Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

* JSf'jKfíS MJLGYEI Világ proletárjai egyesüljetek. ■MUNKÁSOK( PÁRÁSÍTÓK POUT/KAI NAPILAPJA 1958. JANUÁR 1., SZERDA Ara naptárral együtt: 1 forint Hl. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM Változások és remények a nemzetközi politikában U ozott-e valami reményt ez az 1957-eis esztendő a hideghábo- fHiba már belefáradt emberiségnek, <íagy csupán annyi „haladást” re­mélhetünk az új évtől, hogy töké­letesebbé válnak a pusztító eszkö­zök, a lapokban pedig még több eredménytelen nemzetközi konfe­renciáról ol vasira tünk? A kérdés- felvetés szándékosan pesszimista aláfestésű. így eleve hátat fordí­tunk a kellemes ábrándképeknek, hogy a valóság talaján állva pró­báljunk néhány összefüggést meg- állapítani és egy-két következte­tést levonni. i Az éwégi „mérleget” összeha­sonlítjuk azzal, amivel nekiindul­tunk'az esztendőnek. Nos, 1957. e- leje nem sokkal biztatott a nem­zetközi helyzet kibontakozását il­lően. Ha visszalapozunk a mér­tékadónak és józanabbnak tekint­hető nyugati lapokban, milyen éveleji „távlatokat“ olvasunk ki belőlük? Azt, hogy a a nyugati világ vezető körei a idegháború és az erőpolitika .hozására tették tel lapjaikat. Nem csupán abban az értelemben, hogy erre készültek fel, hanem a- ikarták is ezt, mert érdekükben állónak vélték. „Dulles és néhány más amerikai miniszter ,— írta annakidején a jóltájékozott Ne Monde című párizsi lap — heve­sen ellene van mindenfajta lesze-t relésnek, hogy ilymódon a fegy­verkezési terhektől sújtott Szov- ’• unióra növekvő nyomást gya- * öljön...” S a nyomás célja? Az, -ói' a Szovjetunió kapituláljon általában, különösen pedig Német­ország és a népi demokratikus or­szágok ügyében. S miért remény­ek Dullesék a nyomás sikeré­ben? Mert a Szovjetuniót gazda­ságitag gyengébbnek, katonailag mögöttük járónak tartották, s m t úgy számoltak, hogy a szo­cialista országok egysége megla­zult és a lazulás a széthullás irá­nyába terjed. i z volt tehát a nyugati „irány­zat” az induláskor. Egy ilyen irányzat csakis negatív „mérleg“-et eredményezett a nem­zetközi légkör szempontjából. Hi­szen aiki térdre akar kényszerí­teni, az szükségszerűen kibújik bármilyen megegyezés elől, mert még a kis megegyezések is ra­gályosak lehetnek, aki az erő- politikát játsza meg, az szük­ségszerűen nem csökkenteni akarja a feszültséget, hanem növelni, s nem kapcsolatokat kíván, kereskedni óhajt, hanem az érintkezés leszűkítésére tö­rekszik. És ha visszatekintünk a mögöt­tünk lévő esztendő első felére, a különböző nemzetközi vitákra, az j ENSZ üléseire, éles körvonalak-! ban bontakozik ki előttünk e tu- | dalos hidegháborús elképzelés ér- j Vényesülése. De mit mutat a mérleg, most az esztendő lezárásakor? Megegye- j *ést, leszerelést, a békés egymás j mellett élés megva’ósult gyakoris- ; tát? Nem. De a feszültség bizo- 1 nyos fokú enyhülését és ami en­nél jóval több: Genf óta először újra íze, szaga, tapintható valósá­ga van annak a szónak, hogy „tárgyalások”. A láthatár szélén foszladozni kezdenek a sötét felle- gék. Ha most egyenkint próbálnánk elemezni azokat az okokat, ame­lyek végül is a légkör változásá­hoz, s a „mérleg” biztató javulásá­hoz vezettek, túl kellene lépnünk egy rövidreszabott újévi cikk ke­reteit. A megtett esztendő távlata azonban segítségünkre siet: hátra nézve könnyebb felfedni az össze­függéseket, a lényeges körvonala­kat, a befolyásolható erőeltolódá­sokat. A változás legfontosabb ele­mei ugyanazok, amelyekből a nyugati politika pontosan és gon­dosan összeillesztette a maga „cse­lekvési vezérfonalát“ az év elején. Ezek az elemek azonban teljesen, vágj' részben ellenkező előjelűre változtak. A szovjet gazdasági élet nem gyengült, de erősödött, a Szov­jetunó nem maradt le a fegy­verkezésben és általában a ha­ditechnikában, hanem előbb az interkontinentális rakétával ér­telmetlenné tette a nyugat ed­digi stratégiai terveit, majd a szputnyikokkal ás a „kaputnyik- kal'1, mintegy szétrobbantotta a két nagyhatalom tudományos kutatásainak jövőjéről alkotott képet. Végül — és így összefüggésében látszik csak világosan, hogy miben is állott a szocialista országok so­rozatos találkozójának külön vi­lágpolitikai jelentősége — teljesen alaptalanoknak bizonyultak a szocialista államok egységének megbomlásához fűzött nyugati re­mények. legfontosabb elemekről be­széltünk. Ezek az elemek a- zonban csak kölcsönhatásukban, más fontos tényeket befolyásoló erejükben mérhetők fel teljesen jelentőségükben. Vagyis abban az együtthatásban, amelyet a nem­zetközi közvélemény alakításával, Nyugat-Európa és az Egyesült Ál­lamok viszonyának módosításával, az ázsiai és afrikai népek függet­lenségi törekvéseinek megerősíté­sével fejtenek ki. És itt már elértünk a legutóbbi napok külpolitikájához, a sok ol­dalról megvilágított NATO-érte- kezlethez és ahhoz a kérdéshez, hogy vajon most merre: a Nyugat- Euróipában megépítendő atomra- ! kéta-támaszpontok, vagy a tár- . gyialások előkészítése felé? Ke­rüljük meg a kérdőjelet, s jóslás helyett állítsunk szembe egymás­sal néhány tényt. Látnunk kell, hogy az Egyesült Államok vezető körei többségükben tárgyaláselle- j neseit, vagy legalább is félnek i mindenfajta komolyabb tárgyalás- i tói. Indokolásuk szerint „előbb vissza kell szerezni az erőfölényt j és helyre kell állítani Amerika szputnyikseibezte presztissét.” Azt is valóként kell tudomásul ven­nünk, hogy egyes nyugateurápai I kormányok készségesen támogat­ják ezt az amerikai álláspontot. Ugyanakkor a NATO-értekezlet eseményei és a nyugati lapok kommentárjai világosan feltárták, milyen mély az ellenállás egész Nyugat-Európában, de a nyugat­európai kormányok egy részénél is az „öngyilkos” atomrakétás ter­vekkel szemben. Az a körülmény, hogy egy angliai közvéleményku­tatás szerint a lakosság több mint nyolcvan százaléka nagyhatalmi találkozót kíván, ennek az ellent- áillásnak csaknem páratlanul nagy erejéről tanúskodik. Alig férhet kétség hozzá, hogy ennek az „új áramlatnak” a létrejöttében nem kis szerepük van az angol felhők között röp­ködő hidrogénbombás ameri­kai repülőgépeknek. Az a felismerés, hogj' az újabb és újabb erőpolitikai erőfeszítés csak a katasztrófa szélére sodorhatja a világot, széleskörű erjedést indí­tott meg Európában. Kennannak, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetének, valamint az angol munkáspárti Be vannak a közele­dés útját tapogató javaslatai és a javaslatok visszhangja az erjedés komolyságát mutatja. Erre vall az a körülmény is, hogy félhivatalos nyugati körökben a vártnál na­gyobb figyelembe részesítették az aternmentes középeurópai övezet | megteremtését felvető lengyel ja­vaslatot. éha azonban a varázslatos szavak mögött csupán a közvélemény erejének visszfénye található. Vagy. ahogyan a londoni Times fogalmazta meg a minap: „Bármiképpen gondolkodjék is Dulles a Szovjetunióval való tárJ gj'alások értékéről, úgy látszik £) pillanatban nem tehet egyeben mint azt, hogy igyekszik a békülé- kenység látszatát kelteni. Európi határozottan követeli, hogy adja­nak új választ a Szovjetunió kéz-’ deménj'ezésére.“ A „mérleg”, hogy újra ezt szót használjuk, akkor is kedve­ző marad, azonban ha a fráziso­kat, a salangokat már lehámtották, s a puszta, de gazdag valóság ma­rad csak előttünk. A tárgyalás felé szorító erők megsokasodtak az elmúlt év alatt. Minden valószínűség sze­rint ezek az erők egészen a ke­rékasztalig juttatják a kor­mányköröket. Azért, hogy mindenben megegyez­zenek? Aligha. Erre még nem é- rett meg a világ. De azért, hogy valamiben megállapodjanak és hia korlátozottan is, de közeledje­nek egymáshoz. Kevés ez? Ha illúziókban élünk, talán nem sok. Józanul tekintve a nemzetközi helyzet súlyos és bonyolult prob­lémáit, éppen elegendő a feszült­ség tartósabb enyhítésére, új légkör, új bizalom megteremtésé­re. Arra, hogy a meglévő társa­dalmi rendszerek tudomásul vé­telével és elfogadásával tovább le­hessen azután léarai egy általáno­sabb rendezés felé, Békét, erőt és egészséget kívánunk az új esztendőben olvasóinknak, levelezőinknek, tudósítóinknak és lapunk minden barátjának Békés megyei Népújság Szerkesztősége és Kiadóhivatala Dobi István rádidüzenete — KEDVES BARÁTAIM! — EL VT ARS AK! — MAGYARORSZÄG DOLGOZÓ NÉPE! — Szívből üdvözlöm Önöket a most beköszöntő újesztendő al­kalmából. — A búcsúzó 1957-es esztendő nagyfontosságú volt hazánk jövő fejlődését, egész népünk életét Il­letően, Mindannyian élénken em­lékezünk még, hogy egy eszten­dővel ezelőtt milyen nehéz politi­kai és gazdasági helyzetben kö­szöntött ránk az új év. Súlyos gondok emésztettek bennünket az ellenforradalom által okozott ká­rok és a termelési kiesés miatt. Erőfeszítéseinket az év elején a termelés beindítására és népgaz­daságunk helyreállítására kellett összpontosítanunk. Súlyos volt a helyzet és elmondhatom, hogy mi­kor a fegyveres harcok véget ér­tek, sok embert bizonytalanság gyötört, hogyan sikerül megbir­kóznunk a károkkal és az előttünk álló feladatokkal? Meg kell mon­danom, egymásunkban képtele­nek lettünk volna rá. — De tudtuk — és ez a tudat erőt adott munkánkhoz —, hogy a becsületes magyar dolgozók a- karata és a Szovjetunió, az egész szocialista tábor segítsége, lehető­vé teszi számunkra a gazdasági katasztrófa elkerülését. Mégis szá­molnunk kellett a munkanélküli­ség, az infláció fenyegető veszé­lyével és az elkerülhetetlenül ve­lejáró nékülözésekkel. Bár szá­mítottunk népünk szorgalmára, igyekezetére, ettől a veszedelem­től mégis félnünk kellett. — Egész dolgozó népünk erőfe­szítéseit: a munkások, a bányá­szok, az állami gazdasági dolgo­zók, a termelőszövetkezeti és az egyéni parasztok és az értelmiségi dolgozóink szorgalmas termelő, al­kotó munkáját dicséri, hogy a gazdasági bajok nem következtek be. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi munkás- oaraszl kormány történelmi érde­me, hogy eredményesen szervezte és vezette népünk erőit a nehéz és bonyolult feladatok megoldásá­ban. — De az új, 1958-as esztendő­be lépve, nemcsak a sikerekre kell gondolnunk, hanem azokra a ten­nivalókra Is, amelyeket a még meg nem oldott feladatok és a szocialista építés folyamata állít elénk. Erőink megsokszorozására, több termelésre, az önköltség csökkentésére, takarékosságra van szükség ahhoz, hogy teljesen el­takarítsuk az »’lentorradaloin nyomait, továbbfejlesztik nép- zazdasótruokat az iparban és a mezőgassdaságkiáa egyaránt. Széle­sítsük a népjólét növelését szol­gáló árutermelést, emeljük a mun­ka termelékenységét, növeljük né­pünk kulturális és anyagi jólététt E tennivalók sikeres megoldásá­nak alapját az elmúlt évben le­raktuk, további sikereink bizto­sítékát pedig dolgos népünk szor­galmas munkája nyújtja. — Továbbhaladásunk alapvető feltétele: a béke biztosítása. Egyes nyugati imperialista körök — nem számolva a népek béketörekvései­vel és azzal az erővel, amelyet a Szovjetunióval együtt harcoló e- gész szocialista tábor képvisel — 1956. őszén a békés Egyiptom megtámadásával és a magyaror­szági ellenforradalom kirobban­tásával veszélybe sodorták a bé­ke ügyét. A béke hívei azonban erősebbnek bizonyultak. A Szovjetunió és a többi békesze­rető ország rendíthetetlen békero- Htikájáraak eredménye, hogy az elmúlt esztendő — a békegzeretd emberiség, benne a mi népünk, asszonyainak, leányaink, gyerme­keink szerencséjére és örömére — a béke esztendeje volt. — Hazánk az elmúlt 1957-es esz­tendő folyamán az ellenforrada­lomban érdekelt nyugati kapita­lista vezető körök támadásainak középontjában állt. A történetem­ben példátlanul álló rágalomhad­járat folyt ellenünk. A forradal­mi munkás-paraszt kormány, a- mely erős kézzel vetett véget a* ellenforradalom próbálkozásainak^ visszavert« a rágalmakat. Külpo­litikájában is minden lépésével a béke ügyét szolgálta és azt fogja szolgálni a jövőben is. Népünk szilárd elhatározottsága, hogy tá­mogatja kormányának Ilyenirá­nyú politikáját — és minden nép harcát, a tartós béke biztosításá­ért. A magyar nép tudatában van annak, hogy egy szörnyű tömeg­pusztító háború megakadályozá­sa, a tartós béke kivívása megkö­veteli népünk és az egész embe­riség éberségét és lankadatlan harcát a békéért. — Kedves barátai!»! — Kívánom, hogy legyen az új, 1958. esztendő nénünk számira a szocialista gazdasági és kulturális építés még nagyobb eredwénvel- nek, hazánk béketörekvései líjabb sikereinek eszteudie, mégegyszer szívélyesen köszöntök minden magyar dolgozót, munkást* parasztot, értelmiségit, nőt és fia* talt, az új év ünnepén, TeLies szív­ből kívánok mindamiyiuknak S6 egészséget, sok sikert a munká­ban, tanulásban, s a nép érdekét szolgáló minden tevékeny*égük­>VM1. — Boldog i| esztendőt:

Next

/
Oldalképek
Tartalom