Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-05 / 285. szám
195*. december 5., esüt&rtöfc BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSAG 5 GONDOLATAIM az ellenforradalom gaztetleil bemulató kiállítás után A falusi kultúrélelröl van szó! Kedves Káíai elvtársi A múlt héten én is megnéztem Bé- liésosabin az ellenforradalom gaztetteit bemutató kiállítást. Ennek nyomán határoztam el, hogy megírom, mit tettek az ellenforradalmárok a Békési Tangazdaságban, egy évvel ezelőtt. Az ellenforradalom kirobbanása után még november vége felé le dolgoztunk. Igaz, hogy a munkaidó Jelentó» része vitatkozással és hasztalan gyűlésekkel telt el. Ebből következett, bogy csaknem MM forint kárt szenvedett a gazdaság. Ebben Jelentős szerepe volt a forradalmi tanács elnökének, valamint Z. Bereczki Sándor békési kuliknak, aki 1956. december lián harmad magával felutazott Budapestre, a Földművelésügyi Minisztériumba azzal a követeléssel, hogy onnan visszajövet, a Békési Tangazdaság területét felosszák a volt kuiák tulajdonosok között. A követelésnek megfelelően aláírásokat 1« gyűjtöttek elutazása előtt. Ennek a kuláknak volt bátorsága felkeresni a rádiót is. ahol hazug módon magát becsületes dolgozó parasztnak nevezte. A békésiek, akik ismerik ezt a kulákot, megdöbbenve hallgatták rádióbeszédét. Z. Bereczki nem dolgozott a Békési Tangazdaságban, mégis nagyon Jól tudta, hogy a gazdaságban ml történt, így fordulhatott elő, hogy a forradalmi tanács által összehívott gyűlésen Ifj. zseák Sándor, a gazdaság volt raktári munkása, a kommunista Vass József igazgató leváltását tette fel szavazásra. Szekeres Julianna, a gazdaság jelenlegi szakácsnője pedig több esetben rágalmazta azokat az elvtártakat, akik Jelentkeztek az újonnan megszervezett karhatalomba, a munkáshatalom megvédésére. így fordult elő az a szomorú eset is, hogy Török Sándor, a gazdaság volt rakodómunkása Ittas állapotban, kiköszörült disznóölő késsel támadt a gazdaság főkönyvelőjére, mert régebben nem engedte klftzteni a napidfját — jogtalanul. Vagy Vámos János, a ■gazdaság volt ze to rosa — akinek minden rokoni ágát talpig becsületes családnak ismerik a községben — egyJogva az égből, én meg észreve- szem, hogy nyom, úgy mondva: szekércsapa visz kifelé a kert- búi... Ispán úr! — mondok az ispánnak. — Ád-e lovat? „Azt minek?” Ne kérdezze, minden perc drága! Azzal föl én a lóra, kézbe a puskát, s irány egyenest, amerre a nyom: keresztül a réten, be a Rábafűi-rengetegébe..! Mer’ akkor még nem úgy volt, tudja, hogy gát, meg töltés, meg kotrógép. Arra ment a víz, a- merre akart, aztán a füzesek —■ megannyi sűrűfésű — Győrig kísérték a kacskaringét. Ügy bizony, Győrig, kartárs... Az öreg elméi áz, nézné a pipát, hogy mi baja, mért aludt ki, de mint a vizsla, ha nyomra lelt, most már nem hagyok neki békét: — A csapa! Mi lett a csapával? Hova vezetett, Samu bácsi? — Na, persze! A csapa! — „neszüdik” az öreg, hogy az volt szóban, nem a Rába-szabályozás. — Hova máshova vezetett vo’na. Cigánytáborba. Én aztán rájuk a puskát: kezeket föl! A- zok meg: csókolom a kezsi-lá- lát, csák most azs eccser legyen Irgálmás! De én nem és nem, • ahogy hoztátok, vigyétek is visz- sza a holmit, az isten, ü majd irgalmas lesz hozzátok, ha úgy tartja kedve. — Visszavitték? — Vissza.' Az utolsó gombig; két pohár pálinkát felhajtva, vezette a többieket a vörös zászlók, a drapériák, a könyvek, a képek elégetéséhez, közben a legsúlyosabb nacionalista és soviniszta megjegyzéseket tettek. De még hosszan tehetne sorolni azokat, akik az ellenforradalom sze- kértolóivá váltak, illetve az ellenségnek sikerült — szerencsére csak rövid Időre — saját céljaik eléréséhez felsorakoztatni őket. Az ellenség igyekezett maga is mindenütt ott lenni, ahol csak tehette. Ezt bizonyítja Berbécs László tevékenysége is. Ez az ember 1955-ben került a gazdaságba, mint méhész. Az 1955-ös évet a gazdaság méhészete 20 900 forint ráfizetéssel zárta. A gazdaság vezetősége arra gondolt, majd jövőre jobban sikerül a méhészet. Azonban a vezetőség alaposan csalódott, mert 1956-ban a 20 000 forint helyett 41000 forint deficittel zárt a méhészet. Nem volt kecsegtetőbb kilátás az 1957-es gazdasági évre sem. S csak később jöttünk rá: ez volt az úgynevezett csendes fojtogatása gazdaságunknak. Ugyanez az Illető, — aki a méhészeti munkakörön kívül vezető szerepet töltött be az üzemi bizottságba, sőt az ellenforradalom kirobbanása előtt, tagjelölt felvételi kérelmét is benyújtotta az MDP alapszervezethez, — ez év februárjában, amikor már megvolt gazdaságunkban az MSZMP üzemi alapszervezet és a szervezet régi helységét rendhehoztuk, nyíltan fellépett a párt ellen s azt mondta: jó lesz a pártnak a WC mellett fs, neki úgy sem lesz í i szüksége. Ma már gazdaságunk becsületes dolgozói elismerik és meggyőződtek arról, hogy az ellenforradalom győzelme nyomort, éhínséget, munkanélküliséget hozott volna számunkra. Ha az ellenforradalom győz, akkor most, az év utolsó hónapjában nem vitatkoznának gazdaságunkban az emberek azon: vajon kik érnek el jobb eredményt a szocialista munkaversenyben, s kik kapnak majd az év végén eéljutalmat. S csak jőleső érzés, hogy gazdaságunk munkásai bíznak a pártban, a kormányban. BUZI SÁNDOR Tangazdaság, Békés Mondta is Pungor, mikor lejelentkeztem nála, hogy „no, kertész” — azt mondja — „amiért ilyen belevaló emberem volt, olyan jutalmat kap, hogy holta napjáig megemlegeti”. S igazé is lett. Mer1 ha valami, az aztán prémium volt, kartárs! — De mégis! Mit kapott? Ne feszítsen már keresztre, Samv bácsi. — Mit? — szívja magát tele de púkkadásig az öreg. — Egy pipát! A szárhoz való pipát! — Micsodát? — marad tátva a szám is, amire aztán úgy elkezd kacagni az öreg, hogy a szék is recseg alatta. — Pipát! Azt, ha mondom, no' Esy kiégett, avyomcinezett zsírkő — pipát Ügy mondta Pungor, hoey „ereklye”. Hogy az ő szemében vagyonnal ér föl. Én meg, hogy köll a fenének. Ha ád tíz forintot, tartsa meg, legyen boldog az „ereklvé“-jével. — Pungor? Belement? — Á, fukarabb volt az annál — Hát akkor...? Az öreg nem felel. Teszi, hogy a rágyújtás fontos neki, azzal van elfoglalva. De rázkódó vállán s a nyaka vörösségén látóm, hogy nevet, nevet, alig bír« magával. S abba i is biztos va-l gyök, esküt mernék rá tenni} hogy a legközelebbi disznótor-* ban már új adomát mesél, p* pesti ember esetét, az én esete • met, a „pipa-prémium”-mai. } Lapunk december 1-1 számában Mit is csinál a művelődési osztály? című írásában válaszolt november 28-án a művelődési osztály népművelési csoportjának munkájáról írt cikkemre. Külön felhívta Kátaí elvtárs a figyelmem, hogy várja, válaszom. E kérésnek készséggel teszek eleget, hiszen ez bizonyos mértékben udvariasság kérdése. Elöljáróban megmondom őszintén: jóval több mint féloldalas Írásából kioktatásokon kívül mást nemigen tudtam meg. Ha megjelent cikkét | Kátai étwtára most néhány nap után egy kis figyelmességgel elolvasná, észrevenné, hogy saját magával került ellentétbe. Azt írja, hogy én felületes tájékozódás u- tán — a járási művelődési ház igazgatója elmondása alapján — írtam meg a cikket és megfeledkeztem a tartalmi segítségadásról (értsd: a különböző ünnepségek megrendezése előtt kiküldött útmutatásokat, javaslatokat) és helyes lenne — írja — ha ezekután egy „élesszemű” riporter erről is írna majd. Csakhogy éppen Dr. Kátai elvtárs sorolt fel írásában jónéhány körlevelet. Am lehet, hogy ez tartalmi segítség — sőt minden bizonnyal az — azonban, hogy tartalmas segítségnek egyáltalán nem mondható, az is biztos. És még valamit. Nem írtam cikkemben bürokratákról, mántaho- gyan arról sem, hogy körlevelekre — még a kuHúrmunkát illetően is — nem volna szükség. Szükség van körlevelekre — többék között azokra is, melyeket Kátai elvtárs cikkében felsorolt. De újra azt mondom: ez nem minden, sőt nagyon kevés. Le kell menni a falvakban a nép közé, az emberekhez s meg kell ismerni azok igényeit, kívánságait és a helyszínen segíteni a járási művelődési házak, valamint a községi művelődési otthonok vezetőit. Persze, azt hiszem ez a nehezebbik része a munkának, pedig ennek szükségességét nem lehet félremagyarázni, elbeszélni. Ha majd ezt teszik az elv- társak, akkor valóban sokat érnek a körlevelek. Anyakönyvi hírek Békési anyakönyvi hírek: Születések: Bereczki Mihály és Lipcsei Eszter leánya Eszter, Cz. Balog Imre és Vigh Erzsébet fia Imre, Nővé István és Nádasdi Eszter leánya Erzsébet. Házasságkötések: Mészáros Gábor és Domokos Julianna, Szécsé- nyi József és Kuffer Ilona, Egere- si Imre és Seres Julianna, Székely István és Gulyás Zsófia, Friebeisz Lajos és Mészáros Mária, Hőgye Gábor és Makra Irén, Bíró János és Tánczos Julianna, Lovas Mihály és Nagy Mária, Domokos Imre és Bakos Julianna, Nagy János és Murzsicz Judit, Csizmadia János és Bíró Julianna, Szűcs Imre és Kovács Julianna, Bakucz Pál és Szombati Róza, Zsibrita András és Horváth Mária, Mucsi Péter és Durkó Eszter, Gyaraki Ferenc és Baji Julianna. Halálesetek: Váczi Mihály 61 éves. Lipták András 80 éves, Kozma Sándorné sz. Csökmei Erzsébet 82 éves. Szűcs András 64 éves, Ilyés József 56 éves, Domokos Gábor 82 éves, Bróda Jánosaié sz. °üski Julianna 75 éves, Kovács 3ábor 84 éves. | Mivel | a falusi kultúráiét lüktetőbbé tételéről van szó és nem személyes ügyről, had jegyezzek még meg valamit: úgy érzem, hogy a november 28-án megjelent cikkemből rosszul következetett egyet s mást Kátai elvtárs. Ugyanis a népművelési munka kettős feladatáról szeretnék szólni. Először is arról, hogy a népművelési munka politikai-eszmei irányításának szervezeti kézben tartása az egyik lényeges feladat. Az utóbbi alatt értem a járási, városi, községi kulturális szervek oly értelmű vezetését, hogy a feladatok necsak elvi tudomásulvételt jelentsenek, hanem végrehajtsák azokat és megvalósuljanak ezek az elvek. Míg a politikai-eszmei irányításhoz a megyei értekezletek nagyon lényegesek. addig a járási, városi, községi népművelési szervek (járási népművelési ügyvezetők, járási és községi művelődési házak, otthonok igazgatód, zeneiskola vezetők, múzeum igazgatók, könyvtár vezetők, stb.) időnkénti ellenőrzése, segítése, velük a feladatok helyi, közvetlen megvitatása elengedhetetlenül szükséges. Másik fontos feladat: a járási és községi szinten feladatot nem képező, az egész megyét felölelő jelentőségű, példamutató reprezentatív rendezvények (kiállítások, országos, vagy ossz megyei képanyagból, könyvekből, stb.) azaz nagyobb helyi, vagy vándorjel légii képzőművés^tlpolitlkaá kiállítások, rendezvények kezdeményezése, szervezése, irányítása. De ami a leglényegesebb: a kezdeményezés és az Irányítás, nem pedig az ellenforradalom utáni félévben még érthető, de ma már a népművelési csoport e legfontosabb két feladatától súlyosan eltérő szervezés álljon fenn. zetők részéről helytelenített vezetési módszer miatt, ennek mintegy természetes visszahatásaként születtek az utóbbi másfél hét alatt » cikkek, illetve bíráló felszólalások. Ugyanis egy népies szólás-mondás azt tartja: nem jajgat az ember, ha nem szorít a cipő. Mert mi is történt tulajdonképpen? Az, hogy ma még, amikor a fentebb említett második feladat szervezését a létező társadalmi és állami szervekre lehet, sőt kell is ruházni (zeneiskolák, mozáüzeml vállalatok, színház, könyvtárak, KISZ, hazafias népfront, nőtanács, TTIT stb.) Kátai elvtérs négy munkatársával akarja az említett szervek csaknem összes feladatát megoldani. (Lásd: legutóbb a Kodály ünnepségeket, köztük a Jókai Színházban megtartott nagy hangversenyt.) Valahogyan akként fest a dolog, hogy az elvtársak, szívesebben is szerveznek mutatós rendezvényeket, mely«k nagyon szükségesek, bár nem a népművelési csoport közvetlen feladata ez. Mégis szívesebben csinálják, mint az elsődlegesebbet, « legfontosabbat: a politikai, szervezeti kézbentartást és irányítást. Kicsit mintha félnének a közvetlen helyszíni ellenőrzéstől, segítő megbeszélésektől, a panaszok meghallgatásától és lehetőség szerinti orvoslásától. Ez pedig igen súlyos politikai hiba. Ez az a bizonyos éti szakadás minden napi élettől. Ezévt a népművelési dolgozók nem igen dicsekedhetnek, hogy velük a megye művelődési csoportjától elbeszélgetett valaki, a helyi kulturális állapotokról. (Lásd a sarkad!, a mezőkovácsházi, a gyomai népművelési csoportokat. O. Kovács eüvtársról már nem is beszélve.) Ezt akartam I Mindez | zavaró momentum, amely a népművelési csoport mai munkáját nehezíti. Ezért vannak még e fogyatékosságok és csak hiatodsorban a „kevés létszámból” adódóan, melyet pedig örökös védekezésül hoz fel Kátai elvtárs, mint a népművelési csoport vezetője, A járási, városi, községi népművelési ve— kéréséi« és a tanulság kedvéért — leírni. Azt hiszem, ha Kátai elvtársék e két főfeladatnak megfelelően dolgoznak, megváltozik falun is a kulturális élet és a jelenlegi létszámmal rendelkező népművelési csoport is tud eredményesen tevékenykedni. Fogadja elvtársi köszöntésemet: Balkus Imre Híhcs UMfoCLhiiUa? Kedves barátom! Emlékszel, hogy hazalátogattam régi iskolámba. Tudod volt egy kis ünnepély. Nem voltak ott a rádiótól, a televíziótól, de még a filmesektől sem. Hiszen ez egy „romantika’1 nélküli esemény volt. A himnusz eléneklése titán Tóth Lajos, a művelődési osztály vezetője mondott ünnepi beszédet. Látod még az ünnepi szánok is alapító tag volt valamikor. A beszédre Erdős Katalin IV. o. tanuló válaszolt. Továbbiakban a járási pártbizottság, a községi pártszervezet is a Járási tanács küldöttei kívántak sikerrel teli eredményes munkát. Végül Bálint János iskolaigazgató fejtette ki reményét a jövő munkájáról. Majd átadott egy albumot Tóth Lajosnak — emlékül. — A közbeeső szünetek, szavalok, no meg az énekkar hozzászólásai tették változatossá az ünnepséget. A műsor csúcspontja Dávid Aranka énekszáma volt. Az énektanár szerzeményét énekelte el. V- tolsó szám: Interna- cionálé, ünnepi ebéd. és klub délután. S már vége Is. Kérded hol itt a romantika? Egyáltalán ml volt ez az e* gész? Bocsáss meg hanyagságomért. Ha kinyitottad volna az emlékalbumot, láttál volna egy emeletes é- pületet, amelynek Hunyadi János gimnázium a neve. Persze romantika nem tudom, hogy van-e benne, hiszen mostanában o- lyan természtes dolog, hogy egy tízezer lakosú községben, egy kétmillió forintos váodern gimnázium... Mondom, nincs ebbe romantika.... Üdvözöl barátod: SOPRONI TIBOR