Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-31 / 305. szám
1957. december 31., kedd BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Nem a "világhírből élnek... Intő példa Sok jót hallottjaim már a Gyulai Húsipari Vállalatról és termékeiről. Ha belépünk az üzem területére a már megszokott kép tárul elénk. Bármerre nézünk, csak az épületeket látjuk, sehol egy embert. Semmi különös nem látható, még a világon oly jól ismert „Gyulád” orrcsiklandozó illata sem érzik. — Mindent megtettünk annak érdekében, hogy mind a belföldi fogyasztás, mind az exportban mutatkozó igényeket kielégítsük, Üzemünk dolgozói derekasan helyt álltak, és az ellen- forradalom által keletkezett hiányosságokat, akadályokat áthidalva teljesítették tervüket. Az 1957- es termelési év feladata az volt, hogy az üzem gazdasági alapját megteremtsük, s természetes ezen túlmenően minőségi és mennyiségi termelvényeink növelése — mondotta csaknem lélekzetvétel nélkül Kolumbán József, a Gyulai Húsipari Vállalat igazgatója. Huszonöt vagon nyershús készítménnyel többet termeltek ■— Az éves tervünket — veszi át e szót Kiss Pál, az üzem tev-sta- tisztikusa — már október 15-re teljesítettük. Jelenleg a terv teljesítését illetően a túlteljesítés terén a 124 százaléknál tartunk. E-gy-két számadat leírása után már folytatja is. — Az éves terv 24 százalékkal való túlteljesítése 25 vagon nyershús készítményt jelent. Természetesen éves tervünk teljesítésében benne van export- tervünk is, melyet novemberben teljesítettünk. Dicséretre méltó eredmény. S abból a 25 vagon nyershús készítményből, mily sok dolgozó asztalára került finom falat. Ezen gondolkoztam, amikor a fehér köpenyt veszem magamra —, mert rend a lelke mindennek, s csak fehér köpenyben szabad a feldolgozó üzemrészbe menni. Meg is kérdezem Kiss elvtársat — aki vállalata a kísérő szerepet —, hogy minek köszönhetik éves tervük túlteljesítését? — Elsősorban dolgozóink lelki- ismeretes munkájának. A Német Demokratikus Köztársaságból kaptunk új gépeket, s ezek segítségével a jól ismert „Gyulai” töltésének ideje megrövidült. Eredményeink alapja a jó munkaszervezés is, valamint az, hogy volt bőven nyersanyagunk. Közben egy igen hideg terembe léptünk. — Ez a hűtőterem — világosított fel Kiss elvtárs. Ma már nincs hajcsár Zúgnak a gépek, zörögnek a csillék szállítják a nyersanyagot s a szorgos munkáskezek csontozzák a húst. Sokan dolgoznak itt. Egy idősebb munkás karót meghazudtoló gyorsasággal szabadítja meg a csontot a hústól. Érti a módját, hiszen 17 éve dolgozik az üzemben. / — Meg kellett tanulni, mert 1945-ig a főnök, a hajcsár szeme állandóan figyelt, hogy lazsálok- e — mondja Kiss I. Ferenc bácsi. — Ügy megszoktam akkor a gyors kézjáirást, a csontozást, hogy ma már rosszul esne lassan dolgozni. Kétegyházára emlegetett a megye más községei előtt, Kétegyháza — idézek a levélből: „...becsületes dolgozói az őszi nagy mezőgazdasági munkából fáradtságot nem kímélve, keményen kivették részüket és ezáltal mind a járási, mind a megyei szervek előtt elismerést, dicséretet kaptak. Községünk elég késve kapta meg a cukorrépa kiszedéséhez az engedélyt, de jól összefogva, annak szedését november 9--vel befejezték.” íme, ez a színigazság és az év utolsó napján ennek közlésével szeretném eltüntetni a község becsületén akaratlanul ejtett foltot. Tulajdonképpen nem Kétegyházára gondoltam a kései répaszedés láttán, hanem egy kétegyházi furcsaságról jutott eszembe ez a jelenet és a kettőt csak úgy összecsendítettem a riportban, anélkül, hogy a kétegyháziak példamutató betakarítási munkáját a legkevésbé is sérteni akartam volna. Egyébként a decemberi havasesős répaszedés igaz, hogy a község határában volt, de a föld már nem tartozik Kétegyházához. Hogy kié-mié? Úgyis magára ismer és bizonyára okul belőle az akié, s ha így van, akkor minek rontsuk el a felhánytorgatással az ottani dolgozók újévét, nÄ igaz? Huszár Rezső Újévi üzenet Kedves levelet hozott nemrég a posta Kétegyházáról Marosán Mihály vb-elnök és Kalcsó István községi mezőgazdasági felügyelő közös írását, melyet az elvtársak a következő mondattal zártak: „Ezen felvetésünkkel egyetemben megragadjuk az alkalmat, hogy a magunk és községünk kommunistái és minden becsületes dolgozó nevében, amire felhatalmazást érzünk, eredményekben gazdag új esztendőt kívánjuk, a legmelegebb elvtársi üdvözlettel.” A szerkesztőség ezúton köszöni a szívből jött jókívánságot és minden dolgozója nevében hasonlóképpen kíván eredményekben gazdag és boldog új esztendőt Kétegyháza népének és a község vezetőségének. Az egész oldalas levél azonban, miként arra az üdvözlő mondat első három szava is utal, mást is tartalmaz, melyre feleletet várnak. — A minap kétegyháziak érdeme! címmel riport jelent meg a Népújságban, melyet így kezdtem: „Havaseső esik, de Kétegyháza határában az egyik táblán répát szednek.” December-ben az Ilyesmi szokatlan látvány. — Az egész riportból az elvtársak levelükben csak ezt a „répadolgot" nehezményezték és joggal. Ugyanis miként azt közük és amit a j Népújság annakidején 3 éldaként | No, persze nem is alkarok, hisz ma magunknak teszem, sajáit magunk látjuk hasznát. Igaza van-e Kiss bácsinak? Bizony igaza. Azonban ebben nem adnak igazat az üzem ipari tanulói — kettő kivételével —, akik egyszerűen otthagyják az iskolai órát azzal az Indokkal, hogy másnap fáradtan nem mehetnek az üzembe dolgozni. Ezeknek a fiataloknak ma már nem nézi kezüket a hajcsár, hanem idős szakmunkások türelmes munkával magyarázzák meg a szakma fogásait. Nem a gyárosnak dolgoznak, hanem maguknak tanulnak, Szakmát tanulhatnak, pénzt te kapnak, mégsem becsülik meg magukat, az idősebbeket, s most ottvannak az üzem falitábláján a szógyenplaccon. Szinté göndolataú mat fűzi tovább Kiss bácsi, mikor azt mondja: — Nem így volt bizony tizenkét évvel ezelőtt. Ma, meg vagyok elégedve munkámmal, szépen kere- áek. Közbevetoleg megkérdezem, hogy mit vár s mit szeretne az új évben. — Munkámmal kapcsolatban csak azt, ami jelenleg is megvan. Ehhez még annyit, hogy szeretnék békében dolgozni, szeretném, ha nyugodt élet lenne. Beszélgetésünk közben jön oda Portörő elviárs, a városi KISZ vezetőségi tagja, ki szintén az üzemben dolgozik. Tőle kérdezem meg, hogy az ifjúság, a KISZ készül-e a Szilveszterre. — Az üzemben nincs KISZ szervezet. Az itt dolgozó fiatalok a városi szervezethez tartoznak — mondja Portörő István. — Szerettük volna a KISZ-szervezetet itt is megalakítani, azonban nincs helyiségünk, ahol összejönnénk, de 1958-ban csak megalakítjuk, ha lehet még januárban. Azért rendezünk Szilveszterkor vacsorát, s utána táncmulatságot. A Brüsszeli Világkiállításra készül a „Gyulai" Vajon mik a tervek az üzemben 1958-ra, milyen változások lesz-) nek? Kiss elvtárs adja meg a feleletet. Űj kazánházat akarnak é- píteni, bővítik a konyhát, orvosi rendelőt építenek, készülnek a Brüsszeli Világ Kiállításra. íme néhány kiragadott tény, s a tervek sokasága. Az üzemben bíznak ezek teljesítésében. Igaz, ahol o- lyan munkások dolgoznak, mint Kiss I. Ferenc bácsi, ott lehet is. Majnát József Az ellenség nem nyu*, zik bele a vereségbe. Ha az élet egyik harcmezején vereséget szenvedett, máshol támad, sebezhető pontokat keres, s amint talál, arra összpontosítja minden erejét. Most gazdasági életünk területére helyezte át tevékenységét, kihasználva egyes vezetők gyengeségét, azzal a céllal, hogy ártson népgazdaságunknak, lazítsa a fegyelmet, csökkentse a dolgozók munkakedvét, megnehezítse előrejutásunkat. A kormány és a szakszervezet az üzemi demokrácia kiszélesítése érdekében közös határozatot hozott az üzemi tanácsok megalakításáról. Erre azért volt sükség, mert a múlt túlzottan központosított vezetési módszere, többek között az üzemi demokrácia fejlődését is gátolta. A határozt egy lépést jelent előre, az új, egészséges alkotó tevékenység kibontakozásához. Ezt az új szellemet igyekszik aláásni az ellenség a maga suttogó propagandá jával. Ezt az új szellemet pocskondiázza, mert látja, hogy az üzemi demokrácia kiszélesítésével mind kevesebb és kevesebb lesz az élettalaj a lába alatt. „Próféták" születnek, akik arról beszélnek: „Az üzemi tanácsok megalakítása szemfényvesztés, a dolgozók félrevezetése, mert az „igazi, demokratikus” választás ma nem lehetséges. A múlt év októberében lezajlott választások voltak az igaziak, ott mindenki „nyíltan, őszintén” beszélt, s azok kerültek a munkástanácsba, a- kifc a nép „jólétét” akarták.” Erre a -nyílt és őszinte" beszédre sok becsületes ember ráfizetett annak idején, mert a munkástanácsok és tevékenységük rádöbbentett arra, hogy nem a nép jólétét akarják, hanem a saját érdekükben munkálkodnak. Hiába volt a figyelmeztető, Intő példa, mégis hisznek még ma is ezeknek a meséknek. A Békési Kosáripari Vállalatnál, ahol néhány nappal ezelőtt tartották meg az üzemi tanácsválasztást, ezt a káros demagóg befolyást láttuk érvényre jutni. A dolgozókkal történt beszélgetések során kitűnt, hogy e félrevezetés következtében nem értették meg az üzemi tanácsról szóló határozat jelentőségét, azt, hogy ez nem azonos az üzemi demokrácia örve alatt, tavaly létrehozott munkástanácscsal. Ez a dolgozókban élő, téves nézet azért alakulhatott ki, mert az ellenség befolyásával szemben gyenge volt a felvilágosító munka, a politikai nevelés. Hiába dolgozik lelkiismeretesen Kovács Gábor igazgató, hiába fárad Pősze József üb-elnök, ha az üzem kommunistái nem segítenek nekik. Két ember az csak két ember, nem tud olyan nevelő munkát kifejteni, mintha ezt többen végeznék, Előbb- utóbb ők is elfáradnak, ők is o- lyan közönyössé válhatnak, mint azok, akiket ma meg akarnak győzni igazunkról. Baj van a fegyelemmel, ami a hiányos nevelő mui-ka egyenes következménye. Nem túlozunk, mikor azt mondjuk, hogy a választás úgy nézett ki, mint mikor a gyerekek a grundon „snúroznak”. Nevetgéltek, tréfás megjegyzések röpködtek, a javasolt tanácstagok közül hárman lemondtak. A lemondást „egyhangúan" elfogadták, úgyszintén ugyanilyen közönyösen választották meg Balázs Sándort, Farkas Piroskát és Brezina Zoltánt a lemondottak helyett. Nem veszik észre, hogy ha tudnak is e fásúltságról, keveset tesznek azért, hogy kimozdítsák belőle az embereket. Ha ezután is ez dominál majd, akkor azt, amit célul tűztünk ki magukk elé, — a munkás-demokrácia kiszélesítését, a vezetésben, a gazdasági életben való tevékeny részvételt — nem tudják elérni a Békési Kosáripari Vállalatnál. Ha továbbra is ilyen fásultak maradnak az emberek, minden alkotó kezdeményezés megtörik a közönyük falán, aminek nemcsak népgazdaságunk, de a dolgozók is kárát látják, amivel — talán akaratlanul — az ellenség malmára hajtják a vizet. Nem hagyhatjuk, s teszünk is ellene, mert nekünk nem közömbös a jövő, az a jövő, melyért nagyon sok becsületes ember együtt munkálkodik, verejtékezik vélitek. Magára talált a szeghalmi Űjbarázda Tsz Az októberi események következtében teljesen felbomlott a szeghalmi Űjbarázda Tsz. Ami volt vagyonuk, azt a lelkiismeretlen tagok teljesen széthurcolták. Nem maradt a közösben csak a.z üres épület és a csupasz fal. A község kommunistái nem nyugodtak ebbe bele és februárban hozzáfogtak a tsz megalakításához. Nehéz és küzdelmes munkát vállaltak magukra, és igen nagy harcot kellett vívni az ellenséggel, mert az minden erejével igyekezett gátolni a munkájukat. Eleinte úgy pézett ki, hogy nem lesz eredmény. Kiss Sándor, Megyeri Imréné, a Szívóstestvérek azonban nem hátráltak meg. Napról napra járták a volt becsületes tagokat, gyűjtötték a vetőmagot, a gazdasági felszerelést és toborozták a belépőket. Győzött a kommunista erő, a pártba vetett hit. A fejlődés kerekét nem lehet visszafele forgatni. Az mindig — ha néha lassan is —, előre forog. Február 23-án kimondták az Űjbarázda Tsz megalakulását. Hosszú és viszontagságos utat tett meg a szövetkezet. Vigyáznak is most már a tsz tisztaságára, nem engedik, hogy az ellenség újra lábrakap- jon. Éppen a napokban tárgyalták Oravecz Mihály volt horthysta főhadnagy ügyét, aki e- gyik főkolomposa volt a közös szétszedésének. A tagság ugyan felvette tagnak, de a vezetőség újra megvizsgálta ügyét és igen helyesen, kizárásra javasolta. Kiss Sándor elnök mondta el, hogy saját bőrén tapasztalta, hogyan viselkedtek az ilyen emberek októberben. ő is csak nehezen szabadult meg az ellenforradalom akasztófája alól. Egyre erősebb és szilárdabb lesz a szövetkezet. Semmivel kezdték, s ma már milliós vagyonnak a tulajdonosai. Beszélhet' már az ellenség, az Űjbarázda tagjai nem hisznek. A közösbe vetett hitük erős és nem térnek le erről az útról, mert a- hogy ők mondják, „új barázdát szánt az eke.”... — Jantyik —
