Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-09 / 58. szám
A Hazafias Népfront szarvasi tözsé'íi bizottsága március G-án, csütörtökön este értekezletet tartott. Az értekezleten kiegészítették a népfront községi bizottságának elnökségét. A népfront-bizottság -laökévé Práznóczi Iván könyves- wlt-vezetöt választották. x Harminchét ismeretterjesztő előadást rendeztek február hónapban Gyomán. Az elmúlt hónapban tartott előadások száma tússzal meghaladja az elmúlt évben tartott előadásokat. x Az endődvarjasi tanyavilág művelődési körének színjátszói a napokban mutatták be Szigligeti: Csikós című színművét. Giricz Benedek irányításával már megkezdték Móricz: Nem élhetek mu- :slkaszó nélkül című színdarab ,anulását is. x Emlékezés az elrabolt gyermekkorra... A megye *9 k'sioari szövetke- tftének túlnyomó többsége már negtartotta az 1957. évi mérlegismertető közgyűlését. A közgyűléseken a vezetőséget is újjáválasztották. X MENNYIRE HASONLÍT egymáshoz sok ember élete és mégis gyakran úgy tűnik, hogy külön-, külön minden ember életéről, sorsáról köteleket lehetne írni. Itt van például Csepregi György. A még megmaradt dérlepte haja kétoldalt lehull. Arcán, kezén megfonnyadt a bőr. Száraz arcából értelmes, szemlélő szempár villan. Reszket a keze, amikor cigarettával kínál. Kemény, ■nélkü*' lözésekkel teli fél évszázad van már mögötte. 55 éves Csepregi bácsi, de az élet, a tenni akarás még ma is fiatalosan virágzik benne. Nem n -héz szóra bírni. Beszél a múltról, beszél a máról. Nyolcán voltak testvérek. Apja éppúgy, mint ő, malomban dolgozott, huszonnyolc évig. — Már hét éves koromban cseléd voltam. Mindenes. Nyáron cseléd, télen iskolás. Meglepően, pontosan emlékszik mindenre. Egy-egy élményét úgy mondja el, mintha tegnap történt volna. — Apám mindig azt mondta, hogy tanuljuk szakmát. El is mentem cipész inasnak — mondja nevetve —, de ott is hagytam. Megsértődtem. Mert tudja, mindig a hátamra kenték a csirizt az idősebbek. FIATALOSAN, jó kedvvel beszél. Csepregi néni szelíden nézi férjét, ö nem beszél. Csak néha mozdul meg ajka, helyeslón. Csepregi néni emlékszik. Velük buktam én is a múlt honi ú’yos vizébe. 1325-ÖT ÍRTAK, amikor először ment a malomba dolgozni. Azóta 93 év telt el. S még ma Is ott dolgozik. Kettéválasztja e három évtizedet. 1945-ig dolgozott becsülettel, megbecsülés nélkül. Hiába dolgozott, jó munkás volt s éppúgy félt, rettegett, mint bárki más, hogy holnap felmondanak neki. A harmincas évek elején volt olyan hónap, hogy csak nyolc napot dolgozott, mert a malom őrleménye nem kellett senkinek. — Akkor volt a nagy gazdasági válság — vetem közbe. —Igen. igen. Annak mondták, csak nem Jutott eszembe — ad Igazat. S amikor újra indult az üzem, éilel-maopal dolgoztak. Nem volt m^eá^ás. Szeretek voTna ők ts ünnepelni, de nem lehetett. Augusztus 20-a, nagy ünnep volt a múltban, de még akkor is dolgoztak. Felállt, vizet töltött, és mintha nem is hozzánk szólna, azt mondja: — Minden évben január 3-án leállt a malom, de az új évet, az új év első napját nem ünnepelhettük. Nem engedték, hogy velük együtt ünnepeljünk. A lányaimnak már jobb. Talán el sem hiszik —3» vélekedik Csepregi bá- :si. A MAI FIATALOK előtt sok minden hihetetlennek tűnik, ami régen keserű valóság volt. A sok nehézség, nyomor, éhínség, munkanélküliség megannyi apró jele, Hő bizonyítéka Csepregi bácsi remegő, reszkető, fonnyadt keze, megtört, keménnyé edzett, baráz- lás arca. S gondolataival, beszé- iével visz magával tovább, A köd lassan szertefoszlik, elmarad mögöttünk. A mában élő nvunkás- Tjrsber tiszta, értelemmel telibb Hete tárul elénk. Fényképeket mutait. Az egyik fényképről há- -omszoros sztahanovista néz rám. — Ma megbecsülik a munkát, a munkást, engem, — mondja. Éles tekintetű, fürkésző szemeivel bámulja a mennyezetet, aztán a falat nézi, majd gondolkodik. Tijai remegve tartják a cigarettát. — Tudja, — fordul felém hirtelen — a máról nem lehet olyan egyszerűen beszélni. Annyi minién más, hogy keresni kell a szavakat, amivel elkezdjem. Szóval minden más. Épp az ellenkezője. Megtalálta az első szót és bezel. Beszél a jobb életről, gondoskodásról, a megbecsülésről. Két ;zép lánya van. Az egyiket már 'érjhez adta, a másiknak husvét- tor lesz az eljegyzése. — Még üdülni is elküldték, — 'lénkül fel hirtelen — Badacsonyban voltam, többedimagammal két hétig. Életem legszebb napjai voltak azok. Abban az üdülőben voltam, abo! valamikor gróf Eszter- házy üdült. Ott láttam először hajót. még utaztam is rajta. ÉS MOST MAR nem fogy ki a szóból. Mondja felszabadult örömmel. hozván szórakoztak, ettek- ittak. pihentek és hogyan ftiröd- tek a Balatonban. Gondolatai a- zonb«n útra visszakalandoznak a múltba. Észébe jut elrabolt eve- ro'k«é?e. fiatalsága. és most neki tűnik hihetetlennek az. hogy negyvenöt év után üdülni, pihenni volt, hogy valamit mégis visszaszerzett abból, amit gyermek s fatal korában elvettek tőle. — Amire szükségem van, minién megkerül. Elértem azt, hogy megszűntek az állandóan gyötrő iapi gondjaim. Csak a hangjából érzem, milyen boldog. Arca nyugodt marad. — Bizony huszonöt éve, amikor ilig volt meg a másnapi betevő alat, nem gondoltam, hogy ilyen életem lesz. Majrtár József SASS ERVIN: Ha szabadságot kapott, mindig nagy örömmel indult útnak a körösmenti kis faluba. Alig győzte kívánni, míg a vo- mat haza vitte — az utazásból egy óra hosszabb volt egy napnál is. Otthon aztán mindig nagy volt a boldogság. Édesanyja kedvenc falatokkal traktálta, az apja jó homoki bort töltött a rössés-tnázos kancsóba, — aztán az öreg pipázott, ő meg a cigarettafüst kékes fodrát nézegetve elmesélte, mi is történt vele azóta, hogy otthon járt. A harmadik szomszédban laktak Rózsás Péterek, és ott lakott Rózsásék legszebb rózsája, a szőke, tavaszi-ég tekintetű Mariska, — Rózsás Mariska, Ha délutánra fordította az ö- reg falióra a kismutatóját, Mariska mindig megjelent. Csipetnyi sót kért, vagy régen elfelejtett, kölcsönkért tojást hozott vissza, motozott benne a kíváncsiság: milyen legény a Törökék Ferije — katonamun- dérban? Később meg azért, hogy vitte-e már valamire? Amikor aztán Török Feri szakaszvezeh} lett, ezt a 'kíváncsiságát is be- tölthette Mariska: csakhogy akkorra olyigen belemelegedtek volt a beszélgetésbe, hogy másért is ellátogatott a kislány Tö- rökókhez, vagy Feri Mariskáéit- hoz. így teltek a hónapok. Török Feri és Rózsás Mariska szorgalmatos levélírók lettek. Nem indulhatott vissza nem térő átjárta egyetlen hét sem úgy, hogy Feri és Mariska nem kaptak volna levelet egymástól. Egyszóval akkor kezdődött minden, amivel a buzgó levélM int egy 250 ezer pár lábbelit: férfi, női és . gyermekcipőt, csizmát készítettek az elmúlt évben megyénk cipész kisipari termelő- szövetkezetei. x A bélmegyeri általános Iskola 2208, számú Petőfi Sándor úttörő- csapat színjátszói március 8-án, szombaton este mutatták be Benedek András: Csuda karikás című mesejátékát. cZFOG írást, meg levélválást magyarázni lehet, amikor Mariska Tö- rökétenél járt és sokáig nem ment haza. Nem mondotta senki, hogy: ni csak ez a jány, mennyire fut a Törökék katonaija után! Ilyesmit. senki sem mondott, nem is mondhatott, hiszen pendel yesk aruk óta e- gyütt futkároztak: a szösz! Mariska, Feri,' meg az utca valamennyi apró népe, — már, a- hogy ez szokás faluhelyen. De aztán, hogy már estére hajlott a délután, s az esték o- lyan h űvöslehelet ű ek, — Mariska édesanyja, a mindig pirosarcú, jókedvű Rózsás néni kendőt terített magára, egy másaikat meg a hóna aló, ‘aztán már a kiskaput nyitotta, amikor visszaszólt az urának, aki éppen a tehén itatáséval bajlódott: — Mariskáért megyek... Törökékhez. ■ Az öreg Rózsás, — no, nem is olyan öreg, híres legény volt valamikor a faluban és ezt ötven éve sem tudta eltagadni, — szóval Rózsás bátyánk csak a bogas bajsza alatt motyogott valami olyasmit, hogy: — Sokat tekereg az a lyány a Törökék felé... Igaz, hogy csak Rézi, a tehén hallotta Rózsás bátyánk véleményét lánya irányában, — mivel Rózsás néni akkorra már a második szomszéd, Cirkos Nagyók előtt járt, — mire pedig Rózsás bátyánk megitatta a Rézit, éppen Törökék konyhájának ai táján kopogtatott be, nagy jóestét kívánva. Török néni — szikár, vékony asszony, amolyan sose mosolygó természetű. — most mégis szíves-kedves hangon fogadta a szomszédasszony „jóestét”-Jét. Az Orosházi I. sz. Általános Iskola növendékei az elmúlt vasárnap jelmezbált rendeztek. A bál jövedelmét az iskola tanulóinak üdülésére és egyéb fontos cé- okra fordítják. x Boros Jolán és több fővárosi énekes vendégszerepel március 9- én,. vasárnap este. Vésztőn, a .földművesszövetkezet éttermében. x A Szegedi Aszfaltútépítő Vál- "a!at kirendeltsége 50 szakmunkásokkal megkezdte Orosházán a Táncsics utca, Könd utca és a Rákóczi út aszfaltozását. X Megyei iparos nagygyűlés lesz Békéscsabán március 14-én, pénzkén este 5 órakor a KÍOSZ nagytermében. Az iparos nagygyűlés előadója: Gervai Béla, a KÍOSZ országos főtitkára, aki öbbek között beszámol a kisi padosok ipargyakorlásával kapcsosában megjelent új törvényien- leletről. x A vésztői tanács a község fej- ’esztési alap keretében ebben az ■vben újabb villamosítási munkálatokat végez. Mintegy tízezer néter hosszú villanyvezetéket építenek ki Lerún-falvára, melyhez a vésztőiek oszlopokkal, a lenin- íalvi lakosok pedig társadalmi munkával járulnak. X UJ TÁNCTAFOLYAM kezdődik március 10-én az Építők Kazinczy utcai tánciskolájában (Békéscsabán). Beiratkozás március 10-től 17-ig. Vezető: ifj. Gavenda Béla tánctanár III., Kazinczy utca 23. Telefon: 14—41. * Ő Rozsás néni a lányát kereste a szemével meg a szavával is: — Hát az én Mariskám aztán jód megüli a szomszédolást.... Meg is felejti a lelkem, hogy megkérne fejni a Rézit, mivelhogy ő szokta... Tudta azt mindenki a faluban, hogy Rózsásék Mariskája dolgos kis fehémép, nemcsak takaros, dehát a jó anya nem elégszik meg azzal, hogy ezt mindenki tudja, nem lehet az elégszer mondani sose, legényes háznál meg annál inkább. így állított be Rózsi néni Törökékhez. Török néni — csu-. dák-csudája — valami mosolygásfélét takargatva fordított1« fejét a belső ház felé: — Bévül van a lelkem a Ferimmel... Itthon van szabadságon: szakaszvezető lett a kato- n dóknál! Ezzel meg Török néninek kellett eldicsekedni, mivel nem mindenkinek lehet szakaszvezető ka tortafia! Aztán egy pillanatig egyikük sem mozdult a belső ház felé, Török néni gyorsan széket törült a kötényével. — üjjék le szomszédasszony, ráér... Dehogy is ér rá ilyenkor az asz- szonynép! Az apró jószág se kapott még. aztán meg majd .morog az ember, hogy hol jár ilyen soká; azért mégis csak letelepszik a vendég, mert az se illik, hogy visszautasítsa a szíves kínálást. Aztán árról került szó, amiről a faluban ilyenkor szokás: hogy szépen gyarapszik a hízó, hogy Rézivel valami nyavalya van. kevesebb tetet ad. mini szokott, Török néni meg a tyúkjaira panaszkodott, hoey
