Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-16 / 64. szám
BßK£S MEGYEI NEpDJSAG 3 ot oaiők k&liwiee „Mindent egy helyen, az állami áruházban” — olvashatjuk mindenfelé a nagy plakátokon. Nem it rossz tanács ez, mert hisz' nagy könnyebbséget jelent, hogy egy áruházban mindent megvehet az ember, amire éppen szüksége van, Magam is szívesen térek be a Békéscsabai Állami Áruházba. Azért is, mert mindenféle árucikk megtalálható, meg azért is, mert az eladók olyan kedvesek, előzékenyek... Itt van például Kovács Mária. A cipőosztályon dolgozik. Igazi mestere már szakmájának, hiszen csaknem húsz éve csinálja. A tü relémből, kedvességből kifogy ha tatlan. Most is éppen egész embergyűrű veszi körül. — Fekete tűsarkú szandált ké rek. — Valami kényelmes, széles cipőt tessék nekem ajánlani. — Meggy színű papucscipőjiik van? — Érkezett-e fekete körömclpő? T- röpköd felé megannyi kérdés, megannyi igény. Pillanatok alatt igazodik ki a magas stócokba rakott cipősdobozok között. Már mutatja is a tüsarkút. — Tessék parancsolni! Nagyon szép fazon. Egy próba, egy röpke pülwntái a tükörbe, s máris boldogan távozik a vevő. Egyik szék körül három kislány tolong. Barátnőjük magassarkú szürkés-kék cipőben gyönyörködik. — Nem Is drága, ISO forint... s milyen finom bőre van! — Igazán jól kihasználható cipő különösen nyári ruhákhoz... — Tetszik? — Igen. — Parancsoljon, tessék a blokk, fáradjon a pénztárhoz. — Szürke kosztümhöz fekete körömcipőt? — azzal sajnos nem szolgálhatok. De tessék benézni gyakrabban, várunk. Esetleg más fazont, más színben parancsolna? — Nem? — Valóban, szürke kosztümhöz fekete körömcipő illene... és ez a divat... — Kényelmes a cipő? Jól fekszik benne a láb? Nagyon örülök, hogy sikerült találni. A vevő, egy idősebb néni boldogan szorítja magához a csomagot. Kovács Mária pedig gyors mozdulatokkal szortírozza vissza a cipőket dobozaikba, majd a polcra.. Elég nehéz volt ez a kiszolgálás Vagy tizenöt pár cipő közül sikerült végül választani. Kicsi, töm- zn lábfeje volt a néninek... Nincs megállás. Ojabb vevő érkezik. Kisfiú az édesapjával, — Jó, ha tudják a csabaiak... „.hogy ebben az évben a városa anács renőbehozza a nagy vásáreret és e célra már 100 ezer fo- •ilnt biztosítva van. ...hogy a kiskereskedelmi áru- Iák tavaszi és húsvéti forgalomra elkészültek. Ruházati, cipő és e- ■yéb áruféleségek bő választékban útnak a lakosság rendelkezésére; ...hogy a konyhabútor ellátás je- cnleg biztosítva van; ..hogy érkezik Békéscsabára 43 nbbeentis kerékpár, amit jelenleg iiutalás útján lehet megszerezni. 4 kiutalást a városi tanács ke- ískeitelnrf csoportja Intézi; ...hogy az árudák március 11-tői él érával később nyitnak és tél •fával késő** zárnak: ».hogy a kormány rendelet« éremében a piacon a húsforgafoEi úí beszédén« újból el van ren- letve M eladott HLstfflt áru «s «sfr i*4*. Ferikének tornacipőt? Tessék parancsolni! — egy-két perc s Ferike, a szép fehér tornacipő gazdája már képzeletben a tornateremben érzi magát... Végre egy kis szünet. Kihasználom az alkalmat. — Szereti a szakmáját? — Igen. Sok türelmet igényel de a kereskedőnél ez a legfontosabb. — Sok függ azért a vevőtől is, ugye? — Természetesen. De tessék elhinni, minden a kereskedőn múlik! — ?? — Igen... Egy-kéi kedves szó, figyelmes érdeklődés a vevő igénye iránt — í nincs jó, vagy rossz vevő... Azután meg... mi vagyunk a vevőkért... íme a titka. Nem boszorkányság. Ilyennek képzeljük el a jó kereskedőt. Kovács Máriát is ezért szeretik a vevők. Szívesen kémek tőle tanácsot is. Ez meglátszik az eredményen: az első negyedév két hónapjában 6 érte el a legnagyobb forgalmat. Többször kapott már dicsérő oklevelet, pénzjutalmat figyelmes kiszolgálásáért, szerény magatartásáért. Van a cipőosztályon egy tanuló is, Baukó Jancsi. Szabad perceiben őt tanítja a „mesterfogásokra”. Amikor este lehúzzák a rolót az áruház ajtaján, a többiekkel e- gyüM 6 is haza siet, néha bizony fáradtan. Otthon aztán megpihen: olvas, vagy köt. így elnézve, nem is tűnik olyan nehéznek ez a munka, de aki csinálja — különösen csúcsforgalomkor, amikor 60—80 vevőt leéli kiszolgálni — bizony elfárad. Fejében kavarog a sok vevő kérése, egyik-másik türelmetlen élcelődése... Bizony Itedves vevők — ha nincs is jó és rossz vevő — de van türelmetlen és mikor belépünk egy üzlet ajtaján gondoljunk erre is. Sz-né. Népi táncosok * lakodalma Elek nemzetiségi községben Szombaton emlékezetes lakodalom volt a magyar, román, német és szlovák nemzetiségű Elek, Békés mer,vei községben. A Hunyadi János Művelődési Otthon nemzetiségi együttesének kiváló táncospárja, a huszonhárom éves Tiba András és a tizennyolc éves Galbács Zsófia esküdtek egymásnak hűséget. Az esküvő előtt a nász- nagyi tisztet betöltő Nyisztor György, az Eleki Művelődési Otthon és nemzetiségi együttes vezetője ősi hagyomány szerint, a lányosháznál „kikérte“ az örömtől pirult) menyasszonyt a vőlegény számára. A déli házassági szertartáson az ifjú pár, a násznép, közte falujának képviselői, valamint népviseletbe öltözött néptáncos «társainak és — a vőlegény kitűnő labdarúgó is lévén — a helyi futball csapatnak a sorfala között járult az anyakönyvvezető eléDélután zeneszóval vonult az ünneplő sereg a művelődési ott honba, amelyben a szülők és a népi együttes tagjainak rendezésében megkezdődött a lakodalom. A lagziban az együttes lány és fiú tagjai szolgálták fel az ételeket és az italokat, s két tőszáznál többen ürítették jó borral teli poharukat az ifjú pár boldogságára, akik az ifjúságnak is példaképei a községben, mivel nemcsak a színpadon, hanem a munkában is kiválóak és magav iseletükkel kiérdemelté k a megbecsülést. A lakodalomban sok régi szokást elevenUet- tek fel, így például a tréfás mondókák s a menyasszony cipőjének „ellopása“ csak fokozta a kitűnő hangulatot. Zenéről zz eleki nemzetiségi együttes népi zenekara és tánczenekara baráti tiszteletből gondoskodott, reggelig húzták a talp alá valót. AHOL MINDENT A GÉP CSINÁL — Képek a dóvaványa» flizshántolóból A Dévaványai Rizshántoló tíz -mbe látogattunk el fényképezi) gépünkkel Munkásokat akartunk munkaleözben lefényképezni. Nem sikerült. Azaz, hogy az üzem ben fizikai munkást néni alattunk. Csak gép és gép mindenütt. Es az emberek? Ellen" ott mindenki. Ellenőr? Csodálkozik i: gye kedves olvasó. Mi is csodálkoztunk. No, de nézzük csak milyen ellenőrök is vannak óit. Első képünkön Faragó János KISZ tagot mutatjuk be, a- mirvt éppen vizsgálja a rizshéjat, hegy a- kad-e benne szem. Nem nehéz munka, de lelkiismeretességet kíván, hisz Faragj Jánoson múlik, hogy megy-e veszendőbe rizs. Tímár Imre képünkön azt nézi. hogy a rizs elég tiszt ae, gészek-e a szemek. Ha jónak találja, mehet a rizs a vagonokba. De fe’e" is érte. Még egyszer sem jött utólagos kifogás a rizs minőségéről. Vége a munkaidő-, nek, tisztítják a gépeket. Ezt mutatja a kép. Pedig nem így van. M unkaközben törölgeti, ápolja a rábízott felszerelést Béré Imre. Egyébként ő is őr, kőőr. Állandóan nézegeti, hogy töri-e a szemet a kő. Ha egy kis ideje van, alakoß’ pedig tisztogatja a gépeiket. Ö már kifárta & (elsőbb osztályt Ha egy ember hozzákezd valamilyen nagyobb dologhoz, azt szokták mondani: egy fecske nem csinál nyarat. Ezt mondták néhányan Nagyszénáson is, mikor Huszár József elvtárs tavaly ősszel hozzákezdett egy új termelőszövetkezet alakításához. Kumstár János, Bányák Mihály, Hódi Ferenc és a többiek, akiket felkeresett, azt mondták, hogy nem volna rossz összefogni, szántást és egyéb kedvezményt kapni. Sőt nagyon is jó lenne, de minek kezdenék a legfelsőbb osztályon, lépjenek először az első osztályba, aztán majd lesz valahogy. Huszár elvtárs azonban már kijárta a felsőbb osztályt is. Kerek hét esztendeig volt tag, nagyobbrészt bricádvezető a Lenin TszJben. 1955-ben szólította ki onnan a párt a Teiményfor- galmi Vállalat helyi vezetőjének. Az ellenforradalmi zűrzavar vetett* ki onnan. Aztán, hogy rend lett, gondolkozott, mihez kezdjen: visszamenten a Leninbe, vagy m^orőhá'kezzon ai egyéni gazdálkodással? Az utóbbit választó* ta. Szívós, vas- saorgalmú, a Jövőbe látó ember. Mikor szabaddá vált a a dolgosé parasztok tulajdonába került a magyar föld, ő volt az első, aki a kikarózott 5 holdra házat épített. Mondták is neki, nagy csodálkozva, hogy megbánja még, visszakerülhet í^alkovica és a többi nagyszénás! földbirtokos. Tudta, érezte, hogy ez nem következhet be. Tudta, érezte 56 telén is, hogy az egyéni gazdálkodásalak nincs nagy létjogosultsága, de hát az ember nem mindig hallgat az igazi énjére. Sajnálta is, és amíg él, mindig sajnálná fogja az 1957. esztendőt, amit egyéni gazdálkodással töltött el. Mi tagadás, sajnálják azt a többi egyénileg dolgozó parasztok is, különösen azok, akiknek nem volt fogatuk, mert nem kifizető a lótartás. Sokat eszik ám két ló az év 365 rumján. Ha viszont lova nincs, akkor a fuvar eszik meg mindent. Mire kifizeti az összes szántási, vetési, hordási és egyéb fuvardíjat, azt veszi észre, hogy semmije sem maradt. Gépet akkor sem vihet a földjére, ha kap, mert keskeny a parcella, s mit szói a szomszéd. ha a vetésen forgolódik a traktor. S mind ez csak az egyik baj A másik, amelyik semmivel sem kisebb, az, hogy 5—9 hold föld termése kell a családnak. Jószágnak alig jut belőle, annyi semmi esetre sem, hogy haszonnal etesse. S ha nincs elég trágya, nagyon szemezi a föld a termést, vékonyan fizeti a fáradságot, a verítéket. Hej, de sóit dolgozó paraszt tudja ezt, csak éppen nem akarja bevallani. Dicsekszik, mint a régi pesti polgár, pedig a Teleki térről öntözött s ingmellre kötötte a nyakkendőt. Huszár Józsefnek ne dicskedjen senki az egyéni gazdálkodásról. 1953-bain, mikor beadási kötelezettség, meg különböző hitelek fojtogatták a a tsz gazdálkodását, 56 mázsa búza került a padlásra. Dolgozott az asszony is. De dolgozott tavaly is többet, mint a tsz-fce, mégis csak 13 mázsa búzát tudott a padlásra vinni s arra is volt kiadás bőven. — Nem, azon a helyzeten, a- mibe most vagyunk, nem sokat változtatna az eg vés tírms — mondta Huszár József. Egy kicsit aztán elcsüggedt egyesek értetlenségén, envéni hiúságán és „független” élniakarásán. A tél vége felé aztán újból kezdte a szomszédolást. Beszélt, érvelt, számoltatott, össsehasom- lítiatott különösen a volt tsztagokkal, s azián lassan kezd- -ek csatlakozni hozzá. Előszűr hatan jöttek össze őnáluk, aztán Bányükéknái. Végi! a ta- nácsházán tizennégyen megalakultak a 99 hold földön.-Líuszá*' Pál 12, Horváth Pál 13 bolt' földdel csatlakozott. Van köz Vük három 8 holdas és egy holdas. Leginkább volt tsz-b gok, akik 56 októbere után ú rakezdték, amit egyszer már at, hahagytak. S csatlakoznak a első „osztályosok” közül, az t gyes típusból is egyre többe;.. Huszár elvtárs alig tudott malacot venni a piacon, annyi érdeklődő vette körül. Újra és újra el kellett magyarázni, hogy aratás után a tarlóhántással é* frágyázással kezdődik a közös munka. A központjuk a volt Palkovies majorban lesz. ahol van egy tíz férőhelyes istálló, da van egy nagy szán is, amit be« falaznak ideiglenesen istállónak. Mm az állattenyésztésre nagy gondot fordítanak s általában az árutermelést szorgalmazzák. Tetszik a terv, a cél sokaknak, s csatlakoznak hozzájuk, azok, akik rájöttek, hogy- egymásukban csak egy helyben topognak. Kukk Imre 1
