Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-27 / 73. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Berregnek a varrógépek... Élesen berregnek a varrógépek A fogasokon vállfán függnek a kiszabott, munkában lévő ruhadarabok: (kiskosztümök, szövetruhák szoknyák, blúzok. Az egyik gép fölé Herpai Mária hajol. Gyönyörű, világoskék műszőrme anyagból kabátot állít.össze. A másak gépnél fehér selyemblúz készül. Amott szövetruha darabjai láthatók. A szabászasztalon kiterítve egy szürkéskék szövet. Szikriszt Lajosné fehér krétával rajzolja rá a ruha körvonalait, a kiválasztott fazon szerint. Egy másik teremben a próbababán sötétkék kosztüm felső része feszül, arrébl sötétzöld düftin kosztüm összefér- celve lóg egy vállfán. Amerre néz ez ember, férccel összeállított ruhákat lát, próbákra előkészítve. Egy üvegszekrényben szépen simulnak egymásra a sokféle színű és színárnyalatú szövetek, selymek. Egy kis kerékasztalon nagy halomban hevernek a legújabb, 1958-as tavaszi, nyári divatlapok: magyar, francia, angol, német divattervezők gyönyörű modelljei. Ez a kép fogadott a Békéscsabai Textilfeldolgozó Ktsz Sztálin úti nőd, mérték utáni szabóságában. Bepillantást akartam nyerni a divatos ruhák készítőinek „birodalmába”. Ez a részleg 1951 óta működik Rengeteg a munkánk, az egész megyéből felkeresnek bennünket Havonta körülbelül 50 ezer foriiv' a bevételünk anyagértékkel e- gyütt. Huszonöt százalékkal nagyobb, mint tavaly ilyenkor. Ekkora forgalmunk még soha nem volt. — Sokat áldoz a szövetkezet arra, hogy átvevőket kielégítse. Rendszeresen járunk Budapestre ruhabemutatokra, s a legszebb (modelleket lehozzuk. Vevőink kívánságára anyagot is vásárolunk Pesten. A legszebb divatlapokat Járatjuk, például a francia Vaugot — kapom a tájékoztatást Bajusz Jánosaiétól, a részleg vezetőjétől. Sorolja, s én jegyzem. Azt is megtudom, hogy milyen a legújabb divat. A derékhoz feszülő kiskosztümök helyett az egyenes, lezser fazonúak hódítanak. Divatos a hétnyolcados kosztüm, kabát, bő alj, alsószoknyás nyári ruha. Kis időre megszakad beszélgetésünk. Vendégek érkeznek — Érdeklődöm, hogy kis kosztümöt mennyiért varrnak és mikorra készül el, — kér felvilágosítást egy fiatalasszony, A fazontól függően 220—300 forintért és körülbelül április végére kész lenne — hangzik azonnal a válasz. — Margitka néni, próbálhatok? A Kispolgárak bemutatójára kellene a ruhám — így egy másik asszonyka. Mindenki megnyugtató választ kap Közben Szikriszt Lajosné, a szabász és próba zó is kijön. Próba közben mondja el: — Van úgy, hogy havonta 70— 80 ruhát is kiszabok, s még ennél is többet próbálok. Elég nehéz... nagy figyelem és türelem kell hozzá. Bajuszné közben lebonyolította üzleti megbeszéléseit, s minden kérdezés nélkül mondja tovább: — Vállalatoknak is dolgozunk, legutóbb a Balassi Művelődési Otthonnak készítettünk ruhákat a Hófehérke és hét törpe című mesejátékhoz. Tehát, amint kitűnik: van munka bőven, biztos megélhetést nyújt a tizenegy varrónőnek. Halászná, a szövetkezet egyik tagja mindnyájuk gondolatát tolmácsolja szavaival: van mit csinálni, csak győzzük. Sokszor késő estig ragmen vevőnek sürgős a ruha. Keresünk is forin; tat. Emlékszem arra az időre, amikor eléggé bizalmatlanok voltak az emberek a szövetkezethez. Inkább a maszek-munkát kedvelték. Most ml a helyzet? — kockáztatom meg a kérdést. — Ez már régen elmúlt — mondja mosolyogva Bajuszné. Megszereztük a bizalmat Nagyon sokan rájöttek arra, hogy amit elvesztenek a réven, azt behozzák a vámon, hogy ezzel u közmondással éljek. Kérdő tekintetemre bővebb magyarázatot ad. — Ugyanis vannak még kantárok, sok elfuserált ruha kerül hozzánk „operációra” — s ezért most már szívesebben áldoznál? többet ruhavarratásxa a nők. A szakember utánpótlásra is gondolnak. Négy tanulójuk van Ketten — Hídvégi Judit és Csatári Ilona — már önállóan if dolgoznak. Nagyon ügyesek, ösz- szed teszik le a szakvizsgát. Nemrégen nyílt meg a részleg mellett egy másik üzlet: itt kabátokat és kosztümöket varrnak. ízléses, finom kidolgozású ruhadarabok kerülnek ki innen. Timár László vezetésével szorgalmasan dolgoznak itt is. Annyi a munkájuk, hogy már csak májusra vállalnak. A sok jó mellett említsük meg a javítanivalót is. Elég hosszú a vállalási idő — három hét — és sokszor ezt sem tartják be. Előfordul, hogy a próbára kijelölt ruha nem készül el. Ha még nagyobb gondot fordítanak a pontosságra, méginkább rászolgálhatnak az elismerésre. Rövid bepillantás volt ez ennek a kis kollektívának a munkájába. Olyan gondolatokkal távoztam hogy aki ízléses ruhában akar járni, bizalommal fordulhat hozzá juk. >TV'! EPILLANATKÉPEK A MEGYEI KISIPAROS NAGYGYŰLÉSRŐL A nagygyűlés résztvevői feszült figyelemmel hallgatták az érdekes, sokoldalú előadást, melyben az őket érintő és érdeklő legfontosabb kérdésekről esett szó: az Ipar törvényről, a becsületes kisiparosok nagyobb megbecsüléséről, a KIOSZ munkájáról. * Nagy Zoltán, a KIOSZ megyei választmányának tagja, magyar- bánhegyesi kisiparos arról szólt hozzászólásában, hogy hatékonyabban küzdjenek a kantárok ellen s ehhez a tanácsok is adjanak az eddiginél nagyobb támogatást. Újítási hónap a Békéscsabai Kötöttáru Gyárban A Békéscsabai Kötöttáru Gyárban több száz újítást alkalmaznak, amelyek az elmúlt években sok tízezer forintos megtakarítást eredményeztek az üzem gazdálkodásában. A fejlődés azonban mindig újabb ötleteket kíván. Az újítások száma mintegy másfél éve csökkent, ezért a gyár vezetősége márciusban újítási hónapot rendezett. A három legjobb újító között április elején ezer forint díjat osztanak szét, helyezésük arányában. A kezdeményezés sikerrel járt, újból felpezsdítette az újítók kedvét; három hét alatt több újitást nyújtottak be az üzemben, mint addig az ellen- forradalom óta összesen. A takarékosság nagyobb mérvű elősegítésére a gazdasági és a szakirányítókból önköltségcsökkentési bizottságot is a- lakítottak. A bizottság tagjai — ki-ki a maga munkahelyén — felkutatják és számításba veszik azokat a még kínálkozó lehetőségeket, adottságokat, a- melyekkel tovább csökkenthetik a kiadásokat, valamint több anyagot takaríthatnak meg. Tervpályázat A* Építésügyi Minisztérium, az Építőipari Tudományos Egyesülettel közösen Jeligés pályázatot h'r- de< többszintes lakóépületek részére emeietfcöri födémszerkezetek terveinek és ötleteinek beszerzésére. A pályázat első díja tízezer forint Ezenkívül két második díjat, három harmadik díjat s hat megvételt díjat osztanak ki. A tervpályázati kiírást és annak mellékletét Jelentő tanulmányt az Építésügyi Minisztérium Tervező Főosztályán lehet átvenni. IBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB« hogy az apám nagykereskedő volt. Riki sem, hogy az apja 30 holdat örökölt és megőrizte, gyarapította. — Igazad van, nem tehettek róla. Ellenben a prolik száját befoghatjátok. Nagyon egyszerű: ha valamelyiket rajtakapod valamin, csinálsz egy lármás termelési értekezletet, hogy így a társadalmi tulajdon, meg úgy. Aztán egyet-kettőt fegyel- rnileg elküldesz, utána síri csend. Azt mondják, ne szólj szám, nem fáj fejem. Legelőbb ezt a Bagit rúgd ki. A főnöknél én bemártom a fenyőfa miatt. — Nem hiába mondják, hogy pandúrból lesz a jó tolvaj — veregette meg Januska vállát Bukó. — Nézd, engem sem a gólya költött. Az én apám se szegényparaszt volt, mint ahogy az önéletrajzban írtam. Hogyan végezhettem volna akkor jogot? Az a szerencsénk fiúk, hogy vannak tökkel ütött vezetők, a- kiket az orruknál fogva lehet vezetni. Rádbízták a leltározást? Csináld úgy, hogy stimmeljenek a végösszegek, aztán éljél úri emberhez méltóan. Egyél, igyál, vagy építs házat. De ne itt, hanem a Dunán úlon. Ha kész, itthagyod az egészet. * Januska másnap reggel utazott el a körösmenti erdészetből meglehetősen álmosan, émelygő gyomorral és nagy fejfájással. Szólt Jolinak és a gépbe diktálta a jelentést: „A Héja ügyben tartott vizsgálat alkalmával megállapítottam, hogy a vádaskodás és gyanúsítás nem egyéb alaptalan, rosszindulatú destruktív támadásnál a kiváló erdész személye ellen, aki kemény kézzel sújt le a társadalmi tulajdon fosztogatóira és a bércsalókra. Bagi Istvánt is rajtakapta fenyőfa lopáson. Ezt fúrással akarja megbosszúlni.” Az igazgató aláírta a többi aláírni való közzétett jelentőssel együtt, anélkül, hogy elolvasta volna. Aztán telt-múlt az idő. Az októberi események idején Januska különböző vezető tisztségbe került: tagja volt az ellenforradalmi bizottságnak, összekötő és vezérszónok, röpirat- szerkesztő és az isten tudja, még mi minden nem. Héja rendületlenül irtotta az erdőt s a kiirtott fának egynegyedét eladogatta saját zsebére. Két vagon szer- számfát elküldött Dunántúlra s megkezdte a ház építését. Mikor már bekölíözhetővé vált, 1958 tavaszára a bíróság 4 évi börtönre ítélte. Januska, aki éppen akkor szabadult ellenforradalmi cselekményeiért, hiába kereste mér. Bukó Péterről pedig megtudta, hogy folyik ellene a vizsgálat, 25 000 forint raktárhiány miatt. — Nincs isten, aki megkönyörülne rajtunk — sóhajtott fel keserűen Januska és ismeretlen helyre távozott. Kukk Imre Miért csak álom..*? (Tudósítónktól.) Fiatal technikus ismerősöm az utcán rámkö szönt és megállított: — Van egy kis ideje? — Van. — No,' ezt hallgassa meg, s ha jónak találja, írja meg. — Az építkezés? — Azzal kapcsolatos. Ne valami szenzációt várjon, de azt hiszem, érdemes volna vele foglalkozni... Bementünk egy feketére. — Halljuk. — Tegnapelőtt történt. A munkaidőnek fél ötkor van vége, a művezető ráütött a gongra. Tudja, ez nálunk egy félméteres darab 1 tartőgerenda. Ezzel szoktunk harangozni délben és a műszak befejezése után. Én még bent maradtam az irodában egy Ideig, mert egy új, nyolcemeletes á- ruház terveit kaptuk meg és azt tanulmányoztam. Mondhatom, gyönyörű volna. Valóságos üvegpalota... — A mi városunkban épül? — Ne szakítson félbe, legyen türelemmel. — lueszek. — Valamivel öt előtt lépek ki az irodából és látom, hogy az egyik ifi segédmufikás-brigád az állások alatt motoszkál... — Társadalmi tulajdon? — Mondom, ne vágjon közbe. Nézem őket, nézem s nem akarok hinni a szemnek: a hat fiú — munkaidő után! — szorgalmasan szedegeti össze a szétszórt darabtéglákat. Egy csomóba rakja, ami pedig olyan apró, azt külön. Kérdem tőlük, mit csináltok fiúk? Erre a brigádvezető azt mondja: „Ma délután lekapott minket a művezető, hogy a kőművesek kiszolgálása közben sok téglát összetörünk és szerte dobáljuk, pedig azok között volna egy csomó, amit még fel lehet használni. Hát most, rendet csinálunk. Ezt a félórát rááldozzuk s ezentúl nemcsak jobban vigyázunk az anyagra, hanem mindennap, hazamenetel e- lőtt rendet teremtünk, hogy reggel annál köny- nyebben tudjunk kezdeniNa, mondom magamban: Ezek derék gyerekek, becsületesen megszívlelték a kapott figyelmeztetést. Ezeknek jó példát kell adni, hát én is közéjük állok és versenyt szedem velük a téglákat. Alig negyedóra alatt olyan rend lett, hogy nem lehetett ráismerni a munkaterületre. — Hogy hívják a brigádot? — Arra nem emlékszem. — Hiszen azt mondta, tegnapelőtt volt. — Igen, de amikor felvettem az utolsó darab téglát, hogy a törmelék közé dobiam, a feleségem kicsavarta kezemből a vekkert, nehogy elhajítsam és felrázott: „Siess, kelj fel, negyed hét. elkésel!... t—n —a) iparos jött össze, hogy meghallgassa Gervai Bélának, a KIOSZ főtitkárának beszámolóját. Nemrégiben rendezték meg Bé- ; Sscsabán, a KIOSZ székházban a 1 egyel kisiparosok nagygyűlését, megyéből mintegy ötszáz kis- I
