Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-13 / 37. szám
1958. február 13., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSÁG 3 njj munkaegység elszámolás a békési Petőfi Termelőszövetkezetben A napokban Békésen jártam, Pataki elvtárs, a községi pártbizottság titkára két oldalas gépelt iratot adott át. A békési Petőfi Tsz 1957—58. évi munkaegység új módon való felhasználását olvastam belőle. — A múlt évi tapasztalatok a- lapján — írják bevezetőjükben — új módon akarjuk felhasználni munkaegységünket, mégpedig úgy, hogy az eddigi termésátlag gyorsabb növeléséhez vezessen. Az új módszer lényege abban van ,hogy a növénytermesztésben a megtermelt mázsánkéntj tér- ményféleségek utón, az állattenyésztésben pedig a kilogramon- kénti súlygyarapodás és a literenkénti tejtermelés után írnak munkaegységet a tsz-tagok kiskönyvébe. A növénytermesztésben kukoricából. cukorrépából és takarmányrépából a szövetkezet tagjainak kötelező területet mérnek ki, mivel ezek a legmunkaigényesebb növényféleségek. ífek többéi termeinek, több lesz a münlaegysgpfc is Ha a tsz-tag a részére kimért kukoricaterületét háromszor megkapálja, letöri, a szárat összetaka( ítja, minden mázsa termés után ,77 munkaegységet írnak javára. Kukoricából holdanként 20 mázsás termést kell elérni. Azokat a tsz-tagokat, akik egy holdon 20 mázsa kukoricánál többet termelnek, ahány mázsával többet takarítottak be egy holdról, annyiszor 0,77 munkaegység illeti meg őket. A cukorrépánál a mázsánként; terméseredmény után 0,33 munkaegységet írnak jóvá és a holdanként elért 120 mázsás termést túlhaladóknak — a kukoricához hasonlóan — minden mázsa után 0,33 munkaegységet írnak be, ha a sarabolást, az egye- lést, a kétszeri kapálást, a szedést és a kupacbarakást a tsz-tag megcsinálta. Takarmányrépából 150 mázsás holdanként; átlagtermést ►határoztak meg és ugyanazt a munkafolyamatot, mint a cukorrépánál, s minden megtermelt mázsa takarmányrépa után 0,22 munkaegység illeti meg a tsz-tagot;- Hz állattenyésztésben is tBegsziifitefjiík az alap- és egyéb einten sokszor oly’ könnyén osztogatott Rrankaesység jéiáMst A tehenészetben minden száz liter tej után 0,60 munkaegységet, a borjúnevelőknél pedig ahány kilós a borjú a választáskor, annyiszor 0,13 munkaegység illeti meg a gondozót. Hízómarhánál kilo- gramonként 0,23, növendékmarhánál kilogramonként 0,13, hízósertésnél kilogramonként 0,20 munkaegységet írnak be a tagsági könyvekbe. A lenyészkocák gondozóinak — kétszeri fialtatást a- lapul véve, évente 16 malaccal — ha a malacok súlya a választáskor eléri a 10 kilogramot, minden kilogram után 0,15 munkaegységet írnak a tsz-tag javára. A gépjármű és a zetor vezetőinek, a kovácsnak, a darálósnak továbbra is a múlt évi szerint Írnak munkaegységet, vagyis a teljesítmények (kilométerek és tonnasúly) alapján. A függetlenített vezetők, így az elnök 516 alapmunkaegységet, a növénytermesztési brigádvezető ennek a Ö0 százalékát kapja. A könyvelőnek, a raktáros-pénztárosnak, az állattenyésztési brigádvezetőnek az elnök munkaegységének a 80 százalékát számolják el. Persze a függetlenített vezetők munkaegysége is a tervtelj esítés- tjől függ. A terv túlteljesítésekor az elnök — de a többi függetlenített vezető is — 5—10—15 százalékos munkaegység jóváírást kap. Azt akarják a békési Petőfi Tsz tagjai, hogy minden munkaegység mögött legyen meg a megfelelő érték, hogy még véletlenül se legyen munkaegység hígítás. Ez az új módszer — s ez a leglényegesebb — minden tsz-tagot arra ösztönöz, hogy a földeken épp úgy, mint a tehenészetben valóban gondosan, a legjobb szorgalommal dolgozzon, hogy többet csikarjon ki a földből, hogy nagyobb fejési átlagot érjen el és még szebb hízókat neveljen. Most már — mivel az új módszert elfogadták — arra van szükség, bogy a 86 tsz-tag — mert már ennyien vannak — tartsák és tartassák be egymással saját határozatukat. Az eredmény nem marad el. •— Balkus — Szegedi levelezőnk írja: Iíühms slfetiiai Misnél snH a ÉV Szepdi lOTÉága A MÁV Szegedi Igazgatósága tervosztálya ebben a hónapban 10 hónapos statisztikai tanfolyamot indított. Ezen, az Igazgatósághoz tartozó valamennyi szakszolgálattól — az olyan munkakörben dolgozók vesznek részt, — akik tervezéssel, adatszolgáltatással, vagy bérelszámolással foglalkoznak, s eddig még ilyen kiképzésben nem részesültek. A tanfolyamon két fő tantárgy szerepel: az általános és a közlekedési statisztika, amivel havonta egy alkalommal 6 óra hosszáig tartó foglalkozásokon ismerkednek meg a hallgatók. Tótka Károly, Szeged, MÁV állomás Dobkosár köszörülés Az eszergapadra erősítették a cséplőgép dobkosarát. A dobkosár fölé egy egyszerű szerkezetű villamos köszörűt szereltek, ezt egybekapcsolták az esztergapaddal. A munkapadom ez az egyszerű szerkezet ide-oda halad és a lekerekedett szélű dobkosár léceket egyenesre köszörüli. — Két hónapja újítottam — mutat a szerkezetre Fekete János, a Kondorosa Gépállomás mosolygós arcú szerelője. — Nehéz miunka a dötíkosárreezelés. Az én hátam is megizzadt egynéhányszor, amíg az istentelenül nehéz resaelöt végig toitom rajta... Sokat gondolkoztam, hogyan is lehetne ezt a munkafolyamatot gépesíteni, elviselhetőbbé tenni. És itt a megoldás... — A gépállomás vezetősége hogyan fogadta az újítást? — Örömmel. Eddig ugyanis egy szerelő mást sem csinált, mint reszelte a doökosarakat. örült, ha naponta egy kosárral elkészült. Ma pedig 46—50 perc alatt leköszörü- lünk egyet. De van az újításnak egy másik előnye is. A kombájn dobkosarát is meg tudjuk javítani. Ezelőtt ezeket két évenként ócskavasként eladtuk és drága pénzért újat vásároltunk. Most pedig léköszörüljük. A kombájn dobkosarak élettartamát ezzel az eljárással négy évvel meghosszabbítottuk. — Hány forint újítási díjat kapott ezért a munkájáért? — Ezerötszáz forintot. Ezt a pénzt egy volt szerelőtársamimal megfeleztem, mert közösen spekuláltunk. — Ezefi'liívüt'volt-e már valami újítása? — Hogyne. A hofíher traktorok hajtókar csapágyának a tökéletesebb kenésére szintén újítást vezettem be. Az új eljárással a hajtókar csapágy élettartama megduplázódik. Ezt az újítást az FM is elfogadta. Röplapokat készítettek és elküldték az ország összes gép- állomásóra. — Ezzel az asztalhoz lépett és a fiókból bizonyságul €lővett egy röplapot. — Kapott-e már választ a gép- állomásoktól az újításra vonali kozóan? — Kaptam. Azt írtóik, például Bonyhádról, meg Polgáráról, hogy idő és pénz híján nem tudják hasz-i nősíteni, —■ Talán költséges az újítás bevezetése? — A fenéket — válaszolja. — Lusták! Az egész újítást traktoronként öt perc alatt megcsinálhatják, csak egy amerikanerre és egy hat milliméteres f úróra van szükség és már kész is. Már arra is gondolton, hogy szabadságot kérek és elmegyek Bonyhádna. Megmutatom az ottaniaknak, hogy az újítás bevezetése csak fillérekbe kerül. — Hány nagyobb újítása volt már eddig? — Az utóbbi időben hat. Apróbb dolgokban pedig ki tudná megmondani hányadiknál tartok. — A gépállomás vezetői megbecsülik-e kezdeményezéseit? — Nem panaszkodhatom. Az itteni elvtáxsaik sokat segítenek egy- egy újítás (alkalmazásában és ha bevált a kezdeményezés. akkor még jutalmat is adnak. A fizetésem pedig, a legmagasabb a szerelők között: 8,70 forint óránként. Én meg vagyok elégedve, mert megbecsült dolgozónak érzem magam. Amíg beszélgettünk éppen meg- köszörült egy dobkosarat. A fé-, nyesne mart felületen szikrázva csillogott a februári napfény. Az újító, boldogan, mosolygós arccal nézte. Egy pillanatra megállt, vé- gigsímította a munkadarabot. A múlt években kézzel végezték ezi a munkát. Most az ő büszkesége: a dóbkosárköszörű végzi. Dupsi Károly »vwvsvvvvw^vwwvwvvvvvwwwvvw nye nemcsak nálunk, de a nyugati kapitalista országokban is. Ritkán, de lehet hallani adatokat a mezőgazdaságilag fejlett Dániáról. Hogy például az egy tehénre eső tejhozam az elmúlt évben 3560 liter volt, amíg nálunk csupán 1697. Ilyenkor, — fiatalok között is sokan hajlamosak erre — azt mondják: lám, pedig ott nincs termelőszövetkezet. Sajnos, és a tájékoztatás múltbeli hibája, hogy kevesen tudják: Dánia mezőgazdasága teljesen szövetkezeti rendszerre épül. Természetesen kapitalista szövetkezeti rendszerre, ahol nem az elvégzett munka, hanem a beadott földtulajdon mennyisége dominál. A haszon nem a jó munkásokat, hanem a nagy földterületekkel rendelkezőket illeti meg. De még ennek a kapitalista szövetkezetnek is olyan előnyei vannak, hogy például egy-egy törzskönyvi kerületben 1898-ig visszamenően meg tudják állapi tani egy tenyészállat vérvonalát, tulajdonságait. Parasztfiatalokhoz szólunk, akik nagyon jól tudják, mit jelent ez. De milyen előny! ad akkor aszocialisla nagyüzem? Nemrég tért haza Angiából egy fiatal mezőgazdasági szakember — eléggé kiábrándultain —, aki ezt mondta: „lehetséges, hogy negyven évvel előbbre járnak, mint mi. De ezt a negyven évet nagy« üzemi viszonyt*; között öt év alatt nyugodtan behozhatjuk. Ez így első hallásra ellentmondás, de barátunk megmagyarázta: „A fejlődés ütemét tekintve, amit ők negyven év alatt érnek el, nekünk ahhoz öt év is elég. Az ottani mezőgazdaság, ha nagyüzemi is, szétaprózódik egymással ellentétes érdekszövetségekre, így a munka sem lehet tervszerű. Nálunk pedig éppen a központi irányítás az az erő, amellyel le lehet őket győzni.“ Igen, a mi nagyüzemi gazdálkodási -Rendszerünknek kettős fölénye van: egyrészt jobb, mint az egyéni gazdaság és jobb — nem beszélve társadalmi, erkölcsi ma- gasabbrendűségről —, mint a kapitalista nagyüzemi gazdálkodás. Mi legyen továbbá a szocialista nagyüzem » sorsa ? Vajon elfogadják ezt a gazdálkodási rendszert kényszer és nyomás nélkül? 1 Mindenekelőtt nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenleg működő termelőszövetkezet tagjai előtt mái két esetben nyílt meg a kapu. Egyszer 1953-ban. Kiléptek k'b. százezren. 1956 októberében pedig a szövetkezeti tagság fele lépett vissza az egyéni útra. Nem utolsó sorban az erőszakos ellenforradalmi nyomás miatt. De százharmincezer család csaknem egy és félmillió holdon megmaradt a nagyüzem mellett. Pedig az út előttük is nyitva állt. És mégsem hagyták ott a szövetkezetét. A forradalmi munkás-paraszt kormány mindezekből levonta a megfelelő tanulságokat és kimondta: a szövetkezetek fejlesztésének eszköze továbbra is az agitáció (de nem kényszer) és a jó példa (de nem kirakat) marad. Csakis ez a két főmódszer lehet egészséges alapja a nagyüzem fejlesztésének. S itt jön a főkérdés; vajon elég csupán ennyi? Nemiégen közölték az újságok, hogy a hatalmas Kínában a mező- gazdaság több, mint 90 százalékát nagyüzem alkotja. Ugyancsak fej lett a szövetkezeti gazdaság Bulgáriában, Csehszlovákiában, s az NDK-ban is. Az említett országok közül a szövetkezeti mozgalmat sehol nem érték megrázkódtatások, tehát bizonyos, hogy a nagyüzem szervezése átgondoltabb, a hibáktól mentesebb volt, mint nálunk, és főleg mentes a kényszertől. Ez tehát mindenképpen azt bizonyítja, hogy igen, lehetséges kényszer nélkül is, sőt csakis így lehetséges a társasgazdálkodást sikeresen megvalósítani. Azonkívül — meg kell mondanunk — nálunk a szövetkezetek éppen a megrázkódtatások miatt nem fejlődhettek eléggé, s így nem képviselnek nagy vonzóerőt sem. De ha jól tájékozódunk, el kell ismernünk, hogy sok szövetkezetben igen jól zárták már az elmúlt évet is. Mezőtúron az Űj Életben van egy család — Fejes Imre családja — ahol az évi jövedelem 120 ezer forint volt, munkaegységenként 60 forintot kaptak. — Jó — mondhatja valaki. Sok középparaszt is tud felmutatni ilyen jövedelmet. Ez igaz. De ne feledjük: Fejes Imrének a 120 ezer forint csupán ruházkodásra, bútor és rádió vásárlására kell. Az egyéni gazdának? Pótolni, bővíteni kel! a mezőgazdasági felszereléseket, gondolni kell gépre, jószágra, stb. Amíg Fejes Imre gazdaságfejlesztési beruházása — a szövetkezetben — rendben van. Az ilyen 120 ezer forintos példák előbb-utóbb nagy erővel hívják az újabb és újabb tagokat a szövetkezetbe. Ha tehát az egyéni gazdaságok jövőjét összehasonlítjuk a szövetkezetek jövőjével — • az összehasonlítás feltétlenül a szocialista gazdálkodás javára dől el. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme, érdeke az egyénileg gazdálkodó parasztembereknek, meid csak ez biztosítja számukra a könnyebb munkát, a magasabb é- letszínvonalat. És érdeke az egész dolgozó népnek, mert csak ennek győzelmével tudjuk felépíteni a boldogabb, szocialista társadalmat hazánkban. A jó példát azonban népszerűsíteni is kell Tehát a másik erő: egyéniek és szövetkezetek véleménycseréje, vagy „hivatalosam” az agitáció. A parasztember csupán azt hiszi el, amit szemével lát, de azt Is csak úgy, ha hallja másoktól is: igen, ez a dolog így és így van. Ezért nem szabad hát lemondani erről az erőről sem, ellenkezőleg, ideje lesz,. hogy éljünk is vele. A termelőszövetkezeteket — ha valóban jól példát mutatnak az e- gyénj gazdáknak — igenis eredményesen lehet és kell is népszerűsíteni. A jó szövetkezet — párosulva az agitációval, tehát, a kettő e- gyüttesen biztosan megindítja az egyéni parasztságot a kisparcellák mellől a korszerű szocialista gazdaság felé.
