Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-03 / 283. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. december 3., kedd JÓZSEF ATTILA: MUNKÁSOK Forgolódnak a tőkés b rodalmak, / csattog világot szagga tó foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, — kis, búvá országokra r Mehet a tátott tőke sárga szája. Párás büdösség-feUiő lep bennünket el. S hol zápfog rág, a vá ros érdes része, hol a vasbányák fuvallata ing, gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce, lendkerék szíjjá esetten és nyalint, hol a fémkeblű dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok, Itt élünk mi. És sorsunk összefogják a nők, gyermekek, agi'átorok. Itt élünk mi! Idegünk rángó háló, vergődik benn‘ a múlt síkos hala, A munkabér, a munkaerő ára, cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. Újságpapír az asztalon kenyérrel s az újságban, hogy sz abadok vagyunk — pMáskát űzünk lámpával s a kéjjel s két deci fröccsel becsüljük magunk'. Elvtárs és spicli jár a csöndben erre, részeg botlik, legény bordélyba lóg, mert hasal az éj, s p rsenéses melle, mint szennyes ingből, füst alól kilóg, így élünk mi. Horkolva alszunk s törten, egymás hátán, mint odvas farakás s hazánk határát penész jelzi körben a málló falon; nedves a lakás. m De — elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint kémény: lássák! Es búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi a^-^tpber vörös csillagát! JÓZSEF ATILLA EMLÉKEZETE halálának 20, évfordulóján Ötvenkét éves lenne, bizonyára ereje teljében, harcosan, örök fiatalon. Húsz esztendővel ezelőtt dobta a szárszói állomáson átgördülő vonat acélkerekei alá a számára annyira gyűlölt világ, a betegség és a szenvedés: maga szenvedése, népe szenvedése. Jelenünk elő harcosa Ö, a kommunista költő, aki szent eélt tűzött maga elé: népét kívánta „nem középiskolás fokon“ tanítani, sokkal többre, magasztosaidra és harcosabb tanokra, mint amelyeket akkor tömtek diákokba, — József Attila az Eszmére tanított és tanít ma is. Most, amikor halálának 2í). évfordulóján meghajtjuk előtte az emlékezés lobogóját, a nagy proletárköltő hatalmas, fénvlő életére emlékezünk, 1985-ben született Budapesten. Szülei egyszerű, nincstelen mim- kásesnberek voltak, és az Ö élete is elválaszthatatlan lett a munkásságtól, a munkásosztály ügyétől. Gyermekkora hányatott, kemény. Disznókat őrizgetett, vizet árult a pesti mozikban, de később rokonai jóvoltából mégis gimnáziumba jár, és — költővé, tudatos munkás költővé válik. Irodalmi pályájának felfelé rohanása akkor válik teljessé, amikor szoros kapcsolatba kerül a munkásmozgalommal, szemináriumot vezet, röplapokat szerkeszt és tag ja lesz a Kommunista Pártnak. Verseiben a harmincas évek valósága lüktet és dörömböl a Tőke falán, hirdetve, hogy a munkásosztályé a jövő. Öngyilkos lett. Kitaszították az irodalomból, kedélybetegség gyötörte. Teste agyonzúzódott, de költészete, harca és egész élete örök, eltiporhat atlan. Hős volt. és jelenünk harcainak nagy elindítói között becsüljük és tiszteljük a nevét. MINDIG NYÍLIK AZ AJTÓ... Mintha búcsújárás volna, úgy jönnek-mennek a vevők Békéscsabán, a Sztálin úti nagy könyvesboltban. Látva a pultokon felhalmozott temérdek képes mesekönyvet, első pillanatra azt gondolom, hogy ez a Télapó közeledte miatt van, de Streit János elvtárs, a bolt helyettes vezetője, két vevővel való foglalkozás közt elmondja, hogy ez így megy mindig. — Győzik? - - kérdem. — Nehezen, de győzzük, öten vagyunk, de ott a raktár rendezés, új könyvek iktatása, meg posta munka is van. Kiderül, hogy a Békéscsabai Állami Könyvesbolt nem pusztán az utcáról bejövök olvasási igényét e'égíti ki, hanem intézmények, üzemek, könyvtárosai is gyakran küldik az összeállításokat, a könyvek jegyzékét. — Legutóbb a Megyei Könyvtár volt a vevő. — mondja Streit elvtárs. — És mit vásárolt? — Szlovák könyveket. Persze más idegen nyelvű könyveket is árulunk: orosz, német, francia, román próza és vers is kapható. Közben egy fiatalember tánc- dalokat kér és kap. A bolt zeneművekkel is ellátja a csabaiakat. Poroszlai Sándor elvtárs, a bolt vezetője, aki eddig számlázással volt elfoglalva, hozzám lépve, az- sal egésztíti ki a hallottakat, hogy különösen az iskolai zeneművek örvendenek nagy keresletnek. Mind több szülő igyekszik gyermekét a zenei kultúrában nevelni. Pöttömnyi vásárlók jönnek és kérnek zeneanyagot. Nem egy e- setben azzal kell visszaküldenütik őkét, hogy kérdezzék meg jobban, mire van szükségük, melyik he- 'odű-íbe kéül További érdeklődésre elmondja Poroszlai elvtárs, hogy a télies idő beálltával mind több a paraszti könyv- vásárié is. Ami őket elsősorban érdeleid, természetesen a mezőgazdasági irodalom. Felsorol néhányat, a legkeresettebbeket. Szinte mindegyik a belterjes gazdálkodással apcsolatos: Jeszenszky: Oltás, szemzés, dugványozás. Zöldségfé- ék korai termesztése. Mohácsi: A kázi kert gyümölcsöse. Gyárfás: Talajművelés. Az állattenyésztési sziákköny veket minden vonatkozásban viszik. Általában „nagyon kezdenek futni“ a mezőgazdasági könyvek. Mindig utána kell rendelni. A rendelésiünket — mint mand- ’ák az elvtársak — az Állami Könyvterjesztő Vállalat újdonsá-j, -ai elosztásakor ritkán teljesíti. Amiből 50 darab kellene, abból vsak 10 darabot kapnak. Arra a kérdésemre, hogy mely könyvek fogynak legjobban, azt a választ kapom, hogy jelenleg — 'ermészetesen — az ifjúsági és a mese'könyvek. A felnőttek esetében elsősorban a szépirodalmiak a kelendőek. Lánv-tanácsot alakítanak a gyulai KISZ-fiatalok A gyulai ifjúsági ház, a területi KlSZ-szerve- zet ottkona mind több fiatalt vonz falai közé. Minden csütörtökön klub-estére gyűlnek ősz- sze lányok és fiúk, a barátságossá változtatott társalgószobában rádió- zenét hallgatnak, könyvtárukból könyveket kölcsönöznek, lapokat olvasnak, beszélgetnek. A fiúk sakkoznak vagy bi- liárdoznak, a lányok pedig többek közt a divatról, — elegáns-e a csokornyakkendő? Hogyan lehet ízlésesen öltözködni? Ilyen és ehhez hasonló témákról — vélekednek. Kéthetenként megrendezik az ifjúsági akadémia filmvetítéssel kísért előadásait is ,amelyekre olyan sokan látogatnak el még a KISZ-en kívülálló fiatalok is, hogy a háromszáz személyes nagyterembe már be sem férnek. A közös társas ösz- szejöveteleket és a hét végét rendszerint bállal fejezik be, s azok bevételéből fedezik kiadásaikat. Az ifjúsági szervezet tagságának egyharmada — harmincnál több — a város különböző vállalatánál dolgozó lány. E- zért elhatározták, hogy december elején megalakítják a lányok tanácsát. Az a céljuk, hogy ennek keretében a lányok maguk között beszéljék meg sajátos problémáikat. Kézimunka- és főzőtanfolyamot rendeznek; szakembereket, orvosokat, jogászokat kérnek fel, hogy az egészségüggyel, a gyermekneveléssel és a házassággal kapcsolatos kérdésekről tartsanak e- lőadásokat férjhez menendő lányoknálc. A bel- és külföldi klasszikusokat egyeránt keresik. Érdekes, hogy Tolsztoj: Háború és beké-jót szinte naponta viszik. Ugyancsak nagyon keresettek So- lohov munkái. Legutóbb pedig Lenin gépkocsi vezetőjének, Gil- nek: Hat esztendő Lenin mellett című írása ragadta magával az olvasóikat. Szétlkapkodták. Ahol beszélgetünk, felettünk egy hatalmas gumikrokodil lebeg. Körötte, az üzletnek, mintegy negyedét játékokkal zsúfolt polcok foglalják el. Ezzel az a célunk, — mondja Poroszlai elvtárs —, hogy a könyvet vásárló szülőiket megkíméljük a külön játékboltba meneteltől. A könyv és a játék a legmeir- szokottabb a leggyakoribb aiándék és az itt együtt található. A boltos nénik és bácsik meghívták a Télapót, hogy innen is vigyen a gyermekeknek ajándékot. A mese- és ifjúsági könyvek hegyeinek aljában három asszonykát pillantok meg, akik szinte gyermeki önfeledtséggel merülnek el a friss nyomdaszagű gyönyörűségek nézésében. Egyikük kezében Bátori Irénnek: A tücsök hegedűje című meséje van. Szóba elegyedünk. Hegedűsné. mint anya és mint a békéscsabai VII. sz. általános iskola szülői munkaközösségének tagja jött ide vásárolni. Vele van két másik szülő is: Marik- né és Uráliimé. — Mesedélutánt rendezünk, mesekönyveket keresünk hozzá, — mondja Maritalé, miközben a He- gj i szellem néomesegyűjtemépyt lapozgatja. Belépő jegyes lesz és minden belépőjegy mellé lángost adnak. A tombola bevételéből pedig fogast vásárolnak, mert a régiek már nagyon téoik az akasztókat. — Lám, így-.lesz a mesekönyvből eleven mese, abból pedig szórakozás és hasznos, szép fogas. — Jaj! még labdát is kell venni a tombolához, kiált fel Urálik- né és asszonytársaival szinte gyermekként sietnek át a játék-részleghez. Az ajtó oedig szünet nélkül nyílik és csukódik..: Huszár Rezső KÖNYVESPOLC Remenyik Zsigmondi KÖNNYŰ MÚZSA Remenyiú ZsUjmond A „Könnyű múzsa" írója. Ezt a két vidám regényt, — bát szívesebben nevezném szatírának, ha meg nem csúfolták volna e klasszikus műfajt irodalmikig neveletlen íródeákjaink, vagy még inkább „nonsense”- nek, azaz „esztelenség’’-nek —, egy boldogabb, derűsebb, bizakodóbb és főként tehetségesebb korban írtam, (már legalább is számomra derűsebb, boldogabb, bizakodóbb és tehetségesebb korban): ifjúságomban! Akkor még magasan lángolt bennem az e]^^- szántság, az undor és megvetés, mint ahogy látni fogják a következőkben, az emberiséget — nyilván az egyszerűség kedvéért, de talán azért is, mert így felelt meg a látható valóságnak —, három rétegre tagoltam: gonosztevőkre, hülyékre és ostobákra. Ennek az ideje természetesen elmúlt fölöttem, és elmúlt a gyűlölet és megvetés kora is, hogy helyet adjon a belátásnak, megértésnek és szánalomnak. De szemlélve az emberiséget és bámulva viselt dolgait, ebben a két műben: a Költő és valóság-ban a* Olivér és az emberi világban — akárcsak a lassan kialakuló világ kezdetekor — még gomolyog a köd, cuppog a nyálkaszerű sár és szinte csak a majd valamikor megszületendő ember torz képmásai, ősalakzatai, karikatúrái mozognak: ültetvénytulajdonosol^k félkegyelmű költők, hatalmukkal vls^^F szaélő bírák, élelmes prostituáltak,- fenkültlelkületű szenátorok, hittérítők,- kerítők, tudósok és tolvajok! Fogadják szívesen őket és szánalmuknál leei'el-* jebb megértésük Kodály Zoltán művei BókéscsaLííii „Ha vállalni akarjuk a sor sközösséget a néppé*, — aminthogy vállalnak kell... —, i smernünk és énekelnünk kell a ma élő falusi dalkincset egészében, tehát a még élő régiek mellett a legújabb keletűekei Is.” (Kodály: A magyar karének útja. Elmondta Békéscsabán 1935. április 7-én.) A századforduló után vaskéz- zel lefojtott, és éppen ezért iz- zóan parázsló politikai erő nemcsak a munkásmozgalomban, hanem kulturális megmozdulásban is keresett és talált fel- szabadulást Békéscsabán. A polgáiti forradalom szükségével együtt jelentkezett a sürgető igény az új magyar kultúra győzelméért. Századunk első évtizedénél! derekán lármázta fel a magyarságot Ady „új idők új dalaival”, s kezdte meg Kodály Zoltán a népdalgyűjtést, s gyönyörködhetett népünk első ízben Bartók Béla I. zenekari szvitjében. „A három költő, aki itt útjára indult, történelmi el- hivatással hirdette meg azt a gondolatot, — írja Szabolcsi Bencs, — hogy a magyar nép voltaképp még felfedezetlen, e- mergtiái felszabadítójukra várnait, s ez energ^k nélkül nincs nemzet, nincs alkotás, nincs kultúra” Ezt az igazságot Békéscsabán is felismerték. „Nem elég a munkások gyűléseit csendőrrel asszisztáltatni, kiadványaikat elkobozhatni, egyesüléseiket a legapróbb részletekig ellenőriztetni, — olvashatjuk a Békés megyei Függetlenségben. —A mi társadalmi és tudományos életünk kapuit is kezdi döngetni | hozzuk hát napfényre a tudomány kincseit tegyük népszerűk ké, és emeljük fel a sötét mélységből a tömegek ezreit. ß célhoz vezető utat építgette 1918-tól közel négy évtizeden át . az a baloldali értelmiségi csoport, amely életrehívta Békéscsabán az Auróra zenei, rodál- mi és képzőművészeti kört, hogy a tudomány és a művészeteid igazságaival készítsék elő a tö-‘ megeket a politikai szabadság megértésére és befogadására. Az említett időszakban az Auróra zenei szakosztályának vezetője: dr. Südy Ernő, anyagi és szellemi erejét önzetlenül pa-
