Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-10 / 289. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. december 10., kedd U T I MENTSÜK. MEG ŐKET A mai nap a Békés­csabai Sztálin úti nép­hitté előtt egy ácsorgó kislány megszólított. — Néni tessék adni húsz fillért, kenyérre. — E- lőbb csodálkoztam a kislány bátorságán mert valahogyan nem hittem a fülemnek. Hiszen öl­tözete nem árulta cl azt, hogy éppen húsz fillérre volna utalva, a- zért, hogy kenyeret ve­gyen. Míg a pénztárcá­mat kerestem, lesütött szemmel állt előttem. Mielőtt a forintot oda­adtam volna neki, meg­kérdeztem: Biztosan ke­nyérre kéred a pénzt, nem valami másra? Ek­kor a lánygyermek rám­nézett. és lesütötte a sze­mét, úgy tett, mint akit rajtakapnak valamin. Faggattam tovább... Mondd meg szépen, mi­re kell a pénz? Erre a kislánynak pityergésre állt a szája, és alig hall­hatóan annyit mondott: cukrot akarok venni. Odaadtam a kihalá­szott forintot és köszö­nés nélkül a többihez tette a köténye zsebébe. Csörgött már vagy há­rom forintnyi aprópénz nála. — Van már pénzed, miért nem veszed meg a cukrot? — Még több kell, mert csokit akarok venni. — Meg tudod már szá­molni a pénzt? — A forintot és a húsz fillért már ismerem. — Jártal-e iskolába? — Tavaly jártam, de miután elkopott a ci­pőm, nem mentem. Az idén sem menteni. — Anyukád hol dolgo­zik? — Takarít a hivatalban. — Engedi, hogy Te így kéregess az utcán? — Nem szokta meg­kérdezni, ha hazajön, hogy hol voltam, a kis­testvéremmel vagyunk otthon; ha anyu haza­jön, akkor főz nekünk, és megint elmegy. — Akkor is takarítani megy? — Nem, akkor a mo­ziba. — Hát apukád van? — Apukám, az régen nem lakik lünk. Egy másik bácsi jár hozzánk, és anyu­kánk azzal megy mozi­ba. — Miért mondod azt, hogy kenyérre kéred a — BÉKÉSCSABA ES SZEGED KÖZÖTT — hol már ná­pénzt, amikor cukrot ft- karsz venni? — Azért, mert így ha­marabb adnak pénzt a bácsik meg a nénik. — Tudod, hogy csúnya, dolog az, ha egy kislány hazudik. Mi lesz belő­led? * Igen, ez a kérdés, hogy mi lesz belőle? Korán, még kicsiny gyermek korában bele­szívódik testébe-lelkébe a csavargás, az iskola, a munka kerülése. Ké­sőbb, 3—4 év múlva zülött, erkölcstelen élet, a börtön vár rá. Kinek a bűne az, hogy' ez a gyermek már hétéves korában hazudik, az ut­cán csavarog, kéregét? Elsősorban a szüleié. Anyjáé, apjáé. Bűnös az anya* aki nem törődik gyermekével, nem já­ratja iskolába, aki ahe­lyett, hogy gyermekével foglalkozna, más férfivel moziba jár. A szülő a saját gyermeke sírásó­ja. Mentsük meg őket. A szülőt, a gyermeket. Nem engedhetjük, hogy szemünk előtt váljon bűnözővé egy fiatal fi­let. — CS. E. — Ulti-parti Sóikat utaztam már, urnásig, sőt idegességig élveztem a kerekek zö- työgését, de vérbeli utazó sohasem vált belőlem. Hogy miért? ördög ■tudja, valahogy nem az én türel­memre szabták a hosszú egyhelv- benülést, monoton utazást. Őszintén kijelentem, hogy irigy­lem azon embertársaimat, {ütik an­gyali türelemmel és kifogyhatat­lan lendülettel végigcsatázzák a magúik kétórás vasúti ultipartiját. Nekik van igazuk! Olyan az a kártya, mint az ópium. Az ember belebódul, és amikor felébred, észrevétlenül elszállt órákat talál maga mögött. Az ulüisok verik, pufálják a blattot, és hipp-ihapp: már haza is értek. Hogy néha egy-két tízes bánja? Az úgy látszik nem érde­kes. Csak az asszony eszi miatta a mérget, a férfi csak azon dühöng, hogy nem jött be a piros betli... megint a másik nyert, pedig azt se tudja, minek csinált kártyáit a Pi- atnik. Fekete földek, fehér hó Békéscsabától Szegedig jó hosz- szú az út. Sokszor kitekintgettem a párás ablakon (fűtött kocsiban u- taztam!) és a mindent betakaró fe­hér hótak'aró a földnek sok titkát elárulta mégis. A napokban írtuk, hogy soha nem volt ennyi mélyszántás Békés megyében, mint most ősszel. Hát ez igaz! Hatalmas mólyszántott táblák fordultak hátra a vonat mö­gé, nagy, fekete rögök feketéinek a fehér hó között, mintha ezernyi varjú lepte volna el a határt. Csongrádiján is ez a helyzet. A dolgozó parasztság kitett magáért ezen az őszön. A munkát sugároz­za ma a határ — olyan ez, mintha szavazat volna: lám, mi dolgozunk, dolgozni akarunk, békében, a ma­gunk hasznára. Az élet mag-ágyai ezek a fekete földek, és nem a pusztulásé. De jó, hogy Szeged- rókuson történt Mert ha nem ott történt volna az alábbi eset, sokkal jobban szé- j y wT* , gyelném magam, — mások helyett. A kora-délutáni vonatot lestem, hogy visszautazzam Békéscsabára, Óriási tömeg várakozott a korlát mögé szorítva. Bevallom, előre fél­tem, hogy itt valami történik. Va­lami rossz, egy kicsit embertelen, amit mindenki szégyelhet, mert nem medvének, vagy lónak, —ha­nem emberinek születtünk. Meg is történt a baj. A szerel­vény befutott, az ajtó kitárult, és hórukk! aki bírja marja! — prése- lődött az emberáradat a szűk aj­tón a vonathoz. Először egy diák­gyerek akadt fenn a korláton, si- kongva kiabált: beszorították a kezét, A sínek között pedig fel­löktek egy idős asszonyt, kosarát elsodorták, a tartalma: tészták, kifliik a sárba hullottak, és az ára­dat eltaposta, mint a palacsintát, A nénike feltápászkodott és sírt. Egy sutiamé az arcába vigyorgott: — Mi van nyanya, kitálalta a buklhalót?! Ezért szégyeltem magam, és úgy érzem, meg kellett írnom ezt a ikesei-ű kis élet-epizódot. Sajnos, többen nevettek, mint ahányan szégyelték magukat, mások miatt. A vidám étszolgálatos Ilyen is van, de kevés. Van, áld csak végignyomaikszik a kocsin, él ezt darálja, mintha magnetofon lenne: bor, sör, cigaretta, csokolá­dé... bor, sör, cigaretta,... stb. Az, akivel engem vetett össze a sors, nem ebből a fajtáiból szár­mazott. Vidám, derűs, és jó üzlet­ember benyomását keltette, amint belépett a kocsiba, azonnal. — Kitűnő fröccs, szóda nélkül! Tessék, ki szomjazik kérem? Else­jén majd elszámolunk. A pénz nem fontos!... Valaki csokoládét kért. — Tessék! Valódi, tej csokoládé- mentes!.,. 3,50! Akkor már mindenki kacagott, és a vidám étszolgálatos majdnem üres kosárral búcsúzott őt pere múlva. Jó üzletember! Engem iá „behúzott" egy „tejcsokoládóman* tes” csokoládés-szelet erejéig. Finom volt! Megvárta még meg­kóstolom, és amikor látta, hogy ízlik, rámcsapott: — Még egyet: tartaléknak! Jobb, mint az előbbi! Megvettem. Jobb volt, . Sass Ervin ÍVVVWVVVVVVWVWyVVVVW/VVW/VVVVZVVVliVVVWVJ \f<t4kadí fey+beiek Melyik filmben látta? Szovjet FHmhét tisztele- i téré indított képrejtvényünk i megfejtésének határideje lejárt. A Moziüzemi Válla­lat és a Népújság Szerkesz­tősége kisorsolta a díjakat. Az eredményt a holnapi számunkban közöljük. Megérkezett az úttörők télapója Napok óta szorgalmasan dolgoz­tak a kezek az örsi .foglalkozáso­kon. Készült a meglepetés a kis pajtásoknak. Díszbe öltözött az út- töröotthon és végre — pénteken délután — eljött a Télapó, a színes csomagok mellé pár figyelmeztető szót, vagy dicséretet is mondott. Vidám hangulattal búcsúztunk tő­le és most már a fennyőünnepre készülnek az I. sz. iskola úttörői. SÁLV1 GÉZÁMÉ, Hatton y a. Dolgoznak a tanácstagok Jól dolgoznak az újonnan meg1 választott járási tanácstagok, Legr utóbb Jánki Sándor, Árgyelán Já­nos és Novák Pál tartották meg igen eredményesen fogadóóráikat. Jánki Sándor tanácstag fogadóórá­ján pl. négy dolgozó paraszt jelent meg, akik a juttatott épületek megváltási árának rendezéséhez kértek segítséget. Novák Pál foga­dóóráján 10-en jelentek meg. No­vák elvtárs tőle telhetőén azonnal intézkedett a vitás ügyek megoldá­sára. Pl. Köliis Antal 67 éves sar- kadi lakos ügyében, aki 1951. év­ben megvont rokkantsági nyugdija érdekében fordult hozzá, a községi VB útján intézkedett, hogy kérését az Országos Nyugdíjintézethez to­vábbítsák. * Az okányi „titok" nyitja Az őszi mélyszántás a járás te­rületén még csak mintegy 60 szá­zalékban lett elvégezve. Legtöbb őszi szántást Okány községben vé­geztek, ahol körülbelül & határ 80 százaléka fel van szántva. Az élre- törés nyitja: Gkányban működik a járás legjobb szántási szakcsoport­ja. A traktorok munkáját közvet­lenül a szántási szakcsoport elnöke irányítja, így egy-egy dűlőben sor­ban szántanak. * 5 millió forint aprómag termelésből Dolgozó parasztságunk megnő- ] vekedett termelési kedvét bizo­nyítja. hogy ez évben a sarkadi já­rásban az előzőekhez viszonyítva sokkal nagyobb területen termel­tek aprómagot. Amíg 1955-ben az évelő pillangós növények területe a szántóterületnek 11,1 százalékán termelnek pillangós takarmányo­kat. Az aprómagvak termelésének hasznosságát igazolja, hogy a já­rás dolgozó parasztsága ebben az évben több mint 5 millió forintot kapott az átadott aprómagvakért, Csak Okány községben egyedül 400 mázsa és Zsadány községbeií 300 mázsa aprómagval adtak át a felvásárló szerveknek. * Ezüstkalászos gazdatanfolyamok Több községben eredményesei szervezik a téli ezüstkalászos tan folyamokat, Körösnagyharsány és Geszt községekben tanácsülésein is foglalkoztak az ezüstkalászos tan­folyam szervezésével, Körösmagy- harsányban a tanácsülés határoza­tot hozott, hogy a tanácstagok kapcsolódjanak a szervezésbe és maguk is minél többen Iratkozza­nak be az ezüstkalászos tanfo­lyamra. Kihúzom *. Vegyen IOTTQ szelvényt!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom