása folyamatban van. A Reuter legújabb jelentése szerint az összecsapás színhelyén később megtalálták Flint alezredes, az ENSZ jordániai-izraeli vegyes fegyverszüneti ellenőrző bizottsága elnökének holttestét, aki a tűzharc alatt súlyos sérüléseket szenvedett. döntő jelentőségű pártja. Nápoly- ban például az Olasz Kommunista Párt 25 000 szavazattal kapott többet, mint az 1933-as képviselőházi választásokon, jóllehet a szenátusi választásokon a választók száma ötmillióval alacsonyabb, mint a képviselőházi választásokon. A kommunisták megerősödtek Milánóban, Firenzében, Sienában, Ferraráhan, Arezzo ban, Man tóvá ban, Pescárában, Sardinia szigetén, Umbria, Lombardi és Lazio tartományokban. Tunézia óiból a Biztonsági Tanácshoz fordul Burgiba elnök hétfőn beszédet mondott, amelyben bejelentette, hogy Tunézia újból a Biztonsági Tanácshoz fordul. Hangsúlyozta, hogy a Tunéziában levő francia hadsereg összejátszik az algériai lázadókkal. Tunéziának ismételten a Biztonsági Tanácshoz való fordulása állásfoglalásra kényszeríti majd Amerikát és Nagy-Bri- tanniát. Marokkó ragaszkodik a francia csapatok kivonásához A hétfőn kiadott hivatalos közlemény leszögezi, hogy Marokkó ragaszkodik a Marokkóban levtW francia csapatok kivonását, főlej^P a Kelet-Marokkóban levő francia erők haladéktalan kivonását célzó követeléséhez. n|\É/TiJ/TiJjTJJTJLfTiiJTJJTiJLrTjiJTÍLrTái‘TáÉT^T<i^éi^Éi^É^ ft*1* É ^ ‘ CSEREI PÁL: A fonoda gazdát cserél — Már megint káxálsz összevissza — jegyezte meg Gombos; — Most először választunk. Azután jön a többi. — Tudom-tudom — nyújtotta hangját Kovácsné — de hogy ne bámulhasson a raktáros úr, amikor pendelt cserélek, ez mikor lesz. — De kérem — méltatlankodott Gaál — nekem családom van. — Ismerem én magukat, szép vitézek. — Hallatlan, hallatlan — állt fel a tányér mellől Gaál, 9 az asztal körül halk nevetés gur- gulázott. Szabó Erzsi vékony hangja úgy csillingelt, mint egy karácsonyi csengő. Gaál vissza is fordult egy pillanatra, csóválta madár fejét, azután elsietett. — ö is tudna választani — kacagta el magát Kovácsné —, de ki a fenének kell ázzál a halottsárga képével. — Ügy kotyogsz, mint a kot- ló. Mindent visszájára fordítsz — fedte meg halkan Gombos. — Hát szabadság van, most már mi is beszélhetünk. — Jó jő. de mindent a maea idejében. Ha nem jól választunk, a szabadság is kátyúba jut. Most erről van szó. Te kire szavazol? í— Majd meglátom. — Azt meg kell már gondolni; Két nap múlva be kell rajzolni a keresztet. Az utlosó szavaknál Lónyay nyitotta ki az étkező ajtaját. A kilincset el sem engedte, megállt a küszöbön. — Sem kívül, sem belül az üzem falára plakátot ragasztani nem lehet. Még néhány pillanat, mint a cövek állt a küszöbön. Szemével Gaált kereste. Dehogy nem látta sehol és más meg egy szót sem szólt, csak a kanalak zörögtek halkan, dühösen berántotta maga mögött az ajtót. Szabó Erzsi huncutul rámosolygott Gombosra, aki alig észrevehetően biccentett fejével... Másnap reggel, amikor személygépkocsiján az üzemhez közeledett Lónyay, a tetőn furcsa fehér vonalakat vett észre. A kocsi ajtajához hajolt, s ahogy közelebb ért, nagy meszelt betűk raiznlódtalk ki előtte: Szavazz a Kommunista Pártra! Vérvörös arccal ugrott ki a kocsiból, nagyot akart ordítani, de nem látott semmit. A következő pillanatban meg madjnem elállt a lélekzete, az üzem belső falán méteres betűk kiabálták. Négyes kocka kommunista. Ide tedd a keresztet! — s egy kéz a négyes kockára mutatott. Akármerre nézett, falon, kerítésen plakátok és feliratok. Fogcsikorgatva az iroda ajtaja felé indult, de megtorpant. Szabó Erzsit látta meg, az udvaron szaladt át, hátán mészfolttal, amelyet addig kísért szemével, amíg el nem tűnt előle Erzsi. Tak- nyos kölök... Átkozottak — kavarogtak benne a gondolatok. Bent, az irodában az rémlett e- lőtte, hogy Szabó Erzsi arcán gúnyos mosoly jelent meg, amikor meglátta őt. — Igazgató úr — nyitott be hozzá Gaál fedúlt arccal. — Micsoda barbárság. Még a tetőre is felmásztak. Mindenütt négyes kocka. Hiába ragasztottuk ki az este a szociáldemokrata plakátokat, elárasztottak ezek az éjjel mindent. Ezek a tacskók csak nevetnek az ember szemébe. Ez a, ez a Szabó Erzsi meg úgy jár-kel, mintha megbabonázták volna. Lónyay egy ideig hallgatta Gaál kitöréseit, az egyik sarokba nézett merően, mintha kutatott volna valamit. He Gaulle közleménye
