Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 16. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Sok harisujagyáii dolgozó kérése... — Válasz Gáboriné cikkére — Mi, a Gyulai Harisnyagyái dolgozói csatlakozunk Gábori■> nénak a Népújságban januát 15-én megjelent „Egy gyulai meí nüs keservei'' című írásában foglalt felvetéseihez, megállapít fásaihoz. Egy-két javaslatot a magunk részéről is szeretnénk itt leírni. Üzemünknek több, mint SOC dolgozója van. A női munkánál■> lilák száma körülbelül hétszáz. Nemhogy üzemi konyhával, de még étkezdével sem rendelkezünk, holott éppen a női munkavállalók foglalkoztatása miatt erre fokozottabban szükség lenne. üzemünk vezetőinek — elsősorban hely és pénzeszközök hiánya miatt — az volt a felfogása, hogy mi törődjünk a haris- nyagyá rtással, az étkeztetéssel pedig a Vendéglátó Vállalat. (Nem hiszem, hogy lenne olyan ember a Vendéglátó Vállalatnál, akinek eszébe jutna, hogy dolgozóik harisnyaszükségletét saját gyártás útján állítsák elő.) E’-nsn ezért meglepő az a szemlélet, amely a Gyulai Vendéglátó Vállalatnál uralkodik a ráfizetéses menü megszüntetéséért. Minden esetre így maradéktalan sikereket érnek el az utóbbi időben. A zsúfolt asztalokat, felcserélte az üresen kongó terem. Ezzel kapcsolatosan csak egy megállapítást: gyermek- és típus harisnyákat üzemünk is ráfizetéssel gyárt. De mit szólnának a Vendéglátó Vállalat vezetői, ha emiatt leállítanánk e cikkek gyártását s nem tudnának az üzletekben vásárolni, olcsó, gyermek patent, pamut harisnyát? Nem lenne helyesebb a költségek csökkentésének lehetőségeit keresni, úgy, hogy c magas személyzeti létszámot csökkentsék? Gondoljuk, hogy ez nem menne a gyors kiszolgálás rovására. Mindezt csupán azért írtuk itt meg, hogy a Vendéglátó Vállalat vezetői és dolgozói szüntessék meg helytelen munkamódszerüket. Sok harisnyagyári kérése ez. A Gyulai Harisnyagyár dolgozói nevében: ÚJHELYI SANBORNS ÜB-elnök. Vasárnapi rádióműsor Kossuth Rádió 8.10 Téli tájakon... 8.20 Népdal csokor. 8.55 Édes anyanyelvűnk. 9.00 Uj zenei újság. 10.00 Vasárnapi versek. 10.10 Kiváncsiak klubja, 10.50 Táncdalok. 11.10 Vers, mese, muzsika. 12.10 Hétvégi jegyzetek. 12.55 Iíj. Magyari Imre és zenekara játszik, Utry Anna énekel. 13.30 A XXI. századból jelentik. 14.00 Kálmán Imre, legszebb operettjeiből. 15.05 Hét nap a.-, ^ü|p»lit»kában. 15.20 Éppen önnek!.. 16.00 Szív küldi szívnek szívesen. 16.45 Egy nagy művész otthon. 17.10 Kincses kalendárium. 18.00 A Magyar Rádió tánczenekara játszik. 18.30 Doberdo. 19.20 Világsiker! 19.50 Jóéjszakát, gyerekek! 21.10 Emberek között... 20.20 Bajazzók. 21.40 Liszt zongoraművek. 22.15 Lóversenyeredmények. 22.20 Régi magyar muzsika. 22.45 Jóéjszakát! 23.28 Vonósnégyes. 0.10 Spasa Milutinovics zenekara játszik. Petőfi Rádió 8.00 Virágh Endre orgonái. 8.30 A római katolikus egyház félórája. 9.00 Délamerikai melódiák. 9.30 Miska bácsi iemezesládája. 10.10 Szív küldi szívnek szívesen. 11.00 Vidéki zenekarok műsorából. 11.30 Zenés vasárnap délelőtt. 12.30 E. Kovács Kálmán két elbeszélése. 13.00 Művészlemezek. 14.10 A veszprémi egyesített népi zenekar játszik. 14.50 A belterjes gazdálkodás útján. 15.05 Az operaszerkesz- tő postájából. 16.00 A Lüiomfi szerzőjéről 16.45 Dankó Pista dalai és Nagypál Béla magyar táncai. 17.10 Zenekari hangverseny. 18.15 Muzsikáló Baranya. 19.15 A szakma művésze. 19.30 Mózart- művek. 20.20 A Makói Földművesszövetkezet zenekara játszik. 20.50 Költők az estéről. 21.10 Tánczene. 22.10 Zenekari hangverseny. Rajvezefői tantolyam volt Battonyán Január 13-ától három napos úttörő rajvezetőí tanfolyamra jöttek a járásból huszonheten, ifi rajvezetők. Benépesedett a leánykollégium és megkezdődöt a tanfolyam. A hallgatók elsajátították azt az elméleti és gyakorlati anyagot, mely az úttörő szervezetben a jó munkához szükséges. A rendgyakorlatokon pattogtak a vezényszavak, szólt a nóta, játszottak, s közben megteltek a jegyzetfüzetek lapjak Az intézet gondnoka, a kedves János bácsi gondoskodott arról, hogy mindig jó falatok kerüljenek az asztalra. Ezúton is köszönjük az Otthon dolgozóinak a kényelmet, a jó ellátást. Köszönet az előadóknak, névszerinti Petrószki István járási úttörőtitkárnak, Sípos Péter, Bognár Antal úttörővezetőknek, Engi Illés igazgatónak, dr. Barna Béla, dr. Kolbusz László, Lónyán Rudolf kartársaknak, Álmosi Ilona védőnőnek. Ok mindent elkövettek, hogy a fiatal hallgatók gazdag tudással távozzanak csapatukba. Jól sikerült akadályversenyt is rendeztünk, a sáros idő ellenére. Az első helyezést Varga István mezőhegyesi őrsvezető őrse nyerte, A tanfolyamot ünnepélyes kultúrműsorral és tánccal zártuk. Erre meghívtuk a KISZ tagijait is. A befejező záróbeszé- 1 det Ármán Aurél elvtárs, a községi pártbizottság tagja I mondotta. A tanfolyam igen jó hangulatban ért véget. A hallgatók szorgalmas munkával érdemelték ki igazolványukat és méltón dolgoznak majd csapatukban, mint raj vezetők. Sályi Gézi né, I tanfolyamvezető, Battonya. I SASS ERVIN: Az eszpresszóasztal meséje Emlékszem az erdők neszére. Még megvillan bennem a hajnal színe, ahogy fa-anyám karjai közt bujkált, és a haragos- zöld csipkés levelek lapján megpihent röpke reggeli csókra. Emlékszem a viharokra, az avar száraz csörgésére, az őszi esők sűrű suhogására, a hóhullásra, még arra a barna kis mókuskö- lyökre is, amelynél vidámabb állatkát alig nevelt az erdő. Méltóságteljes öreg tölgy volt az én anyám. ^Törzsét évszázadok növelték erőssé, vastaggá. A favágók is sokáig megkímélték, mert szép volt. Ügy is nevezték maguk között, hogy ő az Erdő Szépe. Aztán egyszer, egy su- garas nyári reggelen, amikor e- zer madárka füttyögött, és millió lepke lebegett, bogár dön- giosélt a pii’kadás fénycsipkéd- ben, megállt anyám büszke törzsénél két ember. — Hej, te Erdő Szépe! Most te is sorrakerülsz. Az egyik megsímogatta anyám derekát. A fejét csóválta, sapkáját a tarkójára tolta, és felnézett, fel a magasba, a ringó korona sötétjébe, és szólott így: — Ne haragudj, Erdő Szépe, parancs az parancs. Kivágunk, felfűrészelünk, elviszünk. Lehet, hogy iskolapad lesz belő-» led, vagy sifonér, amelyben egymáshoz simulnak a házastár-» sak ruhái. Az is lehet, hogy író-» asztal leszel a miniszternél, vagy festett színésznő ágya... Az öregebbik, köpcös, csizmás ember, morgolódott: — Még meg is követed tán? Neki a fűrészt! Esteiig végeznünk kell vele. Sikoltozva búgott a fűrész. É- reztem, hogy anyám büszke tör-» zse megremeg az éles fájdalom-» tói. A fűrész acélfogai marták, vájták, vésték könyörtelenül. Kidőlt. Meghalt. Földarabolták. Egy ilyen darabból szülét» tem én. Az arcom fényes, politúros. A lábam hajlított, karcsú. Csdpketerítőt borítottak rám, és azt mondták én is szép vagyok. Pedig csak anyám volt a szép. ö, az Erdő Szépe. A frisslehelle- tű domboldal erdejének királynője. S én? Mi lett belőlem? Eszpresszó-asztal. Nylon-terítős, filigrán, buta kis jószág. Néha szomorú vagyok, mert megismertem az embereket. Misu bácsi, a főpincér már hazament. A kávésgépet letakarták, kihunytak a neonok és az intim falikarok pislogó, kicsi é- gői. Figyeltek, asz tál-társaim 1 Azt hiszem, én vagyok a soros, Hány óra? Hajnal egy. Meséiéit. Jó? Ébren vagytok még? Az utca is csendesedik már. Hol is kezdjem? , Azt hiszem, ma este megint Katicáról mesélek. Nagyon szeretem őt most is. Emlékezték rá? Milyen kedves, hamvasarcú kislány volt, amikor rpegísmer» tűk! Olyan, mint a kertek-me- zők legszebb, fúrosruhá j ú pety>* tyes bogárkája. Amikor beléptek és észrevettem őket, láttam, hogy soha nem jártak még itt. Katica arcán halovány pír remegett, a fiú egyszerű, szürke ruhájában egy kicsit esetlenül bukdácsolt az asztalok, szép nők és ráérő férfiak között. Csak én voltam üres, mellettem nem ült senki. Hozzámjöttek. Katica narancsszörpöt kért Misu bácsitól, Zsiga pedig egy szimpla feketét. Tudjátok még ugye, hegy a fiút Zsigának hívták? Milyen szépen 1958. január 19., vasárnap Legalább a pincérekkel... Régen nem ebédeltem olyan hideg vendéglőben, mint ked- den, Gyomén. Amikor az egyik asztal mellett helyet foglaltam még csak azt é- reztem, hogy a szék hideg. Azonban mire elfogyasztottam a meglehetősen íztelen paradicsomlevest — csaknem reszkettem. A főztelek gyors elfogyasztása után — amely jobb volt, mint a leves — fizettem. Sajnálom azokat a szegény pincéreket, a- kik a késő esti órákig kénytelnek e hideg vendéglőiben gubbast- kodni. S mindez azért mert a vendéglő vezetői nem képesek megfelelő mennyiségű fát adni a silány szénhez Mert ha már a vendégekre nem is gondolnak, legalább a pincérekre egy keveset.* A BÉKÉSCSABAI István Ma* lobi üzemi tanácsa január 24-én, pénteken délelőtt tartja első ülését, * A MAGYAR fotóművészek Szövetsége tehetségkutatási pályázata március 1-én zárul, s március közepén hirdetnek eredményt. A nyertesek kéthetes csillebérci fotó iskolán vesznek részt. * HATHETES egészségügyi tanfolyam kezdődik január 20-án, hétfőn este 6 órai kezdettel Orosházán (Bajcsy Zsilinszky u. 2. a- latt.) a Vöröskereszt szervezésében. Tanfolyamvezető: dr. Mekis János körzeti orvos. * DÉVAVÁNYÁN e hó első két hetében 50 forint híján négyezer forint értékű részjegyet jegyeztük a földművesszövetkezet tagjai. • A MAGYAR Honvédelmi Sport- szövetség megyei rádiós klubja többezer amatőrrel fenntartott kapcsolatán kívül legutóbb egy Kazahsztán-beli Chimhenbe, való amatőrrel vette fel a kapcsolatot. * A 100 ÉVES Miskolci Nemzeti Színház építése közben XVII. században épített nagyméretű fűtő- kemencére bukkantak. * Tótkomlóson az újjáépített Komló Étteremben O. Kovács Imre orosházi népdalénekessel sikeres magyarnóta estet rendezett a helyi földművesszövetkezet. A SZÖVOSZ IV. országos kongresszusán szerzett tapasztalatokról tart beszámolót Szabó György a január 19-1 Gyulai Földműves- szövetkezeti közgyűlésen. * A BRÜSSZELI világkiállításra kerülő paszabi szőttest, beregi hímzésű párnákat, térítőkét és tálcakendöket már elküdte a Sza- bolcs-Szatmár megyei Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. * SZÁZHUSZONÖT darab fényezett hálószobabútort készít a kereskedelem számára az első negyedévben a Békéscsabai Faipari Ktsz. A „Te és annyi más baj társad" című dokumentumfilmet pénteken délután Békéscsabán, a Munkácsy Mihály művelődési otthonban mutatták, be telt ház előtt. Vasárnap a kunágotai művelődési otthon, hétfőn a méhkeréki, kedden a Békéscsabai Téglagyár kultúr- otthona vetíti. A középiskolások részére hétfőn és kedden Békéscsabán, az ifjúsági mozi három- három előadást tart. • A ROMÁN Népköztársaság nemzetközi asztalitenisz bajnokságának második napján a magyar férfi versenyzők valamennyien tovább jutottak. A magyar—romé^^ női csapatmérkőzés 3:l-es romá^J győzelemmel végződött. ejtette ki Katica a nevét... Muzsikólt, simogatott a hangja. —■ Zsiga... mondd... Szeretsz? — Nagyon, Katicám. Miért is kérdezed annyiszor? Mégis, hányszor kérdezték egymástól. Talán ezerszer is\ Kedvesek voltak és fiatalok. Amikor először jöttek be ide, tíz óra múlt. Egymás kezét fogták, és olyankor Katica tágra- nyílt, meleg szemmel nézte a fiút. Szótlanul. Perceken át. Később is sokszor találkoztam velük. Majdnem minden este bejöttek egy narancsszörpre és egy feketére, és mindig hozzám ültek, ide a sarokba, a csendesfényű falilámpa alá. Susogtak, beszélgették, terveztek szép boldogságot, vidám örömöt, drága gyönyöröket. Már ősz volt, hűvös, hideg és egy este alig ismertem rájuk. Katica ragyogott, bolondos, huncut szemében, mint százszínű tűzijáték sziporkázott az öröm. Amikor finom kis kezét csipke- terítős arcomra ejtette, láttam, hogy karcsú ujjacskáján aranygyűrű villog. Zsiga csak nézte, nézte, csak nézte bodros, éjszínű haját, arcát, teikdntetót és szemével simogatta blúzát feszítő, szép testének édes formáit. — Már két napja... Milyen gyorsan fut az idő. — Vettem neked valamit Nemi vagy kiváncsi rá? Katica meleg-szemmel ölelte magához a fiút. — Mit? — Nem mondom meg! Nine« nálam. Otthon van. —■ Otthon? •— Persze, hogy otthon... Eljössz... érte? Zsiga nem nézett a lányra, feszült, forró csendben hallgatott. Katica leengedte szempilláit és úgy érzem, akkor suttogta el kicsi életének első nagy, igaz vallomását. — El. S Zsigára emelte a szemét. — Szép?... A fiú bólintott. S az intim sarokban, a csendesfényű falilámpa alatt ajkukra röppent a legszebb csók, melyet csak tisrta- szívű szerelmesek adhatnak egymásnak. Zongorista Bubi fürge ujjad alól leheletkönnyű melódia csendült, mintha hárfa pengene a fényes, csillogó falak között és a sarkok félhomályában: Szerettem volna megölelni ő- ket. Óh, de szerettem mind a kettőt: ezt a lányt és ezt a fiút. Milyen mások voltak ők, mint a többiek, más nők, más férfiak. Akik szeszmámorban egymás lábát taposták alattam, és úgy beszéltek arról, amiről akkor az a két gyerek, hogy szégyenem-
