Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-25 / 122. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSÄG 1958. május 25.,' vasárnap Az üzemi sajtó a nevelés fontos eszköze Nemzetközi szemle Az elmúlt hét nemzetközi eseményeinek kavargásában változatlanul a franciaországi helyzet állt az érdeklődés középponti ában A szemléltető agitáció és az ü- aetni sajtó a nevelő munkában jelentős helyet foglal el, mert a pártszervezet és az üzem dolgozód közötti érintkezés fontos eszköze. Azonban üzemeinkben kevés gondot fordítanak erre. Azt tapasztaltuk, hogy ötletes faliújságok csupán itt-ott vannak, „Villámok’1 és a nevelés egyéb szemléltető eszközei pedig szinte megszűntek. Az okokat kutatva mondjuk meg őszintén, az utóbbi időben elhanyagoltuk az ilyen irányú munkát. Itt van például az üzemi sajtók helyzete. Az illetékes vezetőik kevesen tudnának egyenes . választ adni arra a kérdésre, hogy a megyében hol jelenik meg üzemi újság és milyen azok színvonala. Pedig vannak ilyenek. A Békéscsabai Ruhagyárban 16—20 oldalon havonként jelenik meg az ü- z:mi újság és a szerkesztőbizottság a legutóbbi ülésén jó eredményekről számolt be. A Kötöttárugyárban a pártszervezet negyedévenként Üzemi Híradót ad ki. Hasonló a helyzet a Téglagyárban és még egy-két helyen. Dicséret illeti azokat a szerkesztőbizottsági tagokat és az újságok levelezőit, akik munkájukkal elő- iegítették az üzemi sajtó megjelenését és annak tartalma|pbbá tételén munkálkodnak. Tudjuk, hogy a dicséret mellett még nagyobb szükségük van az elvtársi segítségre. Azt tesszük most, amikor felhívjuk a pártbizottságok figyelmét és elmondjuk észrevételeinket. Két újság fekszik előttünk az egyik a Békéscsabai Kötöttáru- gyár pártszervezetének Üzemi Híradója, a másik a Békéscsabai Ruhagyáré. Elolvasásuk után az első gondolatunk: jól lenne, ha a nagyüzemekben a pártszervezetek mindenütt adnának, ki ilyen újságokat. Természetesen olyan időközökben és terjedelemben, ahogyan azt a körülmények megengedik. A másik, hogy a két újság között nagy a különbség. Meglátszik, hogy az egyik — a kötöttáru- gyáriaké — csak most jelent meg először, a ruhagyáriak újságja már gyakorlottabb szerkesztők munkájára vall. Ebből egyenest következik, hogy hasznos lenne az üzemi újságok szerkesztő-bizottságainak egy közös értekezlet, vagy tapasz- ■ talatcsere, ahol elmondhatnák egy. másnak munkamódszereiket. A ruhagyári szerkesztő-bizottság azon fáradozik, hogy újságjukban az üzem életéről, a munkásokat közvetlen érintő kérdésekről minél több és rövidebb, színes, érdekes írást jelentessenek meg. A lapban bírálják a munkafegyelemsértőket, küzdenek az anyagtakarékosságért. Fontos feladatokra hívják fel a figyelmet. Felkérnek idős munkásokat, hogy írjanak a felszabadulás előtti munkáséletükről. Népszerűsítik a KlSZ-alap- szervezet takarékossági és egyéb mozgalmait, jó könyveket ajánlanak a könyvbaxátoknak. Leközlik a jól sikerült verseket. „Ruhagyári jegyzetek1’ cím alatt az üzemi élet jobbátételéért rövid sorokban, vidáman és néhol csípősen bírálják egyesek helytelen magatartását és a nemkívánatos eseményeket. Van sportrovat is. Igein ötletesen szerkesztik — rajzokkal is szemléltetve — az „ApróhÍTdetések’‘-et. Lelkes munkájuk nyomán az üzemi újság mind jobbá válik ,a dolgozók szeretik, olvassák. A legutóbbi szerkesztőbizottsági tanácskozás óta arra törekszenek, hogy többet foglalkozzanak a munkaversennyel. Nagyon fontosnak tartják, hogy a jövőben rövid tudósítások jelenjenek meg a pártáiéiról, magasabb színvonalú •legyen a pártrovat. Többet kívánnak írni a tömegszervezetek munkájáról és növelik a munkásleve- lezők számát. Sok tervük, elképzelésük van, amelyeknek egy részét már megvalósították. Nagy lelkesedéssel és akarattal dolgoznak a Kötöttárugyáriak is Ök, mivei később kezdték, kevesebb tapasztalattal rendelkeznek. Viszont igen jónak mondható, hogyke^detben is kidcmlaojinották az újság pártszerűségét, nagy gonddal szerkesztették a pártrovat cikkeit. A címoldalra vörös csillag került és alá megírták, hogy az „Üzemi Híradó” az MSZMP békéscsabai kötöttárugyári szervezetének lapja. Hibája a lapnak, hogy több cikket megengedhetetlenül hosszan írtak. Csaknem négy oldalás elvi cikket jelentettek meg, mellőzve belőle minden, üzemi sajátosságot. Ez nem helyes, rontja a lap helyi jellegét és olvasottságát Az ilyen és hasonló hibákat azonban gyorsan ki lehet küszöbölni. Egy tapasztalatcsere — úgy gondoljuk —, sokat lendíthetne az üzemi újságok fejlődésén. Megkönnyítené még ezen újságok színvonalának növelését az is, ha az illetékes pártbizottságok felfigyelnének az alapszervezetek ilyen irányú munkájára és a jövőben több elvi és gyakorlati segítséget adnának nekik. Boda Zoltán Fogadás a Szovjet-Magyar Baráti Társaság küldöttségének tiszteletére A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Elnöksége pénteken este a Barátság Házában fogadást adott a Szovjet—Magyar Baráti Társaság hazánkban tartózkodó küldöttsége tiszteletére. A hét közepén csökkent a feszültség, a baloldal támogatásával a kormány megszilárdította helyzetét. A pillanatnyi nyugalmi állapotból azonban bármikor kirobbanhat változás, mert Pflimlin, bár kötlezettséget vállalt a törvényesség megvédésére, habozik kellő eréllyel megtenni a szükséges intézkedéseket a pártütők ellen. A Humanité joggal veti fel, hogy nyugtalanítók egyes folyamaiban levő alkudozások, mint Pinay tanácskozása de Gaulle tábornokkal, mely a párizsi közvélemény szerint közeledési kísérlet volt a kormány és a tábornok között. A pártütök algériai támaszpontja továbbra is fennáll, készen arra, hogy nyomást gyakoroljon a parlamentre. Hogy a francia helyzet ebben az izzó atmoszférában is tisztult a hét közepén, az a baloldal szilárd együttműködésének köszönhető. A kommunisták felszólítására a francia nép nagyszerű összefogással felelt az alkotmány védelmében. Országszerte ezer és ezer bizottság alakult a szabadságjogok és a köztársaság védelmére. Ennek az egységmozgalomnak további szervezkedése és kjszélesülése biztosíthatja a ma még nyugtalanító franciaországi helyzet további javulását. Párizs mellett a libanoni események és Nixon csúfos kudarcba fulladt délamerikai látogatása nyomán tovább gyűrűző hullámok vonták magukra a figyelmét, mélyek Közös álápra vezethetők vissza: a népek egyre erőteljesebbé váló ellenállására az amerikai beavatkozással szemben. Az Egyesült Államok egyre mélyülő gazdasági válságát nyomon követi a dollárpórázon tartott országokban elemi erővel feltörő függetlenségi mozgalom. Mind mélyebbé válik a szakadék a New-Yorknak lekötelezett bábok szolgai politikája és a népek akarata között, libanonitól a délamerikai államokig ezit mutatják az elmúlt hét Eseményei, melyekben nyíltan tört fel az elszakadási vágy az Eisen- hower-doktrinaláncról s mind leplezetlenebből megmutatkozik, a (külföldi beavatkozás egyre élesedő visszautasítása'. Különösen világosan tükrözi ezt a libanoni helyzet melyet szánalmas magyarázat „külföldi bujtogatás’1-sal indokolni. Az angol Economist megvilágítja a függetlenségi mozgalom kirobbanásának valódi okát, amikor rámutat, hogy „a libanoni zavargásokat és elégedetlenséget nem lehet egyszerűen Szíriái és egyiptomi ügynökök számlájára írni. Libanon keresi helyét és azonosulni akar azzal az arab világgal, amelyben él. A tetemes amerikai segélyösszegek nem tudták megnyerni a libanoniakat az amerikai politika számára, mert az a szellem, melyben az amerikai segélyt adják és az arab nacionalizmus szelleme egymással homlokegyenest ellenkező ..Chamon elnök népszerűsége akkor kezdett szétfoszlani, amikor elfogadta az Eisenhower-doktri- nát, amelyet az arab liga többi tagja elutasított... Országát ma már csupán mint rendőrállamot tudja kormányozni, a tömegek követelésére fegyverrel válaszolt. A helyzet csak súlyosbodott az iraki és jordániai csapatok Libanonba érkezésével és azzal a gyorsított fegyverszállítással, melyet az Egyesült Államok hajt végre nagy katonai tüntetés kíséretében. Az a tény, hogy a jelenlegi helyzetben a NATO tengeri hadgyakorlatát Libanon közelében kezdték meg, kétségtelenül megfélemlítő célzatú és a NATO beavatkozását jelenti Libanon bel- ügyeibe. Az arab népek mind egységesebben utasítják el a Dulles— Eisenhower-doktrinát, a gyarmati rablás nyílt programját s mint az elmúlt napok eseményei mutatják: azt a libanoni nép is igazi nemzeti érdekeitől és szuverénitásától idegen tervként értékeli. A népek politikai függetlenségük kivívása után maguk akarnak rendelkezni országuk kincseivel és nem amerikai tőkéseket hizlalni azokkal. Nemzeti érdekeiknek megfelelő, független politikát óhaj. tanak folytatni, tekintet nélkül New-Yorit, vagy London érdekeire. Ezért utasítják vissza az amerikai tervet, a fegyverkezési verseny, a hidegháború, a népek biztonsága ellen merényletet jelentő támaszpontok, a kis államok és népek rovására történő fetartóz- tathatatlan terjeszkedés politikáját. Viszont görcsösen ragaszkodik Libanonhoz, mely a legfőbb centruma számára az arab nemzeti mozgalom elleni aknakmunkának, fő .bázisa közel-keleti hírszerző szolgálatának s területén éri el a tengerpartot két fontos olajvezeték. Ezért törekszik a libanoni belső kérdést nemzetközi konfliktussá változtatni, hogy utat nyissanak a külföldi beavatkozásihoz és elfojtsák a libanoni nép felkelését. A népek szabadságvágyát a- zónban nem lebet kiirtani s nem lehet megvásárolt vezetőkkel hosszú időn át elfojtani Erre mutat rá a Nida-al-Vatam című libanoni lap, mely vezércikkében, kommentálva a libanoni helyzetről szóló TASZSZ-nyilatko- zatot, kijelenti: „őszintén kezet nyújtunk ennek a nagy államnak, üdvözöljük bátorságát és nemes- Ielkűségét, mivel nem dollárokkal és kereskedelemmel hódítja meg a népek szívét, hanem emberi méltóságuk, szabadságuk és reményeik megvédésével.” Az ameriaki vezető körök, ha akarnának, okulhatnának abból a leplezetlenül feltörő vágyból, mely a libanoni lap hangjában ugyanúgy megnyilvánul, mint a libanoni felkelők bátor szabadság- harcából. De az imperialisták nem tanúinak még az olyan keserves leckékből sem, mint amit Nixon kapott a forró földön a délamerikai államokban tett látogatása során, ahol valóban „égett a talaj1’ az alelnök lába a- latt. Ha valaha tápláltak az USA jelenlegi vezetőköm illúziót arról, hogy velük a világnak ebben a zugában rokonszenveznek, úgy ezt a caracasi egyetemi hallgatók alaposan szétfoszlatták. Kiderült, hogy az amerikai vezető körök katonai tömbök szervezésére, atomtámaszpontok építésére irányuló más országok belügyeibe beavatkozó politikája a latinamerikaá népek körében épp olyan ellenszenves, mint KözelKelettől Görögországig a világ minden táján. Nixon vesszőfutásának politikai és gazdasági hátterét azóta meg.a- lálták azok az amerikai körök is, akiket megdöbbentett az alelnök csúfos kudarcba fulladt délamerikai missziója s akik mélyére néztek az ennek kapcsán feléjük meredő problémának. A déliamerikai tüntetők nyíltan szemére vetették Nixomnak, hogy azok képviseletében lépett földjükre, akik „lemészároltatták Guatemala népét az United GC Fruit Company kedvéért, akik támogatják a néppusztító latinamerikai diktatúráikat, akik felelősek a szüntelen beavatkozási kísérletek politikájáért.’1 Ezek a politikai okok. De hozzájárult a viharosan megnyilvánuló ellenszenvhez az a gazdaságpolitika is, mely hátat fordított a dél- amerikai országoknak, magas Védővámokkal becsapta előttük az ajtót, míg saját ipari termékeit magas áron erőszakolta rájuk. Kiélte, nyomorba fullasztotta a latinamerikai államokat, -ugyanakkor azonban milliókat, nyújtott a saját népük ellen fegyverkező, véreskezű diktátoroknak. Dél-Ameri- kában egy év alatt ijesztően zuhant az életszínvonal. A politikai okok mellett tehát gazdasági tényezők is hozzájárultak ahhoz az ellenszenvhez, mely hatalmas tüntetés formájában robbant ki Ní- Xonnal éppen azon az útján, mely a washingtoni kormány politikáját akarta népszerűsíteni a latin- amerikai népek körében. De aligha járul hozzá az amerikaiéi iránti rekomszeiw felébresztéséhez az USA hadügyminisztériumáná l gesztusa is, mellyel a puerto-ricoi és kubai támaszpontokra tengeri gyalogságot. és ejtőernyős csapatokat vezényelt. Az ok nyilvánvaló: az amerikai hadügyminisztérium így kívánt nyomást gya kerülni mindazokra a délamerikai államokra, melyek ellenséges fogadtatásban részesítették Nixon t. „Az Egyesült Államok gyakran veszi igénybe a csatahajók és tengeri gyalogság segítségét, hogy elnyomja a nemzeti függetlenséget és behajtsa a Wall-Streetnek még járó járandóságokat" — jegyzi meg keserűen ezzel kapcsolatban az El Mundo című venezuelai lap. Crossmann angol munkáspárti szenátor pedig leplezetlenül néven nevezte a gyereket akkor, amikor kijelentette: „Aki tudni karja, miért köp- dösték le és kövezték meg Ní- xont Dél-Amerikában, az vessen egy pillantást az US A külföldi segélytörvényeire. Az úgynevezett külföldi segély hétnyolcada nem gazdasági segély, hanem katonai támogatás a szövetségesek részére, a- kik sorába a demokrácia olyan fennkölt bajnokai tartoznak, mint Li Szín Man Dél K orcában, Csang Kai-sek Formó- zán és Ngo Dinh Diem Vietnamban”. Ebből érthetnének az Egyesült Államok vezető körei, s megtalálhatnák a magyarázatát is annak, miért nyilvánul meg egyre íelhá- borodottabb ellenszenv tevékenységükkel szemben Latin-Amer iká- tól Görögországig. Afrikától a Közel-Keletig.
