Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-26 / 98. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. április 26., szombat A szeghalmi járás pártszerveze- | 'lei hatvan tagjelöltet vettek fel ebben az esztendőben. A községek közül Vésztőé az elsőség, mert a hatvanból huszonhatot vallanak magukénak s ebből is tizennyolc munkás, tsz-tag, vagy egyénileg dolgozó paraszt. Ezt tudtuk meg a járási pártbizottság egyik munkatársától, s amikor az ágit. prop. osztályon a vésztői kommunisták tömegkapcsolatáról érdeklődtünk, korántsem traktáltak bennünket megnyugtató válasszal. Ez a két vélemény, mely egymásnak szöges ellentéte, arra béstetett, hogy utánanézzünk, mi a helyzet a valóságban. Mert, ha valóban keveset törődnek az emberek nevelésével, akkor hogyan lehetséges, hogy ennyien vállalták a párt régi tagjaival, a párttagsággal járó áldozatos, önzetlen munkát. A vésztői pártbizottság irodájában két emberrel találkoztunk. Az egyik a pártbizottság titkára — Pardi elvtárs, a másik, egy özvegy asszony, akinek egyetlen gyereke is katona. Tanácsért jött, merre, kihez forduljon fia lesze- reltetési ügyében. A válasz nem késik; a kérés jogos, írjon egy kérvényt az illetékes parancsnoksághoz. A tan ács is ismeri az életkörülményeit s a kérést biztosan támogatja. Az idős asszony csak ennyit szól: köszönöm István, megpróbálom... Amikor az ajtó becsukódik, az özvegy asszony mögött, Pardi elvtárs a nap összefoglalójaként megjegyzi: ez volt ma a tizenhatodik vendég. De ha piaci nap van, Szinte egymásnak adják az emberek a kilincset. Az egyik útbaigazítást kér, a másik panaszt tesz, & vannak — különösen tanyai emberek — akik néhány percre •„beugranak” megtudni, mi a helyzet a politikában. S ahány ember, annyi kérés, annyi gond. Szinte mindegyik más világ. A múltkoriban a paldai tanyákról két parasztember álHtott be hozzá és nyíltan előrukkoltak a kérdéssel; lesz-e az idén tagosítás, mert ezt rebesgetik a dűlőbeliek? Az ilyen kérdésre csak nyílt választ lehetett adni! Ha azon a határrészen Bök ember kezd a szövetkezeti é- leíhez, akkor igen, de a fő dolog, hogy lehetőleg a földszomszédok társuljanak, így nem kell különösebben zaklatni az embereket — adta meg Pardi elvtárs a választ. És jön a másik kérdés; lehet-e ő- belölük is nyugdíjas szövetkezeti paraszt. A válasz itt sem késik, • ha idejében elhatározzák magukat a belépésre, mi sem természetesebb, hogy lehet. Két lélekkel küzdő emberekkel áll itt szembe a párttitkár. Az egyik lélek még a kisüzem féié húz, de a szövetkezeti gazdálkodással járó -nyugdíj sem hagyja békén. S az eszmecsere után kusza betűk sorakoznak a jegyzetfüzetbe: Paldán is érdeklődnek az emberek a szövetkezet után, de az ellenség nyelve is mérgez. Ki kell menni beszélni velük. De lépjünk csak ki a pártbizottság falai közül s nézzük: mi a helyzet az alapszervezetekben. Az egyik helyen előbb, a másik helyen később, de mindenütt megalakították a pártcsoportokat és ha botladozva is, de munkálkodnak. Önállóan szervezik a kisgyű- léseket, a község különböző helyein a pártnapokat, ez a felvilágosító munkájuk fő módszere. A pártcsoport vezető k együk tanácskozásán — melyet kéthetenként rendszeresen megtartanak — arról is szó volt, hogy ne csalt meghallgassák a pártonkívüliek észrevételeit, javaslatait, hanem válaszoljanak is rá, s ha olyan kérdéssel találkoznak, amit nem értenek, kérjenek illetékesektől rá választ. És a párttagok egyre jobban így cselekszenek. A leninfalvi párttagok legutóbb a községpolitika terveiről beszélgettek az emberekkel. Azok villanyt kértek és társadalmi munkát ajánlottak. A párttagok nem tudták: mi a helyzet, így nem is ígérhettek. A felelőtlen beszéd helyett a következő alkalommal elhívták a községi tanács gazdasági előadóját s így mindjárt megtudták, mit lehet és mit nem. A lényeg: közös összefogással lesz villanyuk a leninfal- viskwak. A korábbi hónapokban a jövedelemadó és a községfejlesztési hozzájárulás kivetését sem látták tisztán a falubeliek. Erről érkeztek a legtöbb jelzések. A pártvégrehajtó bizottság ezt az ügyet is megvitatta és rendkívüli tanácsülés összehívását javasolta. Utána a párttagok, tanácstagok újból kisgyűléseken értették meg a még nem tisztázott kérdéseket. Az ilyen módszer, a türelmes eszmecsere tetszik az embereknek és egyre közelebb hozza őket a pártszervezethez. A nagy feladatok közepette a vésztői elvtársak az „apró dolgokról” sem feledkeztek meg. Szinte megszokott dolog, hogy meglátogatják az idős, beteg elvtársakat, vagy a körzetükben lakó ismerősöket. Az öreg Csűrni Miklós pártonkívüli. Sokszor volt náluk kisgyülés, jól ismeri az elvtársiakat. Most beteges s bizony könny perdült ki a szeméből, amikor a község párttitkára meglátogatta. Elfogultságában csak any- nyit szólt a pártitkárhoz: — Azt hittem István, hogy valami baj vart.,. És mi a helyzet a tömegszervezetekben? Élnek és működnek a kommunista csoportok. A tömegszervezetben dolgozó kommunistáknak meghatározott feladataik vannak és ha kezdeti nehézségekkel küzdve is, de egyre jobban betöltik feladatukat. A népfront bizottság munkájában 14 elvtárs vesz részt. Hetenként kétszer 300—350 ember szorong a mező- gazdasági szakelőadásokon és szívesen nézik a keskenyfilmet, melyet a pártonkívüli Medgyesi doktor készít a vésztői nagyüzemi gazdálkodásról. A KISZ-nél is, a nő tanácsnál is hasonló munkastílus van kialakulóban; együtt dolgozik párttag és pártonkfvüli, hogy szebb legyen a hcénap. S hogy Vésztőn ilyen sok ember jelentkezett ebben az évben a ! pártba, annak egyik oka. hogy türelmesebben, állhatatosabban törődnek az emberek gondjaival, bajaival. DEÁK GYULA Á „halálmadarak“ tovább cirkálnak... Ismeretes, hogy rendkív üli figyelem és érdeklődés előz te meg világszerte a Biztonsági Tanács ülésszakát, amelyen a Szovjetunió panaszt emelt azért, mert amerikai bombázók fedélzetükön nukleáris fegyverrel a Sark-vidéken át repüléseket végeznek a Szovjetunió határai irányában. A Szovjetunió a Biztonsági Tanács összehívását kérte, a békét fenjegető nukleáris sark-vidékrepülések ügyében. Ez az a bizonyos piros telefon.A Biztonsági Tanács azonban' nem teljesítette hivatását ebben az emberiség számára oly nagyon fontos kérdésnek a megtárgyalásában. A nyugati küldöttek, a Biztonsági Tanács amerikai elnökének nyomására, az érdemi megvitatás helyett a szavazógépezethez óhajtottak folyamodni. A szovjet küldöttség tiltakozásul az amerikai manőverek ellen, visszavonta a Biztonsági Tanács elé terjesztett határozati javaslatát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió visszavonta vádiát az amerikai ininerializmus békét fenyegető manővereivel szemben. Ezt megteszi a Biztonsági Tanács út ián is. amelynek naDirendjén változatlanul ottmarad a kérdés; „Sürgős intézkedések az atom- és hidroaén- borohával felfegyverzett a- merikai katonai repülőgépek által a Szovjetunió határainak irányában végzett repülés megszüntetésére.” Szoboljev elvtárs. a Szovjetunió "állandó ENSZ küldötte hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány a Biztonsági Tanács figyelmét az amerikai katonai légierőnek nem véletlen, nem elszigetelt tevékenységére hívta fel, hanem arra a kifejezetten poKtikai irányzatra, amelvnek folytatása bármely pillanatban az a- tonrbáború szörnyűségeit zúdíthatja az emberiségre. Mi fa történik valójában? Az US News and World Report című amerikai lap térképet és terjedelmes cikket közöl az Egyesült Államok stratégiai légierejének riasztó radar-rendszeréről. A lap értesüléseit a legilletékesebbtől, Earle E. Partridge tábornoktól szerezte be, aki az Észak-Amerikai térség Légi Védelmi Parancsnokságának főnöke. Ez a oarancsnokság Colorado Springs- ben működik, itt van az amerikai kontinens fölött, északon húzódó radarjelzőrendszer idegközpontja. A Stratégiai Légiparancsnokság, ahol a Colorado Springsben megnyomott riasztógomb megszólal, Nebraskában van. A tábornok tizenkét oldalas nyilatkozatában ismertette részletesen az Észak- Sarkvidék térségében folyó amerikai légitevékenység részleteit „Harmat-vonal” — pz a fedőneve az egész riasztóhálózat alapját képező, előretolt radar-rendszernek, amely a kapcsolódó távközlő, kiértékelő és alarmírozó hálózattal együtt a Távoli Korai Riasztó Hálózatot alkotja. A „Harmat-vonal” Alaszka fölött kezdődik és a Baffin-szigetig halad. Ezen a sütőn ötven megfigyelőállomás működik.” A ,,Der Deutsche Soldat” című nyugatnémet militarista lapban nemrégiben arról olvashattunk, hogy „oz amerikai stratégiai légierő 2200 gépének egyhSrmada állandó harci készenlétben vem; 700—800, atombombákkal megrakott lökhajtásos repülőgép néhány óra alatt bevethető. Az első bombázók riasztás után 15 perccel már a levegőbe emelkedhetnek?. S emelkednek is. A gépeknek körülbelül egyharmada valóban állandóan a levegőben van. Ez a jelző és riasztó rendszer 61 milliárd dollárba került az Amerikai Egyesült Államoknak. A Quick című nyugatnémet lap „Sorsunk e- gyetlen gombtól függ1’ című cikkében a következőket írja: a Nebraskában lévő jelző és riasztó állomásról: „Az Egyesült Államok: stratégiai légierő parancsnokságának a nebrasko.i prétin, tizenöt méterrel a föld alatt elhelyezett főhadiszállásán áll ez a telefon. A helyiségbe csak tizenkét tisztnek szabad belépnie. A piros telefon csupán egyetlen célra vehető igénybe: az atombombázóknak adandó bevetési parancs továbbítására. A piros telefon mellett állandóan egy tiszt teljesít szolgálatot. Egy másik tiszt a falra függesztett világtérképnél tartózkodik. A parancsnok erről a térkénről olvassa le a stratégiai légierőhöz tartozó egységek állomásozási helyeit, ha a megtorló csapásra megkapja a parancsot... Amikor a jelszó elhangzik, a piros telefonon megnyomják a gombot. A piros ellenőrző lámpa felvillan. A stratégiai légierő parancsnoka ezzel a gombbal^ elérheti valamennyi egységet, az atombombázók máris megírt- ^ dúlnak a szovjet célpontok felé.” Frank H. Bartholomow, a United Press hírügynökség elnöke két látogatást tett a Stratégiai Légierő nebraskai parancsnokságán és beható beszélgetéseket folytatott a Pentagon vezető tisztjeivel. Ennek alapján írott riportjában néhány nappal ezelőtt elmondotta: „A B-52, B-47 és B-36 típusú óriásrepülők ma már kizárólag atom- és termonukleáris bombákat szállítanak. Szakadatlanul a le- 4 vegőben vannak a nyugati * világ és a Szovjetunió körzete fölött olyan magasságban, amely a földről láthatatlanná teszi őket. A « gépeket teljes „inváziós * terv” szerint osztják meg, és a gépek a riasztásra a- zonnal célpontjuk felé fordulva haladnak, a hang sebességénél gyorsabban... A H-bombákkal terhelt repülőgépeket már eddig is, nem egy vagy két, hanem több esetben irányították az Északi-sarkon át „ellenséges célpont” felé.” Az amerikai provokációs repüléseknek igen súlyos következményei lehetnek, hiszen már eddig is több esetben rendeltek el riadót, amelynek oka minden esetben vaklárma volt. S ebben rejlik a veszedelem. A Szovetjunió jogos, megalapozott vádja — az egész békeszerető emberiség vádja a felelőtlenül provokáló amerikai légitevékenység miatt A Biztonsági Tanács eredménytelen ülése nem azt jelenti, hogy a szovjet kormány által felvetett kérdés lekerül a napirendről. A , világ népei felismerték a veszélyt és éppen ezért arra törekszenek, hogy megakadályozzák ezt a veszélyes játékot a tűzzel. Kovács Jenő A stratégiai légierő bevetési Irányait jelző világtérkép mellett szolgáltat teljesítő amerikai tiszt. Lent balra: az amerikai stratégiai légierő B—5Z-es bombázóinak egyike .Járőrrepülésen. Vésztői kommunisták a valóságban
