Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-22 / 94. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 1958. április 22., kedd Igaz történetek öreg harcosok emlékeiből Az enyhe tavaszi vasárnap reggelen tiszteletreméltó, őszhajú aggastyánok öregesen lépkedve 1- gyekeztek Békéscsabán a ME- DOSZ helyi szervezet székházába. Az öreg földmunkásmozgalmi harcosok részére találkozót rendezett a MEDOSZ azzal a céllal, hogy a közeljövőben megjelenő magyar agrármozgalom történetéről írott könyvhöz minél több életből merített eseményt meséljenek el a legilletékesebbek, a mozgalom résztvevői, ők adhatnak hű képet az egykori szegény- parasztság életéről, küzdelméről, zaklatásáról, akiknek a hátán [ gyakran „megforcfultak” a csend- i őrök vagy rendőrök gumibotjai s egyik-másik hol rövidebb, hol hosszabb időt töltött börtönök melyén. Hunya István, a MEDOSZ országos elnöke, a viharsarok szülötte ízes alföldi tájszólással beszélt: — Ha csak hallom vagy olvasom ezt a szót: ..viharsarok", — megdobog a szívem — mondotta többek között. — Büszke vagyok, hogy itt születtem. Nem véletlenül adták e tájnak ezt a nevet. Bizony, itt folytak a legnagyobb harcok annak idején s szeretném, ha erről a vidékről minél több e- eemény kerülne be a történelem könyvébe, hogy a valóságnak megfelelően tájékoztassuk az utókort. Amikor egy-egy jelentősebb megmozdulásról, összekapcsolt a- rató- és kubikossztrájfcról, vagy egy választási „hadjáratról” emlékezett meg a szónok, a jelenlét vők közbekiáltásokkal, fejbóloga- tásokkal helyeseltek: „úgy. Volt”. Valamennyiük érzéseit fejezte ki Korcsok János idős veterán, amikor így beszélt: — Azt hiszem, egy kicsit megkéstünk ezzel a munkával. Igaz, jobb későn, mint soha. De úgy érzem, sokat segítettünk volna eddig is, ha a fiatalság a valóságnak megfelelően ismerné a mi gyerekkorunk eseményeit, küzdelmeinket, meghurcoltatásunkat. Amit tettünk, az egész szegényparasztság érdekében tettük. Ha ismernék a részleteket, talán jobban megbecsülnék az elért eredményeket s vele együtt bennünket, sokat seznvedett öregeket is. Betkó Pál, a békéscsabai MEDOSZ szervezet elnöke aról beszélt, hogy őt már 7 éves korában kanászboj tárnak szegőd tették, S bizony gyakran sirvafakadt, a- mikor játszani látta a gazdagok gyermekeit. A legénykori évekről sem mondhatott sok jót: — Emlékszem, 14 éves suttyó voltam — magyarázta —, amikor a kegyetlenkedéseiről híres La- czónál cselédeskedtem. Mindig fiatalokat tartott, mert annak fele fizetést adott s azokat el is verhette kedvére. Enni igen keveset adott, de bármennyit dolgoztunk, mindig kevesellette. Egyszer, korareggel kijött a mezőre és nagyon ordítozott, hogy miért nem kapálunk gyorsabban. Az éhség és a keserűség bátorságot adott s megmondtam: Miért nem mondta a reggelinél, hogy gyorsan egyek még egy szelet kenyeret, mert amit adott, még a fél fogamra-sem ért semmit. Ügy elvert engem a gazda, hogy vér- aláfutás és daganat lett az egész testem. Édesanyám orvoshoz vitt, látleletet akart kérni, hogy panaszra megyünk a szolgabíró úrhoz. Az orvos azonban nem hagyott levetkőzni. Egyre azt hajtogatta, hogy neveljen meg jobban az anyám, mert rakoncátlan, rossz kölyök vagyok, nekimentem valaminek s attól lettem véraláfutásos. Beszélt arról is Betkó elvtárs, hiába nem bírta felemelni a karját, csendőrök vitték vissza a gazdához s dolgozni kellett. Több hasonló epizódot mesélt még el fiatal életéből s hozzáfűzte: — Mindig azon törtem a fejem, hogy miért nincs soha igaza a szegényembemek. Már ifjú koromban bekapcsolódtam a földmunkásmozgalom öa. Sokat ütöt- tek-vertek, választások idején jó előre sötétre ültettek, de bíztam abban, hogy felragyog egyszer a mi napunk is. Azt szeretném, ha többen összeülnénk alkalomadtán, felelevenítenénk emlékezetünkbe a múltat. Leírnánk a legjelentősebb eseményeket, hogy yajpftgn meghamisítás n£lk$l . ismerje meg a mai ifjúság a mi küzdelmes életünket. Ary Róza AFP jelentés a Hruscsov levelére adott finn válaszról Hruscsov levelére, amelyet von Fieandt péntekem lemondott miniszterelnökhöz intézett, Finnország szovjetunióbeli nagykövete átadta a választ Gromiko külügyminiszternek. Válaszában a finn miniszterelnök emlékeztet az északi ' államok külügyminisztereinek március 19-i határozatára, amely szerint mindent meg' kell tenni, hogy a leszerelés kérdésében megegyezést érjenek el. Von Fieandt megállapítja, hogy a szovjet és finn kormány azonos álláspontot foglal el az atomfegyverek megszűntetésére vonatkozó nemzetközi egyezmény kérdésében is. A válasz végül kifejezést ad a finn kormány megelégedésének a szovjet kormány egyoldalú határozata fölött, amellyel végetvet az atomkísérleteknek. Bidault vállalja a kormányalakítási megbízást Coty köztársasági elnök Bidault, 1 az MRP vezetőjét kérte fel, hogy kísérelje meg a kormányalakítást. Georges Bidault, miután egy órahosszat tanácskozott Coty köztár- sasági elnökkel, kijelentette, hogy ! vállalja a kormányalakítási meg- ' bízást. Bidault hangsúlyozta, hogy j Algéria „már több nemzedék óta francia terület1’. „Algéria — tette hozzá — amelynek új szervezetét nemzetképviseletünk most meg-1 szabóit (Bidault itt a reformtörvényre célzott) ma olyan probléma Franciaország számára, amely az összes többi kérdést háttérbe szorítja”. „Franciaország hű mindazokhoz a szerződésekhez, amelyeket aláírt, különösen az atlanti paktumhoz — folytatta Bidault. — De szövetségeseitől ugyanezt a lojalitást várja el ugyanezekkel a szerződésekkel kapcsolatban”. (MTI) Hz SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata ~ HOlá! ~ fiúk! — Helló! Dzson, Dzsek, Májk meg a többi fiú ott fenn a bombázókban, mely hasában a halált hordja, hozzátok szól szavam valóban... .... és hozzátok, ti vidám fickók a rakétalövők' mellett! Halljátok csak, mit tanácsolnék, férfiasabb játékot, szebbet! Vár reátok édes hazátok, a Misszári regényes tája, a Micsigén nyugtató partja, Dzsont az anyja, Dzsekket arája, jó testvérek, kedves barátok, a szülőföld, — őt hódítsátok! S, ha tiétek egyszer az ország, áldás ölel, nem könnyes átok. Tegyétek a földre a gépet halált rejtő terhével együtt, s induljatok haza legények, elfeledve a gyilkos esküt. — Élő, érző, szerető szivek felett róni a szörnyű ívet?.... Nincs oly esküszöveg a Földön, mely Ily’ parancsot szentesíthet! Hajózzatok haza csak bátran. Azt üzenem én, aki nógat: ne a dolgos, szerető embert irtsátok, — a ragadozókat! UJ REZSŐ Taggyűlést tartottak az orosházi Dózsa Tsz-ben Az Orosházi Dózsa Tsz-ben április 17-én, csü törtökön délelőtt taggyűlést tartottak. A taggyűlésen Horváth elnök elvtárs tartotta a beszámolót. Elmondotta, hogy 17 ezer forintért gátorf űrészt vásároltak. Az állatállományt 40 darab üszővel és 50 darab birkával gyarapították. A szarvasmarlhaállornányuk jelenleg 110 darab, ehhez még húszat vásárolnak majd. A szövetkezet a fölöslegessé vált lóvontatású aratógépet eladja e- gyéni termelőknek, mivel nem lesz rá szüksége. Közölték az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát, amely részletes útmutatásokat tartalmaz. „A kolhozrendszer továbbfejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről” szóló törvényhez, amelyet a Legfelsőbb Tanács 1958 március 31-én fogadott el. A határozat rámutat, hogy 1958-tól kezdve az új traktorokat, mezőgazdasági gépeket, gépezeteket és a mezőgazdasági termeléshez szükséges berendezéseket szabadon adják el a kolhozoknak készpénzfizetés ellenében, vagy e célból adott hitelre. Ez az eladás — mondja a határozat — önkéntes és a kolhozok igénylése alapján történik. A határozat irányelveket ad a mezőgazdasági gépek és eszközök értékének meghatározásához és árának megállapításához. Azzal kapcsolatban, hogy a gépállomásokat műszaki karbantartó állomásokká szervezik át, a határozat meghatározza a műszaki karbantartó állomások alapvető funkcióit. 1958-tól kezdve a traktorok, mezőgazdasági gépek és más berendezések szabad eladási rendszerét kiterjesztik a szov- hozókra is. A határozat különös figyelmet fordít a kolhozok, a szovhozok és a műszaki karbantartó állomások' tartalék alkatrészekkel és csapágyakkal való ellátásra. Előírja, hogy úgynevezett kerületi mezőgazdasági felügyeleteket létesítenek, ezek feladata, hogy az élenjáró tapasztalatokat és a tudományos eredmé" nyékét propagálják és elterjesszék a mezőgazdasági termelésben. Megszervezték a vetőmagtermesztést és a törzstenyésztést. Intézik az ésszerű földterülethasználási rendszert és az állami föld összeírást síb, A határozat külön fejezetei foglalkoznak a káderek kérdéseivel, valamint a kolhozok és a műszaki karbantartó állomások pénz- és hitelellátásával. A határozat hangsúlyozza, hogy az SZKP Központi Bizottsága. és a Minisztertanács úgy véli, hogy rendkívül nagy jelentőségű a kolhozrendszer to* vábbfejlesztésére és a szociali™ ta mezőgazdaság fellendítésére irányuló intézkedések végrehajtása. (MTI) Vorosilov Lengyelországi látogatása Kliment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksó* gének elnöke és kíséretének tagjai Dabrowa Gumiczába, a sziléziai kohóipart és bányászvárosba érkeztek. Itt megtekintették a Dzer~ zsinszkij-liohóműveket. Az olvasztárok kohómunkást ábrázoló bronzszobrot nyújtottak át ajándékul Vorosilovnak. A küldöttség Krakkó jelé haladva, ellátogatott az egykori auschwitzi haláltábor színhelyére és a tömeges kivégzések helyén koszorút helyezett eh Krakkóban töb tízezres tömeg üdvözölte Vorosilovot és kíséretét. Gyulai András elvtárs, a mező- gazdasági osztály kiküldötte is felszólalt a taggyűlésen, többek között elmondotta, hogy komolyan kell fellépni az olyan személyekkel szemben, akik nem a szövetkezet előnyét és fejlődését akarják, hanem saját érdekeiket nézik és hátráltatják a szövetkezetei. Ezután Kliment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsi Elsökségének elnöke és kísérete meglátogatta a 'nowa huta-i ko^ß hászati kombinátot, s találkozott a vállaltit párttítkáréval. Vorosilov és kísérete ezután a Jagello-egyetem, a legrégibb len- gyei egyetem tudósaival találkozott. Az egyetem professzorai me- leg szeretettel fogadták a Szovjetunió küldötteit. Vorosilov három* ezer kötet tudományos művet ajándékozott az egyetemnek. A szovjet küldöttség a város nevezetességeinek megtekintése u- tán visszatért Varsóba. Visszaemlékezéseim 1 1914 őszén kerültem ki a 2-ik honvéd gyalogezreddel az orosz frontra, ahol 1915 szeptemberében fogságba estem. Társaimmal együtt Tulába vittek hadi- fogolytáborba, innen Ufára kerültem parasztokhoz dolgozni. Időközben 1916 őszén ismerked- I tem meg az illegálisan működő i1 kommunistákkal, akik munkásI testvéreknek szólítottak bennünket, hadifoglyokat. Ezek az elvtársak igen sokszor megvendégeltek és beszéltek arról, hogy mi a háború igazi célja és oka. Elmondották, hogy az orosz nép már nem sokáig tűri a tőkések és a földesurak ha- 1! talrnát, akik a háború folytatá- I sát akarják, ami a népet még \1 nagyobb nyomorba dönthetné. I Ebben az időben már igen sokat I hallottunk Leninről, akit az egész parasztság és munkásság már .akkor is rajongásig szeretett. 1917 novemberében Ufában egy hadifogolytáborban gyűjtöttek össze. Lehettünk vagy 80 ezren. Már korábban hallottunk arról, hogy Lenin beszédet tart a hadifoglyoknak. Egyszer egy gépkocsi állt meg a tábor előtt, melyből kiszállt Lenin és 3—4 tagú kísérete. Igen meglepett engem, de társaimat is az, hogy egy ilyen nagyhírű ember egyszerű öltözékben, egyszerű kísérettel jelent meg közöttünk, Lenin megjelenése óriási . lelkesedést váltott ki. Valamennyien közelről akartuk látni, és beszélni vele. Persze, ez lehetetlen volt il-yen nagy tömegben. Az egyik kísérő fellépett egy ládára és bejelentette, hogy Lenin elvtárs kíván szólni a hadifoglyokhoz, illetve a tábor lakóihoz. Valamennyien pillanatok alatt elcsendesültünk és figyeltük a nagy forradalmárt, Beszédében Lenin elvtárs elmondotta, hogy Oroszországban szocialista forradalom van, melynek célja a burzsoá kizsákmányoló rend megdöntése és a hadviselő felekkel a béke megkötése. Felhívta a hadifoglyok figyelmét, hogy Magyarországon is hamarosan szocialista forradalom várható, mert a magyar munkás is tudja, hogy az esztelen háború, amit a tőkések és nagybirtokosok kényszerítettek a népre, csak nyomort és nélkülözést hoz. Tudatában van a magyar munkás annak, hogy az a társadalmi rend, amiben eddig élt és dolgozott, nem az ő érdekeit képviseli, hanem az elnyo- morodására vezet. Felhívta a magyar hadifoglyok figyelmét, hogy támogassák a Vörös Hadsereget, lépjenek be és harcoljanak a fehérgárdisták ellent Beszédét óriási taps és hurrázás követte. Ezután kérdéseket intéztek hozzá sto mosolyogva válaszolt. Majd kíséretével a gépkocsiba szállt és eltávozott. Távozása után hatalmas lelkesedéssel tárgyalták az orosz- országi forradalom fejleményeit és helyeselték az orosz népfelkelését. A tábor egész éjjel, nem aludt és másnapra már negyvenezer magyar hadifogoly jelentkezett a vörös hadseresbe. Ezt az egységet Szibrinszkben felfegyvere,'' tojt. Beosztottak
