Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-06 / 31. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NÉPtJSAG

1958. február 6, csütörtök

Kerüljünk még közelebb az élethez

Sok nézet, vélemény hangzik el manapság arról, hogy milyen legyen a pártmunka stílusa, melyek azok a legjobb módszerek, amelyek révén még közelebb kerülhetnénk az emberekhez és egyre Jobban szót érthetnénk velük a legkülönbözőbb — a párt és kormány politikájából adódó kérdésekben. A nézetek és vélemények eltérőek. Vannak, akikben az az álláspont alakult ki, bogy teljesen éj módon kell munkálkodni és minden kérdésben helytelenítik ez MDP munkamódszerét. Valami amásabb, új dolgokon törik a fejüket s a legtöbbször végnélkül! vita után sem tudják eldönteni, hogy melyek azok a módszerek, melyek lehetővé teszik, hogy a párttagok kötelességükhöz hiven a legmeg- hittebb barátságba kerüljenek az emberekkel és nap, mint nap szót értsenek velük a szocializmus építését, a jelen és a jövő formálását érintő kérdésekben.

Vitatott, még hozzá sokat vitatott dolog ez manapság a pártszervezetekben. Kell is róla vitatkoznunk, mert

a pártmunka helyes módszerének kialakítása — különösen a tömeg politikai munka — pártszervezeteink legégetőbb kérdése.

De most e cikk keretében csak néhány olyan dologról essen szó, a- miben vitába szállunk a teljesen új módszert hirdetőkkel elsősoron azért, mert a párt eddigi munkájának ez — kimondva, vagy kimondatlanul — a semmibevevése és tagadása annak, hogy népi demokráciánk 12 év alatt a párt vezetésével jelentős eredményeket ért el Ha elfogadnánk ezt a nézetet akarva akaratlanul elismernénk az ellenforradalom hazúg propagandáját, mely vívmányainkat a- karta elködösíteni, a pártvezetés módszereit lejáratni, a tömegekkel szemben bizalmatlanságot akarl elhinteni.

S hogy új e az a módszer, melyet követni kell, ezen is kell és lehet vitatkozni. Szerintem a pórt és a tömegek kapcsolatának helyes módszerei nem ismeretlenek Még sok idősebb elvtárs emlékezetében élnek a régebbi idők emlékei. Milyen harcot vívott a mi jártunk a földreform megvívásáért és megvédéséért, a malmok, a bankok, az üzemek államosításáért, a proletárdiktatúra megteremtéséért. Hány és hány elvtárs hadakozott a hitelszövetkezetek demokratizálásáért, s hányán és hányán ■ ültek lóhátra, kerékpárra, vagy gyalog vágtak neki a távoli tanyavilágnak, mert megtudták, hogy ott parasztemberek gyűlésez- nek és nekik el kellett juttafmiok a párt szavát az emberek közé, fel kellett hívni figyelmüket és tolmácsolni véleményüket, kívánságukat a pártvezér őséghez. S a választási harcok, a népgazdasági tervek ismertetése és megannyi

más az egész dolgozó népet érintő határozatok ismertetése során mennyi és mennyi párttag és becsületes pártonkívüli állt csatasorba és folytatott eszmecserét legjobb szomszédaival, ismerőseivel.

Sokan emlékeznek még régebbi taggyűlésekre, ahol a párttagok hozzászólásai során teljes képet kaptunk az egész község, vagy egy-egy ut-ca, vagy határrész lakosainak hangulatáról, az üzemek dolgozóinak véleményéről és állásfoglalásáról.

És nemcsak tudomásulvétel volt mindez, hanem a helyi körülményeknek megfelelő határozat útján úiabb nekilendülés és a helyes álláspont megmagyarázása az embereknek.

Régi ez a módszer, csak az új helyzetnek megfelelően kell alkalmaznunk, és még közelebb kell kerülnünk az élethez, melytől a korábbi években az íróasztal elválasztott bennünket. Másabbnak kell lenni a módszerekben is, hiszen ma már sokkal bonyolultabb kérdések elé állít az élet bennünket, mint a felszabadulás utáni első években, s a ml párttagjaink képesek erre, mert nagy többsége a pártban eltöltött idő alatt elméletileg képezte magát és lépést tartott a fejlődéssel. Van erőnk hozzá, hogy megbirkózzunk e feladatokkal, mert tettrekészebbek, harcosabbak elvtársaink, mint a korábbi években. S hogy ez a jellemvonás sok esetben nem bontakozik ki mindenütt teljes teljében, ennek fő oka, hogy e- gyes, az új módszert hirdető emberek csak a töprengésnél tartanak. Nem ritka az sem, hogy ezeknek az elvtársaknak az agitáció szó hallatára borsódzik a hátuk, ahelyett, hogy a tömegpolitikai munka valamelyik útján elindultak volna, mert ezt az élet sürgetően követeli meg. Hány és hány emberrel kellene már most, sürgősen szót váltanunk és magyarázni azt, hogy miként valósulhatnak meg mindazok a törekvések, melyek a legutóbbi országgyűlés munkájában öltöttek testet. Mennyi falusi paraszt vár bővebb magyarázatot a párt mezőgazdasági politikájára és sok más, eddig előttük tisztázatlan kérdésre.

Pedig ezek előtt az elvtársak előtt is van már valami megfogható é3 járható út.

A megyei pártbizottság az ősz folyamán eljuttatta határozatát az alsóbb pártszervezetekhez, melyben a tömegpolitikai munka szervezéséhez adott hasznos tanácsokat. Ez a határozati javaslat világosan kifejti, hogy a párt agltációs munkájának fontos és hatásos módja a pártnapok rendszeresítése, valamint a kisgyűlések és a csoportos beszélgetés.

Ugyanakkor fontos dologként javasolja, hogy az egyéni agitáció a pártcsoportok tevékenységére legyen alapozva, mely lehetővé teszi, hogy minden párttag részt vegyen a párt politikájának megvalósításában és erre mozgósítsa a hozzá legközelebb álló embereket. S ha ennek nyomán vizsgájuk a tömegpolitikai munka helyzeté^ azt kell mondani, hogy nem lehetünk megelégedettek. Sok helyen még ennek helyes, vagy helytelen voltán vitatkoznak, de főleg azon, hogy szükséges-e az egyéni agitáció a pártmunkában.

Ezek az elvtársak a legtöbb e- setben még mindig téves illúziókban élnek, és sok esetben kijeELFOGADJUK

Válasz a „Sok előfizető"-nek

Nem tudom, minek szólítsam kedves levélírónkat. Nem irta alá nevét, szignóként ennyi van a hullámzó sorok alatt: „Sok elő* fizető”. Egyet azért körülbelül tudunk: a Békés megyei Téglagyár egyik munkása írhatta, hisz — ne vegye drága levélírónk gonoszságnak ezt — egy mondatában e* áll: „itt, a téglagyárban..." — tehát onnan küldhette valaki.

Mit ir? Szigorú szavakat rak mondatokba, és megmossa az újságírók fejét. így ír: „csalódtunk a mi újságunkban”, „el akar előttünk hallgatni dolgokat”, „attól félnek, hogy sok vezető kompromittálva van?”, (a téglagyári „szahnakirály” ügyéről van szó, azaz arról, hogy miért nem közöltük bővebben a bűnügyet). Meg is írja: »Vagy talán szabadságon vannak az újságírók?" „Vegyék le a ponyvát az ügyről, ne takarják a munkások elől az igazságot, Írják meg, milyen hanyag ellenőrzés volt a gyárban és ki a felelős a nemtörődömségért.. Mert ez sok pénzbe került a gyárnak és ml Is érezni fogjuk.”

A levél egész mondanivalóját ezzel fejezi ki: „az újság a mi. énk, legyen fegyverünk, önök a ml dolgozó ink.'*

Ügy hisszük, a munkásosrtál ytól kaptuk e felelősségre vonó levelet. De büszkék vagyunk rá. A Békés megyei Népújságot az Övéknek tekintik, az újságírókat dolgozóiknak, s a lap tartalmát az Ok érdekeiknek igénylik.

Drága levélírónk! Dehogy vesszük rossznéven bíráló szavait. Jogosan plrojvgat bennünket, amiért a lapban nem írtuk meg bővebben a téglagyári ,„szalmaügye t". Elfogadjuk a figyelmeztetést s a követelést. Mentségünkre mooijuk: soha nem volt még csak gondolatunkban sem. hogy valamit a munkások elől elkendőzzünk, vagy „ponyvával takargassunk". Tudjuk, hogy a munkások és parasztok lapját Írjuk és szerkeszt]'ik. Önöknek, az Önök érdekben. Bennünket a párt erre utasított: csináljatok olyan újságot, mellyel a m-rnkásosztály elégedett.

És ezért dolgozunk, erre törekedünk. Sokszor nem sikerül mindent megtenni, nem jutunk el mindenüvé. Ezért maradhat kJ némelykor fontos ügy, vagy esemény lapunkból. Kérjük, s ialáti követeljük is, ha ilyen hibát vétünk d, figyehneztessemek bennünket s mi elfogadjuk.

Mert a munkásosztály „napszámosai” vagyunk, s ez nekünk nagyon jólentik, hogy elég volt a házalásból, ne beszéljünk mi lyukat az emberek hasába. Az ilyen újat keresők véleményeire viszont csak az lehet a válasz, hogy az agitáció egyéni formájára igenis szükség van, szükség volt és lesz.

Az új mostanában az, hogy jól válasszuk meg, mikor és milyen helyzetben van szükség a házi agitáclóra, vagy milyen kérdésben, hogyan váltsanak szót párttagjaink az emberekkel.

Most korántsem arról van szó, hogy éjjel-nappal kilincseljenek párttagjaink és a háromszori fe- jés fontosságáról beszéljenek az üzemi dolgozónak, vagy éppen fordítva, hanem arról, hogy a pártcsoportok politikai aktivitása útján megfelelő érvanyaggal és megbízással lássuk el a párt tagjait a tömegpolitikai munkában. Arról van szó, hogy a töprengések után válasszuk ki most már a tömegpolitikai munka legjobb módszereit, vegyük elő, ha kell, fegyvertárunkból a régi jót is, a- mit eddig elhanyagoltunk, és kerüljünk még közelebb az élethez.

Deák Gyula

A Maláj Szocialista Népfront első kongresszusa

Mint Kuala Lumpurból jelentik, megtartották a Maláj Szocialista Népfront első országos kongresszusát. A Maláj Szocialista Népfront Raajat-párt és a munkáspárt egyesüléséből jött létre a Maláj Államszövetség függetlenné válása után. A kongresszus elfogadta a párt programját, a- mely egységre szólítja fel az ösz- szes malájföldi szocialista szervezeteket. Sürgeti Szingapúrnak a Maláj Államszövetséggel való egyesítését, s a szocializmus megvalósítását Malájföldön.

DOLLÁRHITEL

amelyért drága árat fisé Franciaország

Fokozódó gazdaság] gondok mutatkoznak a tőkés országokban. A nehézségek különösen Franciaországban mutatkoznak a legérzékenyebben. A hivatalos stat.sz- tika szerint is aggasztó képet mutat az ország gazdasági helyzete. Több Iparágban a termelés — amely 1954, 1955 és

1956-ban növekedett — most csökkenő irányzatot mutat. Például a vegyiip&r termelésének mutatószámai az 1955-ös Í08~ról 105-re, a gépiparé 110- ről 105-re csökkent. U- gyanakkor az Infláció is erősen kopogtat a francia nemzetgazdaság kapuján. A frankot a háború után im- már ötödször értékelték le. 1957-ben a költség- ségvetési deficit 1000 milliárd frankot tett ki. Az ország arany- és dollártartaléka jelenleg a legalacsonyabb a világháború befejezése óta. A pénz- Agyi körök lapja szerint a forgalomban lé- vő papfrbankjegyek száma már is csillagászati számot ért el; a három trilliót. Ilyen körülmények között é- rezhetően emelkednek az árak. A francia sajtó már a múlt év elején borúlátóan nyilatkozott az 1958-as esztendő gazdasági kilátásairól. A „Parsien Liberó” című lap megállapította, hogy Francia- ország „1958-ban két szakadék között mozog, az egyik az infláció, a másik a gaz. dasági hanyatlás.”

A francia gazdasági élet kísérőjelenségei: a piacokon az árak egyre elérhetetlenebb magasságokba tornásszák magukat s az országot a tömegelégedetlenség fűtötte sztrájkmozgalmak rázkódtatják meg. Mindezen jelenségek hátterében ugyanaz a probléma áll: az algériai háború.

Félix Gaillard, francia miniszterelnök január 30-án nagyszabású sajtóértekezleten bejelentette, hogy Franciaország hosz- szú unszolásra, viszonylag jelentős Ösz- szegű, 655 millió dollár hitelt kapott: 274 milliót az USA kormánytól, 131 milliót a Nemzetközi Valuta Alaptól és 250 millió dollárt az Európai Fizetési Uniótól. Az u- tóbbl Összegből 100 millió dollárt a Német Szövetségi Köztársaság, Adenauer kormánya vállalt magára.

Gaillard kötéltánca.

lamj nagy üdvrivalgással a miniszterelnök bejelentését, hanem feleletet szeretne kapni arra a kérdésre: mi volt a dollárhitel folyósításának feltétele?

Tuäott dolog, hogy a múlt esztendőben a Nemzetközi Valuta Alappal tárgyalt Pflim- lin pénzügyminiszter. A feltételek -s- a- melyeket a hitel megadása érdekében szabtak — nagy felháborodást keltettek Franciaországban, Ugyanis a hitel megadását olyan feltételek teljesítéséhez kötötték, hogy a francia kormánynak erőteljesen csökkentenie kell a költségvetés deficitjét, természetesen nem a hadikiadások rovására. A másik feltétel az volt, hogy mielőtt a kért kölcsönt folyósítják, meg fogják vizsgálni a francia külkereskedelem helyzetét.

A francia kormány most elfogadta ezeket a feltételeket, amelyek szernmelláthatólag a maradék francia szuverenitás tozető űt, de ennek két alapvető feltétel« van: békét kötni Algériával s szakítani az atlanti paktummal.

Franciaországban mindenki tudja, hogy a kormánynak az algériai politikája az a lyukas zsák, amin keresztül az ország minden pénze elfolyik. Az algériai háború terhei akadályozzák meg a kormányt ab. ban, hogy hozzányúljon azokhoz a szociális, közegészségügyi, lakásfejlesztés! és egyéb sürgető problémákhoz, amelyek egyre nyomasztóbbá teszik a kisemberek életét.

Ez új francia kísérlet — a dollárh’tel s az adóemelések — amellyel Gaillard az áh lamháztartás katasztrófáid helyzetén kíván segíteni csak átmeneti lehet. A fran. cia pénzügyi krízis fő oka azokban a mii- liárdokban keresendő, amelyeket az algé. rial háború emészti fel.

az, hogy a francia saj. tó a Franciaországban létesítendő rakétakilövő pályák „béreként”' könyveli el a dollár®, kát.

Pillanatnyilag talárig segít a gazdasági gyensúly helyreállításában folyósított hitel, de véglegesen nem oldja meg a francia gazdasági élet súlyos problémáit. Hiszen Gaillard ismét kutya, szorítóba került, mert a feltételek, amelyeket a francia kormány elfogadott a dollárhitel folyósítása érdekében még jobban az amerikai politikához láncolta Franciaország egész gazdasági életét.

A párizsi zsákutcából ped'g lenne kivevábbi megnyirbálására irányultak. Hivata* los közlemény szerint ugyanis erősen lefaragják a közkiadásokat, új adókat vezetnek be, másrészt tovább folytatják majd a külkereskedelem „liberalizálását" azaz Franciaországba Irányuló behozatal útjában álló korlátok lebontását.

Természetesen a kölcsön folyósításánál a katonai szempontok is erősen latba estek s ezt ml sem bizonvítia lobban, mint

t iuut,iauid<.u^iu.K, yoivuaii iiajjj Okunség© volt a hitelre, hiszen jelentős fizetési kötelezettségei vannak: rendeznie kell számláját az Európa! Fizetési Vt?nfóvál; törlesztenie kell az amerikai és más kölcsönöket 6 némi valutatartalékokat kell képeznie, hogy meg tudja akadályozni a frank újbóli leértékelését, s külkereskedelmi fizetéseket eszközölhessen.

A francia közvélemény nem fogadta va-