Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSÁG 1958. március *., vas.mwp l£@^d|ib ©1 cs szervezett tsz cegitáeiot A falusi párt-, állami, tömeg- «zervezetek legfontosabb felada­ta: megvitatni s megtanácskozni dolgozó parasztságunk minden ré­tegével a párt és a kormány me- üőgazdasági politikáját. Elmond­hatjuk-e, hogy a falusi párt-, ál­lami, tömegszervezetek, az összes társadalmi szervek már megol­dották ezt a feladatot? Erre nem mondhatunk határozott Igent. Nincs kibontakozva falun az é­lénk politikai, kulturális nevelő- munka, nincs tervszerűen meg­szervezve az agitáció, amely Is­mertetné a szocialista szektorok eredményeit. Van bizonyos tét­lenség. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek nagy része pedig úgy dolgozott, olyan munkát vég­zett és olyan eredményeket ért el, amellyel bátran ki lehet áll­ni az egész dolgozó parasztság elé. A termelőszövetkezetek eredményes munkája ellenére nincs lelkes agitáció a szövetkezetek fejlesztése mellett Nem erősödik kellőképpen a tsz parasztság és a dolgozó pa­rasztság más rétegének — politi­kai, termelési, más társadalmi jellegű kapcsolata. A tsz-paraszt- ság is éli a maga életét (a sokat hangoztatott befeléfordulás) s az egyénileg gazdálkodó parasztok is azt mondják: Igaz, jó az a szövetkezet, de azért én megva­gyok nélküle is, nekem így is jó lesz. A párt s az állami élet terü­letén dolgozó elvtársak egy része égy gondolja— olyan „elméletet” próbálnak keresni —, hogy most az egyénileg dolgozó parasztok között a gazdasági helyzetük mi­att a szövetkezetek mellett nem lehet érvelni, beszélni, mert az hatástalan lenne. Sokan úgy gon­dolják, (ha ezt nem is mondják ki), csak gazdasági, politikai kényszer segit abban, hogy a pa­rasztok belépjenek a szövetkeze­tekbe. A parasztok — mondják e- zek az elvtársak — hallani sem a- karnak a szövetkezetekről, nem érdeklődnek azok iránt. Ez nem állja meg a helyét. Van érdeklő­dés, elsősorban a kisparaszíok- nál, a volt tsz-parasztoknál — a szövetkezet irányában. Az alapos politikai nevelő­in unkának a példásan gaz­dálkodó szövetkezeteknek van meggyőző ereje. Sok esetben a tétlenségnek egyik oka, hogy a helyi vezetők részé­ről megalkuvás, opportunizmus tapasztalható. Nem állnak ki ha­tározottan a mezőgazdaság szoci­alista átszervezése mellett, mert esetleg akkor elvesztik „népsze­rűségüket” a dolgozó parasztság előtt. Nekünk ilyen népszerűség nem kell. A helyi párt, tanács és állami vezetőink teremtsenek jó — ha tetszik baráti— kapcsolatot az egyénileg dolgozó parasztokkal az elvi kérdések feladása nélkül. Vitatkozzunk. Lesz arniveu egyet­értenek velünk az egyénileg dol­gozó parasztok, lesz amivel nem értenek egyet. Az idő minket fog Igazolni. Alapvető probléma még ma te, hogy sok tsz-nél erős be- feléfordulás van. Különösen a volt szövetkezeti pa­rasztokkal van sok nézeteltérés és meg nem értés. A tsz-paraszt- ság és a kilépett parasztok közötti kapcsolat javulása nehezen halad előre. Jellemző, hogy a gyomai já­rásban még ma Is sok termelőszö­vetkezeti tagnak az a véleménye: ,rAzt a kutyát, amelyik engem egy­szer megharapott, vagy csak meg­ugatott, messze elkerülöm.” Sok tsz-ben nem akarják meg- bocsájtani a kilépett parasztok­nak, hogy a nehéz helyzetben el­hagyták a termelőszövetkezetet. Az elzárkózás megvan, tehát a termelőszövetkezetek részéről és a volt tsz-parasztok részéről is — akik közül már azóta számosán megbánták, hogy kiléptek a szö­vetkezetből. Azonban nem mernek közeledni, kérni felvételüket, mert tudnak olyan példát, hogy egyik vagy másik társukat, aki vissza akart térni a tsz-be, eluta­sították, sőt esetleg újra meglec­kéztették az októberi vagy no­vemberi dolgok miatt. Ez nem he­lyes. A kezdeményezőnek, a köze­ledő félnek, a tsz parasztság­nak kell lenni, hiszen nekik szerepük ..küldetésük'' van. az egész mezőgazdaság szociális­ai® átszervezésében, a dolgozó parasztság politikai nevelésé­ben. A Békés megyei tapasztalataink azt mutatják, hogy még azoknál a szövetkezeteknél is erős elzár­kózás van az új tagok felvétele iránt, ahol sok az egy főre jutó földterület. Az új tagok felvételé­től való elzárkózást a legkülönbö­zőbb érvek hangoztatásával indo­kolják. (Az egyik öreg, a másik fiatal, a harmadik miért lépett ki, a negyedik miért nem lépett be korábban stb.) A tsz-tagok at­tól félnek: ha új tagot vesznek fel, többfelé kell osztani a jöve­delmet és kevesebb jut egy főre. Ezt a véleményt az elekj József Attila Tsz pártszervezetének tag­jai közül az egyik elvtárs így fo­galmazta meg: „Én egy lépést sen» teszek azért, hogy a mi szövetke- zetünkbe belépj en valaki azért, hogy a jövő ét?i jövedelmünk ke­vesebb legyen A termelőszövetkezetek vezetői­nek, a kommunistáknak kell első­sorban harcolni az Ilyen helyte­len nézetek ellen. Az új tagok felvétele — hg az becsületes dol­gozó paraszt —, légyen az földdel, vagy föld nélkül, a termelőszövet­kezetek erősödését jelenti, hiszen igen sok lehetőség van még arra, hogy szövetkezeteink több mun­kaerőt alkalmazzanak gazdasá­guk belterjes irányba való fejlesz­tésével. Kezdjük el a szervezett tsz agitációt méhek önköltségében, a Köny- nyebb. kulturáltabb munká­ban. Például a termelés területén: 1957- öen a termelőszövetkeaetek búzá­ból 2,1 mázsával, rozsból 1,8, őszi árpából Oá), kukoricából 1,5 má­zsával, napraforgóiból 2 mázsával, cukorrépából 10 mázsával, rizsből 1,9 mázsával termeltek többet, mint az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok. Ez nem a véletlen ered­ménye. A kunszentmártoni Zalka Máté Termel őszöveükeze iben pél­dául cukorrépából 142 kát .holdon 250 mázsás, a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet kukoricából 100 kai. holdon 35 mázsás átlagter­mést ért el. Az állattenyésztés s az állati termékek hozamának tekin­tetében is vannak biztató eredmé­nyek. Félév alatt a tsz közös ■szarv as marhaállom anya 30 száza' lékkai, ezen belül a közös tehén állomány 25 százalékkal nőtt. Nö­vekedett az egy tehénre jutó tej- termés, s kb. az egy teliénre eső átlag tejtermelés mintegy 1850— 1900 liter. Természetesen vannak ennél még jobb eredmények is: például a kunhegyes! Vörös Ok­tóber Termelőszövetkezetben 20 tehén átlagában, a besnyőd Sailay Termelőszövetkezetben pedig 30 tehén átlagában 3100 liter tejet fejnek, ami közel kétszerese a környékbeH egyéni gazdák tehe­nenként! tejtermelésének. Mindezek az eredmények azt bizonyítják, hogy termelőszö­vetkezeteink a fejlődés útját járják. Az eredményeik azt bizonyítják, hogy falun kiiéphetetlen gyökere­ket eresztett a szövetkezeti mozga­lom. Növekszik azoknak a parasz­toknak a tábora, akik a biztos jö­vőjüket a szocialista nagyüzemek megteremtésében látják. A nagyüzem fölénye a jövedelem alakulásában is egyre inkább megmutatkozik Äz a kérdés: mivel és hogyan végezzük a politikai munkát. Rög­tön megjegyezzük, hogy nem aka­runk egy agitációs kampányt szer­vezni és erőszakoskodni, hanem a színvonalas politikai, nevelőmunka a lényeg. Az érvek gazdag tárháza áll rendelkezésünkre, amikor a .»agyüzem fölényét bizonyít­juk a kisparaszti gazdaságok­kal szemben. A nagyüzem fö­lénye megmutatkozik a terme­lésben, a jövedelemben, a ter­Termelőszövetkezeteink fegyelme­zett, jó munkával, gazdálkodással országosan jól zártak, s jövedel­mük általában mindenütt túlha­ladja az egy évvel ezelőttit. Az 57-es esztendőben kb 10 forinttal nagyobb a munkaegységre jutó részesedés, niint a korábbi évek­ben, s kb. elérte a negyven forin­tot. Nézzünk meg egy átlagosan gazdálkodó szövetkezetei, pl. a gyomai Alkotmány Tszt-t ,ahol egy munkaegység értéke 37,60 fo­rint volt Ebben a szövetkezetben SzáskrtJókáéf brigádve2ető, aki két gyermekévei együtt becsületesen dolgozott, 968 munkaegységet szer­zett, s a következő jövedelme volt: 49 mázsa búza 15 mázsa árpa 36 mázsa kukorica 155 kg cuk or 356 kg rizs 4,80 mázsa káposzta 7,5 mázsa burgonya 9 kg zsír 2 mázsa borsó ti mázsa takarmány széna 26 mázsa répa 3 mázsa korpa A pénzbeli részesedés pedig 7000 forint volt. Ha a termények értékét forintban összegezzük, ak­kor a pénzbeni részesedésével e- gyütt kb. 40 000—45 000 forint évi jövedelme volt, amelyhez még hozzá kell számítani a háztáji gaz­daság hozamát is. Van mivel agi­tálni termelőszövetkezeti paraszt­ságunknak. Mi az oka annak, hogy ilyen jövedelem dacára a kisparasztok a gazdasági helyzetük megjavítá- -ának perspektíváját még nagy­részt nem a szövetkezetben lát- :ák, hanem az egyéni gazdálko­dásiban. (Például van olyan ten­dencia, hogy kisparasztok akar­nak egy-kébhold földet venni.) Mi az oka annak, hogy bár gazdasági­ig jól járnának a kisparasztok, ha belépnének elsősorban a jól dolgozó tsz-efcbe, még sem ezt az utat akarják járni. Ennek fő oka: a politikai fel­világosító munka elmaradása. Ma még nem tudtuk sok paraszt konzervatív gondolkozását meg­változtatni, — él m&g a kispa­raszti gazdaság stabilitásának el­mélete. Nem akarja feladni „füg­getlenségét”, „szabadságát”, ha ez a függetlenség még alacsonyabb életszínvonallal, fáradságosabb munkával jár is. A politikai agi­tációs munkában meg kell mon­dani az egyénileg dolgozó pa­rasztoknak, hogy ez a „független­ség", ez a „szabadság" igen drága, sokba kerül saját magának és az országnak iá. Az egész világon, a tőkés országokban is mindenütt a nagyüzem nyomult előtérbe, bár ott ez a folyamat a kisparasztság önkremenésével jár együtt. Csak nagyüzemi gazdaságokban le­het a mezőgazdasági termelőerők fejlesztését nagymértékben lUftoii-“ takoztatni, vele együtt párhuzamo- van a termelést emelni. Hazánk­ban is a mezőgazdaság csak ak­kor tudja bőségesen ellátni a la­kosságot elegendő élelemmel, az part nyersanyaggal, ha nagyüze­mi módon termel. Pártunk és kormányunk tehát nem azért a- karja a mezőgazdaságot szocialis­ta nagyüzemi gazdasággá átszer­vezni, mert az úgy illik, hanem ez létkérdés egész népünknek és írszágunknak is. A mezőgazdasági nagyüzemeket pártunk és kormá­nyunk nem a kisparasztság tönk­retételével, hanem az önkéntesség tkján, a meggyőzés eszközével, a már meglévő mezőgazdasági szo­cialista nagyüzemek példamutató •rejével akarja megteremteni. Ez a módszer a kisparasztság élet- körülménye megjavítását és fel- ’melkedését is jelenti. A termelőszövetkezeteink mel­lett nemcsak a terméseredmé­nyekkel, a jövedelemmel kell és lehet agitálni, hanem azok­kal a nagy fontosságú intéz­kedésekkel te, amit pártunk és kormányunk hoz a szövet­kezeti parasztság megsegíté­sére Nem régen hozott például nép- köztársaságunk elnöki tanácsa igen fontos törvényerejű rendele­tet a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjellátásáról. E törvényere­jű rendelet alapján a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek tagjai öregségi, Illetőleg rokkantsági nyugdíjra, hátramaradott hozzá­tartozóik pedig özvegyi nyugdíj­ra, haláleseti segélyre, árvaellá­tásra, illetőleg szülői nyugdíjra jogosultak. Az öregségi nyugdíjjal egyidőben intézkedik a törvény- erejű rendelet a rokkantsági nyugdíjakra vonatkozóan is. Fon­tos politikai feladat, hogy e tör­vényerejű rendeletet alaposan megismerje termelőszövetkezeti parasztságunk és az egyénileg gazdálkodó parasztok is. Beszélni kell a betegellátásról, a társada­lombiztosítás nagy Jelentőségé­ről összefoglalva tehát: a terme­lőszövetkezeti mozgalom mel­lett van mivel agitálni; jő ter­méseredmények, a tsz-tagok fegyelmezett, példás munkája és jövedelme, az állam pénz­ügyi, anyagi segítsége stb. Kik és hogyan agitáljanak? A politikai felvilágosító mun­kát maguk a ísz-vezetők és tagok végezzék a kommunisták vezeté­sével Elsősorban Ók — a szövet­kezet» tagok — tudnak legjob­ban választ adni a dolgozó pa­rasztoknak a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatos összes kérdéseikre A politikai tömeg­munkának sok formája lehet. Az egyik legjobb módszer továbbra is a csoportos beszélgetések, kis- gyűlések, tanyázások. Helyes az, amit a gyomai járásban csinál­nak az elvtársak, hogy a téli es­ték során az olvasókörökben é- lénk politikai beszélgetést folytat­nak a dolgozó parasztokkal. Az viszont már nem helyes, hogy e- zeken a politikai beszélgetéseken, vitákon kevés termelőszövetke­zeti vezető és kommunista vesz részt. Valahogy olyan vélemény ala- , , kult ki: az olvasókörökben az egyénileg dolgozó parasztok­nak van a helye, a tsz-par asz­úiknak viszont a pártirodán és a tsz-heíyiségefcben. Ez nem helyes. Azt kell elérni, hogy minél többször találkozzanak a termelőszövetkezeti parasztok az egyénileg gazdálkodókkal, vitassák meg az egy év alatt elért eredmé­nyeket, összegezzék, hogy kinek a jövedelme volt nagyobb, s ezt a jövedelmet mennyi erővel, befek­tetéssel érték el. Helyes az egyéni beszélgetés is. Keressük fel a dol­gozó parasztokat, érdeklődjünk terveik felől, s vitassuk meg ve­lük a legfontosabb belpolitikai és nemzetközi kérdéseket. Újra ele­venítsük fel a jól dolgozó tsz-ek meglátogatásét, a tapasztalatcse­réket. A politikai felvilágosító munifcábaai fontos helyet foglal el a sajtó, az írásos agitáció. A jó) és szépen megszerkesztett képes brossurak, grafikonok, kiállítások, szemléltető anyagok, stb. mind e- lősegítik a párt és a kormány me­zőgazdasági politikájának ismer­tetését és népszerűsítését. összefoglalva: a tsz agitációnál is a iéinyeg az, hogy az tervszerű, céltudatos és szervezett legyen. Nem szabad azit gondolni, hogy fog az menni magától is. Falun a po­litika hangulatot a párt- és a kor­mány határozatainak megfelelően kell alakítani, szem előtt tartva azt az alapvető követelményt, hogy falun is a szocializmus fel­építése a végcél. Gábor Zoltán, az MSZMP Központi Bizottsága, Agitációs és Propaganda Osztály munkatársa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom