Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-06 / 55. szám

2 békés megyei népújság A számok tükrében A Központi Statisztikai Hiva­tal Békés megyei Igazgatóságá­nak a megye 1957. éti gazda­sági szociális, kulturális és e- gészségiigyi helyzetéről keddi lapunkban közzétett Jelentése értékes, figyelemre méltó tájé­koztatás. A Jelentés számadatai, tényei önmarvkért beszélnek, 8 híven tilkrözódik bennük, hogy szocialista rendünknek kösaén- hetjftfc azt, hogy az eilen/orra- dalom okozta károk után úrrá lettünk a nehézségeken. A megye iparáról, építőipará­ról szóló fejezet minden kétsé­get kizáróan azt bizonyítja, hogy gyáraink, üzemeink, vállalata­ink munkásai, vezetői és a mű­szakiak jól megálltak helyüket a termelésben, és az irányítás­ban. Ezt igazolja az is, hogy a szocialista ipar termelése (cu­koripar nélkül) az elmúlt esz­tendő III. negyedévében 6,6 százalékkal meghaladta az 1956- os év azonos időszakának ter­melését, s ezt jórészt a jobb munkatermelékenység tette le­hetővé. Ehhez kedvező lehető­ségeket teremtett a forradalmi munkás-paraszt kormány Intéz­kedése is, melynek nyomán ta­valy az ipari munkások átla­gos havi keresete 1955-höz ké­pest 347 forinttal emelkedett. Mindez helyénvaló, hiszen a kormány, az ország lehetőségeit mérlegelve, megadta azt, amit megadhatott. Előrehaladásunk azonban megkívánja, hogy ipari munkásaink továbbra is az eddi­ginél fokozottabban törődjenek a munkatermelékenység emelé­sével, a minőség Javításával, valamint az anyagtakarékosság­gal és a társadalmi tulajdon fo­kozottabb védelmével. Rendkívül jól alakult a műit évben a mezőgazdasági terme­lés, amiben a kedvező időjárá­son kívül elsősorban fontos sze­repet játszottak a parasztság termelési kedvét fokozó kor­mányintézkedések. Az elmúlt esztendő elvttathatatlanul azt is igazolta, hogy a nagyüzemi gazdálkodás fölénye nemcsak elméletben, a gazdálkodás struktúrájában, hanem első­sorban mámákban is lemérhe­tő. A megye termelőszövetkeze­tei búzából Z,2, őszi árpából 2,7, mázsával termeltek többet ka- tasztrális holdanként az egyé­nieknél. Ez a többlet pedig nem holmi csodából, hanem elsősor­ban a közös, nagyüzemi gazdál­kodási módból fakad. Ez a me­gye közös gazdaságainak múlt évi egyik döntő „front áttörése”, amivel maguk mögött hagyták a kis parcellákon gazdálkodókat. Az eredmények méltó alapot adnak tehát a nagyüzemi gaz­dálkodás propagálásához, az e- gyéni termelők meggyőzéséhez. Mert a jobb élethez, a felemel­kedéshez, a tudomány és a technika vívmányainak haszno­sításához — kizárólag csak a közös, szocialista gazdálkodás vezethet. „1957-ben 959, csaknem két- szerannyi lakás épült, mint az előző évben'’ — olvashatjuk a jelentésben, üdvös dolog ez a város- és köaségfejlesztési e- redmény, aminek segítésére a 249 kérelmező több, mint hét­millió forint OTP lakásépítési kölcsönt kapott a nép államá­tól. Megváltozott életünkről szólnak azok az adatok is, me­lyek szerint tavaly 5 millió né- itő fordult meg a megye mozi­jaiban. Vagy pedig hogy egy esztendő alatt 11 ezerrel gyara­podott a rádióelőfizetők száma. A hazánkon 1956-ban végig­söpört ellenforradalom szennyes áradata ezt akarta elvenni tő­lünk. Az emberibb életet, a fel­emelkedés lehetőségét, amit csak szocializmust épitő or­szág adhat, ahol minden a né­pért történik. Jó eredményekről számolt be a pártvezetöség A Gyulai Húsipari Vállalatnál a pártál&pszervezet taggyűlésén a pártvezetöség beszámolóiában tá­jékoztatta az alaipszervezet tagjait a külpolitikai helyzetről. Foglal­koztak a kormányfők értekezleté­nek jelentőségével, valamint a gyarmati, félgyarmati népek egy­re erősödő szabadságmozgalmá­val, és a magyar kormányküldött­ség romániai látogatásával. A be­számolóban szó volt még az üze­mi termelés helyzetéről. Ismertet­ték, hogy az üzem dolgozói a februári tervet 110 százalékra teljesítették és kitűnő eredménye­ket értek el az exporttervnél is. A negyedévre tervezett 12 vagon exportáruból 10 vagonnal már el­szállítottak. Még a héten. 190 mázsa árut szállítanak külföldre. Ezzel az exporttervet jóval túltel­jesítik. A pártvezetőség jó eredmények­ről számolt be a pártoktatásfoan is. A marxizmus-leninizmus tan­folyamon — az egy korházi bete­gen kívül — minden hallgató megjelenik és felkészülnek. A sze­mináriumok előtt, az önkéntesen szervezett két tanulócsoportban vitatják meg az elméleti kérdése­ket. Az időszerű kérdések tanfo­lyamán is rendszeresen megjelen­nek és tanulnak a párt tagjai. Ezután a társadalmi tulajdon védelméről szólt a beszámoló, melynek elhangzása után sokan szólaltak fél. Többek között meg­állapították, hogy az utóbbi idő­ben az üzemben nem történt lo­pás. Figyelmeztették azonban a gazdasági vezetőiket, hogy a rak- lárkiadásnál az ellenőrzést meg kell szigorítani, mert egy kísérlet történt a szocialista tulajdon megsértésére. Sreiner elvtárs köz­belépése akadályozta meg, hogy a „többlet’* ne kerüljön a külső ■szállítókocsira. A párttagság többek között ja­vasolta, hogy az időszakosan el- bocsájtott munkásokat az üzem vezetősége segítse az elhelyezke- lésben. Ezért vegyék fel a kap- ’solatot más vállalatokkal. Szól­ak a nemzetközi kérdésekről is, >s méltatták a magyar-román ba- átság fejlődését. Az Angol Munkáspárt országos végrehajtóbizottsága meghallgatta a „Győzelem a szocializmusért44 csoport vezetőit A Munkáspárt országos végre­hajtó bizottsága kedden nyolcvan percig tartó zárt ülésen hallgatta meg a „Győzelem a szocializmu­sért” elnevezésű baloldali csoport elnökét, S. T. Swinglert és a cso­port többi tagját szándékaik felől. Az ülés után Morgan Phillips, a párt főtitkára nyilatkozatban ki­kijelentette, hogy a vita „nyílt, őszinte és részletes” volt. A Star politikai tudósítója sze­rint az ülés nyugodt, udvarias légkörben folyt le. Megtorlásokat nem említettek kifejezetten, „de a célzásokból kis képzelőtehet­séggel kj lehetett olvasni burkolt utimátumot". Gaitskell és a többi munkáspárti vezér megkér­dezte a csoport tagjait, szándékoz­nak-e fiókszervezeteket alakítani a kerületekben, politikai nyilat­kozatokat kiadni és külön orszá­gos értekezletet tartani. A párt­vezetőség tudvalevőleg a legkö­zelebbi választásokon nem ismer­né el hivatalos jelölteknek a cso­port azon tagjait, akik szembehe­lyezkednének a párt hivatalos po­litikájával, vagy döntéseivel, sőt erős ellenjelölteket léptetne fel velük szemben. Úgy tudják,Swing- ler és társa; nagyon enyhe vála­szokat adtak a kérdésekre, han­goztatva, hogy csak az érdeklő­dést akarják serkenteni a Mun­káspárt hívei körében és nem gondolnak semmiféle versengő csoport felállítására. A csoport végrehajtó bizottsága szerdai ü- lésén fontolja meg a helyzetet. Más források szerint a keddi kihallgatás határozott döntés nél­kül végződött. MAI KOMMENTÁRUNK Végre észreveszik! A Sunday Express főszerkesz­tőjének tollából érdekes, és fi­gyelemreméltó cikk jelent meg a lap néhány nappal ezelőtt megjelent számában. A főszer­kesztő, John Gordon a követke­zőiket írta többek között: „Bizo­nyos amerikai tábornokok sok­kal veszedelmesebbek, mint az amerikai rakéták. Itt van pél­dául Norstad tábornok, a NAT O- főparancsnok. Nyílt ke­reszteshadjáratot hirdetett a kö­zépeurópai atomfegyver mentes övezet terve ellen. Ezzel ellen­tétben azt kívánja, hogy Nyu- gat-Németországoi lássák el a leghatalmasabb atomfegyverek­kel”. Ügy látszik, Norstad tábor­nok ihr őexcellenciáját igen rossz emlékezőtehetséggel áldot­ta meg az ég. Ügy látszik, Nor­stad úr elfelejtette, hogy mivé nőtte ki magát Hitler Adolf, Norstad urat az sem érdekli, hogy Adenauer Hitler nyomdo­kain halad, és ezt egyre leple­zetlenebből teszi. Azt sem tud­ja már a főparancsnok ur, hogy a kölcsönadott fegyverek visz- szafelé is elsülhetnek? Vagy ta­lán Adenauerék politikája a feltétlen behódolás jelelt hordoz­za-e magán az Egyesült Álla­mok irányában? A Sunday Express főszer­kesztője keserűen állapít ja meg: „Ilyen rosszindulatú, szeren­csétlen hatású fecsegéssel Nor­stad lehetetlenné tehet minden­féle ésszerű, békés elintézést. Az ilyesmit igazán nem lehet tűrni!" Nem lehet tűrni?! Végre ész­reveszik! De mindaddig, amíg a feltétlen reális szovjet javasla­tokat — a csúcstalálkozó meg­tartásának kérdésében — nem úgy fogadják egyes nyugati dip­lomaták, ahogy azt a népmilllók kívánsága és akarata Is megkö­veteli, úgy véljük, mésris Nor­stad főparancsnok úr fecsegése a mérvadó odaát, Washington­ban. (Tudósítónktól.) A fegyvergyártásból profitáló főikések hatalmas és baljós té­nyezői az amerikai politikának. Ifjabb Frank Pace, a „General Dy­namics Corporation” (katonai re­pülőgépek, rakéták, tengeralattjá­rók gyártáséval foglalkozó társa­ság) elnöke az Amerikai Banká­rok Szövetségében nemrég mon­dott beszédében úgy állította be a fegyvergyártást, mint amely „ösz­tönzőleg hat a gazdasági fejlődés­re a mi társadalmunkban." Sza­vai szerint a fegyvergyártás „azt eredményezi, hogy társadalmunk tartós és nem katonai jellegű gaz­dasági tudományos és kulturális előnyökre tehet szert”. Kijelentet­te a továbbiak során, hogy a fegyvergyártás előmozdítja „az emberi erőforrások megóvását és fejlődését”, Kétségtelenül „tartós előnyöket hoz a fegyvergyártás a Wall Street-hez tartozó monopó- lisfa csoportoknak, de a fent Idé­zett kinyilatkoztatások abszurd voltát senkinek sem kell különö­sen bizonygatni. Az amerikai finánctöke szerepe az amerikai fegyverkezésben Az amerikai monopolista körök befolyáséira jellemző az úgyneve­zett Gayther-jelentés. Ez a megle­hetősen ismeretlen névhez fűződő dokumentum ugyanis szintén a monopolkapitalisták és finánctő- kés csoportok tevékeny hozzájáru­lásával született. A jelentés alap­gondolata a következő: az amerú kaá kormánynak folytatni kell az „erőpoiíiiikát”, évről évre növelni kell a fegyverkezési hajsza üte­mét, s szoros kapcsolatot kell te­remteni a NATO, a SEATO és Bagdadi-paktum között. A jelentések szövegéből kitű­nik, hogy elsőrendű feladatnak tartják a jelentés szerzői az atom­fegyverek gyártásának nagyará­nyú meggyorsítását, valamint azt is, hogy a szövetségeseket minél gyorsabban és sürgősebben Iásták el ezekkel a fegyverekkel. A prog­ram tehát világos: soha nem lá­tott arányú fegyverkezési elő­irányzat, a fegyvergyártási kupacU tás maximumra emelése és ter­mészetesen mindez elsősorban a a nukleáris fegyverek területén. Ha most megvizsgáljuk, hogy kik hozták ezeket a határozatokat, akkor a háttérben működő kap­csolatok újabb láncszeme is nap­világra kerül. Gayther mellett, aki személy szerint a Ford művek egyik fő részvényese, ott ült « bi­zottságban, Robert C. Sprague sokszoros miilldamos, a „Sprague Villamossági Művek“ elnöke, aki a Rockefeller-féle pénzügyi cső- portosulás egyik oszlopos tagja. A bizottságban tevékenykedett Wi­liam C. Foster, volt amerikai had­ügyiéi ndszter-helyettes, aki jelen­leg az „Olin-Mathieson Vegyimű­vek” alelnöke. Az amerikai monopolista körök érthetően nyomban felkarolták ezt a jelentést, sőt a kormány is megvitatta. A vezető körökben — írják az amerikai lapok — külö­nösen Nixon alelnök és Dulles külügyminiszter támogatását nyerték meg a bizottság indítvá­nyai. Ez nem is olyan meglepő, hiszen Dulles alapvetően a „Standért Oil”-l»al áll összekötte­tésben, de szaros a kapcsolata a „First National City Bank of New-York” csoporttal is. Nixon alelmököt a dél-kaliforniai tőké­sek emelték magas tisztségbe. E- zek a tőkések a katonád repülő­gépek gyártásból és a kőolajter­melésből profitálnak. Érthető te­hát, hogy Nixon híve a fegyver­kezésnek. Amerikai jólórtesült körök tudni vélik, hogy 1960-ban ő lesz a Köztársasági Párt elnök­jelöltje. Mint a legutóbbi ameri­kai elnökválasztás is megmutatta a monpoltőkésefcnek nagy bele­szólásuk van az elnökválasztásba, s ezért Nixon mártsak azért is támogatja a jelentésben foglalta­kat, hogy a közeli években sorra- kenülő elnökválasztási kampány­ban számíthasson a Rockefeller- csoport támogatására is. Az amerikai hadügyminisztéri­um csillagalakú épületében Igen feszült a légkör. A szárazföldi haderők, a tengerészet és a légi­haderők tábornokai, magasrangú tisztjei vívják saját külön csatá­jukat a Pentagonban. A harcoló felek küzdelmében a tét mindenekelőtt a rakétafegyve­rek, ezen belül pedig elsősorban az interkontinentális rakéták fe­letti kizárólagos előjog megszer­zése. Ki gyártsa az 1500 méríöldes hatósugarú lövedéket? Melyik a jobb: a légierők Thor ja, vagy a szárazföldi erők Jupiteré? Carl Spaatz tábornok, a Newsweek cí­mű lap katonai szemleírója talá­lóan jellemezte a helyzetet, ami­kor leszögezte: „A Pentagon há­borúra készül, de az egyes fegy­vernemek a háborút egymástól függetlenül akarják megvívni. Addig pedig néha egymást is ősz- szetévesztik az ellenséggel."’ En­nek eredményeként az amerikai hadiipar napjainkban már 38 fé­le rakétatípussal kísérletezik, a- melyek közül a legtöbb nem vál­totta be a hozzáfűzött reménye­ket. Ismeretes, hogy a közelmúltban halászták ki a tengerből a febru­ár 5-én a levegőben felrobbant Vanguard-rakéta maradványait. Köztudomású az is. hogy az ame­rikai légierő február 7-én hajtot­ta végre ötödik kísérletét az At­las elnevezésű interkontinentális ballisztikus rakétával. A lövedék röviddel azután, hogy befejezte hajtóerő segítségével megtett út­ját,-a levegőben elpusztította ön­magát. A megfigyelőknek a Reu- ter-iroda jelentése szerint az s véleményük, hogy a levegőben való felrobbantás arra mutat, hogy nem érte el célját és a kí­sérlet sikertelen volt. Ha figyelembe veszik azt, hogy az új-költségvetési évben a kato­nai kiadásokra szánt összegek sokszorosára emelkedtek, akkor megértjük, miért indult meg az elkeseredett harc a Pentagon fa­lad között. Hiszen a fegyvernemek közötti ellentétek, mögött az ame­rikai pénzügyi csoportosulások és konszerneknek egymásközötti há­borúja folyik. A felemelt hadügyi költségvetésnek már az előszele is úgyszólván „rendkívüli készültsé­get” akozott az USA pénzügyi kö­reiben. Az előterjesztés azután végképp kiváltotta a késhegyig menő harcot. Hatalmas összeg most a tét. S nem közömbös, hogy melyik tőkés csoport rész sül na­gyobb mértékben az amerikai költségvetésnek a hadügyi kiadá­sokra előirányzott összegébő1. Fo­lyik tehát a harc, amelyben a Pentagon tábornokai inkább csak közkatonákként szerepelnek a pénzügyi csoportok irányító kezé­ben. Kovács Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom