Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-09 / 7. szám

198». január 9-, csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Szerkesztői üzenetek N. N. jelzésű eleki levélírónknak üzenjük: Az eleki nőtanácsról és a szülői munkaközösségről szóló írását lapunk vasárnapi számában közöltük. Szeretnénk névszerint megismerni és ezt kővetően i> ír­jon lapunknak minél sűrűbben. Várjuk névvel és pontos lakcím­mel megjelölt írását. • PITI FERENC, Orosháza: A- mint megtudtuk, panaszával első Ízben 1957, november 30-án for­dult a Megyei Területi Egyeztető Bizottsághoz. Amint az a kivizsgá­lásból kiderült, levélírónkat nem találta meg a postás, az általa írt cím alatt — noha egyébként is késve küldte be panaszát a TEB- hez. Ha továbbra is fenntartja panaszát, keresse fel az ügyészsé­get, ahol minden bizonnyal ér­demleges elintézést nyer ügye. SZILÁGYI FERENC, Vésztő: A kivizsgálás után tudomást szerez­tünk arról, hogy a szövetkezet vendéglő-éttermében a fűtéshez megfelelő mennyiségű szén áll rendelkezésre. Az igaz, hogy fát csak korlátolt mennyiségben — begyújtáshoz — lehet használni. Megállapítást nyert az is, hogy a begyújtást az udvaros minden e- setben elvégzi. A baj ott van, hogyt az étterem felszolgálói, de a ta­nuló sem képes felfigyelni a tűzre. Es ez csupán hanyagságból van. * KLEBIK LAJOS, Nagyszénás: a megyei tanács VB titkárától, ár. Árus Tibor elvtárstól kaptunk a napokban választ. Levelében a kő­vetkezőket írta: „A panaszosnak igaza van. A járási tanács elnöke intézkedett is. így a Nagyszénást Községi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága Klebik Lajos részére a megdolgozott időre munkabérként kifizetett 68,80 forintot." írja meg levélírónk, egyetért-e a válasszal? | decemiM végi vidá*» dUtmátóMál Ismerkedjünk egy kis tanyavi­lágbeli jófélé disznótorral. A csa- baszabadi Béke Tsz egyik tagja disznót ölt. De kezdjük csak széJ pen sarjában. Szombati nap hajnalán arra éb­redtem, hogy tűz van a majorban. Ki az ágyból, usgyi az ablakhoz, hát látom ám, hogy egyik tagunk pörzsöli a közel kétmázsás „ma­lackát”. Igen tetszett a dolog, mi­velhogy más emberfiához hason­lóan felettébb kedvelem a hur­kát, kolbászt. No, de hát amoda ölik a disznót, nem nálunk, Aznap este hét óra tájban tér­tem haza a munkából. Messziről dalolás ütötte meg a fülemet. No, gondoltam, ez valami jó lehet! Találkoztam a szomszéddal, azt mondja: — Jöjj te is közénk. Vo- nogattam kissé magam,, mert arra gondoltam, hogy hívatlan vendég­nek asztal alatt a helye. De nem így történt. Amint beléptem a disznóölő áldomás eszem-iszom helyére nyomban úgy fogadtak, mint a meghívottat szokás. Az el­ső a pálinkás koccintás volt, az­tán asztalhoz ültettek és feltálal­ták a finom disznótoros vacsorát, ami nekem igen csak jól esett. De miért ilyen jók hozzám? Efölött gondolkodva rájöttem, hogy ez nem más, mint baráti szeretet. No lám, mások is éreznek Ilyen szeretetet nemcsak én! Evés után Járda, vagy ígéret? A békéscsabai Dessewffy u.-beli la­kosok évek óta várják, hogy járdát kapjanak. Két évvel ezelőtt ígért ne­kik valaki, de nem lett belőle semmi. Jó lenne most már, ha megmondanák nekik, számíthatnak-e a járdára és mikor. Kilencven méter járdát meg­ígérni és az Ígéretnél többet nem ten­ni, csák bizalmatlanságot szid a ta­nács apparátusában dolgozókkal szem­ben. Igaz, az Ígéret régen hangzott el, de a Dessewffy u.-beliek most Is em­lékeznek rá, ezért most már meg kellene mondani: van-e rá mód, hogy megcsinálják a járdát és mikor, vagy nincs rá mód? így lehet szót érteni az emberekkel. iszogatni kezdtünk, közben meg szólalt a muzsika is. Azzal kezdte, hogy: Akkor örül a rajkó, hogyha döglik a disznó! Sej, ladoma dikk, dikk, dikk... Keze, lába csupa zsír. Három hétig nem is sír! Sej, ladoma dikk, dikk, dikk... Utána egyik nóta a másikat kö­vette. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy már éjfél van. A tár­saság nehezen széledt szét. Hát így történt. Minden becsü­letes embernek, minden disznó­ölő családnak a megyében ilyen „disznóságot” és hozzá illő jó mu­latóst kívánok, mint amilyen a csabaszabadi Béke Tsz egyik tag­jánál, egyik jó komámnál volt. Kovács Béla, a csabaszabadi Béke Tsz párttitkára. Mi a véleménye erről a MÁV-nak? Sokszor hallottuk már, hogy a MÁV jól felkészült a télre. Ebben nem is kételkedik az ember, ha az 1611. számú, 17,50 órakor in­duló szegedi vonatra felszáll. Ezen a vonaton ugyanis majdnem min­den este 26—30 fok melegben uta­zik a munkából hazatérő ember. Nem tapasztaljuk ezt azonban az 1630-as 5.33 órakor induló oros­házi vonaton, noha ezen a járaton igen sok orosházi utazik, de saj­Olvasd A NÉPÚJSÁGOT © 'Ttüeiden elkelt & A csorvásd mozi rendszeres lá­togatója vagyok. Másfél éve alig volt film, amit nem néztem meg, de már nem bírom tovább tűrni, ami itt megy. A múlt év végén játszották az Othelló című filmet. Jegyet kaptunk négy személyre, de helyet nem. Lehet-e az, hogy egy székre két jegyet is kiadnak? A látogatók talán egymás ölébe ülve nézzék végig a filmet? A má­sik pedig, ahogy Iga Erzsébet pénztárosnő mondta: a film ját­szása előtt egy órával megkezdd a jegyárusítást. Azonban csak tíz percig adja, aztán kijelenti: „A mai előadásra minden jegy el­kelt.” • Miként lehetséges, hogy ötszáz da­rab jegyet — ennyi az ülőhely — tíz perc alatt kiad? Úgy, hogy Mó­dos bácsi, az olajraktáros 200 da­rab jegyet rendel előre, persze csak olyanoknak, akik kizárólag a jó filmeket nézik meg. Mikor gyengébb filmet játszanak, bezzeg netn viszi el dőlünk akkor, van Jegy elegendő. Közönségszervezőkre van szük­ség és akkor minden filmre lesz közönség. Kérném — akiket illet —, hogy ezt a protekciós ügyet vizsgálják 3d. Ne történhessék ilyen sem itt, sem másutt. Báli András, Csorvás. nos, minden reggel hideg vonata ban és esetleg csak Telekgeren­dás után érezhető némi enyheség a kocsiban. Számtalanszor érdeklődtünk már a vasutasoktól, hogy miért van ez így, de ők sem tudtak ma­gyarázatot adni . Te. Egyesek sze­rint azért nem fűtik a kocsikat, mert indulás előtt néhány perc­cel kezdődik a mozdonyvezető munkaideje. Mások azt állítják, hogy széntakarékosság miatt nem fűtik korábban a kocsikat, vagy éppen azért,-mert a fékvizsgáló lakatos nem állítja időben össze a szerelvényt és emiatt nem tud­nak gőzt engedni a kocsikba. E magyarázatokra szeretnék pontos választ kapni és az a jó néhány munkásember, aki minden reggel fél hatkor vonatra ül Orosházán.; Valamennyien szeretnénk, hanem is nagyon melegben, de legalább egy kicsit fűtött kocsiban utaz­hatnánk. Erre adjon választ a MÁV Sze­gedi Igazgatósága. Kiss Géza, Orosháza. Születés — házasság — halálozás Eadrődi anyakönyvi hírek Születések: Hegedűs Boldizsár és Liziczai Margit leánya Valéria Etelka, Gellai Vilmos és tÜP}^, Mária leánya Katalin, Bula János és Paulik Margit leánya Éva Klá­ra, Varga István és Lapatinszki Olga fia István Péter, Rófusz Gyula Zoltán és Kurilla Jolán le­ánya Jolán. Házasságkötések: Varga András és Liziczai Teréz, Farkasinszki Mihály és Jakus Julianna Fran­ciska, Szilágyi János ás Kovács Irma Ilona, Beviz József és Sza- kálos Etelka, Otlakán György és Tímár Irén, Kormányos András és Majoros Piroska, Bella Tibor Mihály és Varjú Mária Terézia. Halálesetek: Alt Imréné sz. Ki- szely Rozália 84 éves, Hornok Einilia 33 éves. Varga Lajos 78 éves. Csanádapácai anyakönyvi híreki Házasságkötések: Skoperda La­jos és Pávleti Erzsébet, Varga Fe­renc és Boros Erzsébet. Halálozások: Tóth János 70 éves, Kovács Gyula 70 éves, Csicsely Já­nos 66 éves. Szeghalmi anyakönyvi hireki Születések: Oláh István és Suta Eszter leánya Eszter, Szabó Antal és Szalai Mária leánya Mária, Tú­ri József és Koncz Terézia fia Já­nos, Nánási Imre és Szurgemt Má­ria fia Imre, Tóth Bálint és Ko­csis Róza fia Bálint Lajos, Szívós János és Mészáros Eszter fia Já­nos, Rádai István és Szabó Kata­lin leánya Katalin. Házasságot kötöttek: Bagdi Ist­ván és Szakácsi Mária, Ková'cs Balázs és Horváth Ida, Deim End­re és Kardos Mária, Herczeg Ist­ván és H egyesi Róza. Meghaltak: özv. ^egyesi Imré­né sz. Balázs Zsuzsánna 82 éves, Varró István 29 éves. Tótkomlóst anyakönyvi hírek: Születések: Fodor Pál és Bedron Erzsébet fia Pál, Vetró Ferenc és Dudás Julianna fia Imre János. Házasságot kötöttek: Petrovics Antal és Rostás*- Rozália, Bogár János és Szuchánszki Erzsébet, Szpisjak István és Horváth Mária, Rafaj János és Horváth Erzsébet, Varga Mihály és Bőrös Erzsébet, Kancsó György és Varga Mária, Franciszti Gergely és Gaál Juüan» na. Halálozások: Trsztyánszky Fé­lix 77 éves, Szabó Andrásné sz. Cslk Ilona 77 éves, Bán Istvánná 68 éve®. Nem illik halloa- tózni, de az újságíró néha mégis ebből él. Igaz, hogy nem is kellett hallgatózni,- talán csak egy kicsit jobban figyelni, és a- karatlanul is tanúja lehettünk egy régi, megtörtént esetnek, amely most szinte di­csekvésként hangzott. A hét egyik napján Két.égyháZján, a dará­ló melletti kis ven­déglőben vártunk va­lakire. Az egyik asz­talnál két férfi be­szélget. Az egyik i- dősebb lehetett, vagy 50 év körüli, egy régi, 25 évvel ezelőtti újévi történetet mesélt a vele szemben ülő kucsmás-sapkás fia­talembernek. — Tudod, azon az új év reggelén olyan hideg volt, hogy még a jó kutyát is kár volt kiverni. Mi meg akkoriban kerültünk össze az asszonnyal semmink sem volt, EGY REGI TORTENE még tűzrevalónk sem. Kenyerünk csak any- nyi volt, hogy az új­év napján kétszer e- hettünk belőle. Fáz­tunk, dideregtünk, a fagyos ablakon lehel­tünk egy kis rést és azon néztük a gyö­nyörű szánokat, ame­lyek a kastály előtt megálltak. Egész nap arról beszélgettünk a feleségemmel, hogy milyen jó meleg, meg hány fajta finom fa­lat lehet most ott. A feleségem egyre csak azt mondta: ami ott van, abból neki csak egy sült kacsacomb kéne. Tudod, úgy mardosott valami bennem, fájt, nagyon fájt a szívem, hogy nem teljesíthetem a feleségem kívánságát. Gondoltam magam­ban valamit, amit még az asszonynak sem mondtam meg. Alig vártam, hogy beesteledjen. Lehetett vagy 8 óra, amikor azt mondom a felesé­gemnek, én most el­megyek itthonról. — Hová mész ilyen későn? — Legyél nyugod­tan, majd jövök — mondtam neki. — Felöltöztem, A szoba sarkába kiön­töttem azt a pár szem krumplit, amely még abban az egyetlen foltos zsákban volt és elindultam. Mentem, mentem a nagy hó­ban. Nagyon jól is­mertem az uraságnál a járást, hiszen ott nevelkedtem kicsi gyerekkoromtól. A koromsötétben is o­dataláltam a tömőól­hoz. Volt vagy 25 hí­zottkacsa. Szépen o- dalopóztam és elfog­tam egy szép kacsá­nak a nyakát, még kiabálni sem tudott, csak csapkodott. Be­ledugtam a zsákba, aztán még egyet, az­után még egyet. ö‘sz- szesen négy szép ka­csával indultam haza. Megkerültem a kas­télyt. Az egész zsák nem volt több egy 15 kilónál, de én olyan súlyosnak éreztem, mintha mázsás terhet cipeltem volna. Ami­kor az ablak irányá­ba értem és láttam a nagy duhajkodást, a roskadásig megrakott asztalt, úgy éreztem, nem tudok tovább menni. Rájuk gyúj­tom a házad, ez volt első gondolatom, s az ő lángoló testükön sütöm meg a lopott kacsát. Már a gyufám után nyúltam, de nem találtam a rossz ka­bátzsebben. Hazavittem a ter­het. A feleségem csak szörnyülködött, ami­kor meglátta a zsákot és benne a kacsákat. Egyre csak azt hajto­gatta: baj lesz ebből. — Mi baj lenne — vigasztaltam, hiszen senki sem látta, hogy én hoztam el, meg sem tudják, van még ott, ahonnan ezt hoz­tam. Több mint 400 hold föld jövedelmé­ből meg sem látszik, ha négy kacsát elho­zunk. Már akkor éjjel mea sütöttük n kacsá­kat. Amikor kész lett, csak néztünk egymás­ra a feleségemmel, ekkor már egyikünk sem óhajtotta a sült kacsát. Párnap múlva már a csendőrök keresték a kacsa tollát a sze­métdombon, Engem pedig bevitték egy pár napra és jó hely­benhagytak. Szóval akkor nekem így kez­dődött az új évem. Még mesélte volna tovább, hogy hogyan hagyták helyben a csendőrök, amikor egy sötétkék bársony­ruhás férfi megszólít­ja: — Mondja Jani bá­tyám, leszállította már a sonkasüldőket? — Még december elején adtam be né­gyet, . a többit meg majd a napokban. Tudod, kell a pénz. Gyarapítani kell a gazdaságot, — G.i. E. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom