Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-05 / 285. szám
Bä tut* MJCGYF# Világ proletárjai egyesüljetek! MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA. 18». DECEMBER 5., CSÜTÖRTÖK Ara 50 fillér IL ÉVFOLYAM, 285. SZÁM Csatlakozott a moszkvai békekiáltványhoz az Országos Béketanács Elnöksége Az Országos Béketamács Elnöksége szerdán ülést tartott, melyen Antos Jánosnak, a Béketanács titkárának bevezető szavai után Darvas József, az Országos Béketanács elnöke, a Béke Világtanács tagja beszélt a Béke Világtanács stockholmi békefelhivásáról és a moszkvai békekiáltványról, Valamint a magyar békemozgalom feladatairól. Az Országos Béketanács Elnökségének nyilatkozata A béke megvédéséért folyó nemzetközi harcnak az elmúlt hetekben két nagyjelentőségű eseménye volt. ^ Október 26—28-án ülést tartott ^Stockholmban a Béke Világta- nács Irodája és fontos határozatokat fogadott el amelyek megszabják a világ békemozgalmá- nak időszerű tennivalóit. E határozatok megállapítják, hogy a Közép-Keleten továbbra Is fenyeget a háború tűzvésze. A Béke Világtanács Irodája éppen ezért felhívással fordult az ENSZ közgyűléséhez, hogy tegyen hathatós intézkedéseket a Szíriát fenyegető agresszió elhárítására. Megállapítják a stockholmi határozatok, hogy Európában a fő veszély a német mildtarizmius feltámasztása és az az elhatározás, hogy a nyugatnémet hadsereget atombombákkal látják el. Az emberiség általános békevá- gya és a béke erőinek minden erőfeszítése ellenére sem sikerült eddig eredményt elérni a leszerelés, a nukleáris kísérletek megszűntetése és a nukleáris fegyverek eltiltása kérdéseiben. Ezért a Béke Világtaiiács a jövő évre világkongresszust hív egybe a leszerelésért és a nemzetközi együttműködésért ,/ 0l stockholmi határozatokra Stontegy válaszként, hangzott el aber 22-én a kommumsta- munkáspártők moszkvai béke- ciáltványa. Ez a békeszőzat —* amely a békeharc együk legnagyobb jelentőségű dokumentuma t—} a reménység üzenetét adta hí- (Tijl a világ népeinek. A moszkvai békekiáltvány a kommunista- és ínunkáspártolanak azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a háború item elkerülhetetlen, a háborút meg lehet akadályozni, mert a világ helyzete ma alapvetően ínás, mint volt akár az első, akár a második világháború kitörése előtt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme következtében —• amely elsőként a béke jelszavát írta zászlaira —, ma már csaknem egymilliárd ember él a szocialista világrendszerben, védelmezve a béke ügyét. Ez az óriási világerő — élén a hatalmas ipari, technikai, tudományos eredményeket elért, s a világ legerősebb hadseregével rendelkező Szovjetunióval — a béke megvédésének egyik fő biztosítéka. De a béke védelmének új erőforrását jelentik a felszabadult és a szabadságukért küzdő gyarmati népek is, újabb százmilliók, Ázsiában és Afrikában. A béke megvédése ma lehetséges «z a biztos reménység hatja át a moszkvai békekiáltvány minden Sorát — egyben azonban az az éberségre, cselekvésre hívó figyelmeztetés is, hogy e lehetőség kalói-aváltása kemény harcot, hagy erőfeszítést követel a világ minden békét akai’ó emberétől. Harcot és erőfeszítést a fegyverkezési hajsza megszűntetéséért, az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérletek megszűnteté- ééért, a fegyverek eltiltásáért, a katonai tömbök felszámolásáért, a jöénvet militarizmus feltámasztá- fga ellen, a kollektív biztonságért, i»z imperialista beavatkozási kísérletek ellen, a különböző társa- ftakni rendszerek békés egymás mellett élésének politikájáért. Egyes imperialista és monopolista körök — mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokban — nem akarják megszűntetni a hidegháborút és nem akarnak lemondani az erőszak-politika alkalmazásáról, s ez állandó fenyegetésként tartja az emberiség feje fölött egy minden eddiginél pusztítóbb háború veszélyét. Ezt a veszélyt el lehet hárítani, de ehhez a béke minden hívének a helytállása szükséges. Az Országos Béketanács Elnöksége — mint a magyar békemozgalom vezető testületé — kijelenti, hogy a stockholmi határozatokkal és a moszkvai békekiáltvánnyal egyetért és kész az azokban lefektetett elvek alapján, a bennük megfogalmazott célokért minden erejével küzdeni. Különösen nagy örömmel fogadja a békekiáltványnak azt a reménytadó megállapítását, hogy a háború nem elkerülhetetlen (tágY « békét meg lehet védeni, — • meg* munkái fe* Is irányt mutatónak érái azt a b&TOttMsMta, hogy fokozni kell az éberséget, a béke erőinek a szervezését. Ezáltal nemcsak a háború rémétől lehet megszabadítani az emberiséget, hanem a hidegháborútól is. „Napjainkban az egész világon a legfontosabb feladat a béke védelmééri való harc“ — mondja a szocialista országok kommunista- és munkáspártjai képviselőinek moszkvai nyilatkozata. E gondolat igazát ml is valljuk. Éppen ezért elhatároztuk, hogy a magyar békemozgalom munkáját megerősítjük, tevékenységi körét kiszélesítjük. A- lig egy esztendeje, hogy hazánkban — az imperialista körök támogatásával — ellenforradalmi felkelés robbant ki, veszélyeztetve nemcsak a néphatalmat, nemzeti függetlenségünket, hanem népünk, s az egész világ békéjét is. Az ellenséges körök által „magyar ügy”-nek nevezett ellenforradalmi kísérlet nemcsak a mi ügyünk volt: végső soron a háború és a béke erői ütköztek itt ösz- sze. Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy az ellenforradalmi kísérlet leverése óta országunk élete konszolidálódott. Népünk tanult az elmúlt év tragikus eseményeiből, a múlt sok tanulságát levontuk, éberebbek vagyunk a fenyegető veszélyekkel szemben, s a béke megvédésének az elhatározása is megerősödött az emberekben. Minden lehetősége megvan annak, hogy a békemozgalomba új, széles tömegeket bonjunk be. Hívó és felvilágosító szóval kell fordulnunk minden jóakaratú emberhez — politikai és világnézeti meggyőződésre való különbség nélkül, mindenkihez, — aki kész a ma legfőbb feladatának, a béke védelmét vallani és j kész ezért tevékenykedni. Ben- j nünket, magyarokat különösen j közelről érint a német militariz-j mus feltámasztása, a nyugatné- j met hadsereg atomfegyverekkel | való felszerelése. Az atomháború j réme közelkerült határainkhoz is. j Ez ellen tiltakozni egyik legfon- j tosabb nemzeti ügyünk. Felhívjuk a békebizottságokat, a békemozgalomban résztvevő összes szervezeteket, a béke ügyéért felelősséget érző minden embert, hogy közös erővel adjunk új, az eddiginél még nagyobb lendületet a békemunkának. A legelső és legfontosabb teendő most: megszervezni a stockholmi határozatok és a moszkvai békekiáltvány széleskörű ismertetését és ezt összekapcsolni a minél alaposabb nemzetközi tájékoztatás-1 sál. Rá kell mutatni az atomerő j békés felhasználásának nagysze- > A páriblzalmiak fontos megbízatása A pártbizottságok, alapszervezetek kezdik felismerni, hogy a párt gazdasági és politikai feladatait csak akkor tudják megvalósítani, ha növelik a párttagok aktivitását, megjavítják a pártcso- portok tevékenységét. A pártcsoportok működésével több határozat foglalkozik, de ez a munka mégis mesze elmarad a követelmények mögött. A pártbizalmiak tevékenysége általában még mindig csak annyi, hogy beszedik a tagdíjakat, s az utóbbi időben a agkönyvcserét megelőző összeírásra, vagy a ‘aggyűlésekre mozgósítják a párttagokat. Ez a tevékenység igen fontos, de ennyivel már nem érhetjük be. A pártcsoportvezetők még nem töltik be azt a szerepüket, hogy megmagyarázzák a párt politikáját, kommunista szellemben nevelje^ a párragokat, a termelésre mozgósítsák őket, kialakítsák , gységes állás- foglalásukat, hogy azután megalapozott ismeretek birtokában meggyőzzék a pártonkíviilieket. Az elmaradás okait elsősorban abban kell keresnünk, hogy az alapszervi vezetőségek nem irányítják jól a pártcsoportvezetőket, nem tanítják meg őkeJ a helyes vezetési módszerekre. A pártcsoport munka megjavításának kiindulópontja, hogy az alapszervezeti vezetőség minden feladat végrehajtásában vonja be a pártcsoportokat, tájékoztassa és vegye igénybe segítségüket. Ahol így tesznek, ott az eredmény sem marad el. A békéscsabai VI. kerületben a pártbizalmiak segítségét kérte a pártvezetőség', hogy a nagy jelentőségű békekiáltványt megvitassák, eredményeképpen azóta több kisgyűlésen beszéltek erről a kerületben. De némely vezetőségi tagok azt a helytelen nézetet vallják, hogy hiába próbálkoznak, mert a pártbizalmiak nem képesek megoldani feladataikat. Ezek az elvtársak nem számítanak a pártcsoportok tevékenységére és ezek sok-sok párttag munkájáról és kommunista neveléséről mondanak le. Az alapszervezet vezetőségének elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a bizalmiak erre alkalmas elvtársak legyenek és jó politikai képzésben, nevelésben, állandó segítségben és megbecsülésben részesüljenek. A pártbizal- miak összetételét akkor tekinthetjük jónak, ha a bizalmiak az alapszervi vezetőség tagjai után a legtekintélyesebb, politikailag legképzettebb kommunistákból kerülnek ki; Az ilyen összetételű pártbizalmi gárda — ha jól vezetik — az alapszervezeti vezetőség legszilárdabb támasza. Az alapszervezeti vezetőségek legyenek tehát azon, hogy a pártcsoportok az erre legérdemesebb elvtársakat válasszák meg pártbizalmmak. A vezetőségek neveljék a párttagságot kommunista igényességre, beszéljék meg a pártcsoport tagjaival, hogy kit tartanak a bizalmi tisztségre megfelelőnek és ennek eldöntésénél vegye figyelembe a pártcsoport tagjainak javaslatait. A helyes kiválasztás még nem minden. Az alapszervi vezetőségek kísérjék figyelemmel, hogyan, vesznek részt az oktatásban a pártbizalmiak. Az 1957—58-as oktatási határozat különösen hangsúlyozta, hogy az oktatásban elsősorban a párt vezetőségi tagok, pártbizalmiak vegyenek részt. Minden bizalminak tudnia kell, hogy politikai képzettség nélkül keveset ér a munkája, nem tudja helyesen magyarázni a párt politikáját s így a pártcsoportja sem tud válaszolni a dolgozók körében felmerülő politikai kérdésekre. A vezetőség ne csak azt vizsgálja, hogy a bizalmiak szám szerint részt vesznek-e az oktatásban, hanem ügyeljenek arra is, hogy a képzettségüknek megfelelő oktatási formában tanuljanak. Rendkívül fontos, hogy a párt- csoportokkal, pártbizalmiakkal a vezetőségi ülések is foglalkozzanak és időnként önálló napirendi pótként tárgyalják a pártcsoport munka kérdéséi. Persze az is helyes, ha a. vezetőségi ülésen beszámoltatnak egyes páríbizalmia- kat; esetenként közös összejövetelt is kell tartani, mint ahogyan ez,t a mezőhegyes! elvtársak is tették s a közös tapasztalatok nagyban segítik a bizalmiak munkáját, Persze azt is elvárják a pártbizalmiak, hogy egy-egy pártcso* port ülésen is résztvegyenek a* alapszerv vezetőség tagjai. A pártszervezetnek kell megtanítania a pártbizalmiakat arra, hogy a pártcsoport tagjainak különböző pártmegbizatásokat adjon. Sok pártbizalmi ugyanis még nem érti a pértmegbizatások nagy nevelő hatását, nem ismerik a párlmegbizatások különféle formáit és azok ellenőrzésnek módszerét. Sokan még nem tudjál!» hogy minden kis apró munka is lehet pártmegbizaiás; S egy-egy kis megbízatás sikeres elvégzés* még nagyobb feladatok elvégzésére ösztönzi az egyszerű párttagot. Nem szabad elfeledni, hogy sok apró dologból tevődik össze az alapszervezet eredményes, Jó munkája, rű lehetőségeire, az új aranykorra, amelynek napja felvirradóban van. Ápolni és fejleszteni kell népünkben a népek közötti barátság érzését, küzdve a nacionalista és soviniszta elfogultság ellen. Ismertetni kell a más népek — mindenekelőtt a szocialista országok, a gyarmati sorsból felszabadult és a szabadságukért küzdő népek — életét, kultúráját. Az Országos Béketanács Elnöksége — a népek közötti barátság gondolatának a jegyében — elhatározta, hogy a jövő év első felében a világbékekongresszusra való készülés szellemében, megszervez! # hépek barátsága hónapját, sok ország küldötteinek a részvételével. Felvilágosító és mozgósító munkában a stockholmi határozatok és a békenyilatkozat két fő követelésének kell állnia, mint a legközvetlenebb célnak: az atom- és hidrogén- j fegyver-kísérletek haladéktalan j beszüntetéséért, s e fegyverek gyártásának és alkal utazásának a legrövidebb időn belüli feltétlen betiltásáért folyó harcnak. Hisszük, hogy a magyar béke- mozgalom számíthat minden jóakaratú ember cselekvő részvételére. Az Országos Béketanács Elnöksége,
