Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-05 / 81. szám
RfiKÉS MEG YEI YUI« prolefeirjal egyeetUjeíekt MUNKÁSOK, PA BASZTOK POLi TIK A! NAP! LA PJA, 1958. ÁPRILIS 5., SZOMBAT Ara: 50 fillér III. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM Katonai díszszemle és nagygyűlés felszabadulásunk 13. évfordulóján Április 4-ét, hazánk felszabadulásának 13. évfordulóját néphadseregünk alakulatai, a határőrség és a munkásőrség egységei díszszemlével köszöntötték. Az egységek jóval tíz óra előtt sorakoztak fel a díszszemlére. Néhány perccel tíz óra előtt jelentek meg a dísztribünön a S zovjetunió párt- és kormányküldöttségének tagjai, s a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság kormányának vezetői. A dísztribünön foglalt hely it-Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnieh Ferenc. a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bl- Izotfaágának tagjai, póttagjai. Hatalmas éljenzés, taps fogadta a tribünön megjelenő N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, a szovjet küldöttség vezetőjét, s a küldöttség tagjait. A 10 órakor megkezdődött 'nagysikerű díszszemle megmutatta, hogy jól képzett, fegyelmezett, harckész néphadseregünk, határőrségünk, munkásőrségünk — szoros fegyverbarátságban a hazáinkat felszabadító Szovjetunióval — ha szükség van rá, fegyveresen is kész bármikor megvédeni szocializmust építő országunkat, dolgozóink békés alkotómunkáját, A díszszemle befejezése után, perceit alatt benépesült a hatalmas térség: a több százezernyi ünneplő tömeg, amely a katonai egységek felvonulását a térség széléről és a környező utcákból nézte végig, a dísztribün körül helyezk edett el, és megkezdődött az ünnepi nagygyűlés, melyet Marosán György, a budapesti pártbizottság első titkára nyitóit meg. Ezután Borbély Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára, a fiatalok nevében üdvözölte a vendégeket és a nagygyűlés részvevőit. 4 Utána a budapesti nők nevében Bodonyi Pálné, a budapesti nőtanács titkára mondott üdvözlő beszédet. Az ünnepi beszédet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára mondotta. Részletek Kádár János elvtárs ünnepi beszédéből Kedves Hruscsov elvtárs! Ked-i H’s vendégeink! Kedves Dobi elv- iárs. Münnieh elvtárs, Marosán tlvtárs! Budipesti dolgozók! — Üdvözlöm Önöket legnagyobb nemzeti ünnepünkön, felmbadnlásunk napjának évfordulón. — Mai ünnepünknek különleges ryt ad, hogy e napon körünk^ i üdvözölhetjük a Szovjetunió rt-és kormányküldöttségét, éién Hruscsov elvtárssal, a Szovjet- ur. ó Kommunista Pártjának első titkárával, a szovjet kormány fejével. (Nagy taps, éljenzés.) Nagy öröm számunkba, hogy együtt ünnepelnek velünk annak a nagy. népnek a küldöttei, amelynek fiai vérüket ontották a mi szabadságunkért. nemzeti függetlenségünkért a II. világháborúban és 1956. őszén, amikor ismét veszélybe került szabadságunk és nemzeti függetlenségünk. Elvtársak! Barátaink.’ 1945. április 4-én, «mikor a diadalmasan előrenyomuló szovjet hadsereg kiűzte hazánk területéről a hitlerista hordák utolsó maradványait, megkezdődött nemzeti történelmünk új fejezete. Ennek a napnak évfordulóján egyszerre ünnepeljük, hogy megszületett a szabad és független Magyarország és hogy feltárult előttünk a társadalmi haladás útja, és ezen a napom ünnepeljük a megbonthatatlan magyar—szovjet barátságot! (Éljenzés, ütemes taps.) — Április 4-e a tények erejével hirdeti, hogy nemzeti függetlenségünk, társadalmi haladásunk ügye és a magyar— szovjet barátság összetartozik és egymástól szét nem választható. — Most ez az ország a nép országa és soha többé nem lesz másé. A felszabadulással a munkás- osztály vezette magyar nép vette kezébe az ország sorsát és a nép valóban a magyar történelem forradalmi hagyományait követi, a- zoknak a szabadságharcosaknak a hagyományait, akik harcoltak 150 éven át a török hódítók, majd háromszáz éven át a Habsburg hódítók ellen, 1919-ben pedig az Antant intervenciós csapatai eller és utána a Horthy, Hitler fasizmus ellen. A munkásosztály — saját fel- i szabadulásáért küzdve — élére állt a nemzeti függetlenségéért vívott harcnak, és bizonyosak lehetnek benne a nyugaton kalmárkodó urak: a magyar nép meg is védi az 1945-ben elnyert nemzeti függetlenséget. (Taps.) A nyugaton kóborló gyászmagyarok és imperialista főnökeik adják a süket embert és úgy tesznek, mint akik nem tudják, ki adta népünk kezébe a szabadságot, a nemzeti függetlenséget, kinek a véle hullott a szabad, független Magyarországért. Azdké az uraké-e. akik a szovjet kormány kellő időben elhangzott figyelmeztetése ellenére 1941-ben belevitték Magyarországot Hitler oldalán a világtörténelem legvéresebb rablókalandjába, és akik utolsóként tartottak ki a náci bitorló mellett? Nem! A magyar nép szabadságáért és függetlenségéért, a magyar kommunisták és hazafiak és a szovjet nép fiai adták a legtöbbet, amit ember adhat, az életüket. (Nagy taps.) Vajon ki védte és védi azóta is nemzeti szuveré- nitásunkat, szabad életünket? A- zok-e, akik minduntalan be akarnak avatkozni belső ügyeinkbe, akik nemcsak a diplomácia és propaganda minden eszközét vették igénybe, hogy megdöntsék Magyarországon a nép hatalmát, hanem 1956 őszén a fegyveres ellenforradalmi támadás megszervezésétől sem riadtak vissza? Velük szemben a Szovjetunió az, amely mindig Magyarország mellé állt, visszaverve a függetlenségünk ellen irányuló imperialista beavatkozási kísérleteket. A Szovjetunió segített hatalmas nemzetközi tekintélyével, erkölcsi erejével, politikai tapasztalatával — és ha kellett és kértük — segített katonai erővel is nemzeti függetlenségünk, népi hatalmunk megvédésében. (Nagy taps.) Ki ne ismerné nálunk a jelentőségét és értékét annak a szüntelen gazdasági támogatásnak, a- melyet a Szovjetuniótól kaptunk, kezdve azon a nyersanyagon, a- mit közvetlen a felszabadulás u- tán adtak — hogy megindíthassuk gyárainkat —, egészen addig a nyersanyagig és minden másféle segítségig, amelynek felhasználásával gyorsan helyreállíthattuk az ellenforradalom okozta súlyos károkat. Igen, a magyar nép szereti a Szovjetuniót, őszintén és mélyen, mert a szovjet népnek köszönheti, hogy 1945-ben újra és most már végérvényesen — ráléphetett az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején egyszer már megkezdett útra. Népünk szereti a Szovjetuniót, mert neki köszönheti, hogy szabad és független, mert a Szovjetunió segíti, hogy szabad éí független is maradjon, mert a Szovjetuniónak nagy szerepe van abban, hogy hazánk 13 év alatt elmaradt agrárországból iparilag fejlett ország lett, amelynek népa jobban, kultúráltabban él, mint bármikor, korábbi történelme során. A magyar—szovjet barátság azt is jelenti, hogy testvéri, szövetségest hűség kapcsol össze bennünket azzal az országgal, a- mely a világbékének és benne hazánk békéjének is legkövetkezetesebb harcosa. A magyar nép békét akar. Békére van szüksége a haza szocialista felvirágoztatásához. (Taps.) Két szörnyű világháború után tudjuk mit jelentene egy újabb háború, mit jelentene fiaink és leányaink szenvedése, városaink és falvaink pusztulása. De egy új háborúban — ezt is tudjuk — nem lenne hely a földön, ahol ember biztonságban élhetne. Az atom-, hidrogén- és rakétaháború tüze elérne minden népet és veszélyeztetné az emberiség több nemzedékét. A háborút azonban elkerülheti az emberiség, mert a háborút meg lehet akadályozni. Kinek köszönhetjük és mi adja a reális alapot ahhoz, hogy valóban bízhatunk egy új háború elkerülhetőségében? Ezt annak a politikának köszönhetjük, amely a Szovjetunióban már negyven esztendővel ezelőtt zászalájra írta a béke jelszavát és mindvégig kitart mellette. (Nagy taps.) A Szovjetunió vezeti azt a tábort, azt a testvéri közösséget, a- melynek mi is tagjai vagyunk —■ a szocialista népek táborát. Ennek a tábornak tagjai kölcsönös viszonyukat a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuveréni- tás tiszteletben tartására, az egymás belügyeibe való be nem a- vatkozás elvére építik. De nemcsak erre. Ezeken az elveken túl a szocialista országok kölcsönös viszonyának — mint ezt legutóbb a moszkvai tanácskozás nyilatkö- zata is hangoztatta — elszakíthatatlan részét alkotja a kölcsönös testvéri segítség. Ebben a kölcsönös segítségben a proletárnem-» zetköziség eszméje ölt testet. Mi, magyarok, az ellenforradalmi felkelés súlyos napjaiban tapasztalhattuk a prole- támemzetköziség erejét, és e- zért most a magyar dolgozók nevében — a köztünk lévő szovjet vezető elvtársak által — az egész szovjet népnek forró köszönetét mondunk. (Lelkes taps.) A szocialista államok szolidaritása nem irányul egyetlen más (Folytatás a 2. oldalon.) Koszorúzási ünnepség a Szabadság-téri szovjet hősi emlékműnél Hazánk felszabadulásának 13. évfordulója alkalmából, csütörtökön megkoszorúzták a népünk szabadságáért életüket áldozott szovjet hősök Szabadság téri emlékművét. Az emlékművel szemben a ríéphadsereg díszőrsége sorakozott fel csapatzászlóval. A vörös, nemzetiszínű és szovjet zászlókkal díszített téren, több ezer fővárosi dolgozó gyűlt ösz- sze. K szovjet küldöttség elhelyezi koszorúját a Szabadság téri emlékműnél. Kádár és Marosán elvtárs a Szabadság téri emlékmű előli.
