Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-01 / 77. szám
torrá üdvöslet a szabadságukért9 függetlenségükért küzdő népeknek ! ní Akikről még nem írlun — Eredmények és gondok a Békéscsabai Szőrme és Kézműipari Vállalatnál — Békéscsabán, a Berényi és Hajnal utca sarkán kis tábla hirdeti; Szőrme és Kézműipari Vállalat. Az ott dolgozd munkásokon és a kereskedelmen kívül tatán alig tudnak létezéséről. Pedig nem Is olyan jelentéktelen vállalat ez, hiszen termelvényeik fontos részét képezik a kereskedelem árukészletének: a lakossák helyi szükségletére termelnek. Ismerkedjünk tehit meg e vállalat belső életével, munkájával, problémáival Ez a vállalat 1957 áprilisában jött létre. szín szerint osztályozzák, összevarrják, s kiszegezve vasalják. Az így nyert szőrme „darabtáfolákat" — ahogy ök nevezik — további feldolgozásra adják át. Most például a Szegedi Szőrme- és Bőrruházati Üzemnek szállították ilyen panofix darabtáblákat, melyeket nagyszerűen felhasználnak bőrkabátok, szövetka oá tok szőrmebé- léseiként. Van a vállalatnak egy szőnyegszövő részlege is. Kicsit messze van ugyan a központi vállalattól, a Sztálin úton. Itt 15 munkás szövi a szebbnél-szefob mintájú gyapjú torontáli szőnyegeket. A kezük alól kikerülő szőnyegek az ország minden részébe eljutnak, díszítik a családok otthonát. Sok mindennel foglalkoznak ennél a vállalatnál mint láthatjuk. A szerteágazó munka gonddal, bajjal is jár. A sok közül is talán a legnagyobb gond: a helyiség. Meggyőződhettem arról, milyen szűken^vannak. Egyik-másik munkateremben — különösen a szőrmések — elég egészségtelen körülmények között tolgoznak. A sok szőrmehulladék- aóKidfítezálló por, a vasalásból íredé'’ gőz tágasabb teremben is -ontja a levegőt, hát még, ha & ■ telyiség jóval kisebb a szükséges- lél. Túlzsúfoltság mindenfelé! ievés a helyiség; — nincs a mun- t ásóknak ebédlőjük, kultórteir- nük. A poros, fülledt, bőrszagtól aches .levegőjű munkatermekben ögyaszt ják el a bent étkezők ott- íonról hozott ennivalójukat. A ke- ékpárok télen, nyáron, esőben, lóban a szabad ég alatt, mert lines hova tenni. A túlzsúfoltság niaít kényszerültek arra is, hogy i szabászatuk és szőnyegszövő észlegük máshol legyen." A ké- lyelmetlenségen túl ez nagyössze- ;ű anyagmozgatási költséget is elent a vállalatnak, több hifoa- ehetőséget a számlázásoknál és gy tovább. Problémák, nehézségek ezek. Iddig még sajnos nem találtak negotdást megszüntetésükre. Pe- lig az „illetéikes” szervek is tudo- nást szereztek ezekről a dolgokéi. Ha a telephelyükön lévő sar- :a részt — ahol jelenleg a volt áztulajdonos lakik, egy kétszo- ás lakrészben — felszabadulna, ónébány munkás dolgozhatna e- észségesebb körülmények kö- ött. k illetve ekkor lett két vállalatból egy; összevonták a Békéscsabai Szőrmeipari és Békéscsabai Kézműipari Vállalatot. A tanács felügyelete alá kerültek. Az „összeházasítást" követően nagy akaraterővel fogtak hozzá a megnövekedett feladatok végrehajtásához. Elsősorban otyan dolgokat készítettek, amiből hiány volt az üzletekben. Rengeteg kon- fekeióárut állították elő; főleg munkásnadrágokat, kismama ruhákat, férfi ingeket, patrasz nadrágokat. Időközben négyszázon felülre emelkedett a munkások száma — a bedolgozókkal együtt. Ilyenek is vannak ennél a vállalatnál — sok háziasszony, csökkentett munkaképességű, idősebb ember talált itt magának jó kereseti lehetőséget. Az 1957-es esztendő a „felfutás’“ éve volt a vállalatnál — mint a- hogy azt Horváth elvtárs, a vállalat igazgatója mondta. Erről tanúskodik a tervteljesí.és magas százaléka is; 352; — az 5 800 000 forintos termelési értékkel szemben 20 423 000 forint értékű árut termeltek. Ezek á magas számok magukban kissé gj-oteszkül festenének, h-a nem tennénk hozzá: kicsit alacsony tervszámot kaptak, s mivel évközben a helyi szükséglet megnövekedett egyes árucikkekből, a kereskedelem kérte — ők meg szívesen vállalkoztak a hiánycikkek gyártására.. Sajnos, a magas termelési értékkel szemben mégsem volt gazdaságos termelésük, nem érték el a 13.1 százalékos alap rentabilitást. Ez főként a két vállalat egyesüléséből adódott problémák miatt nem sikerült. E rövid visszatekintés után lássuk mi a helyzet most — Ez évben 13 millió fo-rimt értékű árut kell előállítanunk — ad felvilágosítást dr. Molnár, a főkönyvelő. — Még csak az első negyedév végén tartunk, de már körülbelül 6 millió forint értékű áru elkészült. Ebben a negyedben főleg férfi- és gyermekingeket, férfi vászon shortnadrágokat csinálunk. Kisebb mennyiségben teniszfla- nellből alsónadrágokat, női delén- hálóingeket, kombinét. A nyáron nagyon keresett cikkből, az aratónadrágból is készítettünk mái' 10 ezer darabot. A második negyedévre is van munkájuk: tovább gyártják az aratónadrágokat és nagyobb tételben — négy-öt ezer darab — férfi sbortnadrágot. A férfi sboartok szabásánál fennmaradó szabászati hulladékból fiú shortokat varrnak. Érdeklődtünk a szőrmésekről is. ök irha-, nyúlbundákat készítenek, melyek Budapestre kerülnek. Dolgoznak most egy himzéses irhabunda mintapéldányán is, amit — ha megfelelő lenne és hozzávaló, jó minőségű anyagot kapnának — exportra szeretnének gyártani. A közeljövőben próbagyártásként 50 darab bőrkabátot is készítenek. Érdekes és hasznos fel- dolgozási módját láttuk itt a hulladékszőrmének. Eredeti gyapjú- és műszőrmék hulladékjából a használható darabot levágják, Százkilencvenezer naposcsibe A megyei tanács mezőgazdasági osztálya 40 községben s harminc termelőszövetkezetben tartott kis- gyűlést a baromfitenyésztés jövedelmezőségéről. Ennek eredményeként a betervezett 140 ezer naposcsibe helyett eddig már 190 ezerre adták be igénylésüket a tsz-ek. A leszállításokat már megkezdték. így az örménykút! Petőfi 13 ezret, a füzesgyarmati Aranykalász 7 ezret, az orosházi Dózsa 4 ezret, a nagykamarást Ságvári Tsz 3 ezret szállított le a naposcsibéből. Rendkívül gyümölcsözd a kapcsolatunk a szovjet mezőgazdasággal Dr. Somos András Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökségének tagja nyilatkozott az MTI munkatársának a szovjet és a magyar mezőgazdaság együttműködésének 13. esztendejéről. az- A kapcsolat szilárd alapját teremtette meg, hogy ]ól sikerüli a Körösnagy- harsányi ezütkalászos fanfolyam Körösnagyharsány községben március 24-én tartották meg az ezüskalászos tanfolyam záróvizsgáját. A tanfolyam 31 fővel indult és lemorzsolódás nem történt. A vizsgán Szigeti Károly, a tanfo- falyam vezetője edmondotta, hogy a tanfolyam elérte a célját. A hallgatók jó felkészüllek az előadásokra, amint azt a vizsgáin be is bizonyíttoták. Győri Pál KISZ-tit- kár a takarmányok csoportosításáról, Mező Viktor a takarmányelőkészítési eljárásokról, Kormány János tsz-tag az istálló- és zöld- trágyázás hálásáról, Bor Ernő a zöldségtermelés agrotechnikájáról és a mezőgazdaság belterjességének fontosságáról tartottak előadást. A tanfolyam hallgatói kivétel nélkül jó feleleteket adtak a feltett kérdésekre, és megígérték, hogy nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is megvalósítják a tanultakat. Bor Imre vb-ti tikár. taipraállásunkhoz vetőmagvakat, állatokat, üzemanyagokat és gépeket kaptunk a Szovjetuniótól. Különösen felbecsülhetetlen értékű volt számunkra az a segítség, a- nielyet a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság építésének tapasztalataiból kaptunk a Szovjetuniótól. Az a körülmény, hogy jelenleg állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink többsége szépen jövedelmező termelést folytat, hogy gépállomásaink a legfontosabb talajmunkákat gépesítették, beszédes bizonyítéka a szovjet tapasztalatok helyes, magyar viszonyoknak megfelelő felhasználásénak. — Az állattenyésztésben messzemenő hatása volt a természetszerű állatnevelési módszernek, az itatásos borjúnevelésnek, a mesterséges megtermékenyítés bevezetésének, valamint az állatok jó takarmányozását nagy mértékben elősegítő nagyüzemi silózás bevezetésének. Mező- gazdasági gépparkunk fejlesztéséhez a Szovjetuniótól úgyszólván valamennyi géptípusból kaptunk mintapéldányokat, valamint műszaki leírásokat. A ma már nemzetközileg is elismert AC 400-as magyar gabonakombájn-típus kialakításához szovjet kombájn adta az alapot. Ugyanígy szovjet műszaki tapasztalatok fel- használásával gyártjuk a sl- lókombájnt és kukoricakom- bájnt is. — Tudományos kutatómunkánk megszervezésében értékesen használtuk fel a Szovjetunióban járt magyar kutatók tapasztalatait, s a nálunk járt vendégek tanácsára mezőgazdasági kutatási intézményeink hálózatát termesztési tájakra építettük. Létrehívtuk az intézeti tudományos tanácsot, a nemesített fajták korszerű minősítésére országos fajtaminősítő tanácsot létesítettünk. Kiépítettük a fajtaminősítés országos kísérleti hálózatát. — Együttműködésünk fi szovjet mezőgazdasággal távolról sem volt egyoldalú. A szovjet tudósok például nagyra becsülik és tanulmányozzák a talajtani tudományokban elért magyar eredményeket, s különösen nagy érdeklődést tanúsítanak a szikesek és homoktalajok javításának hazánkban kialakított módszerei iránt. Nagyra értékelik a magyar növény- nemesítési eredményeket is. Az állattenyésztési munkában felhasználják mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a magyartarka tehén, a mangalica és híres lófajtáink tenyésztésével kapcsolatban ‘nyújtani, tudunk. MOSZKVAI EMLEKEK in Talán kissé hosszúra U nyúlik beszámolónk a Pedagógus Békevonat résztvevőinek élményeiről, tapasztalatairól. Mi azonban úgy érezzük, hogy elég keveset tudunk leírni, elmondani mindabból, amit láttunk, átéltünk, ha szerény soraink egyáltalán vissza, tudják hűen tükrözni azt a felejthetetlen tíz napot, melyben a delegáció tagjainak, s így nekünk is részünk volt, örvendetes azonban, hogy megyénk dolgozói érdeklődéssel figyelik beszámolóinkat, gyakran sürgetve a következő részlet megjelenését. De ezt a hangulatot tapasztaltuk azon a több mint 70 előadáson is, melyet a Szovjetunióban járt Békés megyei pedagógusok tartottak csaknem tízezer hallgató előtt. Az érdeklődés fokozódásának különösen nagy jelentőséget kölcsönöz felszabadulásunk évfordulója. Ez alkalommal ugyanis nemcsak azt mérjük fel, hogy politikai, gazdasági, katonai téren milyen segítséget jelentett és jelent nekünk a Szovjetunió, hanem azt is, hogy a szocialista kultúrforradalom jelenlegi feladatainak megoldásában hogyan haladtunk legcélravezetőbben előre. Távol áll tőlünk olyan következtetés levonása, hogy a kintlátottakat mechanikusan lemásoljuk és alkalmazzuk. Erre nemcsak a közel- műit tapasztalatai, hanem a szovjet elvtársak is figyelmeztettek! Atekmtetben azonban, hogy a kultúra szocialista tartalmát Inter- nzlionalista vonásait hogyan lehet sajátos nemzeti népi formába öltöztetni, igen sok hasznos tapasztalatot szereztünk. De ez vonatkozik a szükebb szakmai, pedagógiai területekre, az ifjúsági szervezetek munkájára is, melyről a moszkvai pionírok életének és munkájuknak ismertetésével adunk mai részletünkben tájékoztatást. A Pionírok-háza Teljes nevén: „Moszkovszkij gorodszkoj Dom Pionyerov"! Egy szombat estét töltöttünk el falai között, 1958. január 12-én... A moszkvai pedagógusok hívtak meg ide. Volt látnivalónk bőven! 1936. június 29. óta tárja szülésire kapuit a főváros úttörői e- lőtt a Szovjetunió e legnagyobb iskolánkívüli gyermeknevelő intézete, hogy az iskolákban lerakott alapokra építve kibontakoztassa bennük az alkotó kedvet és hajiamét, hogy a tudomány, technika, irodalom, művészet Iránt érzett érdeklődésük és szeretetük kielégülést találjon. Ugyanakkor arrfa az internacionalista szemléletre if megtanítja őket, hogy áldozatosan szeressék hazájukat, és a béke és barátság szellemében testvért lássanak más népekben is. Négyezer moszkvai pionír otthonja a két épület és 190 különböző körben fejleszthetik a „íkis tulajdonosok” sarjadó készségüket. Ünnepélyek, matinék, estélyek, előadások, a tudományos dolgozókkal, a termelés é- lenjáróival, írókkal, zeneszerzőkkel, művészekkel, színészekkel, a sport kiválóságaival és külföldi államok képviselőive1 való találkozások gyakrhn adnák további indítékokat, az alkotó munkára. Naponként 2000 gyermeket lát vendégül a Pio- nirok-háza! És amikor mi, a magyar vendégek a főépület kis és nagy termeiben végignéztük, és vállalkozó készségünk szerint „vé- gigprábájiuk” a művészet,, tudomány és technika „buktatóit“’, — el vegyülve a sok-eok szovjet pionír és nevelő között —, azt kellett mondanunk, hogy a Pionir-ház „törzsvendéged” bizony sokkal jobban eligazodnak a nemcsak ügyességet, de alapos szakismereteket is feltételező verseny témák között, annál is inkább, mert valamennyi az 6 alkotásiak! Mi magunk egy-egy feladat sikeres megoldása esetéin ölömmel mutogattuk egymás^ nak a kedves nyereménytárgyakat. Az egyik — elég tágas — teé vemben peddg, melyben a nemzetközi kapcsolatok -dokumentumai sorakoztak szép rendben* nagy meglepetéssel fedeztük fej a Békés megyei politechnikai oktatás fejlődését és fejlettségét bizonyító képesáltoumot. Jól e- sett látnunk, messze hazánktól* a magyar fiúkat és lányokat egy-egy Békési megyei kartár- sunfc körül, komoly szakköri munskájuk közben. A kedves hazad emlék-ajándék láttán még szívesebben hallgattuk a szobában „szolgálatot” teljesítő ké/ két moszkvai pedagógus magyarázatát a ..nemzetközi szoba” céljáról és eddigi eredményedről. Majdnem természetesnek tütó ezek után, hogy itthon — alig egy hónap múlva — levelet kaptunk az egyik moszkvai középiskola „nemzetközi kapcsolatokat ápoló körének aktívájától'* (a két szovjet nevelő barátunk-1 kai való közelebbi megismerkedés eredményeként), melyben arra kértek meg bennünket, hogy 10—15 gyermekraizot küldjünk el iskolájuknak az év végén ott rendezendő nemzetközi gyermekrajz-kiállításrí /
