Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-30 / 101. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 1958. április 30., szerda Tanácselnökök értekezlete az Országházban Kedden reggel az Országház­ién megkezdődött a fővárosi, me­gyei jogú városi tanácsok végre­hajtó bizottságai elnökeinek egész- napos értekezlete. A tanácskozás résztvevői meg­hallgatták dr. Nezvál Ferenc igaz­zá gügyminisz temek és Szalai Jó­zsefnek, a legfőbb ügyész helyet­tesének beszámolóját az igazság­ügyi és ügyészi szervek feladatai­ról. A napirenden szerepeltek ez­után a tömegkapcsolatok kiszéle­sítésére a tanácsok értekezlete nyomán tett intézkedések. E kér­dés előadója Arany Tóth Lajos, a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke volt. A tanácskozást, amelyen megje­lent Kristóf István, az Elnöki Ta­nács titkára is, Varga András, a Minisztertanács titkársága tanácsr szervek osztályának vezetője nyi­totta meg, majd dr. Nezvál Ferenc igazsásügyminiszter emelkedett szólásra. Dr. Nezvál Ferenc igazságügy­miniszter előadásában hangoztat­ta, hogy feltétlenül szükséges a tanácsi szervek és a bíróságok leg­szorosabb együttműködése. Fontos ez annál is inkább, méri; ország- gyűlésünk megalkotta az állam­igazgatási eljárás általános szabá­lyairól szóló törvényt, amely óri­ási fejlődést jelent a tanácsok és a bíróságok kapcsolatában. A tör­vény rendkívüli jelentősége töb­bek között abban áll, hogy a ko­rábbi sok jogszabály helyett, egy­séges szerkezetben adja az eljárási szabályokat, így az ország vala­mennyi területén egységes gyakor­lat érvényesülhet a dolgozók fi­gyelnek intézésében. A törvényt méltatva, aláhúzta annak azt a lényeges rendelkezé­sét, amely kimondja: az államigaz­gatási szervek kötelesek eljárni a hatáskörükbe .tartozó kérdések­ben. Nem fordulhat elő tehát, hogy a hozzájuk forduló dolgozó­kat nem hallgatják meg, elutasít­ják kérésüket. — Szükségesnek tartom ki­emelni — folytatta — a törvény­nek azt a fontos elvi szabályát, a- mely szerint az államigazgatási szerveknek egyrészt felelősségtel­jesen kell ellátniok feladataikat, másrészt pedig különösen felelő­sek konkrét eljárásukért. Ez a fe­lelősségi elv az államigazgatási dolgozók fegyelmi, vagyoni, sú­lyosabb esetben pedig büntetőjo­gi felelősségrevonásában juthat kifejezésre. A tanácsi dolgozók kötelesek a hozzájuk tartozó ü- gyeket a törvények szellemében, bürokráciamentesen, az előírt ha­táridőre elintézni, határozataikat pedig megindokolni. Az igazságügyminiszter ezután néhány példát mondott el a ta­nácsok munkájában fellelhető hi­bákra, majd a továbbiakban tájé­koztatta az értekezlet részvevőit arról, hogy már csak rövid idő kérdése az ellenforradalmi jelle­gű politikai büntetőügyek befeje­zése. E perek lezárulásával a bíró­ságok elsőrendű feladata a tár­sadalmi tulajdon védelme, az ű- zérkedés, a közellátás érdekét sértő bűncselekmények megaka­dályozása és letörése. Ezután dr. Szalai József, a leg­főbb ügyész első helyettese adott tájékoztatót az ügyészi szervek feladatairól. Megállapította, hogy a tanácsi és az ügyészi szervek között álta­lában jó és helyes kapcsolat ala­kult ki. Különösen sok azonban még a hiányosság a járási ügyész­ségek és a községi tanácsok kap­csolatában. Hangoztatta, hogy a helyes együttműködés alatt az el­vileg szilárd, megalkuvásmentes, következetes és bíráló közös munkát kell érteni, majd néhány példát mondott arra, hogy egyes tanácsoknál még nem tették elég­gé magukévá ezt az álláspontot. Beszélt ezután arról, hogy bár ma már országszerte erősen szi­lárdult az állami fegyelem, ezen a téren még ma is sok a tennivaló. A tanácskozás részvevői részle­tesen megvitatták az elhangzott előadásokat. átutazott Budapesten Nasszer, az Egyesült Rrab Köztársaság elnöke Kedden, a kora reggeli órák­ban, Moszkvába utazóban rövid időt töltött Budapesten Gamal Ab­del Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke. Nasszer elnököt és a kíséreté­ben levő személyiségeket az E- gyesült Arab Köztársaság és a Magyar Népköztársaság zászlóival feldíszített Ferihegyi Repülőtéren ünnepélyesen fogadták. A vendé­gek tiszteletére díszszázad sorako­zott fel. Fogadtatásukra megjelent dr. Münnich Ferenc, a Miniszterta­nács elnöke, Nagy Dániel, az El­nöki Tanács elnökhelyettese, dr. Sík Endre külügyminiszter, Ré­vész Géza vezérezredes, honvé­delmi miniszter, Incze Jenő kül­kereskedelmi miniszter, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, és sokan mások. A TU—104-es kiüönrepülőgép- ből kiszálló arab államférfiakat szívélyesen üdvözölték a fogadta­r Vasárnap délelőtt kedves ven­dégek érkeztek Kétegyházára. A Hazafias Népfront helyi bi­zottsága meghívására Virgil Podrumaru és felesége, vala­mint Savu Negru és felesége, a Román Népköztársaság nagy- követségének képviselői Két­egyházára látogattak el, hogy részt vegyenek a népfront által rendezett békenagygyűlésen. Az ünnepségen megjelent a Ma­gyarországi Románok Szövetsé­gének titkára, Szilágyi Péter, valamint Moldován Illés, jelen voltak még Rotár István, a község MSZMP-szervezetének titkára, Zöldi László, a kétegy- házi VB titkára és más társa­dalmi szervek képviselői. A nagygyűlés előadója Turcu Marius üdvözölte a testvéri nép követségének küldötteit s a meg­jelent elvtársakat, szülőket és dolgozókat. Ezután ismertette a békemozgalom nagy és nemes erőfeszítéseit. Beszédének befe­jező részében Turcu Marius Magyarok, románok Kétegyházán elvtárs, a kétegyházi dolgozók nevében követelte a csúcstalál­kozót, követelte az atom- és hidrogénbomba robbantásainak beszüntetését, valamint felkért minden jelenlévőt, hogy legyen a szószólója a béke szent ügyé­nek és teljes erejéből harcoljon mindenki a békéért és a barát­ságért. Ezek után Virgil Podrumaru, a Román Népköztársaság nagy- követségének képviselője is­mertette a román nép harcát a békéért és barátságért, amely előbb-utóbb győzni fog. Romá­niában, úgy, mint minden szo­cialista országban gyűléseket szerveznek, ahol a dolgozók egyöntetűen a béke ügye mel­lett szállnak síkra. Nincs kü­lönbség román vagy más nem­zetiségű között, mindenkinek- egyforma joga van mindenhez. Mindenki előtt egy cél van és ezért harcolnak, ez a cél a béke, a jólét és a testvéri barátság. A román nép segíti barátait, ezt tettekkel is bebizonyította, ak­kor, amikor sokoldalú segítsé­get nyújtott Magyarországnak az októberi ellenforradalom o- kozta sebeinek a helyreállításá­ba. A román nép eltökélt szándé­ka, hogy ha kell, akkor áldoza­tot Is hoz a béke megvédéséért. Ezt jól bizonyította eddig is a történelem, mert a II. világhá­borúban 42 000 hős katona on­totta drága vérét hazánk sza­badságáért, a béke megvédésé­ért. Végül Podrumaru elvtárs a román nép nevében követelte a csúcstalálkozó összehívását és az atom- és hidrogénbomba rob­bantásainak azonnali beszün­tetését. ' M. h tásukra megjelent magyar szemé­lyiségek. A zenekar eljászotta az Egyesült Arab Köztársaság és a Magyar Népköztársaság Himnu­szát, majd Nasszer elnök dr. Mün­nich Ferenc kíséretében ellépett a díszszázad előtt. KISZ-fiatalok vi-'" rágcsokrokat nyújtottak át a ven­dégeknek. Nasszer elnök és kísérete ez­után a repülőtér kormányzati vá­rótermében több mint egyórás szívélyes, baráti beszélgetést foly­tatott a magyar államférfiakkal. Az elutazás előtt a néphadsereg díszszázada díszmenetben vonult ■: el Nasszer elnök és kísérete előtt, majd a különrepülőgép elindult Moszkva felé. Nasszer elnök nyilatkozata Gamal Abdel Nasszer, az Egye­sült Arab Köztársaság elnöke bu­dapesti tartózkodása során vála­szolt a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdéseire, és a többek között a következőket mondotta: Kapcsolataink barátiak. Ügy gondolom, hogy e rövid tartózko­dásunk elmélyítette ezeket á Kap­csolatokat. Megismerkedésünk, találkozásunk a Magyar Népköz- társaság felelős személyiségeivel is hozzájárult ehhez. A Szovjetuniót, a szovjet népet barátunknak tekintjük, — ez lá­togatásunk lényege. E látogatást már két éve terveztem, de akkor nem volt rá mód. Az a baráti ma­gatartás, amelyet a Szovjetunió i- rántunk tanúsított, ugyancsak fő tényezője ennek a látogatásnak! Célunk, hogy minden területen e- rősítsük a két ország közötti ba­ráti szálakat. Végül Nasszer elnök az MTI munkatársának kérésére üzenet­ben üdvözölte a magyar népet: — Megragadom az alkalmat — mondotta —, hogy tolmácsoljam az Egyesült Arab Köztársaság né­pének baráti érzéseit. Reméljük, hogy baráti kapcsolataink minden területen tovább erősödnek. Bol dogságot, jólétet kíván a magyar népnek az egyiptomi, a szír nép, — és az egész Egyesült Arab Köz­társaság népe. (MTI) H J m WSWVtSWWWWWWWHWWHWWSWWWWMWWWHWWWWWW WWWWMWWWVWMWWWMWHWWWMWWWW MARX KAROLY a proletárnemzetköziségről Irta: D. Sevcsenkó Marx legnagyobb érdemei közé tartoznak a nemzetköziségre, a dolgozók és a felszabadulásukért küzdő összes népek barátságára és testvériségére vonatkozó gondo­latai. Marx zsenivedélyesen harcolt a különböző országok dolgozói nemzetközi testvéri szövetségének létrehozásáért az elnyomók elleni közös harc érdekében. „A múlt ta­pasztalata megmutatta, hogyan bűnhődtek a munkások összhang nélküli erőfeszítéseik közös ku­darcával, mert semmibevették azt a testvéri köteléket, amelynek fenn kell állnia a különböző or­szágok munkásai között és ösztö­nöznie kell őket arra, hogy szilár­dan kitartsanak egymás mellett a felszabadulásért vívott minden küzdelmükben — írta Marx Ká­roly 1864-ben „A nemzetközi mun­kásszövetség alapító üzene ében”. Marx nemzetköziségének alap­tétele az a gondolat, hogy a né­peknek a forradalom és az ellen- forradalom közötti döntő össze­csapás pillanatában a forradalom oldalára kell állndok. A kommu­nizmus nagy tudományos megala­pítója a nemzetközi viszonyokat o­lyian kérdésnek tekintette, amely a néptömegek felszabadító moz­galma érdekeinek van alárendel­ve. Ezért Marxnak a XIX. század derekán kiadott jelszava — „Vi­lág proletárjai egyesüljetek!” — a népek testvéri egysége győzel­mének jelszavává, a háború ellen, a tartós békéért vívott harc jel­szavává vált. „A világ munkásai­nak szövetsége végülis lehetetlen­né tesz minden háborút” — írta Marx 1870-ben az I. Intemacdoná- lé tagjaihoz intézett felhíváséban. Felszólította a munkásokat, har­coljanak az államok olyan külpo­litikájáért, amely gátat vet a nem­zeti torzsalkodás szításának és a rablóháborúk előkészítésének. Marx Károly műveiben jelentős helyet foglal el a gyarmati orszá­gok felszabad í tilsának kérdése. Marx gyűlölte a gyarmati rend­szert és a faji megkülönböztetés minden fajtáját. Az India történe­tére vonatkozó jegyzeteiben kifej­tette, hogyan növekedett Négv Bri- tania gyarmati impériuma, az In- | diát ’ lakó népek vére árán. Marx i a következőket írja: „Indiai ural- I műk történetének lapjai aligha tanúskodnak másról, mint a rom­bolásról. Az alkotás munkája a- Mg tűnik élő a romhalmazból”. Marx előre látta, hogy az angol uralom bukása Indiában elkerül­hetetlen. „A más népet ledgázó nép saját bilincsét kovácsolja” — ez volt a nemzetköziség nagy elő- i harcának jelszava. Az elnyomott népek gyarmato­sítása elleni nemzeti mozgalma ta­pasztalatainak alapján érett meg Marxban az a gondolat, hogy ezt a mozgalmat össze kell kapcsolni a világvárosok proletáriátusámak felszabadító harcával. Marx gyarmati kérdésre vonat­kozó nézeteinek megértése szem- pántjából igen érdekes a levél, amelyet Engels — Marx zseniális harcostársa — 1882-ben írt Kari Kautskyhoz. A levélben Engels rámutatott, hogy az angol mun­kásosztály azáltal, hogy a gyarmati uralom gyümölcseit élvezi, saját erejét gyengíti, az angol burzso­áziától függő helyzetbe kerül és saját osztályfeladatait nem képes megvalósítani. A győztes proletá- riátus véget kell, hagy vessen a gyarmati háborúk politikájának, mivel egyetlen idegen népet sem boldogíthat kényszer útján anél­kül, hogy ezzel saját győzelmét alá ne ássa. Engels kifejti azt a mélv gondolatot is, hogy ha az európai országokban végbemen­nek a szocialista átalakulások „ez olyan óriási erőt, olyan példát fog adni, hogy a félig civilizált or­szágok maguktól követik azt.” A történelem teljesen igazolta ezt a zseniális előrelátást. Marx és Engels harca a nem­zetköziség elveiért különösen nagy lendületet kapott a Párizsi Kommün idején, Marx és Engels a kommün első napjaitól kezdve, az I. Internacionálé Főtanácsának élén állva, felhívták a Főtanács valamennyi szakosztályát az egész nemzetközi proletariátus dol­gozók első államának védelmére. Számos üzenetet küldtek a világ minden részébe, s ezekben meg­magyarázták a párizsi proletárok fellépésének világtörténelmi je­lentőségét és minden ország mun­kásait felszólították: védelmezzék meg francia testvéreiket. Marx a nemzetközi munkás- mozgalom vitathatatlan köteles­ségének tartotta, hogy teljes és osztatlan támogatásba részesítse azt az országot, ahol a nép kezé­ben van a hatalom. Marx minden nemzet számára ugyanazt a feladatot tűzte ki: a nép politikai hatalmának kihar­colását, s ugyanekkor megjegyez­te, hogy a cél elérésére nem min­dig alkalmasak ugyanazok az eszközök. Az egyik vagy másik ország nemzeti viszonyai által meghatározott konkrét kérdések megoldásában lehetőnek tartotta a I harci eszközök és módszerek vál- I tozatosságát. „Tudjuk, hogy szá­molnunk kell az egyes országok intézményeivel, jogaival és ha­gyományaival” — mondotta Marx 1872 szeptember 8-án az amster- damj nagygyűlésen tartott beszé­dében. „Mivel azonban a gazdasá­gi és politikai fejlődés alapvető törvényszerűségei mindenütt azo­nosak, ezért a proletárpolitika el­vei és céljai mindenütt, legalább is minden nyugati országban u- gyanazok lesznek.” Marx a leghatározottabban el­ítélte azokat a kísérleteket, ame­lyek a nemzeti érdekeket szembe akarták állítani a nemzetköziek­kel, a nemzeti eszmét, a nemzet­közi eszmével. Mindig ebből a gondolatból indult ki, hogy a munkásmozgalomban valóri nem­zeti érdekek ugyanakkor valódi nemzetközi érdekek is. A dolgozók nemzetközi szolida­ritása, a harc, amelynek Marx Károly életét szentelte, ma, a XX; század közepén hatalmas erővé vált. A szocialista szovjet köztár­saságok megbonthatatlan szövet­sége, a szocialista országok meg­ingathatatlan testvérisége, a tar­tós békéért, az imperialista reak­ció és a gyarmati rendszer ellen harocló államok együttműködése, a néoek esyre növekvő egysége az atomháború elleni harcban — ezek a nemzetköziség híveinek két­ségbevonhatatlan eredményei. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom