Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-30 / 25. szám
MEGYEI NÉPÜJSAG 195S, JaiHiái- 3#., csütörtök Az Ors/a^vülén harmadik napja (Folytatéá az I. oldalról.) a munka megjavítása érdekében. Hasznos volna, ha most Csergő és .Czottner elvtárs, Itt az országgyűlésben választ adnának arra, hogy « gazdálkodás megjavításéra milyen intézkedéseket kívánnak tenni. Á dolgozók között egyébként e- zek a problémák nap, mint nap Mriíerülnek, műnk ás gyűléseken maguk a dolgozók teszik szóvá a megmutatkozó pazarlást és ebből a szempontból csak üdvözölheten a diósgyőri, ózdi üzemek munkásainak kezdeményezését, a Lenin Kohászati Művek nagyolvasztó részlegének kezdeményezését, a miikor az ország dolgozóihoz fordulnak és azt javasolják, . tegyük társadalmi üggyé, széles népmozgalommá a takarékosságot, lépjünk fel a pazarlás, a helytelen gazdálkodás, a lopás, s az úgynevezett fusizás ellen, valamint azok elten a jelenségek ellen, amelyek a kisiparban megmutatkoztak és amelyekre Kádár elvtárs utalt. Népköztársaságunk fejlődése csak uiás országokkal való együttműködéssel biztosítbató Ezután a szocialista országokkal folytatott gazdasági, tudományos, műszaki együttműködésünkről beszélt. A kölcsönös gazdasági segítség tanácsa 1949-ben alakult. Örömmel tölt el bennünket az hogy mi Részesei lehetünk az e- gyütitműködésnek, hogy a szocialista világrendszerhez ' tartozásunkkal hozzájárulhatunk a tőkés országokkal való békés egymás mellett élés közepette megvalósítandó gazdasági versenyhez. Látni kell azonban azt is, hogy Magyarország kis ország, természeti gazdasági adottságai viszonylag kedvezőtlenek. f&pgazdasági fejlődését el se képzelhetőtök máskép, mint együttműködve ezekkel az országokkal, hiszen a szükséges nyersanyagok egész sorát, valamint a gépek egy részét és a lakosság ellátásához szükséges közszükj ségleti cikkeket import útján szétnézzük be. 1957-ben a szocialista tábor országaiból származó importunk a boltozatai 75 százalékát tette ki, míg az ugyanoda irányult ■ kivitelünk a kivitel 7?_^ázalékát ■jelentette. Jellemző az is, hogy nyersanyagimpurtunk 71 százaléka a szocialista táborból ered. míg az egész gépipari exportunk 90 százaléka a szocialista tábor orszá ga-i felé irányul. 1958-ban nem feledkezünk meg ugyan a kapitalista világpiaccal való kapcsolataink erősítéséről, de a kölcsönös gazdasági segítség tanácsán keresztül a hosszúlejáratú megállapodások e- gé&z sorát kötjük a testvéri országokkal. Mint ismeretes, a Szovjetunióval már meg is kötöttük hosszúlejáratú, az 1958—60 évre szóló kereskedelmi megállapodásunkat. Ennek keretében biztosítottuk számos olyan fontos anyag és félkész- áru behozatalát, mint a vasérc, a nyersvas, a nyersolaj, a ferróötvözetek, a kohókoksz, a bányafa, a fűnésaáirú, a cellulózé, a színes fémek, stb., amelyek népgazdaságunk fejlesztése szempontjából nélkülözhetetlenek és beszerzésüket kapitalista országokban nehezen lehetne biztosítani. A Szovjetunió felénk irányuló szállításainak több mint 90 százalékát nyersanyagok ' és fél- készáruk teszik ki. Ami az exportot illeti, a megállapodás értelmében mintegy 75 százalékot fém, és finommechanikai ipari gyártmányaink teszik ki és a fennmaradó 25 százalékban közszükségleti cikkeket szállítunk. A Szovjetunió kormányává! megállapodást kötöttünk arra vonatkozólag is, hogy tovább szélesítjük az erősáramú, gyengeáramú vülamosberendezések, műszerek, a Diesel-motorok gyártása területén már kialakított kooperációt, s a műszaki együttműködést is továbbfejlesztjük. A Szovjetunió nagymértékű műszaki dokumentációkat bocsát rendelkező síinkre, amelyek íelhasználásáv, J iparunk korszerűsítését, strukturális átalakítását jelentős mértékben előrevibetjük. A Szovjetunióval kötött egyezmények közül különösen nagy jelentősége van annak a megállapodásnak, amely szerint a Szovjetunió a Magyar Népköz: ársaság részére ipari üzemek építése, rekonstrukciója, valamint közlekedésünk fejlesztése céljából segítséget ad. Ez az összeg mintegy háromszáz millió rubelt jelent. A háromszáz millió rabéi további része lehetővé teszi a magyar ipar hagyományos, külföldön is igen jónevi Diesel, híradástechnikai, műszeripari és erősáramú gépi gyártásának igen nagyarányú felfuttatását, lehetővé teszi gördülőcsapágy-gyártásunk jelentős fejlesztését. Tanulnunk kell a nyugattól, de elsősorban a Szovjetuniótól Nyolcszáz millió forintért építjük Kazincbarcikát. Ez a műtrágyagyár évi százharminc ezer tonna nitrogén műtrágyát fog adni. Óriási beruházás ilyen kis országban egy ilyen nitrogén műtrágyagyár, de elvtársiak, ennél az építkezésnél — nem akarok senkit meggyanúsítani — majdnem a szabotázzsal egyenrangú hiányosságok fordulnak elő! Két darab kompresszorért már a fél világot bejárták szakembereink. Amikor kint voltunk a Szovjetunióban, hetek alatt meg lehetett állapítani, hogy a Frunze Gyárban nettünk szükséges óriási kompresz- szorokat tudnak gyártani — s egy év telt el azzal, hogy ezt nyugaton kerestük! Az egész három millió rubelba kerül. Azonnal vállalták a megrendelést. Miért teszem ezt szóvá? Szeretnék szólni a mi igen derék műszaki értelmiségünkhöz, amelynek többsége a népi demokráciáihoz hű, de, ha valami rendkívül komplikált dolog megoldásáról van szó, sajnos, elsősorban nyugat felé néz. Meg szeretném mondani, a Szovjetunióban most lefolytatott tárgya’ások idején akármelyik komplikált igen fontos gép, Diesel gép, villamosmozdony, vagy e- gyéb gépek egész sora iránt érdeklőd ünk amiről itthon azt regélték, s azt mondták, hogy csak nyugaton van meg, a szovjet szervek azt mondták: ne keressék nyugaton ezeket a terveket, mi ezeket gyártjuk, óriási összegeket fizethetnek ki az angoloknak és a nyugatnémeteknek, mi iineven a Magyar Népköztársaság rendel- '-f>7écéne bocsá'iuk. fTaos.) Nekflnk tamünnnk kell a nvn- -nHőJ ős a l<*eha.!'><lott >bb technikát fiíy^wniriel b«>ll kísérni flfl no-víUM.U V/>r ianntll'mk keH a Sjflrkgiwiétél és elsősorban tőle .;ell tanulnunk. A Szovjetunióban kötött megál- 'a'X'őás «rteVnéhen nemcsak a gépipar, a textilipar és néhány más iparág kap segítséget. Az e- zv-'zménv szerint kilenc millió rúbel értékben hibridkukorica előállításához szükséges termelőbe- rendezéseket is vásárolunk. Ezek egymillió hold kukorica vetéséhez biztosítják majd a hibrid vetőmagot, s ez holdanként mintegy két mázsa többletet eredményez. A oeruházáshoz nyújtott segítség kötelez bennünket arra, hogy azt ésszerűen használjuk fel. így a Dunai Vasműnél, a debreceni göidülőcsapágygyárban, a MA-1 VAG-ban, az Egyesült Izzóban, az Orionban, a Klement Gottwald Gyárban, a székesfehérvári Aluminium Hengermű építésénél. A Szovjetunióval már megkötött és a többi szocialista országgal kötendő hosszúlejáratú megállapodások — amelyek közvetlenül aláírás előtt állnak — bizonyítják e tábor országainak egyűvétartozását és az együttműködésnek azt a fölényét, amelyet semmiféle más, kapitalista országokat jellemző együttműködéssel biztosítani nem lehet. Nem kell különösebben aláhúznom, hogy az előttünk álló feladatok nagyok. A hibák kijavítására erőfeszítéseket teszünk, és mi, a kik a gazdasági vezetésben dolgozunk, tanulva az 1957. évi hibákból, fogyatékosságokból a minisztériumok élén, vagy a gazdasági bizottságokban azon leszünk, hogy ezeket a hibákat felszámoljuk, új tartalékokat tárjunk fel, jobb, észszerűbb gazdálkodással. Ebben a munkában támogatnak bennünket a dolgozó tömegek. Az 1958. évi tervet reálisnak tartom és meg vagyok győződve amól, hogy itt, a vitában elhangzott javaslatok tovább javítják ezt a tervet és népgazdaságunkat az 1958. évben tovább tudjuk fejleszteni. Egyrészt kijavítjuk a régi hibákat, biztosítjuk a dolgozók életszínvonalát, másrészt, új perspektívát dolgozunk ki, hiszen készül a hároméves tervünk, mikor is az ipar, a mezőgazdaság számos területén tovább akarunk egy lépéssel menni, felszámolva a mostani nehézségeket, Biztos vagyok abban, hogy erre az országban megvan a megfelelő politikai feltétel, de megvan — a szocialista országokkal való gazdasági együttműködésen keresztül is — a reális gazdasági alap is. Utána Nénási László, Varga Lénáid, Nagy Józsefné, Sziveri Kálmán, és Szádunk! Kardos Elrmén országgyűlési képviselők felszóla-» lásai következtek, majd Csergő János kohó és gépipari miniszter és Czottner Sándor nehézipari miniszter szólaltak fel. Ezután Kiss Árpád, aí Országos Tervhivatal elnöke válaszolt a vitában elhangzottakra, hangoztatta; egyetértettek a felszólalók abban, hogy 1958-as tervünk reális, a tervezett eredmények pnég növekedhetnek, újabb tartalékok tárulhatnak fel. Hangsúlyozta, hogy az idén meg kell alapoznunk 1959—1960-as ter| veinket. Hangoztatta, hogy to« vábbna is erősíteni kell a vállalati önállóságot, de csak a’yan körben, hogy az a'sóbb szervek a hatáskör mellé a felelősséget is el tudják vállalná. Beszélt iparunk szerkezeti átalakításáról is. Elmondotta, hogy a magyar műszaki tudományok művelői a fetezabodulás után nem várt, nagy eredményeket értek el, hasonló volt a helyzet a munkások termelési kultúrájának növekedésében. Ma már el lehet mondani, hogy az ipar szerkezeti adottsága és műszaki felkészültségünk nem fedi egymást, bizonyos mértékben műszaki tartalékaink vannak. A Szovjetunió által nyújtott háromszázmillió rubeles beruházási hiteit az jellemzi, hogy nemcsak biztosítja a szerkezet átalakítását, e tartalékok felhasználását, hanem a hosszúlejáratú szerződésekkel lehetőséget ad termékeink átvételére, piacot is nyújt új termékeinknek. Az országgyűlés az 1958-as népgazdasági terv irányvonalait egyhangúlag tudomásul vette. Ezután Rónai Sándor bezárta az ülésszakot. flz OSzSzSzK Központi Statisztikai Hivatalának 1S57. évi tervjeenlése Az OSZSZSZK Központi Statisztikai Hivatala közzétette jelentését köztársaság 1957. évi állami tervének teljesítésében elért eredményekről. A Jelentés szerint a köztársaság ipara 104 százalékra teljesítette 1357, évi termelési tervét. 1957-ben 34 269 660 munkást és alkalmazottat foglal'' z- tattak, majdnem l 4*0 aoo-rel többet, mint lS5(-ban. Bár a köztársaság több vidékén aszály pusztított. 1957-ben az összgabonatermelés 22 százalékkal veit nagyobb, mint 1953-ban. A kolhozok pénzjövedelme 1957-ben az előző évihez viszonyítva, bat százalékkal emelkedett, a kalbozparasztok és a falusi értelmiségi dolgozók 100 oao lakóházat építettek tavaly. A köztársaság lakossága 1957-l>en*3, 709 *00 0*6 rábellel több áru vásárolt, mint 1956-ban. (MTI) 7, sA NATO párizsi vezérkara a rakéfafámaszpontok elhelyezésének tervein dolgozik Napjainkban egyre többen követelik a Kelet és a Nyugat közötti tárgyalásokat és mind nagyobbak azok naptömegek, amelyek az atommentes övezet létrehozásának terve mellett szállnak síkra világszerte. Mint ismeretes, a NATO- decembert párizsi értekezletén az USA fontos katonai terveket terjesztett elő a szövetség katonai erejének szilárdítása érdekében« Ez szorosan összefügg a nyugati politikusoknak mindkét tervezet elutasítására vonatkozó nyilatkozataival. A Deutsche Zeitung und Wirtschaftszeitng — ez a nyugatnémet burzsoá lap teljes nyíltsággal feltárja a- zokat az indokokat, amelyek miatt az atlanti szövetség politikusai elutasító magatartást tanúsítanak az említett tervekkel szemben. A lap párizsi tudósítója a következőket írja: „Az atlanti szövetség vezérkara a washingtoni Standing Gro- uppal, a NATO legfőbb katonai szervével és az USA hadügyminisztériumával szorosan együttműködve a 1 rakétaterven dolgozik, a- X melyet március végén a NATO tagállamai nemzet- védelmi minisztereinek értekezletén állítólag a külügyminiszterek részvételé- * vei tárgyalnak meg.’* Más nyugatnémet lapok adatai szerint Norstad tábornok, a NATO haderőinek főparancsnoka már rövid időn belül a tagállamok kormányai elé terjeszti a középhatósugarú rakétatámaszpontok kiépítésének tervét. Minden jel arra mutat, hogy az amerikai katonai körök mielőbb végleges döntést akarnak elérni ? nyugat-európai rakétatámaszpontok kiépítésének ü- gyében. Mindez azt bizonyítja, hogy mialatt az amerikai kormánykörök igyekeznek elodázni a kormányfői tar iálkozót — mint azt Eisentet teremtsenek, ami jelentékenyen megnehezítené az atomleszerelésrőt és az a- tommentes övezet megteremtéséről szóló tárgyalásokat. Azokból az információkból, amelyeket az Idézett hower és Adenauer Bulga- nyinfcoz intézett válasza is mutatja — lázasan sietnek a rakétatámaszpontok létesítésére vonatkozó határozat megvalósításával. Nyilvánvalóan azért, hogy még mielőtt értekezletre kerülne a sor« már kész helyzenyugatnémet burzsoá lap szerzett a NATO vezérkarától, kitűnik, hogy ilyen rákéi atámaszpontokat Nyu- gat-Németország területén is kiépítenek. Más nyugati lapok és hírügynökségek közlései és cikkei ezeknek a terveknek a valóraváltáSára engednek következte^ ni. Ismeretes, hogy HeuV singer, volt náci tábornok, aki most az új Wermacht főfelügyelője, azt követelte a múlt év végén, hogy Nyugat-Németországot , aa ország lehetőségein belül a legerősebben és a költségek kímélése nélkül” fegyverezzék fel. A bonni kormány úgy látszik, teljesíteni akarja a volt náci tábornok követelését s elutasítja az atommentes övezet megvalósításának tervét, Adenauer kancellár a bonni parlament külügyi vitájában a terv elutasításával kapcsolatban kijelentette: „Nyugat-Németország a NATO leglényegesebb katonai potenciálját Jelenti, és az atomfegyvennentes ö- vezet létrehozása az egész NATO-koncepciót bálomra dönti*..*’ A tizenhat órán át tartó külügyi vita azt mutatta, hogy az Adenauer kormány mereven ragaszkodik a régi elképzelésekhez s mindent elutasít, amelyek alapján tárgyalni lehetne. Értehető tehát, hogy ilyen körülmények között a közvélemény hangulata N>u- gat-Németországban egyre hevesebben a kancellár politikája ellen fordul, amelyet még az egyes polgári lapok is „kata*’ có fa-poll fi- kának” neveznek. Kovács Jenő
