Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-04 / 53. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. március 4., kedd PÁRTÉLET_____________* A közoktatásról tanácskozott a gyulai járási párt-végrehajtóbizottság Az MSZMP gyulai járási végrehajtó bizottságának tagjai a február 22-i ülésükön tárgyalták a járás közoktatásának helyzetét. A tanácskozásra több pedagógust és iskolaigazgatót is meghívtak. A közoktatásról szóló jelentést — melyben részletesen foglalkoztak a közoktatás anyagi feltételeivel, a tantermi és iskolai felszerelés ellátottságával, valamint a nevelők társadalompolitikai és gazdasági helyzetével és munkájával, — a párt-végrehajtó bizottságának ágit. prop. osztálya mellett működő közoktatási bizottság terjesztette be. Többek között megállapították, hogy jelenleg a gazdasági erőnkhöz mért maximális állami beruházások mellett is a növekvő igényeket- a meglévő óvodák nem e- légítik ki. Hasonló a helyzet az általános iskoláknál és középiskoláknál is, ahol tanteremhiány van. Utaltak arra is, hogy egyes nevelők lakásproblémával küzdődnek. Szóltak arról, hogy a nevelők nagy többsége becsületesen dolgozik. A tárgyismeretek elsajátításában a tanulók jó eredményeket érnek el. Foglalkoztak a pedagógusok politikai nevelésének fontosságával, mely feltétele annak, hogy fokozódjon az Ideológiai tisztánlátásuk. A napirend megtárgyalása során igen sok hasznos észrevétel, javaslat hangzott el, melyek útmutatást adtak a járásban a közoktatás megjavításához. Többen foglalkoztak a kommunista pedagógusok feladataival, a- tantestületekben. Sokat vitat kpztak % nevelők ideológiai képzésének megszervezéséről, a párt személyes kapcsolatainak kiépítéséről. Voltak olyan nézetek is, hogy a pedagógusoknak nem lehet magánügyük a vallás, mivel közvetlen a fiatalok nevelésével foglalkoznak, és a materialista tudomány oktatása a feladatuk. Sípos Károly elvtárs, a pártbizottság titkára a tanácskozás e- redményét összegezve többek között arról beszélt, hogy a járásBé kegy ülések Békéscsabán A békéscsabai „Egyakarat" Termelőszövetkezetben csütörtökön békegyűlést tartottak, amelyen Talabér Ferenc elvtárs ismertette a nemzetközi politika eseményeit és a békemozgalom feladatait. A ífz-nek mintegy hetven tagja tiltakozott a tömegpusztító fegyverek használata és a háborús célú nukleáris kísérletek ellen, s vállalta, hogy jó munkával támogatja a béke ügyét. A jövő líéíen az alábbi helyeken rendeznek béke- gyűlés > i Békéscsaba kerületeiben Március 4-én az I. kerületben, a Révai utcai iskolában este 6 órakor Szilágyi László tanár ismerteti a nemzetközi helyzetet. Március 5-én a II. kerületben, a szakszervezetek megyei tanácsának Sztálin úti székházában szintén Szilágyi László tanár, a TTIT tagja tart előadást, amely után a i,Te és annyi más baj társad’1 című érdekes dokumentfilmet vetítik. Március 6_án este 7 órakor a III. kerületi, Dombos utcai iskolában rendeznek békegyűlést. Előadó: Meszlényi György tanár. ban a közoktatás egészségesen fejlődik és a pedagógusok ideológiai nevelésében is értek el eredményeket. Éppen ezért helytelen lenne, ha türelmetlenül tekintenénk azokra a becsületes nevelőkre, akik ma még állami életünk egyes részletkérdéseiben nem látnak tisztán — mondotta — majd a nevelők egy csoportjának vallásosságával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nincs igazuk azoknak, akik a pedagógusoknál a vallást általában nem tekintik magánügynek és ezért „keményebb” eszközöket javasolnak. Mint mondotta: „ha a pedagógus pártonkívüli, akkor magánügye, ha párttag, akkor természetesen nem magánügye a vallás.” Ez azért van így, mert a pártnak elsődleges a legfőbb ellenség — a kizsákmányolok, a burzsoázia — elleni osztályharc. Helytelen lenne úgy meghúzni a frontokat, hogy vannak vallásos és ateista emberek. Az ateisták a mi oldalunkon, a vallásosak pedig a másik táborban állnak. Az osztályharcot az osztályellenség ellen vívjuk az iskolában is. A mi oldalunkon is vannak vallásos emberek, viszont a másik táborban is vannak ateisták. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy lemondunk az ideológiai harcról, vagyis nem küzdünk a vallásos előítéletek, az idealista világnézet ellen. Ebben a harcban a nevelő- testületekben is a pártszervezetekre kell támaszkodni. Sípos elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy a pedagógusok körében a politikai és ideológiai harcot az előforduló téves nézetek ellen nem helyes a gyermekek előtt vívni, nem helyes erre a gyermekeket — úttörőket — felhasználni. . Az úttörőszervezetek és pártCsaknem zsúfolásig telt vasárnap délelőtt a békéscsabai tanács díszterme. Ifjak — a KISZ városi alapszervezeteinek küldöttei, mintegy százhatvanan — és idősebbek, — a párt, a társadalmi és gazdasági élet vezető emberei jöttek el, hogy megtárgyalják a békéscsabai kommunista ifjak csaknem egy évi munkáját, és megválasszák a KISZ városi bizottságát. Ott voltak a fegyveres testületek küldöttei, s az elnökség soraiban Perjési László, a KISZ KV- nek munkatársa. A szervező bizottság beszámolóját Gabnai István terjesztette a küldöttek elé, melyből kitűnt, hogy a békéscsabai kommunista fiatalok egy évi munkája nem volt hiábavaló. Jórészük az ellenforradalom viharos -apjaiban Is a legerősebb támaszai voltak a pártnak és küzdöttek a proletárhatalom megvédéséért. S ahogy hallatták szavukat, úgy erősödött tá- 1 íruk napról-napra, s ennek hű bizonyítéka, hogy csaknem egy év alatt megtízszereződött a városban a KISZ taglétszáma. Negyven alapszervezetben ma mintegy 1300 fiatal segíti a pártot országépítő programjának megvalósításában. A beszámoló sok tennivalót jelölt meg a város kommunistáiszervezetek — a komunista pedagógusok segítsenek abban, hogy a pedagógusok megőrizzék tekintélyüket. Az idealista világnézet elleni harcot is személyes beszélgetéseken, szakmai vitákon a párt politikájának ismertetése és hirdetése útján kell vívni. A párt-végrehajtó bizottság összegezve a javaslatokat, több fontos határozatot hozott. Többek között, hogy a járási pártbizottság tagjai szorosabb kapcsolatot létesítsenek a tantestületekkel, személyesen beszélgessenek a nevelőkkel és a szülőkkel, jobban segítsék a szülői munkaközösségeket. A bizalom erősítésére törekedjenek. A párt-végrehajtó bizottság határozatában kimondotta, hogy a tanácsokban dolgozó kommunista vezetők hasonlóan cselekedjenek. A területi óvodák tehermentesítésére és az ezzel kapcsolatos igények fokozottabb kielégítésére határozatban javasolták a nagyüzemeknek és gazdaságoknak, hogy létesítsenek ü- zemi óvodákat. A végrehajtó bizottság felfigyelt egyes pedagógusok társadalmi munkával való túlterhelésére és úgy döntött, hogy szer. ély szerint megvizsgálják a körülményeket és a túlterhelést megszüntetik. Határozatot hoztak, hogy az alapszervezetek fokozottabban segítsék a munkás-paraszt származású gyermekek továbbtanulását. Elhatározták, hogy a pártvégrehajtó bizottság a pedagógusok ideológiai nevelésére a jövőben többször szervez előadásokat az ’ osztály harc kérdéseiről, a vallás eredetéről és szerepéről. E- zentúl pedig a kommunista pedagógusokkal munkájukról és fel- . adataikról tanácskoznak a közel- I jövőben. nak — melyek hívein tükrözték a KISZ I. kongresszusának határozatát —, de egy dologgal a- dós maradt. Kevésbé volt önkritikus és korántsem adott képet arról, hogyan s mint működött a szervező bizottság és milyen hibák fordultak elő munkájukban. S amit ők elmulasztottak, azt kiegészítették a küldöttek. Simon Pál téglagyári fiatal ezt így juttatta kifejezésre: ne csak az Ifjúsági Házból irányítsák a város ifi-mozgalmát, ne csak egy-két jól működő alapszervezetben legyenek sűrűn látott vendégek, hanem jussanak el és minél sűrűbben oda is, ahol a legtöbb gond, a legtöbb probléma van. A gyakorlatban kell megismerni az embereket és segíteni a szárnyukat bontogató vezetőségeknek, így sokkal tartalmasabb lesz a KISZ munkája. Nem voltak itt nagy szónoklatok és jelszavak, hanem fiatalok és Idősek őszintén mondták el véleményüket és kívánságukat. Kifejezve azt, hogy kettőn ál a vásár, az ügy, amiért fáradoznak, egy és ez kell, hogy közös egységbe kovácsolja a fiatalokat és az időseket Is egyaránt, ennek záloga pedig a kölcsönös megbecsülés és tisztelet egymás iránt. — Deák — Bod a Zoltán Egész szívünket adfuk az ifjúságnak —A KISZ békéscsabai küldöttértekezletéről— NEMZETKÖZI SZEMLE „Forr a világ bús tengere”... talán szentségtörés költői szavakkal jellemezni azt, ami a lehető legtávolabb ál! minden lírától, e verssor mégis találó napjaink nemzetközi politikájára. A központi kérdés változatlanul a „csúcstalálkozó”. Több mint valószínű, hogy még az idén létre is jön. És minél határozottabb alakot kezd ölteni ez a valószínűség, annál gyorsabbá válik a nemzetközi élet mozgása. Jegyzékek, ellen- jegyzékek, javaslatok, ellenjavaslatok ütköznek és ravasz manőverezéseket látunk azok részéről, akik ellenzik a nagyhatalmi tárgyalásokat. Ugyanakkor megmozdult az esetleges csúcstalálkozó legfőbb érdekelt je, a nemzetközi közvélemény is. Nem mindenütt azonos ütemben és nem is egyforma szélességben, de Angliában minden esetre olyan erővel, amilyenre aligha találunk példát a háború befejezése óta. A csúcstalálkozótól függetlenül, de annak sorsát befolyásolva tovább folyik az ázsiai-afrikai népek felszabadulási harca, amire a tuniszi és algériai események világítanak rá legélesebben. Mindezek mellett, mint valami palackból kiszabadult szellem, új, bizonytalan körvonalú aggodalom kezdi körülfonni a nyugati világ politikusait és pénzügyi vezetőit: megáli-e az amerikai gazdasági visszaesés? Több mint valószínű a csúcstalálkozó És ha a valószínűség a megvalósulásnak adja át a helyét, a napirenden minden bizonnyal ott fog szerepelni a Rapacki-terv. Ez az egyik végkövetkezetetése a párizsi Le Monde vezető munkatársának, André Fontainenek is, aki hat egymást követő cikkben vizsgálta egy „új Genf’‘lehetőségeit. „Mindent egybevetve — írta —* a jelek azt mutatják, hogy a- mennyiben a kormányfők ösz- szülnek, ez a terv a vita egyik legfőbb tárgya lesz.” Józanság és realizmus jellemzi a lengyel kormány tervót. Ha a nyu- gáti világ képviselői végiül is haji land ók lesznek arra, hogy azokból a problémákból induljanak ki, a- melyekben elképzelhető bizonyos- fokú közeledés, vagy megegyezés, akkor a Rapacki-terv jó szolgálatot tehet. De ennél több is rejlik a lengyel elgondolásban: egy későbbi tárgyaláshoz nyit kapukat. Az az elképzelés, hogy a két Németország, továbbá Lengyelország és Csehszlovákia területe ar tomfegyvermemtes övezetté váljék, józan, mert nem követeli a nagyhatalmi erőviszonyok felborítását. borsiad A Rapacki-terv nem szól Németország egyesítéséről. Közvetve, a légkör megjavításén keresztül kedvező hatással lelhet azonban a német kérdésre. Ezt hangsúlyozta Rapackd külügyminiszter is az angol Timesnek adott interjújában, Az említett összefüggések ér lehetőségek nyugatnémet politikai körökben is érthető izgalmat támasztattak. Az Adenauer-kormány sietett eleve elutasítani a Rapacki tervet, a közvélemény képzeletét azonban megragadta az atomfegyvermentesség és az enyhülés lehetősége. Az érdeklődés fokát jelzi az a körülmény, hogy a terv körül magán a nyugatnémet kormánypárton, a keresztély demokrata párton belül is heves vita kezdődött. És ekkor lépett közbe Norstad tábornok, az Atlanti Szövetség főparancsnoka. Hívebben szólva, ekkor avatkoztak be azok az amerikai körök, amelyek ragaszkodnak az „erőpolitika” folytatásához. Ezek a körök és érdekeltségek „elengedhetetlennek” tárt- iák, hogy Nyu gat-Németországban atomfegyverrel felszerelt csapatok állomásozzanak és szerintük az amerikai egységek európai „jelenléte’1 elképzelhetetlen Nyugat- Németországban elhelyezett atomfegyverek nélkül. De nemcsak erről van szó. Norstad, Dulles és a többiek „ragályosnak" tartják a Rapacki-tervet, amennyiben az megvalósul. Attól félnek, hogy nem lehet majd megakadályozni, hogy Franciaország, Olaszország és A világ fennálló megosztottságából indul ki — épp ezért lehet tárgyalási alap — és ha megvalósul, ha- talma^®eszültségcsökkentő hatása lehet. Túl ezen, a kölcsönös ellenőrzés bevezetésének felvetésével, főpróbája lehet egy későbbi általános leszerelési egyezménynek. A- zokban a nyugati polgári körökben, amelyek nem idegenkednek egy nyugat-kelet közti párbeszédtől, a javaslatnak éppen ez az oldala keltett visszhangot. „Számunkra — hangsúlyozta a Le Monde mér idézett cikke — pontosan az atomfegyverekre vonatkozó ellenőirzési rendszer lehetősé- sében rejlik a Rapacki-terv legpozitívabb vonása. Hiszen nem az akadályozta-e meg mindezideig a leszerelési tárgyalásokat, hogy nem sikerült egy ilyen ellenőrzési rendszert létesíteni?” A Le Monde okfejtése persze tipikusan nyugati érvelési mód és a célok is nyugatiak: az ellenőrzésre helyezni a hangsúlyt. Ha mindezt leszámítoljuk, az állásfoglalás akkor is e- lőrevisz. A Rapacki-tervnek éppen az az egyik érdeme, hogy nem hagyta figyelmen kívül a másik oldal várható ellenvetéseit. közbelép más nyugateurópai országok ne követeljék az „atomfegyver mentes övezet” kiterjesztését saját területükre, ha az egyszer Nyugat-Németország- ban létrejön. Végül az idézett körök úgy látják, hogy az atomfegyvermentes övezet megteremtése után kevésbé fejthetnek ki nyomást a Szovjetunió és a népi demokratikus országok viszonyát illetően. így történt, hogy miközben a nyugat-német kormánypárt képviselői csoportja éppen arról vi- atkozott élesen és szenvedélyesen, vájjon eLfogadható-e a Ra- paoki terv, nemzetközi vitaalapul, váratlanul közzétették Norstad tábornok sebtében elmondott televíziós nyilatkozatát. A NATO főparancsnoka nyilatkozatában ál- ást foglalt amellett, hogy a nyugat-német hadsereget szereljék fel atomfegyverrel és a köztársaság területén létesítsenek raktéta- ámaszpon tokát. A nyilatkozat időzítése aligha enged kételyt célját illetően. A nyugat-német szociáldemokrata sajtószolgálat egyenesen annak a gyanújának ad hangot, hogy a nyilatkozatot maguk Adenauerék rendelték meg. A londoni Times bonni tudósítója pedig arról ír, hogy a tábornok beszédét Nyugat- Németországban az ország bel- ügyeibe való beavatkozásnak tekintik.
