Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-25 / 302. szám
2 PÁRTÉLET _________*____ Ki elégítő volt-e a lecke? így kell feltennünk a kérdést Papp Péternek, a Koröskidanyi Gépállomás mérnökének és a gépállomás kommunistáinak. Mert leckét kaptak s talán életükben sem feledik el, hogy mit jelent az, ha engedik, hogy a polgári gondolkodás, sértőAékenység, a bosszú és az ezzel járó intrika kerekedik felül egy párttagban. Nyár volt. A nap égetően ontotta sugarait a jó termést ígérő földekre. A Körösladányi Gépállomáson a munka dandárjában voltak a? emberek. Aratásra készültek. S a dolgos napok egyikén szárnyra kapott a hír: megérkezett az új mérnök, Papp Péter. Az emberek kíváncsian érdeklődtek az új jövevény felől és ezen nincs mit csodálkozni, hisz’ mihamarabb látni akarták, szót ejtem vele. Látni akarták, ki lesz az új munkatárs, vezető, aki a gépjavítás során és minden szükségben segítségükre lesz? És eljött a nap. amikor szemtől-szembe találkoztak vele. Párol áztak, szót váltottak és néhány heti ismeretség u- tán kialakult az a vélemény: jó szakember, érti a dolgát és ami a fontos, fegyelmezett, pontos munkát követel. Utasításokat a- dott, irányított és 5 is hegesztő- pisztolyt kapott kézbe, ha egy-egy kombájnnak baja történt aratás közben. Az igazgatónak is tetszett a határozott fellépés és minden intézkedés, amit Papp Péter tett és így rövid idő alatt barátságot kötöttek. A dicséret és elismerés sem maradt el, amitől Papp elvtárs — mivel leginkább csak dicséretet kapott — egy kissé megrészegedett. És innen már csak egy lépés, hogy a kezdetben kialakult jó Adszony —. mpilv közte és a m zott kialakult — rossz kerékva- .gásfoa térjen. S bizony így is lett! A sikertől elkáprázva sok esetben a mások dolgába is beavatkozott. Nem közvetlen hozzátartozó embernek is utasításokat osztogatott és a határozottságot, a jól felfogott erélyt egyre inkább a gorombaság, a mások képességeinek lebecsülése váltotta fel. A munkásoktól jövő bírálat pedig úgy hatott rá, mintha kést mártogat- nának benne. Először Bíró elvtárssal, az akkori párttitkárral „akasztott össze” úgyannyira, hogy az lemondott tisztségéről és a legnagyobb dologidőben szinte megbénult a pártszervezet. Igaz, csak egy rövid időre, de ez is elégséges volt ahhoz, hogy a már-már rendes kerékvágásba terelődött munkát visszavesse. És a .bajok jelentkeztek. A fő napirend a viszálykodás feletti vita volt a gépállomáson. A pártszervezet élete, a terv teljesítése, a munkafegyelem szilárdítása. az emberek gondja-baja .szinte harmadrangú kérdésként jött számításba ebben az időben. Tenni, cselekedni kell. Ezt hangoztatták különösen a higgadt fejű idős munkások és párttagok, így került napirendre a novemberi párttaggyűlésen Papp elvtársi magatartása és az emberekhez való viszonya. Ezt a taggyűlést már az új párttitkár — Bödök elvtárs vezette. Ez a tanácskozás — noha fűtött hangulatban és szenvedélyes légkörben zajlott le — nem hozta meg a várt eredményt, sőt újabb olaj volt a tűzre. Papp elvtársról, mint falra hányt borsó pattogtak le a bíráló szavak s a legtöbbet — noha kellően megalapozottak, voltak — visszautasította. Ma nekem, holnap neked, — gondolta magában és másnap 29 pontból áUó utasítást adott ki az őt bíráló műhely- vezetőnek, melynek egy része csaknem teljesíthetetlen volt a megadott határidői«. Az új párt- titkárt pedig — akiről egybehangzó vélemény, hogy korához mérten jó képzettségű és becsületes munkás — a legtrehányabb emberek közé sorolta és felszólalásában sajnálatának adott kifejezést, hogy ő ezt a titkárválasztás során nem hozita szóba. A rágalommal még ekkor sem elégedett meg. ellenforradalmár volt a párttitkár — hangoztatta. Munkástanács titkár volt, meg kell tőle vonni a bizalmat és mindezt azért, mert őt megbírálta. A párttagok nem adtak helyet a rosszindulat sugal- ta rágalomnak. Bebizonyították, hogy a vád alaptalan. A bosszú azonban tovább erjedt, mint szüret után a must A józan ész, hogy él tudja hagyni az embereket, ha nincs kellő segítség, ami ezt jó mederbe terelje és így ki történt. Papp elv- táns meggondolatlanságból és háúságéraettől vezérelve — noha karhatalmiéra volt és ez dicsőségére vált volna sok kommunista mérnöknek — tollat fogott és e- ^Sggé zavaros , értelmű levélben arról értesíteffe' áTiözségi pártbizottságot, hogy kilép a pártból. A másik — az önérzetében valóban megsértett elvtárs pedig a vezetői tisztségből való leváltását kérte és olyan gondolatok kavarogtak az agyában, hogy búcsú/ mond a gépállomásnak. S amíg az áldatlan huza-vona és civódás volt. az embereket emésztette a gond. Mi lesz, ha ez így megy tovább? Mi lesz, ha két ember egyéni sérelmei miatt csorbát szenved a gépállomás és deficittel zár? Mi lesz, ha egy szép napon a vezetők nemtörődömsége miatt az állam megvonja a gépállomástól a támogatást és a feloszlatást hozza határozatba? Mehetnek akkor munkáért más vidékre, más tájakra, Békéscsabán a Bem utca 34 számú ház meleg, tiszta konyhájában négyen ültünk, Andó György magas. 32 éves fiatalember és a'Telesége, meg egy kedves öreg nénike, a mama és én, a váratlan vendég. A karácsonyról beszélgettünk, erről a kedves ünnepről, mely minden évben eljön, hogy a szeretet, a békesség boldog érzésével megajándékozza a gyermekeket, s az öregeket. Folyt a szó erről- arról, a készülődésről. Most jó karácsonyunk lesz — mondotta Andó György elvtárs — de nem volt mindig ilyen... — Mély lélegzetet vett és mint aki eltemetett, sötét emlékeket készül elénktámi — folytatta: Mi tízen voltunk testvérek. Ketten piciny korukban meghaltak, nyolcán maradtunk. Hat éves koromtól kulákoknál volegy-két ember összeférhetetlensége miatt. Az egyéni és a közérdek védelme azonban felülkerekedett a higgadt gondolkodású párttagokban. Tűzzék rendkívüli taggyűlésen napirendre az eddig történteket — hangoztatták többen és most néhány nappal a taggyűlés után úgy emlékeznek vissza, hogy ilyen még nem volt a gépállomás életében. Nem tekintettek ott címet és rangot, keményen úgy „melós" módra mondták meg. ami a szívüket nyomta és szigorúan felelősségre vontak Papp elvtársat goromba, nem párttaghoz illő módszerei miatt. De. azt is értésére adták a mérnöknek és a párttitkámak, hogy milyen kommunista az. aki a nehézségek, sérelmek, vagy az igaz szó, az őszinte kritika' miatt bevonja a vitorlát, vagy a pártot csak úgy egykönnyen elhagyja. Nem kis dologban döntöttek e- zen a taggyűlésen. Hiszen köny- nyen elfogadhatták volna Papp elvtárs kilépési szándékát, vagy a párttitkár lemondását, de ez a taggyűlés most valóban a párttagság iskolája volt. A szenvedélyes, de jóindulatú bírálatok könnyet csaltak a néhány hónappal előbb még fegyvert szorongató karhiatalmista szemébe. Tarkár nehezen törtek fel a hangok, mert ez a taggyűlés volt az, amelyik visszahozta, egész közel hozta a párthoz, melyért a legnehezebb időben fegyvert fogott. * Nyár volt, amikor Papp Péter a gépállomásra érkezett, szívesen i fogadták bizalmukba az emberek. Azóta sok víz lefolyt a Körösön. Kristálytiszta és zavaros. Ilyen volt néhány hónapi munka során az ő élete is. Volt ennek fényes és árnyékos oldala, de úgy gondoljuk, hogy ezután a taggyűlés után csak fényesebb lesz, de tegyük fel neki még egyszer a kérdést: kielégítő volt-e a lecke? Deák Gyula tam béres. 1941-ig éltem ezt az életet, azután csizmadiasegéd lettem, azonban csak ritkán jutottam munkához. Nyomorogtunk. Édesanyám a szegénykonyháról hordta az ételt, míg a betegsége el nem ragadta tőlünk. Apám kőműves létére a munkanélküliség miatt kifutó volt, s nem egyszer a lovak elől hordta el a kukoricát, hogy a családnak legalább kása jusson. Azonban az urak ezt is sajnálták tőlünk. Édesapámat, mért 1919-ben vörös katona volt, üldözték és internálták. Ilyen volt akkoriban a munkások karácsonya. Mi gyerek ésszel, de sokat faggattuk édesanyánkat: hozzánk miért nem jön a Jézuska? Nekünk miért nem hoz semmit?.. Fiam a város szélén nagy sár van — ide nem tud jönni — mondotta anyám és elfordult, hogy ne lássuk, amint ANDÓ GYÖRGY „HÁROM" KARÁCSONYA n Szovjetunió segítségével megkezdjük iparunk szerkezeiének átalakításét fisra Antii nyilatkozata a moszkvai gazdasági tárgyalásokról December 18-án Moszkvában aláírták a Magyar Népköztársaság népgazdaságának fejlesztéséhez nyújtott szovjet gazdasági és műszaki segítségről szóló egyezményt. Apró Antal, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, a moszkvai tárgyalásokon résztvett magyar kormányküldöttség vezetője a következőket válaszolta a Magyar Távirati Iroda munkatársának az egyezmény- nyel kapcsolatos kérdéseire: — Miben látja Apró elvtárs az egyezmény jelentőségét? — A tárgyalások egyik fő kérdése a Magyar Népköztársaság beruházása hitelkérelmének megbeszélése volt. Ezt a kérelmet a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1957. március 27- én kiadott nyilatkozata alapján terjesztettük elő. A tárgyalások mindvégig baráti légkörben foly> tak és a szovjet elvtársak legmesszebbmenő segí tőkés zségél tükrözték. — Pártunk és kormányunk a gazdaságpolitikában arra törekszik, hagy a magyar ipar szerkezetét megváltoztassa. Elsősorban olyan iparágakat akarunk íejlesz-t teni — például a híradás-technikát és a műszeripart — amelyek úgynevezett munkaigényes termékeket állítanak elő és a gyártmányokhoz viszonylag kevés a- nyagot használnak fel. Olyan iparágakat, amelyeknek produktumai világszerte elismert és keresett cikkek és gyártásukban a magyar iparnak megbecsülendő hagyománysai, a magyar mérnököknek és munkásoknak értékest tapasztalati vannak. Ugyanakkor fontos kötelességünknek tartjuk, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeken belül a legnagyobb gondot fordítsuk a műszaki színvonal emelésére, a korszerű technika és technológia szélesebb körű alkalmazására. — Az egyezmény alapján Magyarország számára biztosított szovjet technikai-gazdasági támogatás nagyon hatásosan elősegíti ezeknek a céloknak elérését s ebben van a megoldás elsőrendűen fontos jelentősége. — Milyen más megállapodásokat tartalmaz még az egyezmény? — A Szovjetunió kormánya há- 1 Szovjetunió kérelmünknek megfe- romszáz millió rubelig terjedő be-: lelően különböző berendező eltet ruházásd hitelt nyújt Magyaror- j szállít. A törlesztés a hitel igény-* szágnafc évi kétszázalékos kamat bevételét követő évtől kezdődően, mellett. Ennek az összegnek a ke- | tíz év alatt, egyenlő részletekben rétében 1953. és 1963. között a I történik. Mekkora összegű hitelt kapunk és hogyan használjuk fel? — A tárgyalások és az egyezmény alapján tovább szélesítjük a szovjet és a magyar ipar közötti a kooperációt és a műszaki tudományos együttműködést az erős és a gyenge áramú berendezések, műszerek és Diesel-motorok gyártása területén, Ez a műszaki tudományos együttműködés az eddiginél magasabb szintre emelkedik) azzal, hogy szovjet és magyar ü- zemek, kutató és tervező intézetek közvetlen kapcsolatba lépnek egymással, kicserélik' tapasztalataikat, műszaki dokumentációikat. A Szovjetunió a megállapodásban vállalta, hogy rendelkezésünkre bocsajtja a szovjet szakemberek által az ipart termelés több területén legújabban végzett sikeres kutatások értékes eredményeit. — Az elmondottakból kitűnik, milyen sokoldalú segítségei nyújt a Szovjetunió népgazdaságunk további fejlődéséhez, gazdasági problémáink megoldásához. Ügy gondolom, a kormány számíthat a magyar mérnökök és munkások kiváló szaktudására, öntudatos helytállására és közös erővel mindent megteszünk, hogy a rendelkezésünkre bocsátott anyagi eszközöket nénünk javára a legjobban használjuk fel — fejezte be nyilatkozatát Apró Antal. a könny futja el örökké szomorú szemét. Hogy valami karácsonyra emlékeztető legyen, az utcákról szedtünk színes hulladékpapirt, kenyérhajat csavartunk bele és összeszedegetett fenyőgallyakra akasztgat- tuk. A hideg konyhát is befű- töttük dudvával és száraz galy- lyakkal. Aztán jött a felszabadulás. Már az 1947-es karácsonyunk összehasonlíthatatlanúl jobb volt, mint évekkel előbb, akkor lett először új kabátom. Hogy javunkra fordult egyet a világ, azt hamarosan érezhettük. Fokozatosan vidámabb lett az életünk. Katona voltam, majd átképeztem magam és kőműves lettem. Megnősültem. Apám is folyamatosan dolgozhatott. Év- ről-évre karácsonykor disznót vágtunk. Családi hagyománnyá Vált a karácsonyi disznóvágás. — Amikor ezt mondta, már ismét mosolygott és a szeme még jobban csillogott. Viccesen folytatta: — „a Jézuska eljutott a város szélére is. Karácsonykor bor is kerül az asztalra. No és az 1956-os karácsonyt hogyan töltötte el a család?— kérdeztem. Az bizony puskaporos karácsony volt — válaszolta Andó elvtárs és lelkes szavai nyomán elém tárult ennek a derék embernek a „harmadik” karácsonya. A téglagyárban dolgozott, amikor az ellenforradalmárok azért tomboltak, hogy a régi, gyűlölt rendszert visszaállítsák. Andó elvtárs december 8-án a karhatalomba ment ■ és fegyvert fogott a munkáshatalom megvédéséért. Az ismerősök között akadtak megtévesztettek, akik az ellen- forradalom nótáiét fújták, rémhírekkel, az ENSZ-csapatokkal Ijesztgették a féleségét. Andó György elvtársat azonban már nem lehetett ijesztgetni. Öt a párt nevelte és öntudata azt követelte, hogy beálljon azok közé, akik fegyverrel harcolnak azért, hogy ne jöhessen vissza az a rendszer, amely édesanyját megölte. Ment és harcolt. 1956 karácsony estéjén is. Éjjel-nap-
