Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-15 / 12. szám
MM; jamnár 15., samta BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 (Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó) Kasék, akit méltán tartunk ft világirodalom egyik legnagyobb humoristájának, nemcsak az embereknek, az állatoknak is nagy Ismerője. Kufyahístóriái remekbeszabott írások, s bár minden példázgátó szándék nélkül Szüle- lett a legtöbbjük, mégis elgondolkoztatnak: ennyire hasonlatosak volnának? Hasek írásművészetének legsikerültebb alkotásai közé tartoznak ezek a kacagtató és elgondolkoztató állathistóriák. Meggyőzik az olvasót, hogy a Svejk frója nemcsak a remekbeszabott társadalmi szatírával ajándékozta meg az emberiséget, hanem megbecsülést érdemelnek rövidebb télekzetű írásai, szatírái, humoreszkjei is. Ki hfe ismerne rá a két légyben, „aki majdnem túlélté”, azokra az élősdíekre, akik m utolsó pillanatig bizakodnak, hogy „majd csak valahogy túlélik”, de hiába, — potrohúkon ott ft penész, az elkerülhetetlen vég hírnöke. A gazdája borzebét hajszoló SzVoboda közkatona kacagCsütortökön M«seű( a MEDOSZ kongresszusa Január 16-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor a Vasas Székházban összeül a MEDOSZ kongresszusa. A kongresszus kétnapos munkáját Halász Józsefnek, a MEDOSZ elnökének beszámolója vezeti be. A mező- gazdasági szakszervezet tanácskozására hat országból érkeznek vendégek. tató térképe a kat/>na copfnak, a lélektelen Alíe^yelmezésnek, S- melyben csak a, szabály betűje a szent, minden Jhás mellékes és érdektelen. akik oktalanul félté- | kenyek, ebben a leggyötrelmesebb nyavalyában szenvednek, azok nyilván magukra ismernek a fél- j tékeny barázdabillegetőben. Történet a herényi cigányokról Lassan döcög kifelé a mezobe- rényi vaaútállomésról a személy- vonat. A tülkében utazik htom Vidám, fia ml cigány fiú. Öltözetükről neheren lehet megállapítani származásukat, inkább a be- saédmodorufc, hajszínezetük enged arra következtetni, hogy cigányok lehetnek. Beszélgetnek. Igyekszem közelükbe férkőzni, hogy halljam, miről is folyik a tere-fere. Elgy 22—24 év körüli fiatalember tartja szóval társait. Rövidesen megtudom a hősünk nevét is: Mezey Károlynak hívEgy gyulai menus keservei fór jó néhány év ima ebédelek a Gyulai Vendéglátó Vállalat- fiái. Előfizetéses menüt eszem, illetne ennék sok szerencsétlen íOrsíársomfH«! ‘együtt, ha nem lennének az étrendben sűrűn o- Iyan napok, mint január 8-a. Nem kívánhatok 5.90-ért pástétomot, 6 — nem! Ennél sokkal kisebb igényű vagyok, de a hús büdös volt, a zöld- babfőzeléknek neveiéit palamiről pedig inkább hihető lett volna, hogy tűzgyúj- ^ónak szánták, (mivel ^Jmegrágni teljesen kitárt dolog volt) mint emberek részére szolgáló táplálékul. Nincs más kérésem, csupán az, hogy a Gyulai Vendéglátó 1 Vállalat vezetősége úgy állítsa elő a menüt, mintha ők is erre lennének utalva. Mióta bevezetek*,, hogy egy hétre előre meg kell venni az e- bédjegyet (ami lényegében helyes), s ha fogyasztunk, ha nem, az ebédjegy lejárt, azóta lényegesen csökkent a menüt e- bédelők száma, a vállalat nem kis örömére, ugyanis — egyik dolgozó tudomásomra hozta — a cél az, hogy mennél kevesebben ebédeljenek 5.90 Ft-ért, mivel a vállalat erre „úgyis dák ráfizet.” (Nem mondom, szép kis elgondolás!) Egyébként nem tudom kinek volt ráfizetés például a január 8-i menü, a i'Uyy (l vállalatnak? A kiszolgálásról csupán annyit, hogy rJtti&MS, Mt. isy bajok vannak. Tudomásomra jutattj^hogy a pincérek a rendelést a konyhára olyan megkülönböztető megjegyzéssel adják le, hogy „tolónak” kell, j azaz dolgozónak. Az igazgató elvtársnak tudomása van erről, mert a párttitkár elvtárs tudomására hozta, de intézkedés eddig még nem történt. Szeretném azt, hogy a Vendéglátó Vállalat vezetősége végre megértené, hogy emberekkel van dolga, akik beszélnek és gondolkodnak. Gáboriné, Gyula. ják. Egy érdekes történet elbeszélésében kezdett bele éppen. Nyolc évvel ezelőtt történt. Tavaszi napfény aranyozta be a tájat és a kellemes idő kicsalta őket, gyerekeket a gyepre, rongylabdát kergetni, játszadozni. A legfontosabb számukra akkor csak az evés és a játék volt. Égj- nap motorzú- gés verte fel a tájat a kora reggeli órákban. Szokatlan volt az ismeretlen jármű, amely begördült a cigánymegyedbe. Hamarosan körül is vette a környék apraja-nagy- ja. Az érdeklődés nem sokáig tartott, mert kiderült, hogy azért jöttek, hogy dolgozni vigyék őket. Elindultak. Az autó befordult egy poros országúton, majd bekanyarodott egy dűlődtra és vitte magával a megrettent cigányokat. Mintegy 15 percig tartott a rejtélyes utazás, amikor a gépkocsi egy tanya udvarán hirtelen megállt. Az utasok leugráltak az autóról és némán, tehetetlenül álltak az állami gazdaság épületének ..titokzatos1’ udvarán. Hamarosan kezükbe került a kapa és elindultak kénytelen-kelletlen a kukoricatábla felé. Karcsi ezen a napon eldobta a kapát és három órai gyaloglás után hazament. A többiek este jöttek meg. Másnap ismét megjelent az autó és Karcsi most már önként jelentkezett. Néhány hét alatt megszerette a murikát és ő is szorgalmasam dolgozott a többiekkel együtt. Ma már megbecsülik munkájukat a gazdaságban s megkeresik havonta átlagosan az 1000 forintot. Tavaly már többen disznót vágtak, az idén pedig már nem ritkaság az, ha a téli reggeleken felvillan a láng a perzselőfoől a cigánynegyed valamelyik házának udvarán. — Téri — martre-ról. Szóval nyugodtan lophatsz tőle. Zsebes: Én már az utcán kísértem őket. Kréta: Csupa olyan holmi lesz nála, amit nem sajnál, csak az a kikötése, Ijogy ne vegye észre, rníköb kifosztják. Zsebes: A franciától Is emeljek? Kréta: Az már unja a lopást. Zsebes: Akkor esetleg belekötök. Kréta: Tudod, hogy nem szeretem a verekedést. • Zsebes: Jó, akkor csak szájba* Vágom. Kréta: De csak ha nagyon muszáj... « Szín: a „Kirámoló” kocsma. Egy koldusasszony jelenik meg a gazdag francia gyáros asztalánál, kalitkával a kezében, melyben pa- pagály van. Koldusasszony: Beszélj, beszélj, aranyos madárkám! Mondj valamit a vendégeknek. „Csókolj meg tüstént öreg- anyám, puszilom azt a ráncos pofikádat.” Jól van édes, aranyos madárkám. Heléna: Remek, remek! Nekem is van otthon kettő, azok is beszélnek. Gólyaláb: (apacslegény) De ez nem szól egy szót sem. Heléna: Saját fülemmel hallottam. Gólyaláb: Ezt ő csinálja. Heléna: Ki? Gólyaláb: Ez a Notre Dame-i toronyőrnő. Heléna: Tényleg? Megfelel a valóságnak? Koldusasszony: Hát, ha mór bevádolt ez a esti bősz... Gólyaláb: Egész rendesen megél bélőle. ön Is fog adni neki valamit. Heléna: Mint gondol mennyit? Koldusasszcmy: Amennyit mél- táztatni tetszik... Helém: (a gyároshoz) Maurice.., adjon neki ezer iránt. Maurice: (odadobja a retikült) Vegyen ki kétezret. ; Koldusasszony: Ügy éltessen a jóisten, hogy visszateszem a fob- hit. Heléna: Na és... mondja csak' nénike! Maga, hogy úgymondjam ■ ebből él? ; Koldusasszony: Ebből. ; Heléna: Na, és nappal mit c&i-i csinál? ! Koldusasszony: A templom előli; dolgozom. Heléna: Ezzel a papagállyal? Koldusasszony: Á, ez ott nem jó. Heléna: Hát akkor? Koldusasszony: Zsolozsmáskönyveket olvasok feltűnően. ‘ Heléna: Na és melyikkel kereí többet? Koldusasszony: A madárkával.. ... 6» isy tovább, sok-sok nagysze M Jelenet, remek helyzetkomikumok ' váltják egymást, — és ez a darab a szórakoztatás mellett tanulságos Is. Hogy mi történik.még, és hogyan bontakozik ki egy kedves, szívderítő t rikkanesszereiem, azt megtudjuk majd a péntek esti premieren. A „poéta — Beszélgetés Ady Otthonában kerestem fel Kerekes György békéscsabai festőművész, középiskolai rajztanárt. Kérésemre a szépítő messzeség felé tekint és emlékei között kutat. Könnyűszerrel felidézi magában zilahi emlékeit, s beszél Ady Endréről. — Ismerője, avagy ismerőse vagy-e Ady Endrének? A szavakkal tényleg vigyázni kell. Gyermekkorom élménye Ady Endre, valóban nem voltam vele az ismerősöket jellemző kapcsolatban. Olyan értelemben voltam ismerője, hogy mint kisfiú, gyakran voltam társaságában. — Minek köszönheted ezt a különös szerencsét? Édesapám, Kerekes Ernő, a zilahi „Wesselényi-kollégium” magyar-német tanára volt, s négy éven át tanította Ady Endrét. A kollégium tanárai ott laktak közös épületben az iskola tövében. Nagy szeretettel ragaszkodott Ady volt tanáraihoz akkor is, a- mikor már híres, nagy költő lett. Gyakran járt haza szüleihez Érdmindszentre látogatóba és ilyenkor mindig ellátogatott Zi- lahra, volt tanáraihoz. Sokszor megfordult Ady édesapám házában. Édesanyámmal, Móni Erzsébettel együtt járt Ady diákkorában Zilahoh tánciskolába, ez az1 ismeretség is csak otthonosabbá tette számára hajlékunkat. Édesapám sokszor biztatott a tanulásra iskolás koromban, Ady Endre példájával, mert Ady a kitűnők közül is kiemelkedő tanuló volt. ... •. .T. Legényféle koromban személyesen beszélgettem Ady Endre szüleivel, még nagy költő fiuk halála után Is — Igaz, hogy a zUahi kollégium tanárai jó álra valóval bocsátották el Ady Endrét? Zilahon kitűnően összeforrott tanári kar működött. A dualista rendszert támogató kormánnyal szemben egységes ellenzéki magatartást tanúsítottak. Habsburg- ellenességük mellett a felekezeti béke és a nemzetiségi türelem volt legfőbb ismertető vonásuk. Be sem választották a tanári karba azt, aki a hagyományos testületi közszellemben teljesen egyesülni nem tudott. Ady Endre tanárai engem is tanítottak, s így átéltem azokat a hatásokat, amelyeket ő kapott tőlük. Minden tanár más és más egyéni módszerrel tanított, illetve nevelt, de mindnyájan ösztönözték tanítványaikat az önálló gondolkodásra. Valóságos atyai tanácsokkal látták el a tanárok tanítványaikat, amelyért mindegyik hálás volt később, ha már hasznát is vették. — Milyen képek élnek benned Ady Endréről? Most is szemem előtt látom Ady Endrét, lassú, imbolygó és lágy járásával. Tekintetéből sokkal több rejtélyesség áradt, mint amit Endre ismerőjével — a róla készült fényképek kifejezhetnek. Szüleim arcmozdulata, ahogy ők hívták előttem, a „poéta bácsi”, mind-mind Ady tiszteletére neveltek, ezen túl, nekem a gyermeknek is többnek tűnt ő, ha előtte álltam, mint egy más, köznapi ember. Zilahon a tanári kai' hagyományos szokása volt a fatányéros sütés. A tanári családok apraja- nagyja kiment a kollégium szőlőjébe a „Kakuk-máT' vagy az „őrhegy” tövébe. A „pinee-katlan”- ban megsütötték a fatányérost, gr mire igencsak csúszott a bor. Ha Ady Zilahon járt, szívesen vett részt volt tanárai társaságában ezen a pihentető kiránduláson. Ilyenkor fényesebb volt az alkalom. Derűitek az arcok, és meghitt szertartása lett minden mozdulatnak. Ady, volt tanárai között ülit.^ lejt szemeit csöndesen Siettette kedVtte társasai,„Wán egy halk . mosoly uTtt 5ár "a „csalódba” jött vissza-vissza a ttagy becsben álló vendég, mégis csittí fokozatosan melegedett fel. Sokáig csak szótlanul örült, hogy szeretett feszi körül. A fatányéros elfogyasztásáig e- gyütt ültük körül gyermekek, felnőttek. Azután szokásosan átcso- portosu'lt a társaság. Ady, volt tanárai közé ült, akikhez már hoz- zéöregedett”. A csöndes borozó« mellett felhangzott az ének. Ennek ilyenkor sorja volt,,. Ady kedvéért először az egész felnőtt társaság XVI. századi régi énekeket éhekelt.Ezután következtek a szilágysági pentaton népdalok. Feledbotéttcn ez a kép, édes- apámék és Ady csöndes mulatozásban.., A nótázás hajnalba nyúló beszélgetésbe hajlott át Ilyenkor Ady Kincs Gyulához, volt görög és történelem tanárához húzódott közel. Hozzá írta a „Vén diák üzenete” című költeményét. Még egy darabig szájtátva hallgattuk, mi, gyermekek a beszélgetést, majd édesanyáinkkal hazatértünk. — Utolsó találkozásotokról milyen emlékeid vannak? 1913-ig minden évben többször hazalátogatott Ady szüleihez, Érti- rrtíndszentre, s ilyenkor ellátogatott Zilahra is. Az első világháború idején már csak ritkán láttam. Utoljára ifjú feleségével, Bon- cza Bertával együtt láttam. Csúcsáról jött át lovaskocsin, hogy az esküvő után bemutassa feleségét volt tanórainak. Gyermeki szemmel bámultam finom anyagból készült és gondosan vasalt ruháját. Búcsúzáskor egy barackot nyomott fejemre a zilahi kollégium udvarán. Kerekes György csöndes, lágy szavai hömpölyögnek, arca áttüze- sül és minden szót jóízűen megrág. Leírhatatlanul boldog, hisz legkedvesebb emléked utón nyúl (szakjába. A nagy költő egyszerre itt él köztünk, magam is látom őt. Én. aki tankönyvből tanítom Ady Endrét, most éreztem meg fcSak igazán: legszebb költemény a közvetlen élmény!.. jf NEVEL ■ TANÍT, SZÓRAKOZTAT P3 m A NÉPÚJSÁG a H «I H ■ 8 jf ay mvar.fi.: Vidám állatkert