Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-30 / 76. szám
Éljen a magyar proletárhatalom vesető ereje, a munkásosztály és sza dolgozó parasztság ! Mélyen meghajtjuk zászlóinkat Közeledik felszabadulásunk nép bős fiaina* áldozatos segitnagy ünnepe. Szabaüítóink vére hullt a magyar fold minden rögére. Gyula, Orosháza, Szente- tornya, Békéscsaba, Cservás, Tótkomlós, Szarvas, Bélmegy er, Békés, Meziroegycr, Dévaváuya, Szeghalom, Füzesgyarroat, Vésztő, Bura, Körösűjfaln, Sarkad, Űjszalowta, Zsadány, Medgyes- egyháza, Magyarbánhegyes, Nagykamarás, Mezőkovácsháza, Dombegyháza, Kaszaper, Végegyháza, Almáskamarás, Kun- ágeía, Donbiraios. Baitonya, Reformátuskovácsháza, megyénk azon helyei, ahol hősi emlékműve*. és sírok emlékeztetik 2 megye mindem becsületes, hazáját szerető lakóját azokra a szovjet Hősökre, akik a kisemmizett, bmkdM magyar munkásnak, dolgozó parasztnak és haladó értelmiségnek visszaszerezték az urak bitorolta hazát, akik közül számtalan, hős a legdrágábbat, az életét adta népünk szar ^Mságáért. — Itt akácfák öve- ÍPRk most, amott fenyői ák ölelik körül a szülőföldjüktől messze pihenő szovjet hősöket, masnit jegenye* állnak svak adatta« díszőrséget a síró* körül, melyek előtt minden április 4-én és november 7-én meghajtja a nép a vörös loSogót és a nem- »stisamű zászlót, s a kegyelet v ír ágkoszorúival borítja el azokat. Azonban volt egy november hatedikénk, nem is olyan régem, 1954-ban, amikor népünk szabadságának ádáz ellenségei, t az ember csillagának vad gyűlölői tartottak vére*, tébolymit jPüwköfcői királyságot. De a nép, hatalmas testvér, a szovjet kmaMUIMinMCkllHIMMBIiklkMtMklIIOH1 az is. Koós Lajos csak bizonygatta pakolás közben, hogy milyen szépen beszélt a báró fogadásán. de 0 alig válaszolt. A vásár járt az eszében. Mi lesz, ha ez nem sikerül? Iparos társai is minduntalan a báró fogadásáról beszéltek neki a vásárban. ö meg csak a vevőket leste; Az inast nyakon is verte, mert az egyiknek nem tudott megfelelő csizmát adni. — Nem látod, hogy az oUial- rúdam van? Hát minek vagy itt? A napot lopni? Miatttad most elment a vevő. Soha ilyen ostoba Jíölköt nem láttam. Másnap hajnalban, amikor hazaérkeztek a vásárról, vadul dobálta a csizmákat, az inas vállára. Az meg volt rőkönyödve, hiszen máskor az is baj volt, ha jobban egymáshoz ütőd'.ek. — Na, fogjad, fogjad nem tojás ez? A kocsissal is összeveszett, hogy közelebb állhatott volna a raktár ajtajához — Máskor is így álltam meg és jó volt. — Az ember nem ugathat mindig. — Akkor hívja máskor azt, aki jobban tudja — csapott a lovak közé, amikor lepakoltak. Felesége is loholt, nem tudta, hogy vizet melegítsen, vagy á- gyazzon. — Az áristenit, csak tekergetitek itthon a fejeteket. Amikor ■azajön az ember, még egy kis OLVASÓK FÓRUMA séfével másodszor is megvédte gyárát, földjét, tervező asztalát. A véres októberi, novemberi időben VmjMh, Dévaványán, Gyulán, Sarkadon és még néhány helyén a megyének levert vörös csillag, szétdúlt hősi emlékmű, és meggyalázott szovjet síró* bizonyították, hogy a ..tiszta’' ellenforradalom sem a kegyelet emelte emlékművek sárba döntésétől, sem a halott-gya- lázástól nem riadt vissza. Erre gondolva, eszembe jót az ellenkező magatartás. Köztudott dolog, hogy a hitleri hordák eljutva a Moszkva—Sztálingrád vontaiig, szétrombolt szovjet városokat, felperzselt falvakat, legyilkolt szovjet hazafiak tömegét hagyták maguk után. A szovjet emberekben egekig csapott a fasiszta rablók elleni gyűlölet. Mégis, saját szememmel láttam a szovjet falvak és városok határában a fake reszt«* német sírok tömegét. Egyetlen szovjet embernek sem jutott e- eszébe. hogy a keresztfák kiszedésével megsemmisítésével, vagy bármily módon gy alázza a fasiszták katonasír jait. Felszabadulásunk tizenharmadik évfordulóján, második felszabadulásunk után másfél esztendővel minden eddiginél mélyebb hátival és szeretettel hajtja meg népünk vörös és nemzeti uns lobogóit és helyezi el a bála és kegyelet koszorúk az ellenforradalom gyalázatától megtisztított szovjet hősi emlékművekre és sírokra, a vérrel megpecsételt, széttéphetetlen örök barátság lángoló bizonyságaként. Huszár Rezső Súlyosság szerinti sorrendet Szerencsétlenség esetért a súlyosan sebesülteket segítik elsősegélyben és csak azután a többieket, tekintet nélkül arra, hogy melyikük kiáltott előbb se. gítségért. Ilyen súlyos „lakás- sebesült“ vagyok én is. A Gyulai Állami Gazdaságban dolgozom, mint rakodómunkás, feleségem pedig a Községgazdálkodási Vállalatnál hivatalsegéd, öt gyermekünk van, tehát heten vagyunk összesen. Lakásügyünk már öt éve megoldatlan. Eddig két olyan lakásunk volt, mely lakhatatlan. A legutolsóból azért kellett kiköltözni, mert ránkszakadt. Jelenleg a Kiss István utca 26. szám lakrészben húzódtunk meg, de el kell hagynunk, mert megállapították, hogy a kiutalás annakidején téves volt. Már több lakást próbáltunk kiutaltatni, de mindig eredménytelenül. Legutóbb állami házban —** nagy családomra való tekintettel — két szobás, konyhát lakást kertünk s azt — legnagyobb megrökönyödésünkre — egy idős házaspárnak adták s én, heted- magammal ismét fedél nélkül maradtam. Az elutasító határozat a sorrend megtartására és türelemre intett. Feltétlenül kell az idős házaspárnak a lakás, de nekik a létszámot illetően egy szoba-konyha is megfelelne. Ismét az történt, hogy a súlyosabb esetet figyelmen kívül hagyták. Józanéletű, türelmes munkásemberek vagyunk, mégis ezek után joggal keseredünk el. Mi lesz velünk és öt kisgyermekünkkel, akiknek egészségéért féltő szeretettel aggódunk és akiket rendkívül megvisel ez az ide-oda dobálás. Kiss István, Gyula Á beEmegyeri vadászbrigád munkafervébőJ Az idén eddig 200 nyulat es 14») fácánt adott államunknak a brigád. Lehetett volna többet is, de a vadászok nem igen irtották a húsvadak pusztítóit, a duvadakat. Kovács Péter brigád-vadászmester azt javasolta tehát, hogy ezek irtásával kezdjük. Eddig 34 szarkát, 5 kutyát, 3 héját, 15 rókát és egy sereg macskát irtottunk ki. A vadállomány növelését úgy is segítjük, hogy most, tavasszal, a lucernakaszáláskor talált fácántojásokat összeszedjük és kikeltetjük. Az őzek részére csicsókát ültetünk. A vadállomány fejlesztését társadalmi munkában csináljuk. A bélmegyeri vadászbrigád párosversenyben van a kárászj állami rezervátumbeli vadtenyésztőkkel a hasznos vadtenyésztésben és a duvad irtásában. Forgó József, Bélmeguer, Hi^ziilüiik si prill* 4-re Olt mád A NÉPÚJSÁGOT »■■•••»•*•■■•»»««*•(••*»• melegvíz siincs — ordított Aóám végig a verandán. Felesége a konyhában, az inas pedig a műhelybe szaladt be. ő peeBg a disznódhoz ment, majd a raktárba. Aztán az udvaron ie-iel járt, újabb és újabb cigarettára gyújtott. öt óra tájon felkerekedett és átment a jó káhajátásnyira lévő kocsmába. Az öreg Bakos már kinyitott.; Májusban korán kelnek az emberek, kapáim mennek és ha nyitva van, be-betérnek egy féldecire. Töke Sándor is akkor ballagott kapával a vállán. — Gyere be komám egy üveg pálinkára — szól neki Adám Imre Arcán fájdalmas vonások borították. — Nem, nem — szabadkozott Tőke. — De mi van veled komám! Beteg vagy? — nézett rá meglepetten. — Hagyjuk ezt. Gyere, ■— megfogta karját és bementek az öreg Bakoshoz. Tőke azután haza is kísérte. A kapunál gyorsan elköszönt. — Megyek, mert kinevetnek a szomszédok, hogy ilyen későn ballagok a határba. Te szokíad mondani, hogy az élelmes koldus ily érvkor már a harmadik határon túl jár. Isten áldjon, ne betegeskedj. Ádám Imre csak bólintott. Tőke Sándor elhaladt vagy öt sarkot, amikor észrevette, hogy tarisznyáját ottfelejtette az öreg Bakosnál. Szégyenszemre viasza kellett fordulnia. Az idő pedig már bét óra felé járt. Nagyon bántotta a dolog, de nem tehetett mást, egész nap nem lehet éhen. Már a kocsmához közeledett, amikor a lánya lélekszakadva rohant elébe, hogy jöjjön, Ádám bácsival baj van. Nem kérdezett semmit, ő is szaladni kezdett. Amikor odaértek, tárva-nyitva veit minden. A raktár előtt tolongtak néhányan. Be- JüItőI szívszaggató sírást hallott. Nem kérdett senkit, berohant. Adám Imre ott feküdt; a kövön, csukott szemmel, felette a gerendából elvágott kötél lógott, Koós Lajos szemét törülgette és bele-belek©högött zsebkendőjébe. Pista, az inas görbült ajakkal cipelte a darás vödröket az ordító hízóknak. Egy óra múlva Ganczler is sietve fordult be Adám kapuján. — Mi lesz most velünk? — törölgette szemét Adám felesége. — Sajnos, a földdel együtt sem futja a csizma, a hízó az adósságot, — törölgette meg szemüvegét Ganczler. — ötszáz pengőm odaveszett — sóhajtott s az emberek közé dugta kopasz fejét és benézett a raktárba. Aztán hátrafordult és elment Tőke Sándor köpött egyet utána és Ádámnét bevezette a szobába Közben arra gondolt, hogy örzsének nem lesz cipője a konfirmációra..! A MÁV békéscsabai pályafenntartási főnökség dolgozói minőségi írunkával akarják köszönteid április t-és, hazánk felszabadulásának 13. évfordulóját. Főnökségünk 29 pályamesteri szakaszán több. mint 9M munkás már betek ÓM [erről beszél A téli hónapokban is i becsülettel helyt álltak dolgozóink. A hóakadályokat minden e- , sebben gyorsan megszüntették. A munka megkezdése előtt mindig közösen beszélik meg a tennivalókat, hogy aztán gyorsabban cselekedjenek. Ezt teszi Sóti Frigyes, Békési István, Kubinszhl Károly és még több pályamesfer. Szőes Pál, a pályafenntartási főnökség vezetője, Bánfi Adám párt- titkár és Hortobágyi Adám műSxerkesxtöaég közleménye Közötjük olvasóinkkal, hogy lapuink április 4-én 12 oldala« ünnepi számként jelenik meg. Lapunk április 5-én 6 oldalas terjedelemben szintén megjelenik. i szaki tiszt pedig igazi embenszc* rétéit«# segíti e lelkes kollektívát. A mnnkafepyrffmre sem panaszkodhatunk. Itt hamar szóvateszik a hanyagságot, a bürokráciát a munkások. Kesjár, Túri, Lagsádli kollégáink — a pártszervezettel közösen — rendszeres politikai és szakmai oktatással segítik főnökségük előrehaladását. Vasutasaink tudják, mit jelent a vasutas becsület, a közlekedés megbénulása, ezért Is készülnek o- lyan szorgalommal április 4-re és még jobb minőségő! munkával a- karják köszönten! ezt a napot. Munkása ink többsége tanult Ja* knsav, Zsorv, Denldov szovjet hősök példájából, akik a fasiszta repülők bombázása közepette is ellenőrizték a pályatestet-és intézkedtek annak rend behozásáról. És az április 4-ére való készülődés közben ne feledjük Munich, elvtárs szavait, aki nemrég arról beszélt, hogy ma a bare, a termelés frontján van. Itt kell legyőzni az ellenségei, állandóan szem előtt tartva és követve a párt és a kormány politikáját. Boldizsár Gyula levezető Éppen ideje lenne itt Gyulaváriban megszüntetni azt a lehetetlen állapotot, ami a kenyér minőségénél tapasztalható. Nagyon sokan panaszkodnak emiatt, köztük magam is. Van amikor az úgynevezett „csere” és a „pénzes” kenyér is Jó, de legtöbbször ehetetlen. Érthetetlen ez, mert a liszt kifogástalan, a mi községünk is onnan kapja, ahonnan Gyula és *mígis mennyivel Jobb ott a kenyér. A hiba az itteni sütőüzem munkájában keresendő. Csak hanyagság lehet az oka, ha Jó lisztből rossz kenyeret sütnek. Pedig a gyulaváriak szeretnének jó kenyeret enni, mikor a cserekenyérért odaadják a jó lisztet (egyébként a „csere” és „pénzes” kenyér között semmi különbség nincs) éppen úgy, mint a pénzes kenyérért a pénzüket. Ennek a jogos igénynek a kielégítése pedig nem múlik máson, kizárólag a gyulavári sütőüzem dolgozóin. . Keserű Tibor Gyulavári, Táncsics u. 5. Ehető kenyeret
