Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 195». január 5., vasárnap Nyereségrészesedést kapnak a Gyulai Tangazdaság dolgozói Most egy éve még kilátástalan volt a helyzet a Gyulai Tangazda­ságban. *A földterület csaknem egy harmada szántartlan. Az etilbe- i’ek tanácstalanok. Az első ne­gyedévi bér mér az első hónapok­ban felhasználva. Egyszóval nagy volt a rendetlenség az egész te­rületen. Az ellenforradalmárok örültek is ennek a kilátástalan helyzetnek. Arról beszéltek a fő- agronómussal egyetértésben, hogy fel kell számolni az egész gazda­ságot és megszüntetni a kertészeti szakiskolát. Már csaknem élérték céljukat, s ©kikor történt valami: Megalakult a pártszervezet, a gazdaság legjobb kommunistái vették át az irányítást, Meg kell menteni a gazdaságot a teljes pusztulástól — ez volt a jelsza­vuk. Rövid idő alatt sikerült va­lamelyest rendet teremteni. Az igazgatót, Kispál Sándor elvtársat visszahívták az iskola, a gazdaság irányítására. S ettől az időtől szinte katonás rend teremtődött az iskolában és a gazdaságban egyaránt, s megindult a normá­lis élet. Most csaknem egy év után, hogy felkerestük Kispál elvláraat, szin­te megkönnyebbülten beszél a gonddal-bajjal telt esztendőről, — Nehéz volt az az év, de meg­érte. Sokat vállaltunk magunkra Sz év elején, de amit Vállaltiunk, azt becsülettel teljesítettük — mondja. Ebből a munkából a párt­tagokra jutott a legtöbb. Nemcsak a mindennapi feladataikat kel­lett elvégezni, de agitálni, nevel­ni kellett az embereket. Ez azért is nehéz volt, mert két malomban őrlődtek a dolgozók. Hallottak ilyen, meg olyan hangokat is. Beszéltek a kommunisták, de u- gyanakkor agitáltak a maguk műszerével az ellenforradalmá­rok itt maradt képviselői is. Vol­tak itt is olyan tanárok, akik a növendékeknek, de a dolgozóknak is éppen az eRimkezőjét magya­rázták, mint a valóság. De nálunk is éppen úgy, mint másutt, győzött az igazság. Nem­csak az iskolában értünk el jó eredményt, de megfeszített erővel a gazdaság termelési tervét is tel­jesítettük, sót túlteljesítettük úgy a növénytermelésiben, mint az ál­lattenyésztésben. A kertészet — ami fő profilja a gazdaságnak •— szintén teljesítette a tervét. No­vember utolján, december eleje» több ezer fej sajátát szállítottunk a budapesti VI. kerületi KÖZ- ÉRT-nete. A napokban szintén szállítunk friss zöldségféléket, saiálát, karalábét, retket. A ker­tészetnél elért jó eredmények Ká­dár elvtársat, a kertészeti bri­gád vezetőjét dicsérik, aki fáradt­ságot nem ismerve dolgozott és jelenleg is dolgozik azért, hogy az új esztendőben még főbb, még jobb árut biztosítsunk a dolgo­zóknak. Nem volt hiábavaló a fáradtsá­guk, igaz, még nincs kész az évi mérlegük, de, hogy aktívan zár­ták az évet, azt már látjuk és a jó munka után. nyereségrészesedést kapnak a dolgozók. A jelenlegi adatok alapján (ahogyan át tudjuk tekinteni), két—há­rom hét átlagfizetésnek meg­felelő nyereségrészesedést kap egy-egy állandó munkás. En­nek tudatában szinte napról-nap- ra jobb a munka a gazdaságba®. Mi sem bizonyítja ezt, mint az, hogy minden talpalatnyi földet felszántottak még az őszi hide­gek előtt. Most a gépek, a szerszá­mok javítása folyik és az üveg­házban szorgoskodnak a kertészeti brigád tagjak Nem dicsekvés, de még ilyen fejési átlaguk sem volt a tehenészetben, mint most. Egyszóval: nem volt hiábavaló a munka. Talán még jobbak len­nének az eredmények, ha megfe­lelő felszerelések állnának ren­delkezésükre. Nein kellene négy kilométerre bejárni a műhelybe, ha egy csavar eltörik, vagy ha el­kopik egy-egy kéziszerszám. Reméljük, hogy az új' gazdasági évben már a minisztérium is többet gondol a gyulaiakra és se­gít megoldani a nehéz problémá­ikat. — Cs. E. ­„Nem akarunk Amerika pórázán haladni“- jelentette ki a szaud-arábiai miniszterelnök kairói sajtóértekezletén A kairói rádió jelentése szerint Fejszal Emir, Szaud-Arábia trónörököse és miniszterelnöke kiírói sajtóértekezletén beszélt az arab országok viszonyáról általában és Egyiptom és Szaud-Arábia viszonyáról különösen. Kijelentette, hogy nem felelnek meg a va­lóságnak azok a hírek, amelyek szerint az arab országok között nézeteltérések vannak. Egyiptom és Szaud-Arábia viszonya nem változott ém semmi sincs, ami fenyegetné a két ország normális vi­szonyát. Ugyanezt lehet mondani Szaud-Arábia, Szíria és Egyip­tom kapcsolatáról. Szaud-Arábia nem akarja megváltoztatni a bagdadi szerző­déssel kapcsolatos politikáját: »Nem akarunk Amerika pórázán ha­ladni, § a külföldi szerződésekkel kapcsolatos politikánk nem mó­dosult" — mondta Fejszal Emir. (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE ajánlat volt a kongresszus szen­zációja*. Erről a New York Herald Tribune december 29-i számában így vélekedik: y,A Szovjetuniónak a fejlődésben elmaradott országod korlátlan megsegítésére tett kairói ajánlata a legközvetlenebb és leg- I veszélyesebb kihívást jelenti az Egyesült Államokkal szemben, cl- , zon emberek százmillióinak hűsé­gét illetően, akikről az Egyesült Államok önelégülten azt tételezte | fel, hogy állandó jelleggel a nyu­gati ideálokhoz* vannak kapcsol­ta." Sarlótól a szputnyikig Efjyes józanabb nyugati politikai körökben kezdik belátni, hogy a „szputnyik testvérek’» jelezte erő­egyensúly eltolódás következtében már nem igen alkalmazható a flotta- tüntetésekre alapozott gyarmatosító politika. Ennek az újszerű gondolko­dásmódnak ad hangot a tekintélyes londoni Times, amikor december 301 számában arra hívja fel a figyelmet, j koffy „legnagyobb tóba az lenne, ha minden nyogatellenes véleményt . kommunista megnyilvánulásként ke- I zelnének.’* A kairói értekezlet tanul- j ságát a Times cikke végén így ösz- szegezi: „A nyugati hatalmaknak eb­ben a térségében megvannak a sa­játos érdekeik, amelyeket meg kell védeniük, de a kizárólagos katonai ' politika nem felel meg a népek vá­rakozásának/* Még jellemzőbb kovet- } keztetésre jut John Sparkman ame- i rikai demokratapárti szenátor. Spark- j man december 3ó-án felszólította az Eisenhower-kormányt, módosítsa kül­politikáját, hogy ellensúlyozni tudja azt a hatást, amelyet a szovjet szput- űyikok az ázsiai semlegességekre gya­korolnak. A szenátor, aki a szenátus külügyi bizottságának képviselőjeként nemrégen körutat tett tizenhárom ázsiai országban, útjáról írásban tett jelentést a külügyi bizottságnak. Je­lentésében rámutat: az a tény, hogy a. Szovjetunió „negyven év. alatt a sarlótól a szputnyikig haladt előre, azt a meggyőződést keltette számos vezetőben, hogy a kommunista ered­mények nemcsak szavakon, hanem tetteken alapulnak.'* Ami azonban „még ennél is veszélyesebb4’ — fűzi hozzá — ezek a vezetők feltételezik, hofgy „a szovjet kommunizmus képvi­selte gazdasági és politikai rendszer a legmegfelelőbb arra, hogy valamely elszegényedett, elmaradt nemzetet a nélkülözésből a bőségbe emeljen fel.** Sparkman arra a tanulságra jut, hogy az Egyesült Államok „eddig túlságo­san nagy súlyt fektetett a katonai se­gély nyújtásra és túlságosan kevéssé vette tekintetbe a gazdasági segély- nyújtást.” A józan tanácsok ellenére Washing­ton eddig nem talált jobb választ a kairói paktum értekezletre, minthogy elküldi Dullest a bagdadi katonai pak­tum közeljövőben megtartandó ülésé­re. Az amerikai külügyminiszternek az a küldetése, ismerve a „háború szélén táncolás művészetéről” vallott nézeteit, felér kisebbfajta flottatünte­téssel. A Dulles fémjelezte amerikia válasz is arra mutat, hogy az erőegyensúly módosulása a szocialista világ javára önmagában még nem hárítja el fe­jünk felől a „helyi” konfliktusok ve­szélyét és annak beláthatatlan követ­kezményeit. Mindaddig nem tekint­hettük biztosítottnak a békét és a bir­tokba vett gigászi természeti erők ki­zárólag alkotó felhasználását, amed­dig a gyarmattartó hatalmak igyekez­nek megfosztani az egykori és a mai gyarmati birtokok népeit az önálló életre való joguktól. A békeszerető emberek nagy világmozgalmában mindinkább előtérbe kerül korunk egyik legsa.íátabb problémája: végre meg kell teremteni az összhangot a társadalmi, gazdasági és kulturális haladás, illetve a tudományok és a technika szédületes tempóiú fejlődése között. Emellett tesz hitet az ázsiai és afrikai népek kairói kongresszusa is, amikor a világ népeihez intézett fel­hívásában kimondja: „Az imperializ­mus továhbi léte nem egyeztethető ös^ze azzal az új korszakkal, amely­ben a világ most él. Mi, afrikai,; és ázsiai, népek szilárdan hisszük, hogy minden népnek joga van á szabadság* hoz és f.öffettenséfíhe^,” - ~ A Hazafias Népfront sarkad! járási bizottságának új évi terveiről A teljesség igénye nél­kül a tervekből csupán egy-két részletet közlök, mert nem akartam kér­déseimmel megzavarni Ungar Sándor, a járási tanácselnök és a Haza­fias Népfront járási tit­kárának — már az iro­dába lépésem előtt — meg'iezdett beszélgeté­séi. Rövid üdvözlés után melléjük ültem és írtam a hallottakat. Éppen Varga Sándor, a Nép­front titkára beszéli és ott tartott, hogy a sar- kadi 48-as körben jól si­került népfront-estei' tar­tottak, a kör fennállásá­nak. 75. évfordulóján. Varga elvtárs látható ör immel mondta el a ta­nácselnöknek, hogy a 48-as kör tagjai elhatá­rozták, hogy teljes egé­szében elfogadják a Ha­zafias Népfront prog­ramját és a jövőben mint a Hazafias Nép­front 48-as köre kíván­nák működni. A község­ben több olvasókör van és valamennyi a Haza­fias Népfronthoz csatla­kozott, tagjaik a mozga­lommal eggyéforrva kí­vánnak tevékenykedni. A községi olvasókö­rökkel erősödött a Haza­fias Népfront. Most ter­vezik, hogy felelevenítik a hagyományokat és megszervezik a fúvós ze­nekart, meg a munkás­dalárdát. Ezenkívül terv­bevették a népfront klub és a járási szakelőadó szervezését. A tanácselnök csak hallgatta a sokféle ter­vet, s talán arra gondolt, hogy mindezt Varga Sándor nemcsak azért mondta el, hogy ő is tud­jon róla, hanem azért is, hogy sok segítséget vár a tanácsból, amit mégis kap. — Varga elvtárs pe­dig rendületlenül foly­tatja és máris Biharug- rán és a többi községben járnak gondolatai, mert még néhány községben több segítségre van szükség. Biharugrán pél­dául a szándék az, hogy társadalmi erőből kikö­vezik az egyik fontos községi dűlőül at. Csak követ kell odaszállítani, és a Hazafias Népfront mozgósítására a többit a községbeliek elintézik. Így olyan út válna ősz­szel, télen és tavasszal is használhatóvá, mely há­rom-négyezer kh. földte­rületet tenne ezekben az évszakokban megköze­líthetővé. Van ott Biharugrán más is, amit lehelne kez­deményezni. Például jól jövedelmezne egy fűzfa- termelő szakcsoport. A- mikor eddig jutott a be­széddel Varga elvtárs, hirtelen eszébe jutott, hogy a legutóbbi tanács­végrehajtóbizottsági Il­lésre nem hívták meg, pedig oda sok mindent vihet és onnan sok min­dent hozhat egy járási népfront-titkár. A ta­nácselnökkel meg is e- gyeztek azonnal, hogy ezután a népfront-titkárt is meghívják a tanács il­léseire. Ezután a két megértő ember még ta­nácskozott egy darabig, majd sietősen a népfront titkára azzal búcsúzott, hogy az új évben még több tennivalóik lesznek, mert nőttek az igények, és szaporodtak a megva­lósításra váró tervek, A- mikor a tanácselnök fe­lém fordult, hogy hír­anyagot adjon, már kész volt a lehallgatott beszélgetés jegyzete, mely úgy gondolom, egy­két hasznos dolgot tar­talmaz, azért érdemes voif lejegyezni. B. Z. Bandánktól Kairóig 1 Az ember feszegeti bolygónk ha­tárait és már a kozmikus tér kü* «obere lép. Ám, ni tkbzben' elhagy-* ni készül a sártekénket, földi há- zatáján még számos égető prob­léma vár orvoslásra. Ezek közéit is tán legsürgetőbb a gyarmati rendszernek és súlyos következ­ményeinek a lehető legfájdalom- mentesebb felszámolása. Aligha ismert a történelem nagyobb a- nakxonizmust, rmot azokat a kor. társakat, akik a XX. század má­sodik felének világűrbe törő em­bere mellett — még mindig lehet­ségesnek tartják a gyarmati rab- tartás megörökítését. Ez a kiáltó ellentmondás mind­inkább tarthatafanná válik. Rend­kívül meggyőzően szemlélteti ezt az a hároméves időszak, amelyet Bandung és Kairó szimbolizál 1955. elején 29 ázsiai és afrikai nemzet „engedte ki a palackból” a „bandumgi szellemet”. A mosi j zárult kairói kongresszuson már | negyvenöt ázsiai és afrikai ország I képviseletében ezerhétszáz millió I ember küldöttei állapíthatták meg, hogy a gyarmatosítás elleni harc korunk ellenállhatatlan tör- téneiimi áramlatává vált. Az eredményes nemzeti felsza-. badító hare névéin sok ázsiai és afrikai ország megszabadult az j idegen elnyomástól. Ezzel a nem-1 zetközi politika új, felálló és egyre 1 nagyobb súllyal jelentkező ténye- j zőjévé lépett elő. Ez az új világpo­litikai faktor már az ENSZ-ben is kezdi kérdésessé tenni az ameri­kai szavazógépezet za vartalan mű­ködését. Ebben az időszakban bontako-; zott ki a nemzeti felszabacfí'tí) mozgalmak és a szocializmus érői­nek együttműködése, amely hatá­sos ellenszernek bizonyult az a gr resszív imperialista lépések elhárí- sára. Tanúi voltunk egyebek kör zött az Egyiptom elleni britt-fran- cia-izraeli agresszió kudarcának: a Szíriái haladó erők győzelmé­nek, legutóbb pedig az indonéz népi mozgalom fellendülésének Nyugat-Iriáa visszaszerzésére. „Helyi“ konfliktusok? Az érem másik oldala már nem ilyen fényes. Gyarmati háború folyik Algériában, meg-megújul- nak az imperialista beavatkozási kísérletek Indonéziában, Szíriá­ban és a világ más térségein. Was- j, hington szorgalmazza a NATO és ' az ázsiai katonai tömbök egybe- 1 kapcsolását. Ez a párizsi NATO ' értekezleten előterjesztett ameri- , kai terv cinikusan számol ázsiai i vagy afrikai „helyi“ konfliktusok lehetőségévet Talán nem is kell 1 bizonygatni, hogy a mai vttághely- . zetben, a nukleáris és a. rakéta- , fegyverek korában, az ilyen „he- , lyi" konfliktusok, aligha korláito- i zódnának csupán a kiszemelt ál- 1 dozatokra, hanem felidéznék a ' legszömyűbb kataklizma közvet- ( len veszélyét. , A NATO párizsi csúcsértekezle- t tének erre a kihívására a k . Írói ' kongresszus azzal válaszolt, hogy ‘ tanácskozásainak középpontjába , a béke gondolatát állította. Az á- , zsiai és afrikai népek békés esz- t közökkel akarják kivívni, illetve ' biztosítani politikai és gazdasági' j függetlenségüket. L A kairói értekezlettel ö-'széliig- • a qésben egyes nyugati fővárosok, t ban most arról panaszkodnak 1 r hogy Szovjetunió ismét kesztyűt dobott a nyugatnak. Egyöntetű vé- i lemény szerint a feltétel nélküli , gazdasági segélyről szóló- szovjet t

Next

/
Oldalképek
Tartalom