Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-15 / 12. szám
1958. január 15., szerel* BERKS HEGYEI NÉPÚJSÁG 3 UhadánU A karbantartókról Az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödéjében a múlt év végén kísérleteztek a szénőrlő malomkalapáesok gazdaságosabb öntési módszerével. A kísérlet sikerrel Járt, s ma már ezzel az eljárással öntik a kalapácsokat. Egy-egy darab előállítási költsége 4,70 forinttal csökkent, ami az egy hónap alatt gyártott 1500 darabnál 7060 forint megtakarítást jelent. A folyamatosan gyártott ma- 1 óin k alapácsok mellett a Budapesti Kábelgyár részére öt komplett kábelaknát, a Pék Nitrogén- műveknek 1300 darab kazánra« - tély-clemet öntenek. A Sarkadi Cukorgyár karbantartási munkálataihoz lánc- és fogaskerekeket, a szolnoki és az ácsi cukorgyárnak szűrőbetéteket szállítanak. A forgácsolóban A Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárban ebben az évben az eddig gyártott alkatrészeik mellett Diesel-motorokhoz szelepeket, esztergapadokhoz forgócsúcsokat is készítenek majd. Isméit gyártanak majd motorkerékpár- alkatrészeket, melyet utoljára 1955-ben készítettek. / 8,000 rántani való csirke 1954—55-ben a Dombegyházi Állami Gazdaságban tartási és takarmányozási okok miatt kipusztult a baromfiállomány. Az állami gazdaság vezetői úgy határoztak, hogy az idén fertőtlenítik a baromfiéi akat és azokban a mélyalmos nevelési eljárással rántani való csirkét nevelnek exportra. A Földművelésügyi Minisztérium és az állami gazdaságok te- ■ úletj igazgatósága megvizsgálta a <jom'>egyh áztak javaslatát és úgy döntőitek, hogy a gazdaságot ismét bekapcsolják a baromfitenyésztésbe. A határozat alapján a gazdaságban áprilistól októberig nyolcezer rántani való csirkét nevelnek fel Bevált az új héjformázás. Az ezzel a módszerrel készült hajtókarok és fúrógéptestek szilárdabbak és muíatósabbak, mint az eddig gyártottak, s a hajtókaraknál darobrmként 10 deka, a fúrótesteknél pedig 00 deka anyagmeg- takarítást érnek el. Erre is gondjuk van A szarvasi járási pártbizottság a termelőszövetkezetek vezetésének megerősítése érdekében terv- be vette, hogy minden olyan termelőszövetkezeti elnököt, akinek nincs szakiskolája, iskolára küldenek. A szabadkígyós! egyhónapos elnöíkiképző iskolára 7, a* II hónapos zsámbéki iskolára két elnököt javasoltak. KapoEifa 2,500 literrel több tejet tejnek Mezőhegyesen mint tavaly A Mezőhegyesi Törzsállattenyésztő Állami Gazdaságban a gondosan ápolt és jól takarmá- nyozottí 1050 tehéntől naponta több, mint tízezer nyolcszáz liter tejet fejnek a szorgalmas gondozók, ami 2500 literrel több, mint az elmúlt év hasonló időszakában volt. A szakemberek véleménye szerint a jó eredmények titka: jelentősen megnövelték a pillangósok vetésterületét s a fehérjedús szénát többségében sikerült idejében, jóminőségben betakarítani. A szokásosnál többet készítettek a lédús silóból is s a teheneket rendesen etethetik a téli napokban is. Ezenkívül a tehenészek versenye, a legjobbak megjutal- mazása, pontossága, fegyelemre ösztönzi az állatgondozókat, ami nem kis mértékben járult hozzá, hogy a tavalyi 7, 8—7, 9 literes istállóátlag tíz liter» főié emelkedett. Tér meiősasö retkesetek a zárszámadások tükrében nyugodtan állíthatjuk — lényegesen erősebbek, mint a korábbi é- vekben. Ezt bizonyítják az elért eredmények Például az égy holdra jutó állóeszköz értéke 1985-ben 1417 fo- ptifvoM, 1967-ben pedig 1980 forintra növekedett. Az állóeszközök ilyen nagyarányú növelésére a tsz-ek többsége felhasználta a saját erőforrását úgy, hogy megyénk összes szövetkezetei 10.5 millió forinttal kevesebb állam; támogatást veitek i- génybe, mint 1955-bén. Megyénk termelőszövetkezetei 19ft7. évi jövedelmükből nagy ösz- szegek'et fordítottak a gépesítésre. Sok munkagépet és 100 különféle universal traktort, főleg Zetort vásároltak. „Vasgyár“ ax Alföld (Tudósítói* tói.) Hat évvel ezelőtt alakult meg a Szarvasi Vasipari JCtsz. Mennyi minden is történt hat év aiatt! Külön krónikásnak kellene megírnia a küzdelmes, de szép és változatos, eredményes munkával teli esztendőket. Mi csak a jelennel foglalkozunk, bár akaratlanul is a holnapba vetítődül tekintetünk. Benyitunk az udvarra, ahol különböző épületrészek halmaza fogás, óff kalapálásrrnt. a forrasztássistergésének kaotikus hangzavara. Szokatlan ez annak, aki néni él „benne’* 1. Olyan, mint egy vasgyár... Itt az Alföld közepén. Első utunk a csempés- tűzhelyek birodalmába vezet Egymás mellett sorakoznak a kész és félig kész különböző színű, ízléses kivitelű csempés-tűahelyek. Vidáman, fütyönészve dolgoznak itt az emberek. Az egyik a vasal- katrészt szereli, * másik a csempét faragja be, a harmadik a belső bélést samottozza, a negyedik tisztít és kész is a tűzhely. Munka közben elbeszélgetünk egy kicsit. Büszkeség fog el, mikor arról értesülök, hogy ezeket a közkedvelt tűzhelyeket a megyében egyedül Szarvason gyártják. Tavaly 1700 darabot, az idén 24O0-at a háziasszonyok nagy megelégedésére, és az új, nikkelezésí eljárásokkal sokkal jobb lesz a minőség, az ára ugyanakkor változatlanul 1450 forint marad. Beszélgetésünk során tudtuk meg, hogy a csempéi eddig máshonnan hozták és bizony nem nagyon válogathattak. Amilyet kaptak, olyat kellett felhasználni. Január 1-től 12 főből álló csempekészítő részleg alakult, így a gyártás is olcsóbb lesz. Beszélgetés közben a Szabadság úton nemrég felállított mintakirakat jut eszembe, ahol a szövetkezet kész termékeit állították kd, s a különböző színű és méretű tűzhelyek nagyon ízléses elrendezésiben kelletik magukat. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy olyan mint egy fővárosi kirakat. Sok a nézője is. A múltkor egy tanyai parasztbácsi nézegette sokáig, s csak úgy a bajsza alól jegyezte meg a mellette álló feleségének: ,,Á lányomnak már ilyet kell venni, ha férjhez megy.’1 Az udvaron a ktsz vezetőjével, Székely Lászlóval találkozunk Mosolyogva fogunk kezet. A továbbiakban már ő kalauzol. Meglátogatjuk a kínkor icadaráló-ké- szítő részleget. A szövetkezet nagy mennyiségben gyártja a közkedveltségnek örvendő kukorica darálót, a „Fürgét”. A múlt évben 12 000 darabot készítettek. Az idén itt is emelkedik ez a szám. Sok mindent gyárt még a ktsz: üstházat, zsírosbödönt, mézesbö- dönt, tekinőt és egyéb különféle bádogárut. A folyosóin látható a nagybetűkkel írt felirat, a ki&z jelszava: „Első a minőség’1. Ez igaz! Senki sem fél Szarvason a ktsz munkájától, mert jól dolgoznak és ugyanakkor elfogadható áron. A tervekről is beszélgetünk Székely elvtárs elgondolkozik: hét taggal alakult hat évvel ezelőtt a szövetkezet. Ma a létszám eléri a 120-at. Sajnos, ebben az évben létszámfejlesztésről nem lehet szó helyiség hiánya miatt. Ez bizony nagy kár! És hogyan zárult az esztendő? ötszázezer forint bruttó nyereséggel! — mondja elégedetten. A tervekről még sok szó esik. Motorikus lemezollót szeretnének, venni 50 000 forintért. A nikkeleAZ ÁRPOLITIKÁBAN beállt változások felvillanyozták a tsz-ek tagságát. A megnövekedett termelési kedvet mi sem bizonyltja jobban, mint az egy holdra jutó termelési érték növekedése, mely 1955-höz képest 101.33 forinttal volt nagyobb. Alapjában véve megváltozott a növénytermelés szerkezete is. 1955-ben főleg búzát, kukoricát termeltek szövetkezeteink. 1957 tavaszára már rátértek az ipari növények fokozott termelésére. Ez, és még több minden igazolja, hogy a szövetkezeti gazdaságok fejlődése a belterjesség felé halad. örvendetes, hogy 1957-ben az állattenyésztés adta a tsz-ek jövedelmének 40.8 százalékát. Ez figyelemre méltó eredmény. Hiszen tudvalevő dolog, hogy 1956 októberében a közös jószágállományt a termelőszövetkezetek többségében széjjel hurcolták. Ennek visszaállítására csak 1957 első negyedében került sor, ezáltal több millió forint bevételtől estek el megyénk szövetkezetei. Bánkódnak is azok a tsz-tagok, akik eddig még nem állították vissza a közös szarvasmarha-, sertés-, juh- és baromfiállományt, mert emiatt lényegesen kevesebb lett az egy munkaegységre jutó részesedés.! (Jelenleg még nyolc tsz-nek nincs közös szarvasmarha-, 28-nak sertés-, 125 tsz-nek baromfiállománya.) Ennek ellenére 1957-ben 4.95 forinttal volt értékesebb megyei átlagban egy-egy munkaegység, mint 1955-ben. Megyénk 43 szövetkezete csaknem 50 Ft, vagy ennél nagyobb, 108 szövetkezet pedig 30—50 forint értéket osztott egy-egy munkaegységre. GYENGÉN nyolc, legények között, Egyezség születik lőrét, tehénre és egyéb ingóságra az idősebbek között. És nyílik ,tágul, szélesedik az értelem, a tíz-tizenöt féle mező- gazdasági szaklap olvasgatása közben. A 65. telet átélt Kulich Vendel, aztán a nálánál jóval fiatalabbak közül' többen, Varjú Vendel, Tímár Vince és mások úgy falják az újkori mezőgazda- sági tudományokat, hogy haza is viszik a szaklapokat azokra az estékre, amikor zárva van a kultúrház ajtaja. J/7 annak, akik nem bánnák ha még nyitva volna. Különösen az úgynevezett törzsvendégek, a legidősebbek. Csak az a baj, hogy még mindig üresen tátong a háromajtós szekrény, még mindig nem hozták vissza a könyvtárat, pedig de sokszor megkérdezték már Kulich Ve-ndel ts, Varjú Vendel is és a többiek, akiknek már megállapodott a vérük s hasznos, tanulságos szórakozással akarják tölteni a hosz- szú téli estéket. A rádiót is kérik sokan, szomjazva az országban-vi- lágban íörténő eseményeket, no, meg — különösebben a fiatalabbja — a zenét. Van ugyan egy gramofon, aztán egy saját négytagú zenekar is, de a rádió mégis nagyon kellene. Persze nem mindenkinek, hiszen ahány és ahány korú ember jár ide, annyi az érdeklődési köre. Tímár Eta, Dinya Emma, Lackai Magda és a többiek legszívesebben ping-pongoznak, vagy dominóznak a fiúkkal, s azt kérdezik Giricz Bertitől: mikor lesz már bál. Vannak legények, akik legszívesebben bi- liárdoznak, ha elfoglalják mások, akkor kártyáznak. gyszóval: változatos szórakozással töltenek el három hosszú téli estét minden \ héten a varjasiak. S a szórakozási, tanulási lehetőség egyre bővül, hiszen rövidesen vendégszínjátszók érkeznek, bál is van minden hónapban. «Határozott ígéretet kaptak, hogy rövidesen visszakapják az ellenforradalmi események idején elvitt könyvtárat. Remélhetőleg nem sokéig marad kérés a rádió és a népművelési szervek gondoskodnak keskenyfilm vetítésről is a diafűm mellé. Mert van igény a szórakozásra, tanulásra Endrőd-Varjason, Másabb emberek élnek már itt, mint abban az időben, amikor a ..népház“ épült. Nem egyedüli az az értelem, amely Giricz Bertalant képessé teszi magasabb iskolázottság nélkül a kultúrotthon vezetésére. Nemhiába imbolyognák a viharlámpák hetenként háromszor a kultúrotthon felé. Kukk Imre ző korszerűsítése 60 000 forintba kerül. A Körösparton vettek egy teliket 20 000 forintért, amire vik- kendházat szeretnének építeni. Tetemes összeget fordítanak a műhelyek korszerűsítésére is. És még egy hír: a második negyedévben a ktsz megkezdd egy új típusú zománctűzhely gyártásét, a- melynek mintapéldánya már elkészült, és a mintateremben látható. Előnye, hogy teljesen zárt, á- ranwonalas formájú, s — bár különösen a sütője nagyobb kapacitású —, mégsem fogyaszt több tüzelőt. Szénnel, fával egyaránt fűthető. Búcsúzásul az ajtóból mosolyogva jegyzem meg Székely elvtársnak: „Remélem, hogy a Vasipari Ktsz-ben, ahol ilyen jó munka folyik, rövidesen egy kultúrcsoport is megalakul, mert, ha minden van is, de ez még nines.’1 Sáfár Sándor működő tsz-ek is vannak. Sajnos, 35 tsz bevételi hiánnyal zárt. ösz- szes hiányuk 3 836 248 forint. A 35 szövetkezetre egyenként 'még HO Ö00 forint bevételhiány sem jut. Mégis nagy hiba ez, mert 1957-ben ezek a szövetkezetek e- redményesen gazdálkodhattak volna. Mulasztásukból a községi termelési színvonal mögött maradtak, és így sokat ártottak a szövetkezeti mozgalom helyi kibontakozásának. A szövetkezeti gazdálkodás jövőjébe vetett hitet a tartalékolás, a szövetkezeti alap növelése tükrözi legjobban. Megyénk tsz-ei az 1957. évi jövedelemből szövetkezeti alapra 1 324 000 forint, szociális és kulturális célokra közel kétmillió forint, földjáradékra 1 456 00 forint, termelési alapra, az 1958. évi gazdálkodás eredményesebbé tételére, 108 032 0CO forint értéket tartalékoltak. A tsz- ek szövetkezeti alapja 1957-ben csaknem 27 millió forinttal nőit 1955-höz képest. íme, így fejlődtek termelőszövetkezeteink a múlt évben. Dupsi { ___________MOST,___________I egy é vvel az ellenforradalmi események után nyugodtan állíthatjuk: termelőszövetkezeteink erősebbek, szilárdabbak, gazdagabbak, mint voltak. De beszéljenek erről a számok. 1956-ban 465 tsz, 1957-ben 199 tsz készített zárszámadást, kettő pedig (a szeghalmi Viharsarok, a kétegyházi Népköztársaság) * felszámoló mérleget. E két tsz felszámolását a Földművelésügyi Minisztérium rendelte el a megyei tanács javaslatára, mivel az enjJÍ- tett szövetkezetek tagjai nem gazdálkodtak a szocialista elvek szerint. A zárszámadást készítő 199 termelőszövetkezetben 14 030 tag gazdálkodott 125 914 hold földön. Az 1955. évi adataink számban ennél nagyobbak, mert akkor 217 tsz-ben 19 847 tag 184 838 hold földön dolgozott. A most működő 1 szövetkezeteink azonban — ezt is
