Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-14 / 293. szám

1#S7. december 14., «Mmbal

B«KÉS MEGYEI NÉPCjSAG

$

>

Az üzemi tanácsok létrejötte a proletárdiktatúra államát erősíti

Az üzemi tanácsok létrehozásáról szóló határozat egyre többet foglalkoztatja a gyárak, az üzentek, az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozóit. S ez nagyon jól van így. Ez azt mutatja, hogy munkásaink figyelemmel kísérik az üzemi demokrácia szélesítésére irányuló törekvéseket. Arra vall, hogy egyre jobban élni akarnak a határozatban biztosított jogaikkal, egyre aktívabb szerepet akarnak vállalni — második otthonuk — a gyár, az tízem életében, mindennapi gondjaiban.

A legtöbb üzemben — helyesen — azon vitatkoznak, hogyan lehetne minél eredményesebbé, gyümölcsözőbbé tenni az üzemi tanácsok munkáját s hogyan lehetne e tanácsok segítségével tovább javítani a termelést, minél nagyobb tömegeket aktivizálni a termelési, gazdásági és egyéb feladatokra? A vélemények általában megegyeznek abban, hogy az üzemi tanácsok létesítéséről szóló határozat szükséges volt. Szükség van egy olyan szervre, mely a szakszervezet irányításával lehetőséget ad ahhoz, hogy a munkások véleménye, elgondolása és javaslata az eddiginél jobban érvényesüljön a gazdasági vezetésben, s hogy így a munkások egyre inkább a gyárak, üzemek igazi ; érezzék magukat. A lé- ■et kormányunk és a ízetek az üzemi taná- szóló határozattal, az

_cmi - . nokrácia kiszélesítéséért

te

tt, nem tegnapi, s nem is tegnap előtti folyamat. Egyenes következménye ez annak a politikának, mely az SZK.P XX. kongresszusának megállapításaiból fakad, s mely a szocialista társadalomban, törvényszerű jelenség. Csák c mi társadalmunkban, a szocialista társadalomban lehetséges, hogy a munkások, a gyárak, az üzemek legegyszerűbb dolgozói is részt- vehetnek a gazdasági vezetésben,

ellenőrizhetnek, szabadon közölhetik véleményűiket s azt meg is hallgatják.

Ezek után meglepő és érthetet- le, hogy egyes gazdasági vezetők, sőt pártalapszervezeti vezetők is azon morfondíroznak, hogy egyáltalán szükség van-e az üzemi tanácsokra. Ezek az elvtársak rendszerint azzal jönnek elő, hogy lám, a munkástanácsok sem váltak be, az ellenforradalmat támogatták, később pedig nem tudtak mihez kezdeni. Hogy okfejtésükre pontot tegyenek, kijelentik: ott a szakszervezet, elegendő az, minek még az üzemi tanács is. E szavak mögött a legtöbb esetben a közömbösség, s nem kevés esetben a féltékenység bujkál. Egyesek úgy fogják fel, hogy elég sok minek szaporítsuk őket. Egyszóval több elfoglaltságot jelent a pártszervezetek vezetőinek. Másrészt a munkástanácsok működéséből szerzett tapasztalatok alapján azt a következtetést vonja le egynéhány kishitű vezető, hogy az üzemi tanács aféle kerékkötő lesz az üzem vezetésében. De van o- lyan felfogás is, hogy az üzemi tanácsokról se jót, se rosszat, majd meglássuk, mit hoz az élet. E problémáról azonban beszélni kell, mert az üzemi tanácsokat elvető, vagy lebecsülő álláspont nemcsak helytelen, de végtelenül káros is.

Az üzemi tanácsok létesítésének — mint azt a határozat is hangsúlyozza — elsősorban az üzemi demokrácia továbbfejlesztése a célja. Nem kevesebbről van szó tehát, mint arról, hogy a munkásosztálynak, a termelést segítő és irányító értelmiségnek az eddiginél .lény égésén nagyobb lehetőséget adnak , ahhoz, hogy résztvegyenek a gazdasági építőmunka irányításában. Lehetőséget ahhoz, hogy a dolgozó tömegeikben rejlő hatalmas erők — a bíráló és kezdeményező készség — még jobban felszabaduljanak, hegy. • hatalmas

erőt a szocializmus építésének meggyorsítására, a dolgozó nép életszínvonalának további növelésére fordíthassuk. Téved tehát az az ember, aki az üzemi tanácsok létrejöttét úgy fogja fel, hogy ez csorbítja az igazgatók és üzemi vezetők jogait, hogy elvetjük az egyszemélyi vezetés elvét, mint a- hogy téved az is, aki azt hiszi, hogy az üzemi tanácsok és a munkástanácsok közé egyenlőségi jelet lehet tenni.

A kormány és a szakszervezetek közös határozata világosan, egyértelműen kimondja, hogy az állami vállalatokat az állam nevében az igazgató vezeti, akinek egyszemélyi vezető hatáskörét az üzemi tanácsok létrehozása nem érinti. S aki a határozatot alaposan tanulmányozza, megérti azt is, hogy a szakszervezeteknek, ennek a gazdag tapasztalatokkal rendelkező, a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetéinek lesz a feladata az üzemi tanácsok tevékenységének irányítása. Ez egyben biztosíték is ahhoz, hogy az üzemi tanácsok mindenkor a dolgozók, az üzem, a népgazdaság érdekeit képviseljék.

Ha vitáról van sző, lehet és szükséges vitatkozni azon, hogy az üzemi tanácsok hogyan és milyen módszerekkel tudnak majd a legeredményesebben tevékenykedni, de semmi esetre sem lehet helyeselni azt, hogy egyesek az üzemi demokrácia kiszélesítése ellen épnek fel, s mert a munkástanács rossz volt, az üzemi tanácsot is elpareotálják. Épp ezért helyes lenne, ha párt- és. szakszervezeti szerveink minél többet beszélgetnének ezekről a kérdésekről, a vezetőkkel és dolgozókkal, hogy egyre többen megértessék: az üzemi demokrácia kiszélesítése a proletárdiktatúra államát erősíti.

Megelégedett emberek a gyomai Alkotmány Termelőszövetkezetben

Üjra befejeződött egy gazdasági év és elérkeztünk, hogy számot adjunk munkánk eredményeiről. Ez a gazdasági év sokban külön■* bűzött az előző évektől. Nem csalódást, hanem tagjaink többségénél várakozáson felüli meglepetést hozott a munhaegységenkénti 4,60 kilogramm búza, a 4 kilogramm kukorica, a 2,52 kg takarmány, a cukor stb. Örömmel hallgattuk a beszámolót, mert ipazoM« nak láttuk, hogy jól gazdálkodtunk. Egy hold föld megművelésére csak 27 munkaegységet fordítottunk, mig a másik termelőszövetkei zetben 52 munkaegységet fordítottak ugyanannyi területre.

Ebben az évben tíz új beléptivel gyarapodott ktiztis gazdaságnak

Csak üdvözölni lehet mezőgazdászunk javaslatát, amit a közgyűlés el is fogadott, hogy szarvasmarhaállományukat tegyük törzskönyvezett tenyészegyedekké és sokkal több baromfit neveljünk. A tagság az elnök javaslataira elfogadta a 350 férőhelyes süldőszállás építését és a cukorrépa terület növelését, vagyis azt, hogy belterjesen gazdálkodjunk.

Dicséretet érdemelnek egész évi munkájukért az ellenőrző bizottság tagjai, akik minden erejükkel védték a közös vagyont.

Most a zárszámadás után büszkén mondhatja Takács Imre elvtárs, hogy padlásán több mint 2 vagon takarmány lesz. Jut ebből a családnak bőven kerékpárra, ruhára, rádióra, sőt egy szép családi ház alapjainak lerakására is. S ezekben a napokban Takács elvtárs visszaemlékezett arra amikor termelőszövetkezetbe lépett a sok apró gyerekkel, nyolcad magával. Akkor nem egyszer tgy főzetre való zsír megszerzése is gondot okozott. Most legalább négy disz\ nőt vágnak. „Szeretném megmutatni kamarámat egy középpamszt- nak, hogy látná, mennyivel többre vittük, mint ő" — mondogatják többen.

De ez az év abban is különbözik az előzőektől, hogy a vezetőség emberséges intézkedései következtében nemcsak a munkafegyelem, hanem a tagok egymáshoz való viszonya is megváltozott. Ahol valamilyen helytelenséget tapasztalt a tagság, felvilágosító szóval igyekeztek helyrehozni közösen a dolgokat, a kételkedőkbe, csüg- gedőkbe pedig reményt öntöttek. A z öregedő tagokat koruknak megfelelő emberséges bánásmódban részesítették, és nem fukorkodlaik a dicsérettel azok iránt .akik azt megérdemelték. Reméljük fiataljaink, akik nagy buzgalommal vették ki részüket az egész évi munkából, jövőre, még lendületesebben, egymással versenyezve fognak dolgozni.

Szövetkezeti,-,Vtgjaink építkeznek is, 'hiszen van miből disznóólát, istállót, vagy éppen a családi házat szépítgetni. Megcáfolják ezek a tények-uzst" hogy a tsz párásítóknak nincs ideje saját otthonával törődni. Volt erre idő az idén is, de jövőre még több lesz, mert a közös munkát még szervezettebben, végezzük. Otthonunkban is igyekszünk olyan rendet teremteni, mint közös gazdaságunkban,

KÁDÁR LAJOSNÉ, Alkotmány Tsz, Gyónna.

DISZTTOTOE

Korom sötét hajnalra ébredt a Braurt-család. Az eső csendesen szemerkélt, aminek egyáltalán nem örült a háziasszony: disznótorra készülődtek s ilyenkor rengeteg sárt hordanak a padlóra. Még a csöpp Ádámka is négykor ébredt s ott lábatlankodott édesapja mellett. Szinte egyszerre érkezett a két vő és a böllér s hamarosan éktelen sertésvisítás rezegtette meg a levegőt, amit kisvártatva másik követett. Jól ismert, égett serte-szag terjengett a levegőben s az utcára hallatszott a két hatalmas állat körül sürgölndők vitája:

— Én azt mondom, hogy a kettő megvan 340—350 kiló ■— magyarázza o pálinkásüveget szorongató férfi.

— Biztos vagyok benne, hogy nem sok híja a négy mázsának — erősködik a másik.

Szó, ami szó, Braunék nyakig fürödhetnek a zsírban, mert tenyérnyi szalonnát hasítottak a hízókról s ahogy mondani szokták, csupa zsír még a kiskörme is.

— Volt mivel meghízlalni, <— magyarázza nem kis büszkeséggel a termetes háziaszszony. — Sók jó kukorica termett a háztáji földön is, de a közösből is több mint 20 mázsa abraktakarmányt kaptunk. Egyedül dolgozott az uram, de 564 munkaegységet írtak a kiskönyvébe.

— Nem is éltünk mi soha ilyen jól, — veszi át a szót az alacsonytermetű, vállasnak nemigen mondható házigazda, a nagykamarási Uj Élet Tsz egyik legszorgalmasabb tagja. — Két évet dolgoztam már a szövetkezetben s mindkét évben két-két hízót vágtunk, de meg vannak a jövőrevalók is.

Barátságosan invitál bennünket a sertésól felé, ahol négy kis süldő versenyt röfög, amikor meglátja az érkezőket.

— Soha nem szerettem dicsekedni. — folytatja Braun- né, — de most túlzás nélkül elmondhatom, fhoav nem cse- rélnélösenkivel. Az én uram soha nem restéit hajnalban kelni, sokat dolgozott mindig, de ennyit sehol nem keresett. Cukorból 30 deka híján két mázsát kaptunk, búzából pedig harminc körül. Most bánjuk, hogy előbb he nem léptünk.

Egy pillanatra elhallgat s kis vártáivá nagyot nevet:

— Nevetnem kell, ha visz- szagondolok, — folytatja. — Mennyit vitáztunk a szövetkezet miatt. A húgomat mindketten szidtuk, mert négy évvel ezelőtt javasolta, hogy lépjünk be. Azt mondta: „Sógor, nem jól csinálja maga. Lépjen be, meglássa többet keres.“ Mi pedig hallani sem akartunk róla. Nem mondom, nagyon nehéz volt átvészelni az első hónapokat. Állami gazdaságban dolgozott Adám azelőtt. Amit keresett, feléltük. A tsz-ben nem akartunk mindjárt előleget kérni s ha hiszik, ha nem, egyik nap babot, a másik nap paszújt főztem (egy és ugyanaz). Minden este összevesztünk, a szegénység miatt.

Annál derűsebb napokat élnek azóta. Öröm látni a nagy sürgés-forgást, az elégedett emberek egymáshoz való szívélyességét. Még nagyobb a meglepődésünk, amikor másoktól megtudjuk, hogy Braun Adám mostoha apja a három nagyobb leánynak. Ezt azonban a gyerekek soha nem érezték, mert egyetlen édes fiához hasonlóan szerette, apai gonddal és féltéssel nevelte őket. Amikor a két nagyobb leány férjhezment, fé- lakodalomról is egyszeni lányokat megillető hozo- mánnyról gondoskodott az édes „mostoha". Sok édesapa is példát vehetne róla. Meg-> érdemli, hogy édesapjuknak szólítják a lányok, még az ifjú férjek is.

Az idő lassan délre jár, a háziasszony megkezdi a 30: literes hordót s jót isznak mindnyájuk egészségére. A

nagy család körülüli az asztalt, jó étvággyal fogyasztják íz Ínycsiklandozó illatot ter-\

jesztő székelygulyást. Dél-, után kolbász- és hurkatöltéssel foglalkoznak, az édesanya pedig töltöttkáposztát főz,1 hájast süt, hogy igazi, nagy1 vacsorát adhasson a gyertne-i keknek és a legközelebbi ro-i konoknak. Este, mire‘nyolcai üt a toronyóra, tizenhármán ülnek asztalhoz Braunéknál. Még le sem nyelte mindenki jz utolsó falatokat, amikori üdkerül a hegedű és tangó-1 harmonika. Hach József és; Bojeczán Jakab víg talpaiddal ót húz s egyszerre táncra- pérdül a vendégsereg. A házigazda sem bírja sokáig ülve. fiatalosan megforgatja rózsa- piros arcú feleségét. A disznótor résztvevői éjfél utáni így óráig ittak és táncoltaki felváltva. Kedvére kimutatta magát idős és fiatal egyaránt: Ary Róza1

i O rvosi ügyeletes

i szolgálat Békéscsabán

,

1957 december 14-én déli 19 I órától 18-án reggel 8 óráig drt I Péterfi Gábor, Békéscsaba, Jókai u. 68., az V, kerületben dr. Szik* szai István, Kolozsvári u. 24.

1 Az orvosi ügyeletes szolgálat ki* I zárólag életveszély, elsősegély I nyújtás, vagy sürgős orvosi be* avatkozás esetén vehető igénybe;

Közös hizlalásra rendezik be az alniáskainerási Béke Tszcs-éf

Az almáskamarási Béke Termelőszövetkezeti Csoportban százhat család csaknem hatszáz holdról bő termést takarított be. Ügy vélekednek a tagok, hogy a harminckét mázsás kukorica, és a 193 mázsás cukorrépa-terméshez sokat segített az egyöntetű gépmunka s a szorgos feladatok végrehajtásában a tagság összefogása. Ezért az új gazdasági évre kollektiven kötöttek szerződést 53 hold cukorrépa termelésére, amit e- ’ ;yütt művelnek, ősszel pedig közösen szállítják el a termést.

1 A tagságát egyre inkább foglal- I koztatja a közös vagyon megteremtésének a kérdése. A közgyű* ’és elhatározta, hogy holdanként húsz forintot fizetnek erre a ne* Imes célra. A tizenkétezer forintból sertéseket vásárolnak, közösen meghizlalják, hogy jövőre már annál nagyobb összegből gazdálkodhassanak. Ezenkívül — e- gyelőre tíz holdon — gyümölcsös! szándékoznak tclpítenl.