Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-20 / 93. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. április 20., vasárnap Az első, igazi nagy próba előtt Tervekről, vágyakról nyilatkozik 25 mezőkovácsházi diák Mi lehetek? Hol érvényesülök leg jobbár.? Hol lehetek igazán hasznára a társadalomnak? Nem csalódok-e, ha ezt a pályát választom? — kérdések sokasága kavarog most minden érettségiző leány és fiú fejében, és ezekre a kérdésekre sokszor bizony nagyon nehéz válaszolni. Lassan tavaszodik, és a tavasz- szal együtt mint láthatatlan léptű óriás közeledik egyre gyorsabban az érettségi, az első igazi tudáspróba, mely menthetetlenül kiszórja a salakot és elfogulatlanul ítél, — no, nem elevenek és holtak felett —, hanem a végzős diák négy-fesztendei munkáját méri és jaj annak, aki könnyűnek találtat ik! Nem sokan vannak ilyenek, de annál többen azok, akik már most, az érettségi előtt is képesek felmérni eddigi munkájuk várható "Wb:' lényét és életcéljuk elérésére határozottan, szívvel törekednek. Az élet értelme: az életcél Ezt megállapítani nem szükséges mélyenszárttó filozófiai elmefuttatásokba bonyolódni, mert nyilvánvaló, hogy cél nélkül értelmetlen az élet és az életcél felismerése nagyszerű távlatokat nyithat ifjú és felnőtt számára. Megvizsgálta-e már érettségiző Ifjúságunk azt, hogy milyen életcélt választ? Kialakult-e elképzeléseikben az, hogy érettségi bizonyítvánnyal a zsebükben mihez kezdenek? Ügy gondolom és tapasztaltam is már — hogy ifjúságunk leghőbb vágya: önálló életet kezdeni, jövőjüket kovácsolni. Ez iirj;/es: De útmutatásra, segítésre ezekben a napokban még több Szükségünk van, mint bármikor. Az életcél, az életeszmény, valamely hivatás megszeretése már fiatal karban kialakul. Mindany- myian átestünk ezen, gyermekkorunkban mozdonyvezetők, soffő- ív k szerettünk volna lenni, aztán ahogy egyre tágult a kcrnve- világ, az emberek megismerése, ügy vált zott a vágy is, és lassan mindenkiben kialakul az igazi é- lethivatás. , Az érettségi időpontja gyorsan közeledik. A mezőkovácsházi gimnázium 25 negyedikes diákja, — amikor elképzelt életcéljukról kérdeztem őket, örömmel és gyorsan válaszoltak kérdéseimre. Hogy még több őszinteségre számíthassak. a néhány hónappal ezelőtt az orosházi gimnáziumban is bevált módszerhez folyamodtam és írásban kértem választ a 25 életre készülő diáktól arra, hogy mát tartanak magukról, tudásukról, tehetségükről és mi az életcéljuk? A lányok tovább, tanulnak, a fiúk dolgozni akarnak Ez az összkép. A negyedikesek közül kilencen szakmát Takarnak tanulni, mérnök szeretne lenni •kettő, katonatiszt három, pedagógus négy, orvos, laboráns, védőnő egy-egy tanuló, két diák még nem tudja, hogy hová, melyik egyetemre volna a legjobb jelentkeznie, egy leány otthon marad, édesanyjának segít, és egyetlen egy nyilatkozott úgy, hogy fogalma sincs, mihez kezd az érettségi után. — Osztályfőnöki órákon már igen sokszor foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, — tájékoztatott még a diákokkal való beszélgetésem e- lőtt Bálint Ferenc igazgató. Általában úgy látjuk, hogy a fiúk dolgozni akarnak, a lányok pedig továbbtanulni. És van még egy jellemvonása a negyedik osztály elképzeléseinek, az, hogy sokan ka akarnak szakadni a faluról és városokban szeretnének dolgozni és tanulni. Ez persze, nem mindig helyes álláspont. De nézzük: mit mondanak a válaszok? „Az életpálya megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy milyen képességgel rendelkezünk, és helyes önkritikát gyakorolva keressük meg hivatásunkat” — írja nagyon helyesen az egyik diák. Seiko Margit még megtoldja azzal is, „az a legdöntőbb, hogy a társadalomnak hasznára legyünk”. Bálványos Ildikó Így vélekedik: ,,Mindenki képességének megfelelőén rendezheti be az életét. Már kisgyermek korom óta orvos szeretnék lenni, szeretem a biológiát és érdekelnek az élettani problémák. Bár az orvccd pálya nehéz és felelősségteljes, mégis úgy gondolom, megvan hozzá nemcsak a kedvem, de a képességem is.“ Reméljük, Bálványos Ildikó valóban felmérte képességeit és ha így van, csak dicsérhető az a határozottság, ahogy életcélja elérésére törekszik. Rákóczi Eszter írja- „Szeretnék azok közé kerülni, a- kik hozzásegítik államunkat ahhoz, hogy műveltebb emberek éljenek országunkban. Tanítónő a- karok lenni.” Valfcai László is komolyan gondolkozik azon, hogy az érettségi után mit tegyen, — ...de az elhelyezkedési lehetőségekről kevés a tájékozódás. A sajtónak többet kellene foglalkozni az érettségizettekkel. Mi, vidékiek azt sem tudjuk, hogy hol lehet városban eihelyezikedni, szakmát tanulni és milyen feltétetekkel?” Nagyon fontos, amit ír! Hamarosan rendszeres tájékoztatást nyújtunk érettségiző fiataljainknak arról, hogy milyen feltételekkel- és hol kezdhetnek szakmát tanulni. Berta Judit is így látja: „Sajnos mi falusi lányok nehezen tudunk dönteni a pályaválasztás kérdésében. Határozatlanok vagyunk. Ez abból adódik, hogy nem ismerjük a különböző pályákat, csak esetleg Megyénkben 1958-ban nem marad parlagon öntözhető terület A Gyulai Vízügyi Igazgatóság megkezdte a vízhasználat! szerződések kötését az állami gazdaságokkal, termelőszövetkezetekkel, -fszcá-kel és a szakcsoportokkal. Megyénk területén eddig mintegy 8 ezer hold öntözhető terület vízellátására kötöttek szerződést. A megyei tanács és a vízügyi igazgatóság jó munkája nyomán ebben az évben minden öntözésre alkalmas területet hasznosítanak, rizzsel és vörösherével. Meiyénkben tovább növelik az öntözőrendszerek kiépítését. Az idén 1250 holdon új telepet készítenek, 37fi holdon pedig felújítják az öntöző-rendszert. Az építkezésekre 3 millió forintot fordítanak. A költségek jelentős részét az állam hitel formájában biztosítja az intézményeknek. hallomásból.'’ Kovalcsik József az őszinte emberek közé tartozik: „Bevallom, hogy nem vagyok zseni, de mindennapi munkám becsületesen elvégezve akarok dolgozni. Szeretem a nyelveiket, jó lenne, ha a katonaságnál tolmács lehetnék.“ Alig egynéhány válaszban találhatunk csak olyan sorokat, amelyek nem nagyon válnak íróik dicséretére. Nem is írták alá, de mégis kiragadunk belőlük néhányat. Az egyik. — nyílván leánytanuló —, így ír: „Sokszor úgy gondolom, hogy már élni sem érdemes. Az általános iskola után képzőművészeti főiskolára szerettem volna menni. Ez nem sikerült. Magamról nem sokat tartok, gyűlölöm magam, hogy. néhány évem eltelt, jóformán semmittevésben.” Ejnye, hogy lehet az, hogy egy fiatal 18 éves ember ilyen sorokat ír?! Nem érdemes élni? Gyűlöli magát? Miért? Kár, hogy nem írta alá válaszát, de remélem az iskola igazgatósága tudja azt, hogy melyik negyedikes diáknak van ilyen „halálszagú” gondolata és mihamarabb segítenek a bajon. Még egy választ meg kell említenünk. Szintén névtelen. „Dolgozni akarok, mert dolgozni azt szeretek, de tanulni nem. Amíg nem megyek katonának, igyekszem kedvemre kiszórakozni magam...” Nahát, ez sem valami épületes életcél és jó lenne ba e magas röptű elképzelés írójával is elbeszélgetnének a -tanárok, a ki- szesek, mert sehogysem helyén- vaj4 hogy valaki így induljon az életbe. Az összkép azonban jó. Már riportom elején felsoroltam, hogy a 25 negyedikes mezőkovácsházi diáik túlnyomó többsége már megtalálta életcélját és akarattal, szívvel tör annak elérésére. Nagy szó az érettségi, az életfoeindulás! És azokat a fiatalokat, akik most élik át életük első nagy próbáját, segíteni, támogatni kell, szülőknek, tanároknak, — mindenkinek. Sasa Ervin HÍMEK 10—14, vagy 12—95 Félreértés ne essék, nem a j ivőketi lottószámok ezek. Nem, 93 nem is lehet. Ha nem, akkor mi? Hát kérem az első a Kertészeti és Köztisztasági Vállalat, a második az Ingatlankezelő Vállalat hívószámai. Ha felhívja az ember r az egyiket, mondjuk a 10—14-et, jelentkezik, hogy Köztisztasági Vállalat. Belekezdek a mondókámba, de még félig sem jutok, máris közbeszól: Ja kérem, az a baloldalon van, s az az Ingatlankezelő Vállalathoz tartozik. Egyébként már tud róla, hogy az Orosházi út 108. szám alatti iskola udvarán hónapok óta több kocsi szemét van, de addig nem szállítja el, mig az Ingatlankezelő Vállalat meg nem rendeli a kocsit. No nézzük akkor a bűnöst. Tárcsázás, jelentkezés, mondóka kezdés, közbeszólás. Igen, itt is közbeszólnak: Ja kérem, az a baloldalon van... stb. Majd szólunk- Fabulyánénak, ő intézi. — Van telefonja? — Nincs. Be kár, így ő nem tud közbeszólni. Nem tudja másra hárítani a felelősséget. Tehát mindkét vállalat tud a szemétről. A 10—14, vagy a 12—95 a felelős7 Mind a kettő. Akkor miért nem intézkedett egyik sem, hogy a 8—10 éves gyerekek ne a szemétdombon játszanak? Vagy úgy gondolják, hogy hamarosan vége a tanításnak és felesleges kiadás lenne...? -—aj — A GYULAI Állami Gazdaság határában mintegy 200 hold szikes talajt az idén a Szegedi Talajjavító és Kutató Intézet lignittel és gipszporral teszi termővé. Négymillió ötszázezer forintot fordítanak községfejlesztésre Orosházán A napokban Orosházán járva, belelapoztunk a községfejlesztési terv számtömegeibe. A városi tanács ebben az évben, amint az a tervből kitűnik, községfejlesztésre 4,500 ezer forintot tervezett be. A lakosság régi vágya teljesül, ha Orosházára bevezetik a gázt. Erre a tanács egymillió forint állami kölcsön felvételét tervezte be. A község különböző területeim lévő kutak, óvodák, bölcsődék, járdák, piactér és a zeneiskola felújítására mintegy 1,800 ezer forintot fordít. Ebben az évben a gyopárosi gyógyfürdőt is fejleszteni akarják. Erre a célra egymillió forintot fordítanak. A közeég- fejlesztési terv Jóváhagyása a vasárnapi tanácsülésem lesz megtárgyalva. TÁNCSICS MIHÁLY születésének 159. évfordulójára április 21- én, hétfőn emlékiinnepséget rendeznek Orosházán, a Táncsics gimnáziumban. Az gimnázium előtt álló Tánesies-szobrot megkoszorúzzák. * Földgyalúgépet vásárol az eleki tanács, a község dűlőútjainak megjavításához. • BÉKÉSCSABÁN, az V. kerületi óvodák szülői munkaközössége április 20-án, vasárnap délután i órakor előadást rendez a Téglagyár kultúrtermében. Az előadás bevételét a Gyet mekvárosnak juttatják. * A Gyulai Állami Gazdaság Doboz, Gerla, Póstelek, Gyula, Kéí- egyháza és Elek környékéről időszaki munkásokat szerződtetett. A munkások egy része már megérkezett a gazdaságba. • A KISZÖV megyei küldötteinek tanácskozását április 23- én és 26-án rendezik meg Békéscsabán, a Balassi Művelődési Otthonban. A 210 küldött a vezetőség eddigi munkájáról szóló beszámolót hallgatja meg, amit vita és a 15 OKISZ-kül- dött megválasztása követ. EMLÉKEK Dohányzók figyelmébe telit és az olasz Seratti irányvonalát. Amíg a Német Kommunista Pártról volt szó, Vlagyimir Iljics németül beszélt, amikor pedig rátért Seratti tévedéseire — azonnal franciára fordította a szót. Jelen voltam a kongresszusnak ezen az ülésén, amely a Kreml-palota Andrejev- termében zajlott le. Ma is jól emlékszem, a termen végigmo- rajló zajra: a külföldi elvtársakat nagyon meglepte, hogy egy orosz ember, aki az imént ragyogóan beszélt németül, most ugyanilyen szabadon fejezi ki magát francia nyelven. Lám, lám, ilyen „rosszul° bírta Vlagyvrpir Iljics a nyelveket! Érdekes volt az, ahogyan Vlagyimir Iljics az ülések idején a dohányzókat figyelte. Lenin dolgozószobájában nem volt szabad dohányozni, különösen attól kezdve nem, amikor 1918-ban megsebesült. Vlagyimir Iljics dolgozószobájában, az íróasztalától jobbra jókora hollandi kályha állt, mögötte volt a szellőztető nyílás és a kályhacső elzárója. Ott gyülekeztek a dohányzók és a füstöt a szellőztető nyílásba fújták. Amikor elérkezett a szavazás perce, Vlagyimir Iljics persze nem láthatott a kályha mögé, s e- zért ravaszul tvunyor- gatva, így szólt: „Halljuk, hát, mire szavaznak a kályha- mögötti ügyek mesterei?” Még egy kis színfolt. Vlagyimir Iljics dolgozószobájának falán ott csüngött a felirat: „Ne dohányozzunk!” De a hozzáérkező elvtársak nemigen tartották tiszteletben ezt a i-erdelke- zést. Eljárt hozzá például Maxim Gorkij, Szerénység aki sokat dohányzott, A dohányosok távozása után Vlagyimir Iljics mindig kinyitotta a szellőztetőablakot, mert nehezen bírta a dohányfüstöt. Egy szép napon pedig behivatta a parancsnokot és ezt mondotta neki: „El kell távolítani azrt a feliratot. Mi szükség arra, . hogy olyasmit írjunk ki, amit nem tudunk betartani? Ez csak a fegyelem megsértésére tanltja az embereket." Vlagyimir Iljics roppant szerény ember volt. Az egyik kérdőíven erre a kérdésre: „Milyen nyelveket ismer”, Vlagyimir Iljics így válaszolt: „Az angolt, a németet és a franciát — rosszul, az olaszt — igen rosszul”. 1920-ban, a Komintern II. kongresszusán, felszólalásában bírálta Németország Kommunista Pártja vezetőségének tévedéAz idő drága Vlagyimir Iljics nem tűrte az időpocsékolást, a fölösleges leve- lezgetóst. Elrendelte: amit csak lehet, intézzünk el telefonon, ne bocsátkozzunk levelezgetésbe. S ő maga is szigorúan betartotta ezt a szabályt. Ülések idején Vlagyimir Iljics órával a kezében figyelte a szónokot: a Központi Bizottság- • ban akkoriban két perc volt a szónok számára engedélyezett idő. Vlagyimir Iljics milyen gyakran mondotta: „Elvtárs, kerekítse ki a mondanivalóját,
