Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-09 / 58. szám

2 * BÉKÉS MEGYEI NÉP0JSAG Apró Antal beszéde a tanácsfunkcionáriusok értekezletén NEMZETKÖZI SZEMLE Lejtőkön út vis* a* út u csúcshoz Ritka az olyan hegycsúcs, amelyre könnyen járható, aszfaltos út vezet. A legtöbbször csú- szamlós lejtők, veszedelmes szakadékok, meredek sziklafalak állnak a merész hegymászók útjába A csúcstalálkozóra törekvő szovjet diplomáciának hasonlóképpen, rengeteg ilyen lejtővel szikla­fallal kellett megbirkóznia. (Folytatás az 1, oldalról.) termelése jórésze helyi szükség­leteket elégít ki. Apró Antal ezután rátért a pártirányítás kérdéseire. A párt a tanácsok politikai irányítását a tanácsokban dolgozó kommunisták út* ján valósítja meg. A kommunista tanácstagok példamutatóan ápolják és erősítsék a tanács és a dol­gozó tömegek kapcsolatát. Magatartásukból tanuljanak a tanács többi tagjai. Segítsenek kibontakoztatni a vitát, de ne menjenek el szó nélkül a helyte­len nézetek, vélemények mellett. Foglaljanak állást és világosian magyarázzák meg a párt szándé­kait. Tegyék ezt olyan hangom, hogy érveik hatására a dolgozóik elismerjék pártunk igazát, magu­kévá tegyék helyes politikáját és támogassák az országos jellegű, valamint a helyileg kitűzőit fel­adatok megoldását. Beszéde végén összefoglalta a tanácsok előtt álló közvetlen feladatokat: — A költségvetési fegyelem megszilárdításával biztos alapot kell teremteni a tanácsok egész tevékenységéhez és fokozni kell az ellenőrzést. Szigorú intézkedé­sek szükségesek a pazarlás ellen takarékossági rendszabályokat kell bevezetni. Megfontolt, ésszerű beruházási politikát kell folytatni és támogatni kell a kulturális és szociális szerveket, hogy felada­tukat az eddiginél jobban ellát­hassák. —- A tanácsok előtt álló politi­kai feladatok közül a legfonto­sabb a tanácsok és a tömegek kö­zötti kapcsolat nagymértékű meg­javítása. A helyzet rengeteg lehe tőséget kíván e téren, ezek közül is a legfontosabb a tanácsok köz- eégpolitikai munkája. Fejlesztem kell a kollektív vezető szervek tehát a tanácsok és a végrehajtó A Gyulai Betegápolónőképző Isko­lában április 1-én egy évig tartó cse­csemő- és gyermekgondozónő-képző Iskola nyílik. Az iskola Ingyenes ok­tatást, ellátást és a gyakorlati Időre munkaruhát ad, s a távolabb lakók részére kollégiumi elhelyezést biztosit. A felvétel követelménye 18-tól 35 évig terjedő életkor és legalább 8 általános bizottságok tevékenységét. A ta­nácsok munkája a dolgozó nép szemeiét tára zajlik le, éppen ezért bátran, nyíltan és őszintén kel! beszélni a dolgozókkal és kérni kell segítségüket, támogatásukat a problémák megoldásához. A tanácsok vezetői ne feledjék el, — és ez az ellenforradalom e- gyiik legfontosabb tanulsága, — hogy az osztályellenség közöttünk él! Legyenek ezért szilárdak és kérlelhetetlenek. Az csztályeflen- ség mesterkedéseivel szemben, a szükséges esetekben alkalmazzák keményen a törvényeket, rend­szabályokat. — A tanácsok vezetőd legyenek megfontoltak. Igazságosak, mérle­geljék Intézkedéseik politikai, tár­sadalmi és gazdasági jelentőségét és munkájukhoz mindenkor, a párt politikája szolgáljon vezérfo­nalul. Ilyen módszerekkel képe­sek leszünk a falun olyan politi­kai légkört kialakítani, amely elő­segíti a tanácsok egyik legfonto­sabb feladatának végrehajtását, a párt agrárpolitikájának megvaló­sítását, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. — A párt, az Elnöki Tanács és a kormány bízik a tanácsok mun­kájában, rájuk támaszkodott meg­szervezésük óta, támaszkodik a jövőben is. A demokratikus cent­ralizmus szem előtt tartásával igyekszünk növelni a tanácsok hatáskörét és önállóságát és ke­ményen fellépni azok ellen, akik ezt valamilyen formában csorbí­tani akarják. A párt és a kormány hathatós intézkedéseket tesz olyan igazgatási és szervezeti kérdések megoldásáért is, amelyek jelenleg még -nehezítik a tanácsok- műn- Icáját. Befejezésül további jó munkáit kívánt Apró Antal a megjelent ánácsfunkcionániusoknak. (MTI) Iskolai végzettség. A magasabb iskolai alapképzettségűek a felvételnél előny­ben részesülnek. A pályázók születési anyakönyvi ki­vonatot, Iskolai végbizonyítványt, ha­tósági vagyoni bizonyítványt, hatósági orvosi bizonyítványt és sajátkezüleg írt önéletrajzot mellékeljenek kérvé­nyükhöz, melyet 1958. március 32-lg küldhetnek be az Intézet címére. Az után a lépés után, hogy a múlt héten a Szovjetunió is bele­egyezett a csúcstalálkozót meg­előző külügyminiszteri értekez­letbe, már-már azt gondolta vol­na az ember, hogy ezzel Moszkvá­nak az utolsó akadályt is sikerült elhárítania Kelet és Nyugat csúcs­értekezletének megtartása edől. S Íme, kiderült, hogy korai volt az öröm, az amerikaiak ismét kita­láltak valamit, amivel legalábbis késleltetik a kormányfők értekez­letét. Érdemes egy kissé visszapillan­tani, hogyan is fejlődtek az ese­mények azóta, hogy a Szovjetunió a múlt év végén felvetette a csúcstalálkozó gondolatát. Tavaly november 6-án történt, Hruscsov elv társ ünnepi beszédé­ben szerepelt először, hogy a nem­zetközi helyzet további enyhítése végett a Szovjetunió helyesnek, szükségesnek tartja egy csúcsérte­kezlet megtartását. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisz­tere igyekezett bölcsőjében meg­fojtani a számára veszedelmes ■secsemőt, s igen gyorsan vissza­utasította a keleti és a nyugati kormányfők találkozójának gon­dolatát, mondván, hogy ez a tár­gyalás semmi hasznosat sem hoz­hat. Dulles itt a kormányfők gen­fi értekezletére hivatkozott, a- melynek szerinte semmi értelme sem volt, holott mindnyájan jól emlékezhetünk, hogy a „genfi szellem” életrekeltése önmagában is milyen jótékonyan hatott a nemzetközi életre, enyhítette a feszültséget. Nem is volt sokáig tartható ez a merev, elutasító amerikai állás­pont, s miután közvetlenül a NATO decemberi párizsi értekez­lete előtt megszületett az első Bul- ganyin-levél, amely ismét nyoma­tékosan hangsúlyozta a csúcsta- ' álkozó szükségességét — az ame­rikaiak magán a NATO-tanácsko- 7ásón is kénytelenek voltak komp­romisszummal beérni. Az Egye­sült Államok a fegyverkezést ál- ította előtérbe ezen az értekezle- en, az európai országok kormány­fői viszont sokkal inkább arról beszéltek, hogy a Szovjetunióval valamiféle tárgyalásokat kellene kezdeni. így született meg az a felemás határozat, amely szerint a NATO-országok egyesítik ugyan erejüket a rakéta-fegyverkezés fokozására, ugyanakkor azonban felvetették azt is, hogy külügymi­niszteri szinten tárgyalni fognak a Szovjetunióval. A nyugati országok egyszerű embereinek hangulata, az ellen­zéki pártok nyomása és nem utol­só sorban a második Bulganyin- levéil érvelése azonban újabb en­gedményekre kényszerítette az amerikai vezető köröket. A Szov­jetunió azzal válaszolt a NATO- értekezleten elhangzottakra, hogy szerinte nem helyes külügymi- niszteri értekezletet tartani, ez nem pótolhatja a kormányfők ta­lálkozóját. A külügyminiszterek­nek nyilván nem lenne meg a fel­ár almazásuk, hogy döntsenek az emberiséget érdeklő legfontosabb kérdésekben, ezért a csúcsértékéi et csakis kormányfői szinten kép­zelhető el. Persze, a kormányfők találkozása nem koronája lenne a tárgyalásoknak, hanem csupán kezdete, s miután a kormányfők eldöntötték a nemzetközi helyzet rendezésének általános Irányelve­it, szó lehet róla, hogy a. külügy­miniszterek ezeknek az elveknek megfelelően, részletes íntézk^dé^ seket dolgoznak majd ki. S éppen ezen a ponton tűnt ki a legvilágosabban, hogy az amerikai külpolitika irányitói egy szalmaszálat sem hajlandók félretenni a csúcstalálkozóhoz vezető útból Azért vált ez nyilvánvalóvá, mert a franciák is hajlandók voltak azt javasolni, hogy az előzetes ■külügyminiszteri értekezleten csak a kormányfői találkozó na­pirendjét tárgyalj ák meg, Mac­Millan angol miniszterelnök is ekkor javasolta, hogy kössenek ünnepélyes megnemtámadási szer­ződést a Szovjetunióval — csak éppen Amerika mutatkozott haj- iithat&tlannak. Nem sokáig. Jött az újabb Bul- ganyin-levél, a közvélemény is így re nagyobb nyomást gyakorolt különösen a nyugateurópai poli­tikusokra, s MacMillan elsőinek a nyugati politikusok közül kijelen­tette, hogy a kormányfők csúcs- találkozóját nem kell okvetlenül megelőznie a külügyminiszterek értekezletének. S hogy a felborult nyugati egységnek legalább a lát­szatát megőrizzék, Dulles és Pi- neau is beadta a derekát. így érkeztünk el a legutóbbi héthez, s ez a hét egyáltalán nem szűkölködött a csúcstalálkozóval kapcsolatos eseményekben. Először is: A fentiek után egye­sek számára bizonyára meglepe- *és volt az a szovjet bejelentés, hogy miután a nyugati hatalmak emondtak a külügyminiszteri ér­tekezletről, a Szovjetunió mégis hozzájárult a külügyminisizterek találkozójához. De gondoljuk csak meg! Persze, hoev ellenezte a Szov- letunló a külügyminiszteri talí1- kozót. amikor a nvueatl vezető nolHikái körök szerint ez oótolta zolma a kormánvfő) csúfértpkez- ’etet. vagy leealábbl« érdemileg pnszl.aTkozott volna a kormámx-fök elé kerülő kérdésekkel. Tehát így, vagy amúgy, a nyugati imperia- • isták a külügyminiszteri találko­zóval megtorpedózhatták volna magát, a lényegbeli csúcskonferen­ciát. S persze, hogy beleegyezett a szovjetunió az előzetes külügymi­niszteri értekezlet megtartásába, miután már győzedelmeskedett a kormányfőik találkozóinak gondo­lata, s eldőlt az Is, hogy a kül­ügyminiszterek lényegében csak t kormányfőd találkozó napirendi pontjainak megtárgyalásával fog- ' átkoznak majd. Ilyen körülmé­nyek között éppen ez a szovjet magatartás hozta közelebb a csúcstalálkozót 5 ne feledkezzünk meg araól sem, nogy a Szovjetunió csak olyan fel­tétellel egyezett bele a külügy­miniszteri értekezlet megtar.ásá- oa, hogy előzőleg már kitűzik azt a hónapot is, amikor majd a kcr- nányfok tanácskozni kezdenek. A Szovjetunió a külügyminiszteri értekezlet időpontjául áprilist, a csúcstalálkozó idejéül pedig jú­liust javasolja. Mibe köthetett bele ezek után Oulles? Már csak a napirendi pontokba. Bele is kötött. Előbb izemélyesen ő nyilatkozott, majd ijabb amerikai jegyzéket nyúj- .ottak át Menysikovnalí, a Szöv­etünké washingtoni nagyköveté- s ebben azt állították, hogy a Szovjetunió a csúcskonferencia líápirendjót teljesen saját szem­pontjai szerint kívánja összeállí­tani. Az amerikai vezető körök azután ismét olyan kijelentéseket használtak, amelyek azt mutat­ták, hogy továbbra is igyekeznek megakadályozni, vagy legalább is elodázni a csúcstalálkozót. As amerikai ellenkezést azonban nagyon gyorsan, úgyszólván néhány óra leforgása alatt követte a legújabb szovjet lépés: Bulgsmyin elvtársinak Eisenho­wer hez intézett üzenete, amelyet pénteken délután hozott nyilvá­nosságra a Szovjet Távirati Iro­da. A Szovjetunió miniszterelnö­kének üzenete hangsúlyozza: a Szovjetunió soha sem mondta és ma-sem mondja, hogy a kormány­fők találkozóján csak az általa ja­vasolt kérdéseket lehet megvitat­ni. (A Szovjetunió kormánya e- gyébbként február 28-1 emlékira­tában azt javasolja az amerikai kormánynak, hogy az értekezleten a többi között az atom- és a hid­rogénfegyverkísérletek haladékta­lan megtiltása; a középeurópai atomfegyvermentes övezet meg­teremtése; a NATO és a varsói szerződés tagállamainak közös megnemtámadási egyezménye- a külföldön állomásozó csapatok lét­számának csökkentése Szerepeljen a napirenden). Bulganyin kifejtet­te: a Szovjetunió beleegyezik pél-' dául abba, hogy felvegyék napi­rendre a világűr katonai célra való felhasználásának eltiltásáról szóló . amerikai javaslatot, vagy akár a német békeszerződés meg­kötésének kérdését. De a Szovjet­unió nem hajlandó beleegyezni o- lyam napirendi javaslatok megvi­tatásba, amelyek beavatkozást je­lentenek önálló államok bel ügyei­be. így például nem tűri. hogy a keleteurópai országok kérdése to­vábbá Németország újraegyesíté­se naoirendi Dont kén' szerepeljen. tT»f8Mt8MMTT»TTT9»'rfmTT8f»HtTfTT?TTtTftTTTTf>T>TTTTTTTTTTTT*TV MOZGÁSBA\ AZ ARAB VILÁG Napjaink legváltozatosabb politikai eseményei az észak-afrikai, valamint a közel-keleti arab országokban — térképünkön nagy, fekete pontokkal határolt területen — zajlanak le. Legfontosabb esemény Eg yíptom és Szíria egyesüléséből az Egyesült Arab Köztársaság meg­alakulása, mellyel kis idő múlva a Jemeni Királyság Is unióra lépett. Ez az an ti-imperialista jel­legű szövetség az arab tömegek rendkívül nagy rokonszenvével találkozik. Reakciós, imperialista kezdeményezésre jött létre Irak és Jordánia uniója, hivatalos néven Arab Szövetségi Állam. Szaud-Arábia királyának terveiben a Perzsa-öböl partján található, brit védnökség alatt álló, és olajban rendkívül gazdag apróbb szultánátusok föderációba való tömörítése szerepel. Az imperializmus ellen legélesebb, fegyveres harc Algájában és Ifniben folyik, valamint a brit tanácsadókat teljes méltókban kiszolgáló Masakat és Omani szultán csapatai ellen. Jelmagyarázat: a térképen félhoddal jelölve az Arab Liga tagállamai. M 0 Z G Ä SBAN AZ VtLí4qí J/ JfiAß flrsiáqok tó/nogdtjás\ p-— diQPrtii StőÖdÜSdQftdrcot Díjtalan csecsemő^ és gyermekgondozónő-képző iskola nyílik Gyulán

Next

/
Oldalképek
Tartalom