Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-22 / 300. szám
I BÉKÉS MEGYEI ^ÉPÚJSAG 1*51. december ÍS., vasárnap KÉTEGYHÁZIAK! ÉRDEMESI Havaseső esik, de Kétegyháza határéban az egyik táblán répát tizednek. Decemberben az ilyesmi kíné szokatlan látvány. A községben akad furcsaság is, de erről a legvégén. Ezen az 5600 lakosú helyen eddig egyetlen orvos Őrködött az itt élők egészsége felett. Dr. Andok Jenő. Az 6 terhén könnyített a nemrég idehelyezett dr. Szegvári és Így a betegellátás érezhetően javul. Ezt a gyógyszertár látogatottságának a mérve is Igazolja. Szeberényt Andor gyógyszerész szerint az ez időben szinte természetesnek vehető meghűléses betegségeken, valamint a korral járó magas vérnyomáson kívül más tömeges jellegű betegség nem mutatkozik. Az a kívánságuk, hogy mindäg Így legyen. Nem messze a gyógyszertártól egy viharvert épületből erős zúgás, zakatolás hallatszik. A földművess zövetkezet darálója. Az udvarán szekerek helyett targoncák állnak zsákokkal, meg anélkül. Most főként egyéniek daráltalak. Bent Simonka Péter ü~ ■anvezető közli, hogy a kukorica Jutja’, mrvel hogy a disznóhízla- tós járja. Novemberben ez a pöttömnyi üzem 30 mázsát őrölt naponta. Megy is ám a sok hlzó fel Gyulára, meg Csabára, van hét, hogy 200 darabot is küldenek. özvegy Kalcsó .Wihálynéboz, a trafik oshoz térek be Milyen füstölnivaló fogy legjobban? — kérdem. A Munkás, ha volna elegendő, de a Kossuvh-ot viszik, merthogy abból többet kapok. Ha az olcsóból nincs, veszik a drágát, meg a legdrágábbat is. Az öregebbje főként a pipadohányra jár rá, de sok a szivaré* «rhea-. Azelőtt csak az tirak szivaroztak errefele, most Kétegyhá- za népe is. „Miilen idők... mailen idők..." — mondanák a Vas megyeiek. Az Úttörő utca egyik házából kovácsmű hely-szerű zaj szóródik ki Rocskár Károly kovácsmewter működik beim mésodmagával. Kicsi dolgokon tevékenykedik: fejszeélezésen, köszörülésen, meg miegyéb. Két egyházán öten vannak kovácsok. Az ellenforradalom előtt küsz-be tömörülve dolgoztak, aztán ők is megbolydultak, szét- ! zilálták együttes erejüket és a megélhetés1 biztosító közös érté- I keket. A mester a tavaszt lesd, a kerékráfolásak és az ekevas köszörülések idejét. Az összefogot- t-abb erőt kívánó nagymunkák nála Is fehér hollók. Mivel, hogy -aprómunkát illetően termelő- SBövetkezet is dolgoztat nála, beszéd közben szóba kerül ez a kérdés is. Az itteni Béke jó — mondja. Egy másik ember. Bagó Jó- »ef, aki rendelés ügyben jött, erősíti, hogy úgy van, jó szövetkezet, az. Az emberek sosem ellenségei saját érdekedkmek, és ahol meglelik, odahúznak. — szögezik le mindketten. Ebből az emberfia odakövetkeztet, hogy a szövetkezés jó dolog, és ha valahol mégis rosszul sikerül, az nem írható a szövetkezés számlájának a rovására! SooaLa gén. de stateu limbs de predsre romána, — Román Unit isi nyelvű áll. ált. Iskola i— i— olvasom egyik ház falán a feliratot. Helyben vagyok. Itt tanít Turcu Márhisz, a román iskolák kerUSett felügyelője, a Hazafias Népfront helyi elnöke, aki egyben « kultúrotthon igazgatója is. Sajnos, nem a legráérőbb idejében toppanok be: tantestület! megbeszélés van. De azért megtudok egyet-mást. A művelődési otthonban van élet. Az öntevékeny csoportoknak a Kfeszesek képezik a magvát. Január elején román ée magyar népdalokkal, táncokkal és színdarabbal tíznapos túrára mennek nemcsak a megyébe, hanem Hajdú-Bíharba, sőt Csomg- rá«4ba is. Most szombaton pedig vendégül látják a gyulai BAlcescu gimnázium kuitúrcsoportját. — Pena«? A kétegyházi művelődési otthonnak nincs megfelelő színpada, sem szakköri helyiségei. (A legtöbb otthonnak ez egyik nagy fájdalma). A könyvtárnak saáz- nyolcvanhét olvasója van, de kevés a román nyelvű regényük. Ifjúsági és mesekönyvek pedig jóformán nincsenek. As Iskolából jóvet, az óvodába is bekukkantok Kíváncsi vagyok, miiként él Két- egyháza legifjabb népe. Hetven aranyos pufók arcú gyerek fogad hangos köszöntéssel. Purzsa Györgyné a vezetőjük, a második édesanyjuk. Jobb keze a gyulai Szelkán Flóra és a Püspökladányból való Fekete Etel óvónő. A sok gyerek tt tölti naponta az idejét gondtalan játszadozással, okos szórakozással, 1,60 forintos hozzájárulásai, de sokszorosát érő koszton. Sok szülő mindezt azonban nem becsüli igazán, valahogyan természetesnek veszik, hogy az állam annyi terhet leemel a vállukról, — panaszolja Purzsáné. — Am, ha mélyére nézünk a panasznak, kiderül, hogy dicsekvés: lám, már ott tartunk, hogy ami a felszabadulás előtt elérhetetlen volt a faluban, a gyermekekkel való tényleges törődés, ma már természetes velejárója életünknek. Az óvoda karácsonyra készül. A gyermekek dalocskákkal, vensikékkel, a szülői munkaközösség pedig ajándékkészítéssel. A Dózsa, György úton benézek a földművesszöveékezet ruházati boltjába, hogy megtudjam, miként ruház- kodnak az idevalósiak. Látom, hogy a bizsutól, a kötöttholmik- tól, a ruházati cikkektől kezdve van itt mindenféle, még cipő és könyv is. Bordi Dezső boltvezető azt mondja, hogy az e negyedévi tervük 760 ezer forint, de teljesítik. Tfctiát a kétegyháziak vásárlóerejében nincs hiba. Saját szememmel tapasztalom. Egy parasztember fehérneműket kér. E- lébe tesznek egy csomó alsónadrágot, meg inget. — Melyük tetszik? — kérdik. Néhány pillanatig nézi a halmot, aztán fejbiccentés kíséretében kiböki: — Adják az egészet. — A könyvek is nagyon fogynak — mondja dicsekvően a boltvezető. A szovjet könyvhéten és most az ünnep előtt összesen kétezer forint értékű könyv kelt el, ami faluhelyen dicséretes eredmény. A íanácsháza felé ballagva, sok új házat látok és sók régi ház előtt téglahegyek állnak, bizonyára tatarozáshoz, bővítéshez. Nem állnak rosszul a kétegyháziak! Mikus György vb-titkár büszkélkedik is, hogy a negyedévi adóbevételi tervüket túlteljesítették. A járási tanács eddig is méltányolta ezt az erényt. Legutóbb új közkút készült, melyre ötvenezer forintot adott, ezenkívül a román nemzetiségi nevelők részére nevelői lakással ellátott román nemzetiségi iskolát kap a község, melynek lakossága egyébként 75 százalékban romáin anyanyelvű. Járdát is építettek a járási tanács anyagi segítségével. A még „pétrólos” részek villamosítása is erős ütemben halad. Legutóbb a Rákóczi utca egy része és a Med- gyesi sor kapott villanyt. Villamosításra vár még a Szabadság- telepen két kilométernyi szakasz, melyet ebben az évben terveztek elkészíteni. Van itt furcsaság is, ami abban rejlik, hogy Kétegyháaa lakói ö- römmel veszik:az új kutat, a jár- dázást, az iskolaépítést, a villanyt és minden közjót, csak éppen áldozni nem hajlandók érte. Míg Magyardombegyháza és Kis- demtoegybáza nemcsak az adó, hanem a községfejlesztés dolgában is helytáll, s ennek ellenére még sincs egyáltalán villanya, addig a kétegyháziak még ez évben kaptak volna villanyt és mindent, a- mi vele jár, ám, Inkább lemondtak róla, de nem fizetik a község- fejlesztési hozzájárulást. Hát nem furcsa? — Álljanak helyt e téren is a kétegyháziak — érdemes! Huszár Rezső .uovella is, riport is, vallomás is.. Gergely Sándor: A Nagy t öld Új könyvem az utolsó 25 esztendőben a szovjet életről írt irodalmi tópartjaim gyűjteménye. Van közöttük 2—3 oldalas karcolat, de 130 oldalas beszámolót is közöl Szovjet-Középázsia színes, kavargó, megújult életéről. A könyv legfrissebb, alig néhány hónappal ezelőtt irt közel 80 oldala* része novella te, riport te, vallomás is. Nevezhetném kisregénynek te. Címe: Emberek között. Moszkváról, erről a kedves városról- és nagyszerű -embereiről szól, arról, hogyan állítanak talpra egy embert, aki az 1956-os októberi magyarországi ellenforradalom idején náluk rekedt és az ellenforradalom vandalizmusa és a szocializmus építését ért támadások miatt idegileg Is, testileg is szinte összeomlott. A könyv címe: A Nagy Föld. így nevezték, becézték a második világháború idején a náci erőktől kőiül zárt part i zó nszi getek védői az ellenség patáitól be nem mocskolt szovjet földet. LYKA KAROLY: Ltfy cje: v Sárvuo- „A N*fjy Fülel” című kötet írója. Örülök, hogy a könyv az első munkáshaza negyvenedik születésnapjára jelenik meg. Véle hálám kis töredékét rovom le a szovjet népnek, amely immár kétszer szabadította meg a magyar dolgozó népet a fasizmustól és amely nép közel 14 évig menedéket adott nékem és nevelőm is volt. A Szépirodalmi Kiadó — úgy tudom —, nagyon szép ünnepi köntösbe öltözteti a könyvet. Nagy magyar művészek Művészettörténészeink és művészeti pedagógusaink nesztora tizennégy fejezetben seregnyi festőt és szobrászt mutat be, a magyar képzőművészet legjavából. Mesteri, vonzóerejű előadásmódjának hiteiét, izgalmaeságát, érdekességét fokozza, hogy legtöbb hősének életét és munkásságát a közvetlen szemtanú és barát melegségével rajzolja meg. A könyv képes műmellékletben mutatja be az idézett alkotások javarészét. r dt (fié( m k&esisa Hatalmas új épület nyújtózkodik az Új Elet Termelőszövetkezet udvarán. Hosszú, talán száz méter te lehet. Rózsaszín falait fekete ablakszem ela cifrázzák. A magas tűzfal tövében egy öreg bácsika motoszkál. Érdekesnek tűnik messziről a kép: egyenesen magasba e- melkedő rózsaszín fal, tövében egy kopott ruhás, megöregedett ember. Valami kapa-féle van a kezében, s azzal kaparhatja a földet. Biztosan földet szed viliágaknak, lehet hogy piros muskátliknak. Remeg a keze és csak amennyire a kapa súlyától telik, annyira szántja a fekete föld felszínét. — Jónapot, bácsi — köszönök rá. Meggömyedt testét kiegyenesíti, apró szemeivel pislog. Erőtlen, öreg bácsi. Nemcsak keze, már az arca te remeg. A hosz- szú élet, a sok emberi gond, a törekvés az életért, Ilyenné tette. A rövid télikabátja talán vele éppen egyidős. Mert biz’ a- zon már nemigen találni az e- redetiből, mélyet annakidején a rőfös vásáron kínálgatott, hogy „itt az elnyühetetlen magyar szövet”, vagy angol, esetleg német, ki tudja. Ha nem te volt enyűhetetien, valamiből ii rőtősnek te élnie kellett. Hátha éppen olyan felesége volt, aki sok pénzt várt a kereskedő urától. Az sem biztos, hogy eredetiben rövid volt *z a télákabát. Most már rövid. Fodrosán lóg az öregen, beazegetlenül. És hogy valamit tartson, ujjnyi vastag madzaggal kötötte meg a derekán. Még gombokat te helyettesit ez az áldott jó madzag. Most, hogy felemelkedett az ö- reg ember, s szép lasan a targoncájára tette szerszámát, kissé gyanúsan, de szelíden köszön vissza: — Úgy engeggye isten, hogy jó nap legyen — nyújtja kezét. Kérges, kemény kéz. Igaz, már kissé erőtlen. Hej, de valamikor!* Az ám, miikor még az újtoígyóei öreg gróf kocsisa volt! Fogta ez a kéz úgy a gyeplőt, hogy lovai olyan kacéran és büszkén tartották fejüket, mint annak a rendje. A rend pedig az volt, hogy a gróf lova büszke legyen. ...És ha lovak feltartott fejjel száguldanak urukkal, akkor mögöttük a kocsis is úgy üljön a nemjóját... Mert különben repül a bakról. Tudta ezt nagyon jól Vozár Pál, nem te volt rá panasz. Meg az öreg gróf is jó ember volt, nagyon jó. Szóba állt még Vo- zárral te, pedig ő csak kocsis volt. Ha találkoztak egymással mindig visszaköszönt, és még azt te megkérdezte, hogy vannak a jószágok... — Hát, bizony igazi úr voh, „jó“ ember. Egyszer — bizonyítja példával a „jó”jelzőt — • találkoztam vele az úton, a malomba mentem. Egyszeresek látom, hogy jön velem szemben a szép hintáján. Megállította a lovait, meg ám, hét azt mondtat hova-hova Vozár!? Nekem mondta ezt — és egy kicsit e- gyenesebbre próbálta húzni » cselédsorban meggörnyedt hátát — hát mondtam, hogy ttez- teletes gróf úr a malomba méh daráért a jószágnak. Erre mérges lett, de nem rám, hanem az úrra, az ispánra. Mondta is, hogy majd szól az úrnak, hogy korábban küldjön, a jószágnak előbb kell enni! ...Elhiheti, nagyon jó ember volt... — És azt megkérdezte-e Vozár bátyám, hogy maga mikor evett? — Nem, hát az nem az úrnak a gondolatja vót... — Az igaz. Hát persze. A jószág nem
