Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-27 / 49. szám
IMS. február 27., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Letették az esküt a Békés megyei 35 éves népi ellenőrzési bizottság tagjai j » békéscsabai munkás énekkar Szerdán tanácsülést tartott a Békés megyei tanács. Délelőtt Arany Tóth Lajos elvtárs, a megyei tanács VB elnöke számolt be részletesen az ellenforradalom óta 'eltelt időszak tanácsi munkájának eredményeiről és pótolnivalóiról. Beszédében többek közt kiemelte, hogy a párt helyes politikája és a kormánynak a lakosság problémáival mélyebben foglalkozó különféle intézkedései következtében a tanácsok befolyása a tömegekre egyre inkább erősödött megyénkben. Számos példát sorolt fel a tanácsok és a dolgozók közötti kapcsolatok bővüléséről. Igen biztatóak a gazdasági eredmények is, üzemek, a tanácsi és a helyiipari vállalatok az előző évinél többet termeltek. — A termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése és számszerű fejlesztése tekintetében azonban még hiányos a politikai felvilágosító munka, a tanácsok nem kielégítően foglalkoznak ezzel a fontos kérdéssel. obek András elvtárs, az El- fí.' ; Tanács tagja, az iskolánkí- ■ népművelő munka nagy je- égcre hívta fel főként az értelmiség figyelmét. Az állandó bizottságok célját és feladatát ismertetve, helytelenítette, hogy az állandó bizottságokat a megyében nem működtetik úgy, mint kellene. Javasolta, hogy a megyei tanács alakítson egy olyan bízott ságot is, mely a tantermek és a népművelési intézmények építé-] sének társadalmi elősegítésében! fáradozzék. Tóth Lajos, a megyei tanács' művelődési osztályának vezetőjel ismertette, hogy a megyében az| idén 38 tantermet, öt nevelői la-i kast állami, 20—25-öt pedig társadalmi erőből építenek fel, s azt kérte: államunk figyelemmel legyen nevelői lakások építésére is. A hozzászólók sorában KJaukó; Mátyás, az MSZMP megvet bi zottságának első titkára a párt politikáját ismertette, főleg a me zőgazdasági tennivalók kérdései ben. Árus Tibor, a megyei tanács! VB titkára ismertette a népi ellenőrzésről szóló törvényt, s a' választásra kijelölt népi ellenőr zési megyei bizottság feladatát. A megyei népi ellenőrzési bi-i zottság elnökévé Lipták Pált, el-l nökhelyetteseivé: Pusztai Feren-l cet és Csákvári Jánosnét jelölték,| akiket a bizottság többi hat tag-j javai együtt megválasztottak. j A Békés megyei népi ellenőrzé-i | si bizottság tagjai a tanácsülésen esküt tettek, majd a megyei ta nács ünnepélyes fogadást rendezett tiszteletűkre. 1922 emlékezetes dátum a békéscsabai munkás énekkar életében. Az 1907-től az első világháborúig fennálló Építők Énekkara nyomdokain haladva kórust szerveznek, de most már nemcsak az építőmunkások, hanem a más szakmabeliek részére is. így született meg a Békéscsabai Általános Munkás Énekkar. Az akkori rendőrség nagy figyelmet szentelt működésüknek. Minden megmozdulásukon, gyűlésükön „képviseltette” magát egykét nyomozóval. Sebezhető pontot, mondvacsinált okot kerestek mindenáron arra, hogy beszüntessék a kórus működését. Belekötöttek a nevükbe. Levetették az általános előnevet, még ettől is féltek. Az első nagyobb megmozdulás — amin részt vettek — az 1926- ban Szegeden megrendezett munkásdalos ünnepség volt. A saját pénzükön utaztak, azon a pénzen, amit a családtól vontak el. Akinek meg egyáltalán nem volt pénze, annak összeadták. Mindannyian elmentek. Dr. Űj József, a Magyar Munkásdalos Szövetség országos karnagya a városháza erkélyéről vezényelte az ország minden részéből összesereglett, mintegy ötezer főnyi munkáskórust. Ezt énekelték akkor: „Zúgjon dalunk, miként a fürge' [teg. E vén világot ostromolja meg...*’ Zengett, zúgott a dal — a ki- vénhedt világot ostromolta. De a győzelem, a várva várt szabadság soká váratott magára. A szovjet hadsereg hozta meg a magyar népnek, s nekik is, az emberibb életet. Az akkor még fiatal munkások haját belepte a dér. Egyet azonban az idő vasfoga sem változtatott meg: akarásukat, fiatalos kedvüket. Ma is úgy énekel Pri- bojszki György, Vhrin János, Murányi Antal, Szlávik Mátyás, meg a többiek, mint akkor, a kezdet kezdetén. Eliramlott az idő. Ebben az évben már 35 éves jubileumukat ünneplik. Júliusban lesz a nagy nap. Erre meghívják a régi barátokat, az éleiben maradt harcosokat is, az orosházi, makói, szegedi munkásdalosokat, hogy együtt emlékezzenek. Sz. Zs.-wfelégek voltak Kötegyánban í S,..nte nem is beszélnek másról. I csak a barátságról, amely a két; - - “sszefűzá. űuc Alex j»lviárs csöndé tgyzi: nte szíves és lélekkel,, w zeretettel jöttünk maguk közé. mert barátok vagyunk, sze-1 j ■ k egymást. Dolgozzunk együtt! a boldogságért! . j Búcsúzóul; kart karba fogva' ölelkezve éneklik: „Föl vörösök proletárok!...'1 Lassan esteledik. A vendégek indulnak vissza Romániába. Magukkal viszik a magyar nép üdvözletét, e* kötegyáni vasutasok jókívánságaitj Pallag Róbert■ tkidóe nktól). i- -•n"':-égék érkeztek va. ... i, — _ m A,V ráírni osztályának vezetője, Fildfitn „„képviselet-ben, Nagyszalontáról Marin Haralambie százados, a határőrség örsparancsnokának politikai helyettese, Badica Alexandra főhadnagy, a határ-forgalmat ellenőrző szerv parancsnoka, Oviks kér János, a vasútállomás főnöke és Papp Mihály műszaki dolgozó. A fogadás és a kölcsönös üdvözlőbeszédek elhangzása után szívélyes beszélgetés indult meg a vendégek és a vendéglátók között, majd az ünnepi ebéd után kellemes hangulatban folytatódott. .Valamennyien emlékszünk még arra, hogy az ellenforradalom kitörése után a sarkadi járásban és máshol is nagy hiány volt a sóban és élesztőben. A testvéri román .nép segítet a mi problémánkon. — Mi mindjárt, hogy értesültünk a magyar eseményekről, a- zormal segítségre siettünk — mondja Cwifcker János elvtárs, a nagy-* szalcntai állomásfőnök. — A só és élesztő szállítmányunk ezen a szakaszon érkezett magyar földre. Újságokat hoztunk, amikor itt nem látták tisztán, hogy mi a helyzet. A valódi barátságot nem akkor kell megmutatni, amikor mindenki tejben-vajban fürdik, hanem akkor, amikor baj van!... Azt hisszük, hogy ennél szebben és elvtársiasabban már nem lehet kifejezni az együttérzés lényegét. Ij»y van ez j*l A napokban egyik levezetőnk nyílt levélben bírálta a Megyei Építőipari Vállalat békéscsabai, Bánszki utcai építkezését. Levelezőnk azt tette szóvá, hogy az építkezésihez kihordott anyagok kezelése — véleménye szerint — nem elég gondos, így tetemes kár keletkezik. A vállalat építésvezetője, a cikk megjelenése után, felkereste telefonon levelezőnket és felelősség- revonó hangon igyekezte meggyőzni, hogy a levélben megemlített hiányosságok nem állnak fenn. Ezt egyébként levélben is megírta úgy a levelezőnek, mint szerkesztőségünknek. Többek között úgy vélekedett, hegy levelezőnk nem ismeri az ottani körülményeket. (Jóllehet, levelezőnk a bérházban lakik.) Mi is történt a levél megjelenése után tulajdonképpen: A vállalat egy műszaki brigádot alakított és „hivatalosan" megvizsgálta a tényeket, az építkezés színhelyén. Megállapította a bizottság, hogy az építkezésnél semmi rendellenesség nincs (ezt az említett levelük-* ben is megírták) és a levélíró nem tárgyilagos. De csodák« csodája, a napokiban azért mégis néhány dolgozó rendberakta a szétszóródott téglákat, levezették a vizet, összelapátolták a homokbuckák»! A vállalat igazgatója pedig személyesen ellenőrizte, hogy hogyan végezték el ezt a munkát. Véleményünk szerint így van ez jól. Elfogadható a vállalat azon megállapítása, hogy az eni» lített építkezés viszonylag a leg- rendezetrebb, de azért úgy véljük, itt is lehet és — mint a tények mutatják — lehetett is még tovább javítani. Lehet, hogy a nyílt levél egynéhány megállapítása kissé túlzott volt, de azért a tények azt mutatják, hogy ennek ellenére elérte célját. Tudjuk, hogy a dicséretet még valahogy „szerényen" elfogadják az emberek, de a bírálattól azért egy kicsit mindenki fázik. N. S. sok szép terv megvalósításához hívja vissza a kilépetteket a körösiadányi Dózsa Tsz A piacra érkező emberek fázósan húzták összébb magukon a téli öltözéket. Hideg, délnyugati szél borzongatta őket, Makacskodik az idő: a meteorológusok havasesőt havazást ígértek mára, azaz február 22-re. A Körösladány felett elvonuló felhőkből bizony kitelne a hó is, az eső is. Nem kellene pedig, fia földet szikkasztó napsütéses idő volna aligha ácsorogna annyi ember a piacon. Kint szorgoskodnának a határban. De olyan ázott a föld, hogy az embert sem 1 bírja- meg, nemhogy az igát, a gépeket.. De miféle nagy robaj az, amire a piacosok felkapták a fejüket? öt ügető lófogat tűnik fel a sarkon s a gyorsan forgó kerekek zaját növeli a széketeken lévő ekék csörömpölése is. — A Dózsa fogatai — jegyzi meg valaki. — Az, de hová trappolnak? Sarat dagasztani? Mert csak azt lehet, nem szántani. Már pedig szántani mennek. E- lőtte való nap megnézték azt a három hold szántatlan maradt agyagost, s megállapították, hogy lehet. Egy héttel ezelőtt tizenkét holdat készítettek el árpának. Azóta nem sok csapadék volt. Meg aztán türelmetlenek is már, hiszen 625 hold vetni valójuk van S nézzük csak milyen érdekes a vetésterv: mindössze 78 hold kukorica lesz. Talán kevés az állatállomány? Éppen több is lehetne: 28 tehén, 11 hízómarha, 750 birka van. Év végéig 36 lesz a tehén, 45 a hízómarha, 1200 birka, 200 sonkasüldőt hizlalnak, 1000 pulykát, 100Q csibét, 500 libát és 300 kacsát nevelnek. Csak győzék takarmány- nyal. Mégis kevés kukoricát vet3' r*ek. Miért? A válasz jól meg van indokolva: nemcsak kukoricán lehet és kell jószágot nevelni. Meg aztán a körösladányi Dózsa Tsz földjének nagy része mélyfekvésű réti agyag, amibe hiába erőltetik a kukoricát Kiölné a víz, mint eddig. Azt veri nek hát bele, ami megterem, lehetőleg jövedelmező szerződött növényt, meg lucernát és vörösherét.- A 625 hold tavaszi vetésiből K0 hold szerződött lesz: 55 hold cukorrépa (tavaly 25 hold »II »» i i —'-é—j —ÉTI —ÉTITííTiiiT^T i(T É.CT trt nTiÉ.iTit>T'É>TiirTiÉ.>T»nTlHTil<T ftrTijiT Dohányzók a dohánytermelés ellen? Nem tudom, milyen nagy volt a cigarettafüst azon a közgyűlésen, amelyiken az endödi Búzakalász Tsz tagjai úgy döntöttek, hogy visszaküldik a négy hold dohány termelésére kötött szerződést. Gondolom, füstöltek rendesen, úgy, mint mi a napokban a tsz néhány vezetőjével és könyvelőjével. — Nem termelünk egy levelet sem— ismételte az elnökhelyettes a tagok határozatát, miközben nagyokat szippantott a tavalyi három hold dohányért kapott cigarettából. Nagyon kibabrált velünk a dohánybeváltó. Alig talált 52 kiló elsőosztályút a termésünkben. Azt mondta, nem jól van kiválogatva, meg mit tudom éti mi. Alig kaptunk érte valamit. Hát érdemes bajlódni vele, ha a termelő nem találja meg a számítását? Mi nem bajlódunk, s azt mondják az egyéniek Is, hogy ők sem. Inkább cukorrépát termelünk. Nem ütköztem meg különösen ezen. Azok, a- kik le akarnak mondani a dohányzásról, cukrot szopogatnak. A Búzakalász dohány helyett cukorrépát termel. Semmi baj. Azért nem álltam meg mosoly nélkül a dolgot, s megkérdeztem az elnökhelyettes elvtárstól: ezek után lemond a dohányzásról is? — Ha nem volna, akkor lemondanék — válaszolta bizonytalanul s gyors pillantást vetett az ujja közt levő cigarettára, mintha megégette volna a bőrét. Munkatársam, aki csendes hallgatója volt eddig a vitának, megjegyezte: nem volna jobb inkább azon gondolkozni, hogy minél jobb minőségű dohányt termeljenek? S aztán úgy kiválogatni, csomózni, hogy ne minősítsék le? Erre azt válaszolták, hogy senki sem magyarázta meg, hogyan válogassák, csomózzák. Elég letörten búcsúztunk el, r int akik csatát vesztettek. Mikor rá akartam gyújtani, munkatársam figyelmeztetett: spórolj a cigarettával, hallottad, hogy nem termelnek! Mégis rágyújtottam, de kesernyés ízűnek éreztem még másnap is: mi lesz, ha senki sem termel dohányt, hiszen a dohánybeváltó az eddigi szokástól eltérően nem alkudott a minőségre s alig volt dohánytermelő, aki ne „orrolt" volna e- miatt. A megyei tanács növénytermelési osztályánI aztán felvidultam: meg-| tudtam, hogy a megyénkre előirányzott do-\ hányterület 99.3 százaié-] kára már megkötötték a: szerződést. Még volt ei-! garettám, de vettem egy csomaggal, s rágyújtott tam belőle. Ami azt ille-\ ti, lehetne jobb is, de a tavalyi példán tanulva.) az idén biztosan jobb1 minőségű lesz a dohány.1 legalább is jobban kivá-t lógatják a termelők. S. ha a gyárak is megteszik a magukét, még za-j matosabb cigarettát szívunk, mint tavaly. K. 1. I volt) 40 hold expressz borsó (tavaly 30 holdba volt s 82 000 forintot fizetett). 25 hold szegleteslendnek, 60 hold vélőmag árpa, 80 hold rizs. Vetnek 51 hold vörösiierét, és 36 hold lucernát is. Az idén az ösz- szes földterület 19 százalékába^ jövőre pedig 25 százalékában lesz pillangós. Lám milyen szépen alakul a ve1 tésforgó. Ráadásul az idén 200 holdat, aztán meg folyamatosan 400 holdat digóztatnak meg. Máris az árutermelés jellemzi a tsz gazdálkodását, hátha még jobb lesz a földjük! A tagok nagyobb részt készpénzben kapják az idén a részesedést: a terv szerint 25 forintot munkaegységenként. S folyamatos jószághízlal ássál, baromfi neveléssel gondoskodnak arról, hogy havonta 30—35 e-> zer forint előleget kapjanak a tagok. Egy szó, mim száz: ésszerű jól átgondolt a körösiadányi Dózsa Tsz gazdálkodása. A tagok most már nem azt mondják, mint tavaly a zárszámadás előtt, hogy elegen vagyunk, hanem azt, hogy kell a sok dolgos kéz, a jövedelmező árutermeléshez. Még azzal sem elégszenek mostmár meg, hogy 20 régi és új tag lépett be, hanem úgy határoztak, hogy felkeresik a közéjük való volt tagokat s visszahívják őket.
