Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-24 / 20. szám

Világ proletárjai egyesüljeteki MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA, 1958. JANUÁR 24., PÉNTEK Ara 50 fillér Hl. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM BÉKEBIZOTTSÁG ALAKULT BÉKÉSCSABÁN Békéscsabán a Hazafias .Népfront Városi Bizottságának • elnöksége szerdán este béke-aktivista ülést tartott. Az ülésen megválasztották a népfront városi békebizottságát és elnökségét. A békebizottság el­nöke Szűcs Ferenc, az SZTK dol­gozója lett. Az új békebizottság tagjai ré­széről számos javaslat hangzott el a város békemozg'almának Erősíté­sére. Többéit közt elhatározták, hogy az üzemekben és a kerületek­ben is újjászervezik a békebizo.t- ságokat, s béke-esteken, kisgyülé- seken, családias beszélgetéseken tárgyalják^meg a moszkvai béke- kiáltványt. A városi békebizottság első ta­nácskozását február elején tartja, amelyen az elnökség által akkorá­ra elkészített munkatervet és a béke ügyének legfontosabb tenni­valóit tárgyalják meg. Mem hu;^! vonalakban Nagy lépést tettünk meg egy év alatt. Pártunk és kormányunk vezetésével páratlan gyors, poli­tikai és gazdasági konszolidáció­ról tett tanulságot a magyar nép. Rengeteget haladtunk előre az el­lenforradalmat megelőző és rész­ben követő eszmei zűrzavar elosz­latásában is, noha ideológiai téren propagálják, hanem véka alá rej­tik eredményeiket, s kimondva, vagy kimondatlanul ez áll mögöt­te: „elegen vagyunk’’. S ha job­ban vizsgáljuk a dolgot, arra is rájövünk, hogy az ilyen szövetke­zetek nagy részében felélik a jö­vedelmet, nem tartalékolnak, nem gondolnak a jövőre. Ha csak az elzárkózást látnánk, hajlamosak — a dolgok természetéből adó­dóan —■ nem lehet látványos, gyors fordulatot elérni. Az eszmei zűrzavar feloldásában legnagyobb eredményünk mégis az, hogy mii­diók és milliók megújult öntudat- Pal, megnövekedett önbizalommal tudjak és vallják, hogy a Magyar Népköztársaság az ő hazájuk, a szocializmust építő társadalmi rend az ő rendjük. Elég utalni a doigózó parasztság életét megvál­toztató rendeletek seregére, az ü- zemi tanácsok, a nyereségrészese­dés, és a népi ellenőrzés rendsze­rére, melyek még hűebben fejezik ■ki ál .anihalaknunk népi jellegét; Kétségtelen, hogy ezek az általá­nos és jelentőségükben magvfoii- íosságú intézkedések is segítettek, hogy sok ember még világosabban lásson. Az embereknek tetsző párt- és ormánvintézkedések tehát adva annak. De mégsem eléggé hasz­náljuk fel ezeket a közismert té­nyeket a pártagitációban, a pro­pagandamunkában, a pártokta- táisban, az elméleti munkánkban. Sok elvtársnál megszokotté vált, hogy fontos elméleti tanulságokat tartalmazó politikai kérdésekre sem keres megfelelő választ és egyre általánosabb, hogy ha va­laki „szalonképes’’ akar lenni, ki­jelenti: „a fő veszély a reviziomz- mus’’ — ahelyett, hogy ott nyom­ban megmondaná, milyen revizi­onista jelenség ellen kell küzdeni — „de egyúttal küzdünk a szek­tás, dogmatikus megnyilvánulások ellen” — anélkül, hogy elemezte volna, miben jelentkeznék ezek és hogyan küzd ellene. Érthető, hogy az ilyen általános, „vonalas­nak" látszó, de nesze semmi, fogd meg jól szólamok semmiesetre sem viszik előre ügyünket, egy-egy terület pártéletét. Másik, semmivel sem. kedvezőbb jelenség, hogy a „revizionista”, „ellenforradalmár", „opportunis­ta”, „szektás” jelzőket nyakló nél­kül osztogatják, s ezzel nemcsak fogalomzavart szülitek, hanem sokszor megbélyegeznek jóindula­tú elviársakat is, beléjük fojtják a szót. Tévedés ne essék: minden elvi-politikai és gyakorlati állás­foglalást, nézetet érdemben kell megítélni, vagy — ha rászolgál — elítélni. De az nincs rendjén, hogy igen ritka pá rt szervezet ein kben az olyan vita, amely elméleti meg- oxolássa!, érveket érvekkel szem. •eállítva cáfol, bizonyít, vagy le­leplez. Gyakori Jelenség, hogy jól működő termelőszövetkezetek nem iennénk azt mondám: itt szektás elzárkózással találkoztunk. De a „mindent felosztunk”, „mindent az államtól várni” viszont jobb­oldali jelenségnek számít. A dol­gozóknak ilyen több oldalú vizs­gálatra viszont sok esetben nem terjed ki a figyelme. Szálljunk csak le a lóról és az általánosságok mögött vizsgáljuk a részleteket. Nemrég látott nap­világot a termelőszövetkezetek se­gítését célzó kormányrendelet és máris vannak hangok, vélemé­nyek. Egyeseik a túlzott állami tá­mogatástól .féltik” a tsz-eket, s olyafr hangok is vannak, hogy., nem a falunak, hanem á munkás­osztálynak kellene újabb és újabb éle tszín vonal emelés — mintha a kettő nem függne szorosan ösz- sze, hanem keresztezné egymást. S miy nagy szükség van az eset­ben is az elvi indoklásra. Hisz el­sősorban pártunk helyes agrárpo­litikájának tudható be, hogy’köz- ellátásunk 1957-ben lényegesen megjavult, hogy mezőgazdasági termelésünk- jobb volt, mint spk sok év óta bármikor, hogy olcsób­ban és bőségesebben vásárolha­tott az idén a munkás sok-sok fontos mezőgazdasági terméket. Most ugyanennek a beigazoltam helyes politikának a folytatása a termelőszövetkezetek további tá­mogatását megerősítő rendelet. Aggódásra nincs ok, mert a ren­delet vezérgondolata világos: se­gíts magadon, az állam is segít, vagyis olyan helyre mehet az ű- jabb segítség, ahol megérdemlik. Vitás kérdések ezek. Ott motosz­kálnak nap, mint nap az emberek fejében, ki-ki a maga módján, vé­leményt alkot róla, felfogja és ma­gyarázza . A mi életünk számos jelensé­ge, új hajtása, melyek nap, mint nap szaporodnak, megérdemlik, mi több* megkövetelik, hogy a marxi-lenini elmélet fényével megvilágítsuk, megértessük és elfogadtassuk. És ha sok helyen azon töprengenek, hogy hol talál­hatnak revizionistákat és szelttá- sokat, akikkel szemben harcolni szeretnének, helyes lenne, ha job­ban széjjelnézriének falujukban, vagy a saját üzemükben és a ki­nyilatkoztatások helyett, kutatnák a véleményeket, vitatkoznának rajta és tények, a jelenségek a- lapján fejtenék ki helyes elvi ál­láspontjukat; v Magyur-ro ni á i* barátsági ünnepségek A magyar—román barátsági és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény megkötésének tize­dik évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront és a Magyar- országi Románok Demokratikus Szövetségének rendezésében ünnepélyes gyűléseket tartanak több románlakta helységben. Kétegyházán január 30-án, Gyu­lán 31-én, Méhkeréken pedig február elsején, este, műsoros ünnepségen méltatják az egyez­mény jelentőségét. A megemlé­kező ünnepélyekre meghívták a Román Népköztársaság buda­pesti követségének képviselőit1 is. Mi újság a szeghalmi járás iermelőszöveikezeieiben A múlt év januárjában az el- ] lenforradalom idején felbomlasz-; tott termelőszövetkezetek többsé­ge — Szeghalomban négy, Ker­tészszigeten egy, Körösladányban négy, Füzesgyarmaton három és j Vésztőn egy — újjáalakult. A ko­rábban széjjelhurcolt illetve szét­osztott közös jószágállományból a 1 termelőszövetkezeti tagok mint­egy 715 szarvasmarhát, 782 ser­tést, vittek magukkal vissza « A Békéscsabai Városi Ügyész­ség január 23-áh délelőtt 11 óra­kor tárgyalta — zárt ülésen — Hencz Sándorné szándékos gyer­mekgyilkossági bűnügyét. A vádlott — mint már hírt adtunk róla — 1957. szeptember 23-án este fél 10 óra tájban egy­hetes gyermekét, a pólyát és a ruhát lehúzva, száját betömve, közös gazdaságba. Múlt év őszén, a zárszámadáskor már 925 szarvasmarha — ebből 332 tehén — 1519 sertés gazdagította a ter­melőszövetkezetek vagyonát. A baromfiállományt a füzes­gyarmati Aranykalász és a körös- ladányi Űj Élet Termelőszövetke­zet szándékozik fejleszteni. Az említett két termelőszövetkezet­ben saját erőből mintegy 6800 baromfit vásárolt eddig fel. Jelenleg a járás területén már 19 jól működő termelőszövetkezet gazdálkodik. Közülük néhányan az Országos Mezőgazdasági Kiál­lításon is részt kívánnak venni, többek között a füzesgyarmati Vöröscsillag, valamint az Arany­kalász Termelőszövetkezet. A működő 19 termelőszövetkezet kö­zül 14 tsz ebben az évben állat- állományát részben felvásárlással, részben pedig saját szaporulattal kívánja továbbfejleszteni úgjs hogy a jelenleg 925 szarvasmarha helyett év végére 1325, az 1519 sertés helyett pedig 3200, a juhál­lomány pedig 15 ezerre növeked­jék. Hogy az állatállomány növeke­dése nagy segítséget jelent terme­lőszövetkezeteinknek, mi sem bi­zonyítja jobban mint az. hogy a múlt évi bevételük 75 százalékát az állatállományból kapták. A szeghalmi Kossuth Termelőszö­vetkezetnél pedig a bevétel mint­egy 90 százaléka származott az ál­lattenyésztésből. A - járás termelőszövetkezetei most a fehér hússertést akarják tenyészteni. Ezért a szeghalmi Üj Barázda Termelőszövetkezet már 27 darab 80—85 kilogrammos fe­hér hússertést vásárolt fel. N. J. Szeghalmi Járási Tanács, NYOLC ÉVET KAPOTT A „NEVTELENKE" ANY3A a békéscsabai Ihász utcában egy kerítés mellé tette, s otthagyta. A vádlott a vattát azért tömte a gyermek szájába, hogy az ne sírjon. A gyermeket körül­belül, félóra után Bajezer And- rásné találta meg — aki örökbe . is fogadta. A gyermek rövid i- dőn belül meghalt. Az orvos­szakértők szerint a halált vastag bél hurut és erős felfázás okozta. A vádlott anya mentségére azt hozta fel, hogy a gyermekét az­ért hagyta ott, mert félt, hogy nem tudja eltartani. Ez hatásta­lannak bizonyult, hiszen azokról a gyermekekről, akiket az anya nem tud eltartani, az állam gon­doskodik. Erről tudott Henczné is. A bíróság az összes enyhítő kö­rülményeket figvelembevéve a vádlottat 8 évi börtönbüntetésre és 6 évi jogvesztésre ítélte. A vé­dő ügyvéd az ítéletet fellebbezte. Tegnap tanácskozott „Opus Pacis" a „Béke ügye" szervezet A csanádegyhazimegyei papság a Hazafias Népfront keretében működő „Opus Pacis” — a „Béke ügye” nevű szervezete január 23- án, csütörtökön ülést tartott Bé­késcsabán és megtárgyalta a bé­ke “ügyét világpolitikai és egyház­erkölcsi szempontból. A gyűlésen mintegy hatvan egyházfő, plébá­nos vett részt. Képviseltette ma­gát a Hazafias Népfront és a ta­nács is. Borbás Pál, plébános, címzetes prépost, pápai -kamarás megnyi­tó szavaiban hangoztatta a pap­ság békeakaratát; hogy nem akar­ják a hidegháborút! Kérte, hogy minden egyházfi munkáját a bákeakarat, a békességért való küzdés jellemezze. Majd dr. Szécsi Antal apát a szegedi Szent József templom igazgatója szólalt fel és elítélte a XX, század azon embereit, afedk a tudomány vívmányait, melyek a földi paradicsom megteremtésé­re hivatottak, a pusztító, öldöklő háború céljaira használják fel. — Fegyverkezés, vagy békés együttélés, élni, vagy meghalni, háború, vagy béke — ez az, ami foglalkoztatja ma az emberiséget és ilyen kérdések előtt állunk mi is — hangoztatta — s ma a felele­tet meg is adjuk: élni akarunk, békében, együtt. Hisz nem lehet ma a világon normális, becsületes ember, aki ennek az ellenkező­jét akarja; Ezért harcolni kell mindannyi ónknak és harcolunk is. Az atombomba okozta károk borzalmairól, az atom felépítésé­ről, illetve szerepéről beszélt dr. Pálmai József, gádorosi plébános, pápai kamarás. Dr. Szilas József szegedi teoló­giai tanár az Igazságos és igazság­talan háborúról tartott előadást. — A jelenlegi nemzetközi konf­liktusok megoldására nem alkal­mas a háború — hangoztatta — tárgyalni kell, s ezt követeljük mi is, a katolikus egyház tagjai. — Csak helyeselni tudom, és azt hiszem mindannyiunk nevé­ben beszélek — folytatta — azt, hogy a Szovjetunió újabb 300 000 * fővel csökkentette hadseregét, tárgyalni akar a töbhi államok vezetőivel. Az előadások után többen hozzá­szóltak. Dr. Pataki Kornél, a szegedi püs­pökség irodájának igazgatója eb mondotta reményét, hogy az 1950-1 as év a béke ügyét érintő kérdé­seiében eredményes lesz. — Az ellenforradalom utáin ima életre kelt a magyar nép, s egy- emberként kiáltja világgá: békét akarunk, építeni, alkotni — mon­dotta. A hozzászólások után határoza­tot fogadtak el, melyben maguké­vá teszik az „Opus Pacis” 1957 jú­lius 23-án hozott határozatát a kí­sérleti robbantások felfüggesztésé­nek követeléséről Az „Opus Pacis’* örömmel veszi a bókevágy minden jelét és szavát, amely bármely tá­borban megnyilvánul akár felelő# államférfiak, akár társadalmi, vagy vallási szervi részéről. A gyűlést mindvégig a békéért való vágy légköre hatotta át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom