Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 16. szám
1958. január 19., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Traktorosok a „traktoros iskolában" „Fogadják köszönelemet“ 'Vddutú.dőil a iaiáAálló-má<íó.n Dübörgő traktorok, hangos ko- pácsolás, hegesztőláng fel-felvil- lanó fénye, fúrógép halk duru- Esolása, tisztaság, rend. Ilyen képet mutat a kétegyhá- zl traktorosképző tanfolyam. Régen a fény, a pompa, s a dorbézolás jellemezte az Almási gróf kastélyát. Ma 120 jövendőbeli traktoros sajátítja el itt a traktorok, zetorok, vontatók vezetésének tudományát. Az évtizedes juhar- és kőrisfák csupasz ágai a- latt munkaruhás és pufajkás férfiak sürögíiek-forognak. A hallgatók között munkaköpenyes tanárok magyaráznak, oktatnak. Köztük találom a középtermetű Joó János igazgató elvtársat. Éppen ellenőrzi az oktatást. — A tanfolyamot november 15- én kezdtük és a hallgatók hat hónapig tanulnak — sorolja kérdésemre. — Két csoportra osztottuk őket. Minden héten három napig elméleti foglalkozáson vesznek részt, három napig pedig gyakorlaton. A tanfolyam keretében — folytatja Joó elvtárs — a hallgatók megismerkednek különböző erőgépekkel, kombájnnal és vetőgépekkel. Megtanulják, hogyan kell az őszi és a tavaszi magvak alá ( a talajt előkészíteni. Holdanként jhennyi vetőmag szükséges és hogyan kell a vetőgépet a vetéshez beállítani. Célunk az, hogy a nagyüzemi gazdálkodás szocialista átszervezését az innen kikerülő jól képzett traktorosok is segítsék. A hallgatók kötelességtudóak, szorgalmasak. Ezt bizonyítja az e- redmény is. A legutóbbi versenyértékelésnél az országban működő 10 szakiskola közül az első helyezést értük el, szeretnénk ezt meg ts tartani. Beszélgetésünket félbeszakítja a szünetet jelző csengő. A hallgatók vidáman, kisebb-nagyobb csoportokba verődve tréfálkoznak, nevetgélnek, cigarettáznak. Bogya Antal, a tiszaszalkai gépállomásról jött hallgató elmondja, hogy ő nagyon sokat akar tanulni és már tanult is. — Ügy érzem, hogyha innen kikerülök, sokkal többet tudok segíteni a magasabb terméseredmények elérésében. És jó módszernek tartom, hogy az e- gyes bonyolult tananyagot filmvetítéssel is szemléltetik, öröm látni ezt a 120 hallgatót. A csengő ismét megszólal, a szünet végét jelzi. A hallgatók sietnek a kijelölt munkahelyükre..; A szerelőműhely motoros részlegében Szikora János nevelő egy motor vezérlőtengelyének beszerelését mutatja be. A másik teremben a négyzetes vetőgép beállítását gyakorolják. A gyakorlótéren, vagy tíz hallgató zetorral és traktorral a vezetést gyakorolják. A szakiskolán 17 erőgép van, melyeket a hallgatók tartanak rendbe és ők is javítják ki. A raktárakban és a szemléltető termekben korszerű gépalkatrészek metszetei állnak a hallgatók rendelkezésére. Az idő már dél felé jár, a faluban megszólal a delet jelző harang mély kongása. A napos az órájára pillant, megnyomja a csengő gombját, ebéd van. Az étkezőterem asztalán már ott gőzölög a paradicsomleves és babfőzelék, jókora darab kolbász- szál. A szórakozásra is gondolnak az iskola vezetői. Van két ping-pong- asztaluk, sakk, dominó és futball- íelszerelés. Ebéd után a kultúrteremben nagyszabású ping-pong- mérkőzéseket játszanak. Nagy Imre, a kamuti Rákóczi Tsz-ből jött hallgató nagy szakértelemmel forgatja az ütőt. Nincs egyenrangú ellenfele a tanfolyamon. Vasárnap „nemzetközi” mérkőzést játszanak, a község román csapatával. Kint a futballpályán már vagy húszán rúgják a labdát. Többen olvasnak, sakkoznak. Minden hallgató megtalálja a maga szórakozását is. Három órakor ismét megszólal a csengő, s a szokott munka ismét a- kezdetét veszi. Jantylk Tibor Két állatni gondozásban lévő kislány lakik nálam, akiknek igen nagy örömet szerzett karácsonyra a földművesszövetkezet nőbizottsága. Velük együtt nekem is, mert az ő örömük az e- nyém is. Eddig fiatalasszony korom óta összesen harmincbárom elhagyott kislányt neveltem fel, akik után 14 tinókéval dicsekedhetek, összesen ez volt a negyedik eset, amikor rajtam kívül mások is gondoltak az árvákra. Mondhatom, ilyen gazdac csomagot még egy alkalommal sem kaptam. A kis óvodás babakocsit babával, édesség-csomagot, az iskolások korukba illő szépirodalmi könyvet és egyebet. Azért ragadtam tollat a kezembe, mert ezt a gondoskodást nem lehet köszönés nélkül hagyni. Fogadja szívből jövő hálás köszönetemet a nőbizottság. özv. Kovács Józsefné Gyoma, IV. VBröshadsereg u. 6*. sz. Lőkösháza — határállomás. Nevét országszerte ismerik, hiszen fontos nemzetközi forgalmat bonyolít le, két baráti ország közötti összekötő kapocs. Naponta futnak át itt a Romániából érkező, vagy oda tartó nemzetközi gyorsvonatok szállítva az. utasokat; Jelentős átmenő teherforgalma is, mivel hazáink és a Román Nép- köztársaság közötti áruforgalomnak tekintélyes részét megyénknek ez a határállomása bonyolítja le. Pintér Gyula egyszerű vasutasként kezdte. 1936 óta dolgozik Lő- kösházán, s ma ennek a forgalmas állomásnak ő a főnöke. Nyugodt, gondtalan, derűs öregkor vár a tsz-ek idős tagjaira Az évszakokat nem tisztelő nap — ahogy szokták mondani — hétágra süt. Azt hinné az ember, hogy tavaszodik, ha nem látná a fák csupasz ágait és a kietlen tájat. Az éjszakai fagy felolvad, s kerülgetni kell a sarat, amikor a békéscsabai Előre Tsz-be vezető ú- ton haladunk. Az egyenes úton vontatók, lovaskocsik kerekeinek nyomai látszanak. De sok megrakott szekér, vontató szállíthatta itt az egész évben dolgozó tsz-tagok megérdemelt jutalékát, terményeit lakásukra! Az út két oldalán a virágok szárai s fák láthatók. Mily szép lehet ez nyáron s szinte hívja, csalogatja az egyénieket, hogy íme a virágos, az egyenes út a tsz-be vezet. Ábrándozó gondolataink további szövését hangos „jónapot” szakítja meg. A tsz kertésze Toronyi bácsi köszönt ránk Együtt megyünk be a tsz irodájába s beszélgetünk. Elégedettség érződik szavaiból. Kilenc éve dolgozik a tsz-ben, mint kertész, s annyira megszerette munkáját, a tsz-t, hogy télen-nyáron ott található a fái, a melegágyai, s palántái között. Amikor az Elnöki Tanács 65/1957 sz. rendeletéről, a tsz tagok nyugdíj ellátásáról szóló törvényerejű rendeletről kérdezem, megakad. Messzire sodródott Idők s az emlékezetben Is jócskán megkopott sötét emlékek közt keresgél. Leteszi sapkáját, és őszbeboruló haját le- símítva, meghatódotfan mondja: — Nagyon jól esett. S mintha nagyon messze nézne, úgy mondja el aztán a múlt keserűségét, szomorúságát. — Az apám 35 évig dolgozott megszakítás nélkül Werthaim A dali birtokán. Mindig becsülettel dolgozott és amikor munkaképtelenné vált, nem kapott semmit Idős korára az egyik testvéremnél él most is. Amikor elmondtam neki, a nyugdíj-rendeletet, köny- nyes szemmel mondta: „no fiam ez a rendszer tényleg segít rajtunk. Itt megáll Toronyi bácsi. Nem néz rám, de tudom, hogy könnyes az ,ő szeme Is, és ezt szégyell. Nem zavarom, hadd csillapodjanak a fájó emlékek. Volt egy ismerőse, megrúgta a ló. A lábán elmérgesedett a seb. Féllábát elvesztette, s nyomorékká vált. A fizetése, a róla való gondoskodás — a felmondás volt. Nem gondoskodtak a múltban azokról, kiknek kezéből kiesett a munka Nem törődtek azzal, hogy Iától és milyen támogatást kapnak. De 99 ünnep 4C A közelmúltban a Forgácsolóizerszámgyár dolgozói barátságos vacsorán ünnepelték meg évi tervük határidó előtti teljesítését. Előtérben a Derzsi csalód, apa és fiú egyhelyen dolgoznak. Derzsi István János, mint az üzem szerelője már december 15-től jövő évi tervén dolgozik. Számos újítása van a hajtás elosztó műnél. nem csak az idősebbekkel vagy rokkantakkal nem törődtek, hanem azok hozzátartozóival sem Most a párt, a kormány segít a bajbajutottakon, hisz baleset munka közben bárkivel megeshet, de a tsz-tag ma nem szorul kegyelemkenyérre, s hozzátartozóiról is gondoskodik az állam. — Volt egy másik ismerősöm is — fűzi a szót tovább Toronyi bácsi — azt Nagy Jánosnak hívták. Ott dolgozott ő is Wertheim Adolf birtokán ötven esztendeig. Egyszer beteg lett, s nem tudott tovább dolgozni, és mit kapott!? öt mázsa búzát végkielégítésként, ötven évi munkáért. A végén szegényházba került és ott is halt meg, minden' kitől eltaszítva, elhagyottan. Igaz, abban az időben csak kevesek számára tartogatott, biztosítót nyugodt öregkort az élet. Ki a gyermekeinél, ki pedig a szegényházban ette a kegyelemből, szánalomból kapott kenyeret. Volt, aki emberséges bánásmódot kapott volt akinetic csak gyötrelmét növelték az egymásra nehezedő napok. — Nem lehet azt elmondani, leírni, amit érzünk, vagy éreztünk, amikor a rendeletet elolvastuk — mondja az időközben bejött Kovács bácsi, a tsz kocsisa — hatvanegy éves vagyok, de az elvtárs biztosan azt hiszi, hogy négy év múlva nyugdíjha megyek? Nem! Ameddig bírom, addig én akarom hajtani azt a két csikót — mutat az ablakon ki — én akarom hajtani, együtt azokkal, akikkel jóban, rosszban együtt vagyok már kilenc év óta. De aztán sem hagyom abba, ha nyugdíjba megyek de nem ám! Kapunk háztájit, s a- zon fogok dolgozgatni. Nem félnek már az idős tsz- tagok az öregkortól, bízón néznek a jövőbe s mind kevesebbet gondolnak a már messzire sodródott múlt szenvedéseire. Elbúcsúzom a két idős tsz-tag- tól, akik most már egymásnak mondják tovább őszülő fejjel, kissé hajlott derékkal, de húszéves, fiatalos szívvel, hévvel megváltozott életük örömeit. S amikor este idős élétpárjukkal a patkóra ülnek — éppúgy, mint 40 évvel ezelőtt, terveznek, de most nem azt, hogy lesz-e mit enni holnap, hanem évekkel előbbre, a nyugodt, gondtalan öregségre, a derűs öregkorra gondolnak. Majnár A szerelvények átadása, ál vétele nem egyszerű dolog. E képen a műszaki átadást láthatjuk. Bán Mózes, a CFR (Román Állcmvas- utak) kocsivizsgálója át veszi i- szerelvényt. Háttérben Szilágyi Árpád kocsi vizsgáló, szerelvényűi adó ’átható. Nemsoká indulhat a megrakd szerelvény Romániába. Szabadó Sándor, a CFR kereskedelmi át vevője elkészíti a feljegyzéseke s átveszi a Romániába kilépő vo natot. Ez a Romániából érkezett szerelvény is nemsoká folytathatja útját. Áchim József kereskedelmi átadó és Petru Secmarian vonat- vezető a baráti Romániából érkező vámárut adja át a MÁV-mak. Képeinken a forgalmas állomás néhány mozzanatát örökítettük meg. A magyar és a román Vasutasok felelősségteljes munkáját mutattuk be, mivel a két baráti ország közötti forgalom zavarmentes lebonyolítását segí ik elő.
