Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-15 / 12. szám

MM; jamnár 15., samta BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 (Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó) Kasék, akit méltán tartunk ft világirodalom egyik legnagyobb humoristájának, nemcsak az em­bereknek, az állatoknak is nagy Ismerője. Kufyahístóriái remek­beszabott írások, s bár minden példázgátó szándék nélkül Szüle- lett a legtöbbjük, mégis elgondol­koztatnak: ennyire hasonlatosak volnának? Hasek írásművészeté­nek legsikerültebb alkotásai közé tartoznak ezek a kacagtató és el­gondolkoztató állathistóriák. Meg­győzik az olvasót, hogy a Svejk frója nemcsak a remekbeszabott társadalmi szatírával ajándékozta meg az emberiséget, hanem meg­becsülést érdemelnek rövidebb télekzetű írásai, szatírái, humo­reszkjei is. Ki hfe ismerne rá a két légyben, „aki majdnem túl­élté”, azokra az élősdíekre, akik m utolsó pillanatig bizakodnak, hogy „majd csak valahogy túl­élik”, de hiába, — potrohúkon ott ft penész, az elkerülhetetlen vég hírnöke. A gazdája borzebét haj­szoló SzVoboda közkatona kacag­Csütortökön M«seű( a MEDOSZ kongresszusa Január 16-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor a Vasas Székházban összeül a MEDOSZ kongresszusa. A kongresszus kétnapos munkáját Halász Jó­zsefnek, a MEDOSZ elnökének beszámolója vezeti be. A mező- gazdasági szakszervezet tanács­kozására hat országból érkez­nek vendégek. tató térképe a kat/>na copfnak, a lélektelen Alíe^yelmezésnek, S- melyben csak a, szabály betűje a szent, minden Jhás mellékes és ér­dektelen. akik oktalanul félté- | kenyek, ebben a leggyötrelmesebb nyavalyában szenvednek, azok nyilván magukra ismernek a fél- j tékeny barázdabillegetőben. Történet a herényi cigányokról Lassan döcög kifelé a mezobe- rényi vaaútállomésról a személy- vonat. A tülkében utazik htom Vidám, fia ml cigány fiú. Öltöze­tükről neheren lehet megállapíta­ni származásukat, inkább a be- saédmodorufc, hajszínezetük en­ged arra következtetni, hogy ci­gányok lehetnek. Beszélgetnek. Igyekszem közelükbe férkőzni, hogy halljam, miről is folyik a tere-fere. Elgy 22—24 év körüli fiatalember tartja szóval társait. Rövidesen megtudom a hősünk nevét is: Mezey Károlynak hív­Egy gyulai menus keservei fór jó néhány év ima ebédelek a Gyulai Vendéglátó Vállalat- fiái. Előfizetéses me­nüt eszem, illetne en­nék sok szerencsétlen íOrsíársomfH«! ‘együtt, ha nem lennének az étrendben sűrűn o- Iyan napok, mint ja­nuár 8-a. Nem kíván­hatok 5.90-ért pásté­tomot, 6 — nem! En­nél sokkal kisebb igé­nyű vagyok, de a hús büdös volt, a zöld- babfőzeléknek neve­iéit palamiről pedig inkább hihető lett volna, hogy tűzgyúj- ^ónak szánták, (mivel ^Jmegrágni teljesen ki­tárt dolog volt) mint emberek részére szol­gáló táplálékul. Nincs más kéré­sem, csupán az, hogy a Gyulai Vendéglátó 1 Vállalat vezetősége úgy állítsa elő a me­nüt, mintha ők is er­re lennének utalva. Mióta bevezetek*,, hogy egy hétre előre meg kell venni az e- bédjegyet (ami lénye­gében helyes), s ha fogyasztunk, ha nem, az ebédjegy lejárt, azóta lényegesen csökkent a menüt e- bédelők száma, a vál­lalat nem kis örömé­re, ugyanis — egyik dolgozó tudomásomra hozta — a cél az, hogy mennél keve­sebben ebédeljenek 5.90 Ft-ért, mivel a vállalat erre „úgyis dák ráfizet.” (Nem mondom, szép kis el­gondolás!) Egyébként nem tudom kinek volt ráfizetés például a január 8-i menü, a i'Uyy (l vállalatnak? A kiszolgálásról csupán annyit, hogy rJtti&MS, Mt. isy bajok vannak. Tudomásom­ra jutattj^hogy a pin­cérek a rendelést a konyhára olyan meg­különböztető meg­jegyzéssel adják le, hogy „tolónak” kell, j azaz dolgozónak. Az igazgató elvtárs­nak tudomása van er­ről, mert a párttitkár elvtárs tudomására hozta, de intézkedés eddig még nem tör­tént. Szeretném azt, hogy a Vendéglátó Válla­lat vezetősége végre megértené, hogy em­berekkel van dolga, akik beszélnek és gondolkodnak. Gáboriné, Gyula. ják. Egy érdekes történet elbeszé­lésében kezdett bele éppen. Nyolc évvel ezelőtt történt. Ta­vaszi napfény aranyozta be a tá­jat és a kellemes idő kicsalta őket, gyerekeket a gyepre, rongylabdát kergetni, játszadozni. A legfonto­sabb számukra akkor csak az evés és a játék volt. Égj- nap motorzú- gés verte fel a tájat a kora reggeli órákban. Szokatlan volt az isme­retlen jármű, amely begördült a cigánymegyedbe. Hamarosan körül is vette a környék apraja-nagy- ja. Az érdeklődés nem sokáig tar­tott, mert kiderült, hogy azért jöt­tek, hogy dolgozni vigyék őket. Elindultak. Az autó befordult egy poros országúton, majd bekanya­rodott egy dűlődtra és vitte ma­gával a megrettent cigányokat. Mintegy 15 percig tartott a rej­télyes utazás, amikor a gépkocsi egy tanya udvarán hirtelen meg­állt. Az utasok leugráltak az au­tóról és némán, tehetetlenül áll­tak az állami gazdaság épületének ..titokzatos1’ udvarán. Hamarosan kezükbe került a kapa és elindul­tak kénytelen-kelletlen a kuko­ricatábla felé. Karcsi ezen a na­pon eldobta a kapát és három órai gyaloglás után hazament. A többiek este jöttek meg. Másnap ismét megjelent az autó és Kar­csi most már önként jelentkezett. Néhány hét alatt megszerette a murikát és ő is szorgalmasam dol­gozott a többiekkel együtt. Ma már megbecsülik munkáju­kat a gazdaságban s megkeresik havonta átlagosan az 1000 forin­tot. Tavaly már többen disznót vágtak, az idén pedig már nem ritkaság az, ha a téli reggeleken felvillan a láng a perzselőfoől a cigánynegyed valamelyik házának udvarán. — Téri — martre-ról. Szóval nyugodtan lop­hatsz tőle. Zsebes: Én már az utcán kísér­tem őket. Kréta: Csupa olyan holmi lesz nála, amit nem sajnál, csak az a kikötése, Ijogy ne vegye észre, rníköb kifosztják. Zsebes: A franciától Is emeljek? Kréta: Az már unja a lopást. Zsebes: Akkor esetleg belekö­tök. Kréta: Tudod, hogy nem szere­tem a verekedést. • Zsebes: Jó, akkor csak szájba* Vágom. Kréta: De csak ha nagyon mu­száj... « Szín: a „Kirámoló” kocsma. Egy koldusasszony jelenik meg a gazdag francia gyáros asztalánál, kalitkával a kezében, melyben pa- pagály van. Koldusasszony: Beszélj, beszélj, aranyos madárkám! Mondj vala­mit a vendégeknek. „Csókolj meg tüstént öreg- anyám, puszilom azt a ráncos po­fikádat.” Jól van édes, aranyos madárkám. Heléna: Remek, remek! Nekem is van otthon kettő, azok is beszél­nek. Gólyaláb: (apacslegény) De ez nem szól egy szót sem. Heléna: Saját fülemmel hallot­tam. Gólyaláb: Ezt ő csinálja. Heléna: Ki? Gólyaláb: Ez a Notre Dame-i to­ronyőrnő. Heléna: Tényleg? Megfelel a va­lóságnak? Koldusasszony: Hát, ha mór be­vádolt ez a esti bősz... Gólyaláb: Egész rendesen meg­él bélőle. ön Is fog adni neki va­lamit. Heléna: Mint gondol mennyit? Koldusasszcmy: Amennyit mél- táztatni tetszik... Helém: (a gyároshoz) Maurice.., adjon neki ezer iránt. Maurice: (odadobja a retikült) Vegyen ki kétezret. ; Koldusasszony: Ügy éltessen a jóisten, hogy visszateszem a fob- hit. Heléna: Na és... mondja csak' nénike! Maga, hogy úgymondjam ■ ebből él? ; Koldusasszony: Ebből. ; Heléna: Na, és nappal mit c&i-i csinál? ! Koldusasszony: A templom előli; dolgozom. Heléna: Ezzel a papagállyal? Koldusasszony: Á, ez ott nem jó. Heléna: Hát akkor? Koldusasszony: Zsolozsmás­könyveket olvasok feltűnően. ‘ Heléna: Na és melyikkel kereí többet? Koldusasszony: A madárkával.. ... 6» isy tovább, sok-sok nagysze M Jelenet, remek helyzetkomikumok ' váltják egymást, — és ez a darab a szórakoztatás mellett tanulságos Is. Hogy mi történik.még, és hogyan bontakozik ki egy kedves, szívderítő t rikkanesszereiem, azt megtudjuk majd a péntek esti premieren. A „poéta — Beszélgetés Ady Otthonában kerestem fel Ke­rekes György békéscsabai festő­művész, középiskolai rajztanárt. Kérésemre a szépítő messzeség felé tekint és emlékei között ku­tat. Könnyűszerrel felidézi magá­ban zilahi emlékeit, s beszél Ady Endréről. — Ismerője, avagy ismerőse vagy-e Ady Endrének? A szavakkal tényleg vigyázni kell. Gyermekkorom élménye Ady Endre, valóban nem voltam vele az ismerősöket jellemző kap­csolatban. Olyan értelemben vol­tam ismerője, hogy mint kisfiú, gyakran voltam társaságában. — Minek köszönheted ezt a különös szerencsét? Édesapám, Kerekes Ernő, a zilahi „Wesselényi-kollégium” ma­gyar-német tanára volt, s négy éven át tanította Ady Endrét. A kollégium tanárai ott laktak kö­zös épületben az iskola tövében. Nagy szeretettel ragaszkodott Ady volt tanáraihoz akkor is, a- mikor már híres, nagy költő lett. Gyakran járt haza szüleihez Érdmindszentre látogatóba és ilyenkor mindig ellátogatott Zi- lahra, volt tanáraihoz. Sokszor megfordult Ady édesapám házá­ban. Édesanyámmal, Móni Erzsébet­tel együtt járt Ady diákkorában Zilahoh tánciskolába, ez az1 isme­retség is csak otthonosabbá tet­te számára hajlékunkat. Édesapám sokszor biztatott a tanulásra iskolás koromban, Ady Endre példájával, mert Ady a kitűnők közül is kiemelkedő ta­nuló volt. ... •. .T. Legényféle koromban szemé­lyesen beszélgettem Ady Endre szüleivel, még nagy költő fiuk halála után Is — Igaz, hogy a zUahi kollé­gium tanárai jó álra valóval bo­csátották el Ady Endrét? Zilahon kitűnően összeforrott tanári kar működött. A dualista rendszert támogató kormánnyal szemben egységes ellenzéki ma­gatartást tanúsítottak. Habsburg- ellenességük mellett a felekezeti béke és a nemzetiségi türelem volt legfőbb ismertető vonásuk. Be sem választották a tanári kar­ba azt, aki a hagyományos tes­tületi közszellemben teljesen egyesülni nem tudott. Ady Endre tanárai engem is tanítottak, s így átéltem azokat a hatásokat, amelyeket ő kapott tőlük. Minden tanár más és más egyéni módszerrel tanított, illetve nevelt, de mindnyájan ösztönöz­ték tanítványaikat az önálló gon­dolkodásra. Valóságos atyai taná­csokkal látták el a tanárok tanít­ványaikat, amelyért mindegyik hálás volt később, ha már hasznát is vették. — Milyen képek élnek benned Ady Endréről? Most is szemem előtt látom Ady Endrét, lassú, imbolygó és lágy járásával. Tekintetéből sokkal több rejtélyesség áradt, mint amit Endre ismerőjével — a róla készült fényképek kifejez­hetnek. Szüleim arcmozdulata, ahogy ők hívták előttem, a „poéta bácsi”, mind-mind Ady tiszteletére nevel­tek, ezen túl, nekem a gyermek­nek is többnek tűnt ő, ha előtte álltam, mint egy más, köznapi ember. Zilahon a tanári kai' hagyomá­nyos szokása volt a fatányéros sü­tés. A tanári családok apraja- nagyja kiment a kollégium szőlő­jébe a „Kakuk-máT' vagy az „őr­hegy” tövébe. A „pinee-katlan”- ban megsütötték a fatányérost, gr mire igencsak csúszott a bor. Ha Ady Zilahon járt, szívesen vett részt volt tanárai társaságá­ban ezen a pihentető kirándulá­son. Ilyenkor fényesebb volt az al­kalom. Derűitek az arcok, és meg­hitt szertartása lett minden moz­dulatnak. Ady, volt tanárai között ülit.^ lejt szemeit csöndesen Siettette kedVtte társasai,„Wán egy halk . mosoly uTtt 5ár "a „csalódba” jött vissza-vissza a ttagy becsben álló vendég, mégis csittí fokozatosan melegedett fel. Sokáig csak szót­lanul örült, hogy szeretett feszi körül. A fatányéros elfogyasztásáig e- gyütt ültük körül gyermekek, fel­nőttek. Azután szokásosan átcso- portosu'lt a társaság. Ady, volt ta­nárai közé ült, akikhez már hoz- zéöregedett”. A csöndes borozó« mellett felhangzott az ének. En­nek ilyenkor sorja volt,,. Ady kedvéért először az egész felnőtt társaság XVI. századi régi énekeket éhekelt.Ezután következ­tek a szilágysági pentaton népda­lok. Feledbotéttcn ez a kép, édes- apámék és Ady csöndes mulato­zásban.., A nótázás hajnalba nyúló be­szélgetésbe hajlott át Ilyenkor Ady Kincs Gyulához, volt görög és történelem tanárához húzódott közel. Hozzá írta a „Vén diák üze­nete” című költeményét. Még egy darabig szájtátva hall­gattuk, mi, gyermekek a beszélge­tést, majd édesanyáinkkal haza­tértünk. — Utolsó találkozásotokról mi­lyen emlékeid vannak? 1913-ig minden évben többször hazalátogatott Ady szüleihez, Érti- rrtíndszentre, s ilyenkor ellátoga­tott Zilahra is. Az első világhábo­rú idején már csak ritkán láttam. Utoljára ifjú feleségével, Bon- cza Bertával együtt láttam. Csú­csáról jött át lovaskocsin, hogy az esküvő után bemutassa feleségét volt tanórainak. Gyermeki szemmel bámultam finom anyagból készült és gondo­san vasalt ruháját. Búcsúzáskor egy barackot nyomott fejemre a zilahi kollégium udvarán. Kerekes György csöndes, lágy szavai hömpölyögnek, arca áttüze- sül és minden szót jóízűen megrág. Leírhatatlanul boldog, hisz leg­kedvesebb emléked utón nyúl (szakjába. A nagy költő egyszerre itt él köztünk, magam is látom őt. Én. aki tankönyvből tanítom Ady Endrét, most éreztem meg fcSak igazán: legszebb költemény a köz­vetlen élmény!.. jf NEVEL ■ TANÍT, SZÓRAKOZTAT P3 m A NÉPÚJSÁG a H «I H ■ 8 jf ay mvar.fi.: Vidám állatkert

Next

/
Oldalképek
Tartalom